Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-21 / 24. szám

Vasárnap 1981. június 21. A NAP kel - Keiet-Sziová- kia: 4,33, nyugszik 20,43; Közép- Szlovákia: 4,41, nyugszik 20,51; Nyugat-Szlovákia: 4,49, nyugszik 20,59 Órakor A HOLD kel - 23,33, nyug­szik 8,13 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALAJOS nevű kedves olvasóinkat 1781-ben született Simeon De­nis POISSON francia matema­tikus, csillagász és fizikus (t 18401 • 1856-ban született STRÓBL Alá jós magyar szob­rászművész (f 1926) • 1891- ben született Pier Luigi NERVI korunk egyik legkiemelkedőbb olasz építésze. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL DÖNTŐ SZAKASZ ZDENÉK SNÍTIL CIKKE KÍNA POLITIKÁJÁNAK EGYES VONÁSAI O. BORISZOV ÍRÁSÁNAK 1. RÉSZE A FÉNY HEGYE G. SZABÓ LÁSZLÓ RIPORTJA AZ ÁSVÁNYOK MEKKÁJÁBAN GÁLY IVÁN RIPORTJA ELSŐRENDŰ A TÁRSADALMI ÉRDEK A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS A FÜLEKI KOVOSMALTBAN - OUSZA ISTVÁN ÍRÁSA AZ ORVLÖVÉSZ LIAM O’FLAHERTY NOVELLÁJA VALÓRA VÁLTAK AZ ÁLMOK LALO KÁROLY RIPORTJA szándéka szerint nekünk kézbesítsék a levelet. Csakis így történhetett: megfordította a borítékot, melyre hátul magyarul írta fel neve elé az egyik, mar- celházi, hatodik osztályos pionírlány, hogy beküldő. Ahogyan a postás tette Mielőtt megkezdenénk ,,Törd a fejed!" rejtvényünk megfejtőinek küldendő ju­talomkönyvek sorsolását, természetesen, csoporto­sítjuk a helyes és helytelen válaszokat tartalmazó leve­leket, levelezőlapokat. Vá­logatáskor kezembe került egy levélboríték, melyen nem volt címzés, csak hi­bás postai irányítószám, városunk neve, és egy ut­canév: Jiráskova. És mivel a mi szerkesztőségünk a Gorkij utcában található, bizony, számomra is fejtö­rést okozott, míg rájöttem, hogy miként találhatta ki a postás: piros tintás tollá­val más irányítószámot, más utcanevet, és lapunk nevét, szerkesztőségünk címét is rá kell írnia a borí­tékra, hogy a feladó eredeti Ebből következtetett tovább, nagyon logikusan, érvényesítve helyismeretét: a Jiráskova utcában olyan magyar nyelven megjelenő újság szerkesztőségének hirdetőirodája működik, melynek pontos címe, irá­nyítószáma más ugyan, de bizonyos, hogy a feladó szándékának megfelelő. Rá is írta a borítékra: ÚJ SZÓ szerkesztősége, 893- 38 Bratislava, Gorkého 10. Csak így történhetett. A modern, automatikusan működő osztályozógép ugyanis gyorsan, megbíz­hatóan dolgozik, mindjárt a gépkezelő postás elé dobja a hiányos és helyte­len címzésű levelet, de gondolkozni, következtetni nem tud, sem pedig írni. Persze, a postás a he­Igazolvány, ó... A kellemes nyári idő nemcsak a természetet öl­töztette új köntösbe, hanem ideális feltételeket biztosí­tott a szabadban való moz­gásra, sportolásra is. Külö­nösen az iskolák igyekez­nek jobb körülményeket te­remteni a sportolásra. Ezért örülhetünk minden alkalomnak, mely a gyer­mekek ilyen irányú tevé­kenységét elősegíti. Nem csoda, ha a kisiskolások is nagy izgalommal várták a napokban a kispályás labdarúgás csoportküzdel­meit. A 10-12 éves fiúk lel­kesedéssel készültek. Az ilyenkor szükséges igazolások beszerzése is rendben megtörtént: a pe­csét az iskola igazgatójától, a pionírszervezet vezetőjé­től és a gyermekorvostól. A felsorolás ezzel azonban nem teljes, mert feltételként szerepelt még a pioníriga­zolvány is. S ez okozta a harci bárdok kiásását. A ,,nagy" versenyen há­rom csapat is - objektív okok miatt - nem tudta a versenyzők pionírigazol­ványait leadni. A kedélyes­nek ígérkező focizás itt egyszerre az igazolványok versenyévé vált. Kevésnek bizonyult a három aláírás és a három pecsét a szük­séges okmányon. ,,Ami szabál, az szabál pionír­igazolvány nélkül még egy kisiskolásnak sem szabad futballoznia. Nem segített a ,,bűnös" vezetők könyör­gése sem. : a bürokrácia fényes fiadalt ült. A 24 gyermek pedig csalódottan távozott a