Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-21 / 24. szám

A mikor 1957-ben az atlétika híveinek - köztük Rudolf Holzer, Stefan Múcka, Pavol Glesk, Pavol Krsák - kezdeményezésére első ízben megrendezték a nemzet­közi versenyt a Pravda Nagydíjáért, talán maguk sem gondolták, milyen nagyszabásúvá fejlődő eseménynek fektették le az alapjait. Érdemes tehát egy pillantást vetni a múltra, mielőtt a idei rendezvényről szólnánk. A biovan Bratislava stadionjában 1957 augusztus 31-én és szep­tember 1 -én 8000 illetve 7000 néző tekintette meg az első szlovákiai atlétikai rendezvényt, amelyen Jugoszlávia, az NDK, Lengyelország, Ausztria, Svédország és természe­tesen Csehszlovákia versenyzői küzdöttek az elsőségért, s amelynek emlékezetes mozzanata az 1000 méteres síkfutás volt. A kiváló formában lévő Stanislav Jungwirth nyerte, s csak hajszálon múlott, hogy nem javította meg a világrekordot. A P-T-S iránt hova-tovább mind nagyobb érdeklődés nyilvánult meg és a világ legjobb atlétái közül számosán indultak a nemcsak Európában, hanem a tengeren túlon is népszerűvé vált eseményen. Ez természetesen visszatük­röződött az eredményeken, amelyekről a P-T-S rekordjai tanúskodnak a legszemléltetőbben. íme: férfiak-100 és 200 m: Leonard 10,15 és 20,64, 400 és 800 m: Juanto- rena 45,65, és 1:44,97, 5000 m: Yifter 13:16,4, 400 m gát: Moses 48,91, hármasugrás: De Oliveira 17,44, súly: Beyer 21,97 Nők - 100 és 200 m: Kratochvílová 11,09 és 21,97, 100 m gát. Anyiszimova 12,87, diszkosz: Melnyik 69,22 súly: Fibingerová 21,60. A NEMZETKÖZI ÉLVONAL ÉS AZ UTÁNPÓTLÁS SEREGSZEMLÉJE Az eredmények önmagukért beszélnek. Akik pedig ezeket felvonultatták, azok között Európa-bajnokok, világ­csúcstartók, olimpiai helyezettek, sőt összesen 38 olimpiai aranyérmes volt. Érdekes, hogy nem mindegyikük került fel a dobogóra, ami viszont egy - egy verseny magas színvonaláról tanúskodik. Az idei P-T-S - bár az olimpiát követő atlétikai idény elején került lebonyolításra - a hagyományokhoz hű maradt. Kratochvílová remek formájáról tanúskodott a vágtaszámokban elért két orszá­gos csúcsa, s a 200 méteres távon teljesített 21,97 mp- es idejével az NDK-beli Koch (21,71) és az amerikai Ashford S í ,83) mögött az örökranglistán a harmadik helyre került. 22,01 mp-el az NDK-beli Wöckl követi. Született néhány meglepetés is, melyek azonban nem mentek a színvonal rovására. Ki hitte volna, hogy Kiss és Nagy beékelődik az amerikai atléták közé 100 méteren, vagy hogy Babály a 200 méteres B-döntőt 20,90-el nyeri majd utána Nagy az A döntőben 20,93-al a tengeren túli élgárdá­ba tartozó vágtázók egész sorá maga mögé utasítja Köztük S. Wiliamst, aki a Düsseldorfban 1977-ben 38,03 mp-es világrekordot futó 4 x 100 méteres amerikai váltó tagja volt. Az Egyesült Államok atlétái közül Oldfield ugyan 21,42-öt teljesített a súlylökésben, de így is elmaradt Beyer három évvel korábban elért 21,79 méteres rekordjá­tól. Banks 17,31 méteres ugrással győzött, ami a világ jelenlegi legjobbja, azonban De Oliveira 1978-ban 13 centiméterrel távolabbra került a hármasugrásban. Fibin­gerová (20,86) csaknem 80 centiméterrel maradt el saját 21,60 méteres P-T-S csúcsától, de így is kimagaslott a mezőnyből. A verseny legtöbb rekordját - egyaránt tizet - 1978-ban és 1980-ban érték el. Hét évvel ezelőtt a P-T-S műsora bővült. Ekkor első alkalommal rendezték meg az ifjúsági versenyt, a kerületi csapatok részvételével. Azóta ez az esemény is nemzet­közivé fejlődött, s mivel a fiatalok a nagynevű felnőtt atléták vetélkedésével egyidőben bizonyíthatják képességeiket, jelentősen hozzájárul e sportág népszerűsítéséhez. Sőt ezúttal harmadszor került sor a pionírok versenyére, amelyen a pionír liga legtehetségesebbjei - fiúk és lányok egyaránt - küzdhetnek az elsőségért A rendezők tehát nemcsak a nagy eredményekről, hanem az utánpótlásról is gondoskodnak. Bohuá Trávníöek a Pravda főszerkesztője üdvözlő sora­iban hangsúlyozta, hogy a tavalyi moszkvai játékok ékesen tanúskodtak az emberiség békeszeretetéröl. Ám nemcsak az olimpia, hanem valamennyi nemzetközi sportesemény a békét szolgálja. Ezért a Pravda-Televízió - Slovnaft nemzetközi atlétikai versenyt is a „Sporttal a békéért és a nemzetek közti egyetértésért“ jelszó szellemében készí­tették elő és bonyolították le. „Rendezvényünk küldetése - szögezte le - hozzájárulni az atlétika, a sport továbbfej­lesztéséhez. Ezen felül megadni a lehetőséget a bel- és külföldi sportolóknak ahhoz, hogy becsületes, sportszerű vetélkedésen tegyenek bizonyságot felkészültségükről. Mégpedig a lehető legjobb feltételek mellett, amelyeket a CSKP vezette szocialista társadalmunk biztosított szá­mukra. Ezeket a hagyományokat a P-T-S továbbra is erősíteni, fejleszteni fogja“ Nyugodtan leszögezhetjük: e jelentős sportesemény teljesítette küldetését, az atlétika kitűnő hírverése volt, s akik ebben közreműködtek, mindnyájan elismerést érde­melnek. KOLLÁR JÓZSEF A „CSODALÁNY“ KÉT ÁLMA Sokat hallottunk már csodagyere­kekről, akik nagy emberekké lettek, vagy eltűntek a feledés homályában. Jarmila Kratochvílová nem indult cso­dás tehetségként, de egy már bizo­nyos: neve Zátopek mellett az egyik legnagyobb egyéniségként kerül be a csehszlovák atlétika történetébe. Ezt a „csodalány“ kifejezést az egyik külföldi szakvezetőtől hallottam a legutóbbi P-T-S versenyén. Mert ugye, nem éppen mindennapi eset, hogy egy atléta 30 éves korára érje el csúcsformáját. Sőt, mi több, most len­dül bele igazán! Vegyük csak szép sorjában az eseményeket: 1980-ban ezüstérem a moszkvai olimpián, a 400 méteres síkfutásban - 49,46-al, minden idők harmadik legjobb eredményével. A következő évben kitűnő sorozat e távon fedettpályán - a végállomás (a mai napig) 49,64. 200 méteren pedig 22,76. Mindkettő új világcsúcs. Jarmila az idén 100 méteren 11,43- ról 11,22-re, majd a bratislavai verse­nyen 11,09-re javította a csehszlovák országos csúcsot, s néhány perc múl­va 200 méteren (az idén 20,53, 20,50, Ostraván 22,07) a százon elért nagy­szerű idő után még újítani tudott: 21,97-re. A világ harmadik futónöje, aki 22 másodperc alá tudott kerülni. Nála eddig csak Marita Koch, az NDK világcsúcstartója és az amerikai Ash­ford, a legutóbbi Világ Kupa győztese volt gyorsabb. Mi rejlik e nagyszerű teljesítmény mögött? Az atlétikai szakvilágot is so­kat foglalkoztatja a kérdés. Mi a legil­letékesebbet. Miloslav Kvaő mérnö­köt, egyes számú futónőnk edzőjét kérdeztük:- Jarmila soha nem tartozott a leg­nagyobb tehetségek közé. Ezért pá­lyafutása kezdetétől munkával, renge­teg edzéssel kellett behoznia saját magát, majd a világ élvonalát. A jelen­legi forma, a csúcs nem a véletlen szüleménye - 11 évi rendszeres és nagyon kemény munka áll mögötte. S az, hogy ezt épp harmincéves korá­ra sikerült elérnie, egyáltalán nem csoda és semmi különös nincs benne. Számunkra, akik évek óta ismerjük és vele dolgozunk, teljesen logikus fejlő­dés eredménye. Nyilván hamarabb elérhetett volna a csúcsra, ha az atlé­tikának szentelt 14 év alatt nem küsz­ködött volna állandóan sérülésekkel, amelyek, sajnos mindig épp a leg­rosszabb pillanatban érték. Miloslav Kvac nemcsak nagyszerű edző, de kitűnő pszichológus is egy személyben. Védence neki köszön­heti hogy a legnehezebb pillanatok­ban sem adta fel. Futónönk mindent egy lapra tett föl. Lépésről lépésre, sérülésekkel, be­tegségekkel küszködve, vereségek árán, jutott el a csúcsra. Edzéseken olyan munkát végzett, amelyet rajta kívül kevés futónő bírna el. Erősítő edzés, s utána megszámlálhatatlan kilométer. Télen a befagyott tavon gyakorolta a gyorsaságot - futócipő­ben. A munka megszállottja lett - még Szilveszter és újév napján is kétszer edzett. S az „edzésadagok“ egyre nagyobbak lettek, ami elengedhetet­len feltétele a fejlődésnek az egyes futószámokban. A sérülések, a bajok az idei idényre a jelek szerint rendbejöttek. Jarmila arcán ismét mosoly ül, s valami meg­ejtő belső nyugalom árad lényéből. Egyetlen fölösleges deka sincs rajta. Erre mondják sportnyelven: teljesen „összeállt“. A verseny után - talán az örömtől - Jarmila kissé feloldódott, s szokásá­tól eltérően elárulta két nagy vágyát, álmát: megdönteni Marita Koch 400 méteres világcsúcsát, és legyőzni az NDK évek óta veretlen atlétanőjét. Vágyálmának teljesülése nem is olyan lehetetlen. Júliusban Majna- Frankfurtban az Európa Kupa verse­nyein találkozik nagy vetélytársával, s a világcsúcsjavításra még előtte a Rosicky-emlékversenyen is alkalma lehet... URBAN KLÁRA ■ fr- Az én dolgom az, hogy fussak. Lehetőleg minél gyorsabban. Azért is indulok itt csak a négyszáz méteren. Most az eredmény nem fontos. A négyszázas futók úgyis tudják, hogy nem őket akarom megelőzni legközelebb. A hajrámat akarom fel­gyorsítani ... Nagyjából így kezdődött beszélge­tésünk a Bratislava szálló presszójá­nak egyik asztalánál Paróczai And­rással, az utóbbi évek legjobb magyar középtávfutójával, népszerű nevén: Parókával. Beszélgetés közben itt-ott szüneteket tartott, miközben bele-be- le szürcsölt az asztalon levő „Arany­fácánba“... Ez a tény önmagában bizonyára megrögzött aszkéta-életet várna el, hiszen a sör alkoholtartalmú ital! Igaz a szóban forgó korsóban csak „tízes“ aranylott, lévén június hatodika szesztilalom napja.- A dobóatléták kedvenc itala a sör, de azért a futóknak sem árt, ha mód­jával isszák. Nekem ezen a téren kifejezetten szerencsém van, hiszen én vagyok a család sofőrje, így min­den nehézség nélkül visszautasítha­tom az alkoholt bárhol, ez pedig nem is kis dolog, hiszen egyfajta népszo­kás lett mifelénk egymást alkohollal kínálgatni, ha kell, ha nem... Sokkal érdekesebb a nem alkohol­párti „Parókánál“ az atléta, aki rend­szerint a mezőny végén elhelyezked­ve tört fel a hajrában az első, vagy a második helyre... Apropó, honnan e becenév?!- Akinek olyan neve van, hogy elég elhagyni a végét, és elég hozzá egy „kicsinyítő“ képző, annak korán akad beceneve. Egyébként a mai „Paró­ka“ már nem a mezőny végén he­lyezkedik, mint az „egykori". Igaz korábban sem, hiszen 1975-ig nagy­jából tempót futottam, de második­harmadiknál előbb nem nagyon tud­tam végezni. Hetvenötben ugyan vé­gig vezetve nyertem magyar bajnok­ságot, de rájöttem . könnyebb „nyúl“ után futni, hisz eleg gyors vagyok. Ennek a taktikámnak köszönhetően voltam aztán rengetegszer második. A fedettpályás Európa-bajnokságon is tavaly tizenöt, ezidén pedig három (!) centiméterrel kaptam ki. Pedig jó lett volna aranyéremmel búcsúzni a, fedettDálvától... Ugyanis a fedettet tényleg abbahagyom, bár nagyon „föl­dobta“ az embert, amikor zsúfolt né­zőtér előtt kellett futni.- Ha jól értettem nemcsak a fedett­pályás versenyekkel, hanem a régi taktikáddal is feladtál!- Ebben nagyon nagy szerepe van az idei új-zélandi turnénak, amikor január elejétől február közepéig öt nagy versenyt nyertem, ötből!- Kiket előztél meg?!- Ott volt köztük a „Nagy Whisky“ is... ,- Igen, Johny Walker, az olimpiai bajnok. Nos, azon a turnén már nem a mezőny végén helyezkedtem, ha­nem az elején, úgy a harmadik-ne­gyedik helyen. így volt ez a fürthi versenyen is, ahol ötszáznál az élre álltam. Mindenki meglepődött, s nem is értek utói, pedig a mezőnyben ott volt a világcsúcstartó Wessinghage és Wühlbeck is. Nekem csak a ne­gyedik legjobb időm volt a rajtolók közül.- Két éve olyan dolgot műveltél, amilyet negyedszázadon keresztül senki sem tudott véghez vinni: meg­döntötted Szentgáli országos csú­csát, amely szinte egyidős volt Veled...- A csúcsot eredetileg itt „kellett“ volna megdöntenem, hiszen Prágá­ban beállítottam, és onnan utaztunk a P-T-S-re. Itt már egész kis hadse­regnyi magyar újságíró várt, mindenki tanúja akart lenni az új csúcsnak. A versenyen azonban mi Plachyval csak egymással törődtünk, presztízs- kérdést csináltunk a versenyből. Őt ugyan megelőztem, de így is csak harmadik lettem.- Tavaly olimpia volt...- Igen... Sajnos, az olimpiát na­gyon eltaktikáztam. Minden áron dön­tős akartam lenni. Kiestem. Korrigá­lásra csak négyévenként nyílik mód. Los Angelesben még nem leszek túl­zottan öreg... Közben elérkezett a vacsoraidö. Vacsora után még beszélgettünk egy keveset, közben odaszólt a Magyar Atlétikai Szövetség egyik vezetője: „Paróka! Akarok veled beszélni...!“- Úgy látszik mégis nyolcszázon indulok. Állítólag erős mezőny gyűlt össze, nemcsak kirándulásra jöttem a négyszáz méterre... így aztán elköszönt, mert ha komo­lyan „élesre“ megy a dolog, akkor nem lehet játszani. Jó verseny ígért a nyolcszázasok versengése. Az is volt. Paróczai nyer­te. Úgy, hogy végig az élbolyban futott. Hajrájának pedig az ellenfelek részéről nem volt ellenszere... MÉSZÁROS JÁNOS * Kisdia Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rá bay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők- Szarka István és Csető János Szerkesztőség 8S3 3* Bratislava, Gorkébo 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovst: 505-29, gazdasági ügyák: 506-39. Távíró: 092306 JÜTÜf *^V*.’ v°la°8^,k* ®„N,y?ríV Pr,wdí' “ SZLttPnyooKiávállatá - Pravda, 02-as Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő címén adhatják fal hirdetéseiket: 893 »Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista kozuletek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábreiie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Úi Szó előfizetési dqa - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hirlapazolgálat Előfizetéseket effooad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 884 19 Bratislava, Gottwaktovo námeetie 6. A SUTI regisztrációs száma 5/2^ ^ Index 48 097 1

Next

/
Thumbnails
Contents