versenyről, nem értve a felnőttek fontosko­dását. Máig sem értik sze­gények, miért kellett nekik korán kelniük, 30 kilométert utazniuk, majd fél tízig ,,téblábolni“ a verseny színhelyén, ha rájuk ott semmi szükség sem volt, csak az igazolványaikra. A felnőtt meg azt nem érti, miért kell egy alapfor­dulós csoportmérkőzéshez ennyi bizonylat? Miért nem lehet hinni az iskola igazo­lásának vagy a pionírveze­tőének, netán az orvos­lyes cím felírásával nem­csak ügyes, logikus gon­dolkodását bizonyította, ha­nem mást is. Amiről így szoktunk beszélni: testvéri megértés. Kézírása ugyan­is bizonyítja: nem valószí­nű, hogy magyar tanítási nyelvű iskolában tanulta a betűvetést, meg a helyes­írást. Aprócska ügy az eset, de tanulsága sokatmondó: ha egészen kicsinyke dol­gokban közös javunkra szolgál a kölcsönös megér­tés és figyelem, nagy dol­gokban még inkább, tehát a testvéri megértésről nem elég csak beszélni, csele­kedni, tenni kell. Ahogyan a postás. A megértés és a figye­lem bizonyítása ugyanis olyan aprócska ügynél kez­dődik, hogy valaki - egy szocialista módon gondol­kozó ember - a tévesen címzett levélborítékra ráírja a pontos címet. nak? Vagy uram bocsáss, mind a háromnak? Ha ezek nem szolgálnak kizáróla­gos okmányként, akkor pe­dig mi szükség rájuk? Ve­gye át szerepüket a pionír­igazolvány. Mint laikus én is elisme­rem az igazolások és iga­zolványok szükségességét ott, ahol az élet ezt feltétle­nül megköveteli. A rendezők azon elkép­zelése pedig, hogy az ilyen sportversenyek jó alkalmat adnak a pionírigazolványok ellenőrzésére, egyszerűen bizarr ötletre vall. Javas­lom, hogy a következő ver­senyek alkalmával ne csak a felsorolt okmányokat ellen­őrizzék, hanem állapítsák meg a gyermekek számát, társadalmi munkájuk fokát stb., stb. - a feladatok tet­szés szerint bővíthetők. így nagy segítségére lesznek mindazoknak, akik ezt ed­dig külön - külön ellenőrzik. Racionalizálásra hajlamos világunkban ez pedig iga­zán nem lebecsülendő. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Minden törekvésünk az emberek szükség­leteinek kielégítésére és sokoldalú fejleszté­sére irányul. Az emberek anyagi és kulturális színvonaláról való gondoskodás a szocialis­ta rendszer lényegéből ered. Az életszínvo­nal fejlesztése és javítása azonban nem a szubjektív kívánságoktól, hanem az érté­kek kialakításától függ. Egy társadalom sem oszthat el többet, mint amennyit megtermel. Az alapból élni hosszú ideig nem lehet. Adósságokból élni pedig nem akarunk és nem is fogunk. Az egyedüli lehetséges út a források kialakításának fokozása. Mindazt, amit kialakítunk, ésszerűen kell elosztanunk és felhasználnunk, úgy, hogy az emberek szükségleteinek kielégítésével együtt céltu­datosan fejleszthessük népgazdaságunkat, az egész társadalmi életet és hazánk védel­mét is. A szocializmus építésével és fejlesztésé­vel, a társadalom növekvő szükségleteinek fokozatos kielégítésével, az emberek na­gyobb követelményeinek kielégítésével tör­vényszerűen összefügg a termelés és az életszínvonal minőségi oldalainak előnybe helyezése. Ez az irányvonal nem jelenti csu­pán az anyagi fogyasztás növelését. Magába foglalja a szociális biztonság megszilárdítá­sát, a műveltség, a kultúra fejlesztését, az emberek egészségéről, a családokról való gondoskodást, a környezet és a munkahelyi körülmények állandó javítását, a munkakol­lektívákban és az állampolgárok között az elvtársi kapcsolatok kialakítását és a szocia­lista életmód formálását. Ezekből a szempontokból határozzuk meg a következő időszakra életszínvonalunk fej­lesztésének irányvonalát. Népgazdaságunk adott lehetőségeiből indulunk ki. A munkáért járó jutalomnak szorosan össze kell kapcso­lódnia a termelékenység, a hatékonyság, a gazdaságosság növekedésével és a terme­lés minőségének javításával. Határozottan fel kell lépni az egyenlősdi és a hamis „szo­ciális“ hozzáállás ellen a bérezésben. Min­den egyes dolgozó életszínvonalának meg kell felelnie annak, hogy milyen mértékben járul hozzá a társadalom fejlesztéséhez. Nem titok, vannak olyan emberek, akik a társada­lom számlájára élnek, akik nem azért kapják a bért, mert dolgoznak, hanem azért, mert munkába járnak. Határozottan harcolnunk kell az élősködés és a spekuláció minden megnyilvánulása ellen. A kiskereskedelmi árak alakulása sok szempontból attól függ, hogyan tudunk dol­gozni, hogyan növeljük a munkatermelé­kenységet, hogyan sikerül növelnünk a haté­konyságot, javítani a minőséget és fokozni a gazdaságosságot. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI kongresszusán mondott beszédéből) A sugMM Május derekán, a beszélge­tésünk előtti napon ünnepelte huszonnyolcadik születésnap­ját, sorrendben immár a tizedi­ket első és mindmáig egyetlen munkahelyén, a Galántai Gép- és Traktorállomás lakatosmű­helyében. A munkatársak mel­lett a gratulálókhoz ezúttal a gép- és traktorállomások ve­zérigazgatósága is csatlako­zott. Ez idő tájt vette át ugyanis az üzemi párt- és gazdasági vezetés javaslatára odaítélt „Gép- és Traktorállomások és Mezőgazdasági Gépjavítók Trösztjének példás dolgozója“ kitüntetést.- Negyedik éve ismerem, mindig a lehető legjobb teljesít­ményt nyújtja. A munkában önálló, már sok problémát talá­lékonyan megoldott. A kollektí­vában nagyon népszerű.- Munkatársai szeretik és elismerik. Meghallgatják taná­csait, és ő segíteni akaró ötle­teivel akkor is előáll, ha azok­kal éppen mások munkáját könnyíti. S hogy a legfontosab­bat se feledjem, javaslatunk a kitüntetés odaítélésére a hu­szonöt tagú kollektíva teljes egyetértésével találkozott. A mester és a műhelyvezető - az utóbbi egyben az üzemi pártbizottság elnöke - szavai után szinte már ismerősként fogtam kezet a hegesztésből felegyenesedő Simon István­nal, a fekete hajú, kék szemű, középtermetű mosolygós fiatal­emberrel, ákit még körívben megnyúló bajusza sem tud öregbíteni. Elmondta, hogy Zonctor- nyon (Túrén) lakik, átszállással utazik naponta munkahelyére, reggel négykor indul és kerek tizenkét órával később érkezik haza. Lakatosműhelyt termé­szetesen közelebb is találna, de olyan összetartó, jó kollektí­vát, amilyennek tagja, már aligha.- Még gyerekként sokszor tettem-vettem lakatos nagybá­tyám mellett, de sosem gon­doltam, hogy egyszer esetleg szakmaként fogom munkáját csinálni. Amennyire emlék­szem, mindig szobafestő sze­rettem volna lenni, csak miután az nem sikerült, jelentkeztem a mezőgazdasági gépjavítókat képző iskolába. S lett végül is lakatos. Tudat alatt talán mégis hatott a gye­rekkori „inaskodás“? Nem tudja, de vallja, nem bánja, hogy így alakult, szép az, amit csinál. Amikor akarata szerint pontosan egybeolvadnak, majd az előírt alakká formálód­nak a korábban különálló vas- rudak és -lemezek. Simán, lyukmentesen és göröngyök nélkül, hogy alig kell csiszolni a heg helyét. Mint lám, ennek a fél körlapnak hegeit, amely­ből szabályos kúp lesz. Töl- csérszerü vég a méter átmérő­jű és több méter magas henge­res takarmánytartó tartá­lyokhoz. Szavai a szakmáját szerető emberre vallanak, és ezek mö­gött még ott sorakozik a többi bizonyító tény is. Elfogadott újítása, amellyel az anyagmoz­gatás lett a korábbinál feleany- nyi munkaerőt igénylő, és to­vábbi két újítási javaslata, ami most van elbírálás alatt. Sokat bizonyítanak mélyen átérzett mondatai is, amikor arról be­szél, hogy szabad idejében mi­lyen díszfalakat, apró vastár­gyakat készít. Ha éppen nem rámolja ki odahaza a szobát, hogy csak úgy szórakozáskép­pen átfesse, mert ezért az a másik vonzalom is megma­radt. Persze, csak a kitanult szakma kiegészítőjeként, sza­bad időre, kikapcsolódás gya­nánt EGRI FERENC VALLJA: SZÉP AZ, AMIT CSINÁL 1981. VI. 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents