Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-21 / 24. szám

I 19 81. VI. 21. G. K. ZSUKOV Június 21-én este telefonon felhívott M A Purkajev altábornagy, a Kijevi Ka­tonai Körzet törzsfönöke, és jelentette, hogy a határőröknél jelentkezett egy szö­kevény német őrmester, aki közölte, hogy a német csapatok most foglalják el megindulási körleteiket a támadáshoz, amely június 22-én hajnalban kezdődik Purkajev közlését azonnal jelentettem a népbiztosnak és Sztálinnak. I V. Sztá­lin ezt felelte:- A népbiztossal együtt jöjjön a Kremlbe Magamhoz véve a csapatoknak szóló direktíva tervezetét, a népbiztossal és N . F Vatutyin altábornaggyal együtt a Kremlbe hajtattunk. Útközben megálla­podtunk, hogy mindenáron kicsikarjuk a csapatok harckészültségbe helyezésé­nek az elrendelését. Sztálin egyedül fogadott bennünket Láthatóan gondterhelt volt.- Nem lehetséges, hogy a német tá­bornokok azért dobták át ezt a szöke­vényt, hogy konfliktust provokáljanak ki?- kérdezte.- Nem - felelte Tyimosenko. - Véle­ményünk szerint a szökevény igazat mond. Közben a Politikai Iroda tagjai bejöttek Sztálin szobájába.- Mit tegyünk? - kérdezte Sztálin. Senki sem válaszolt.- Haladéktalanul ki kell adni az utasí­tást, hogy a határ menti körzetek csapa­tait helyezzék teljes harckészültségbe- szólalt meg a népbiztos.- Olvassa! - felelte Sztálin. Felolvastam a direktíva tervezetét, Sztálin megjegyezte:- Korai még kiadni ilyen direktívát, lehet, hogy a kérdést még békésen is el lehet intézni. Rövid utasítást kell adni, amelyben rá kell mutatni arra, hogy a tá­madás a német csapatok provokációs tevékenységével kezdődhet. A határ menti körzetek csapatai ne üljenek fel semmiféle provokációnak, hogy ne kelt­senek bonyodalmakat. Nem vesztegetve az időt, Vatutyinnal együtt azonnal átmentem a másik szobá­ba és gyorsan megfogalmaztuk a népbiz­tosi direktíva tervezetét. A szobába visszatérve engedélyt kér­tünk a jelentésre. Sztálin, miután meghallgatta és maga is még egyszer átolvasta a direktíva­tervezetet, bizonyos módosításokat haj­tott végre és utána átadta a népbiztosnak aláírásra. Különleges fontosságánál fogva ezt a direktívát teljes egészében idézem: „A Leningrádi, Balti, Nyugati, Kijevi Különleges és Ogyesszai Katonai Körze­tek haditanácsainak. Másolat: a haditengerészeti népbiz­tosnak. 1 41, 6. 22-23 folyamán lehetséges a németek meglepetésszerü támadása a Leningrádi, Balti, Nyugati, Kijevi Külön­leges és az Ogyesszai Katonai Körzet arcvonalán. Lehet, hogy a támadás pro­vokációs tevékenységgel kezdődik. 2. Csapataink feladata - ne engedje­nek semmiféle provokációs tevékenység­nek, amely nagy bonyodalmakat idézhet elő. Egyidejűleg a Leningrádi, Balti, Nyu­gati, Kijevi és Ogyesszai Katonai Körzet csapatai legyenek teljes harckészültség­ben és verjék vissza a németek vagy szövetségeseik esetleges váratlan csa­pását. 3. Megparancsolom: a) a 41. 6. 22-re virradó éjjel rejtve foglalják el a megerősített körletek tüze- löállásait az államhatár mentén; b) 41.6. 22-én virradat előtt gondosan álcázva összpontosítsák a tábori repülő­tereken az egész légierőt, köztük a csa- patrepülöket is; c) valamennyi egységet helyezzenek harckészültségbe. Az egységek bonta­kozzanak szét és álcázzák magukat; d) a légvédelmet a tartalékos állomány kiegészítő mozgósítása nélkül helyezzék harckészültségbe. Készítsék elő a váro­sok és objektumok elsötétítését; e) külön rendelkezés nélkül ne hajtsa­nak végre semmilyen más intézkedést 41.6 21 Tyimosenko, Zsukov “ Vatutyin ezzel a direktívával azonnal a vezérkarhoz indult, hogy haladéktala­nul közölje a körzetekkel. A közlés 1941 június 22-én 0,30 perckor fejeződött be. A direktíva másolatát átadták a hadi­tengerészeti népbiztosnak. Valami furcsa, bonyolult kettőség ér­zésével tértünk vissza Sztálintól Tyimo- senkóval. Egyrészt, mintha mindent megtettünk volna, ami tőlünk függött, hogy teljesen felkészülve fogadhassuk a közelgő hábo­rús veszélyt: hiszen több nagyszabású mozgósítási-hadműveleti jellegű szerve­zési műveletet indítottunk be; a lehető­séghez mérten megerősítettük a nyugati katonai körzeteket, amelyeknek elsősor­ban kellett ütközetbe bocsátkozniuk az ellenséggel; végül, ma engedélyt kaptunk arra, hogy kiadjuk a direktívát, amely elrendeli a határ menti katonai körzetek csapatainak harckészültségbe helye­zését. Másrészt viszont a német csapatok holnap reggel támadásba mehetnek át, és mi még sok fontos intézkedés végre­hajtását nem fejeztük be. És ez igen megnehezítheti a tapasztalt és erős el­lenség elleni harcot. Lehetséges, hogy az a direktíva, amelyet a vezérkar abban a pillanatban továbbit a körzeteknek, már elkésett. Már régen besötétedett. Végétért június 21-e. Hallgatva értünk Tyimosenkóval a népbiztosság bejáratához, de éreztem, hogy a népbiztost is ugyanazok az aggo­dalmak gyötrik. Amikor a gépkocsiból kiszálltunk, megbeszéltük, hogy tíz perc múlva találkozunk dolgozószobájában. Ezerkilencszáznegyvenegy június 22- re virradó éjjel a vezérkar és a Honvédel­mi Népbiztosság valamennyi munkatársa parancsot kapott, hogy maradjon a he­lyén. Haladéktalanul továbbítani kellett a körzetekbe a csapatok harckészültség­be helyezését elrendelő direktívát. Köz­ben nálam és a népbiztosnál állandó beszélgetés folyt a körzetparancsnokok­kal és törzsfőnökeikkel, akik azt jelentet­ték, hogy a határ túlsó oldalán erősödik a zaj. Ezeket a jelentéseket a határőrök­től és az elöl levő fedező csapatoktól kapták. 21-én éjjel 12 óra tájban Kirponosz, a Kijevi Körzet parancsnoka, aki Tarno- polban levő harcálláspontján tartózko­dott, közvetlen vonalon jelentette, hogy azon a szökevényen kívül, akiről Purka­jev tábornok beszámolt, csapatainknál még egy német katona jelentkezett a 74. gyalogos hadosztály 222. ezredéből. Átúszta a folyót, jelentkezett a határőrök­nél és közölte, hogy a német csapatok hajnali 4 órakor megkezdik a támadást. Kirponosz parancsot kapott, hogy gyor­sabban továbbítsa a csapatokhoz a harc­készültségbe helyezést elrendelő direk­tívát. Minden amellett szólt, hogy a német erők a határ közelébe nyomulnak előre. Ezt éjjel 0,30 perckor jelentettük Sztálin­nak. Ó megkérdezte, továbbítottuk-e a direktívát a körzetekbe. Én igennel válaszoltam. Sztálin halála után olyan vélemények hangzottak el, hogy június 22-re virradó éjjel egyes parancsnokok és törzseik semmit sem gyanítva békésen aludtak vagy gondtalanul vigadtak. Ez nem felel meg a valóságnak. Az utolsó békés éj­szaka egészen más volt. Mint már emlí­tettem, a népbiztos és én a Kremlből való visszatérésünk után közvetlen vonalon többször beszéltünk a körzetparancsno­kokkal, F. I. Kuznyecowal. D G. Pavlov- val, M. P. Kirponosszal és a törzsfönö- kökkel, akik a frontok harcálláspontján tartózkodtak. Június 22-én hajnaltájban Tyimosenko népbiztos, Vatutyin és én a honvédelmi népbiztos dolgozószobájában tartózkod­tunk. 3 óra 17 perckor felhívott F. Sz. Ok- tyabrszkij tengernagy, a Fekete-tengeri Flotta parancsnoka és közölte: ,,A flotta légvédelmi figyelő- és jelzőszolgálata je­lenti, hogy a tenger felől nagyszámú ismeretlen repülőgép közeledik; a flotta teljes harckészültségben van. Utasítást kérek.“ Megkérdeztem a tengernagyot:- Elhatározása?- Csak egyet tehetek, a repülőgépe­ket a flotta légvédelmi tüzével fogadom Miután Tyimosenkóval néhány szót váltottam, ezt feleltem Oktyabrszkijnak:- Rendben van, cselekedjék és jelent­se népbiztosának. V. J. Klimovszkih tábornok, a Nyugati Körzet törzsfőnöke jelentette, hogy a né­met repülők támadják Belorusszija váro­sait. Három perc elteltével Purkajev tá­bornok, a Kijevi Körzet törzsfőnöke szin­tén azt jelentette, hogy a német légierő Ukrajna városait támadja. 3 óra 40 perc­kor felhívott F. I. Kuznyecov tábornok, a Balti Körzet parancsnoka és jelentette, hogy ellenséges repülők Kaunas és más városok ellen intéznek légitámadásokat. A népbiztos megparancsolta, hogy hívjam fel Sztálint. Hívom. Senki sem jön a telefonhoz. Állandóan csengetek. Vé­gül a Kreml őrség ügyeletes tábornoká­nak álmos hangját hallom. Kérem ót, hogy hívja telefonhoz Sztálint. Három perc múlva Sztálin volt a ké­szüléknél. Jelentettem a helyzetet és engedélyt kértem a válaszharctevékenység meg­kezdésére. Néma csönd. Hallom Sztálin lélegzetvételét.- Ért ön engem? Semmi válasz. Végül megkérdezte:- Hol a népbiztos?- A Kijevi Körzettel beszél közvetlen vonalon.- Jöjjön a Kremlbe Tyimosenkóval együtt. Mondják meg Poszkrebiscsev- nak, hogy hívassa a Politikai Iroda vala­mennyi tagját. 4 órakor ismét beszéltem Oktyabrsz- kijjal. Nyugodt hangon jelentette:- Az ellenséges légitámadást vissza­vertük Meghiúsítottuk a hajók elleni tá­madást. A városban azonban rombolá­sok keletkeztek Szeretném megjegyezni, hogy az Ok- tyabrszkij vezette Fekete-tengeri Flotta egyike volt azoknak az első seregtestek­nek, amelyek szervezetten fogadták az ellenség támadását. A Nyugati és a Balti Körzet 4 óra 10 perckor azt jelentette, hogy a német csa­patok a körzetek szárazföldi szakaszain megkezdték harctevékenységüket. Hajnalban 4 óra 30 perckor a Politikai Iroda valamenynyi értesített tagja együtt volt. A népbiztost és engem behívtak a szobába. Sztálin sápadtan ült az asztalnál, ke­zében megtömött pipával. Megszólalt:- Sürgősen fel kell hívni telefonon a német nagykövetséget. A követségen azt válaszolták, hogy gróf von Schulenburg nagykövet kéri, hogy fogadják, sürgős közölnivalója van A nagykövet fogadásával Molotovot bíz­ták meg. Közben első helyettesem, Vatutyin tá­bornok közölte, hogy a német szárazföldi csapatok erős tüzérségi előkészítés után az északnyugati és nyugati irány több szakaszán támadásba mentek át. Kisvártatva Molotov sietett be a szo­bába:- A német kormány hadat üzent. Sztálin leült és mélyen elmerült gondo­lataiban. Hosszú, nyomasztó csend követke­zett. Megkockáztattam, hogy megtöröm a hosszas hallgatást és azt javasoltam, hogy a körzetekben rendelkezésre álló minden erővel rontsunk rá a betört ellen­séges csapatokra és állítsuk meg további előrenyomulásukat.- Nem megállítani, hanem megsem­misíteni - helyesbített Tyimosenko.- Adják ki a direktívát - mondta Sztálin. A honvédelmi népbiztos 2. sz. direktí­vája június 22-én 7 óra 15 perckor jutott el a körzetekhez. Ámde ez a direktíva az erőviszonyok és a kialakult helyzet követ­keztében nyilvánvalóan irreális volt, és ezért nem is valósulhatott meg. Túl későn szereztünk róla tudomást, hogy június 22-én virradat előtt minden nyugati határ menti körzetben megsza­kadt a csapatokkal a vezetékes össze­köttetés, és így a körzetek és a hadsere­gek törzsei nem tudták gyorsan továb­bítani intézkedéseiket. A németek által területünkre átdobott ügynökök és diver- ziós csoportok tönkretették a vezetékes összeköttetést, megölték a híradást fenn­tartani igyekvő embereinket, és megtá­madták a szolgálati helyükre tartó pa­rancsnokokat. Mint már említettem, rádió­eszközökkel a határ menti körzetek csa­patainak jelentős része nem rendelke­zett. A körzetek törzseihez a legkülönbö­zőbb forrásokból a legellentétesebb, gyakran provokációs jellegű jelentések kezdtek befutni. A vezérkar a körzetek és a csapatok törzseitől képtelen volt a valóságnak megfelelő jelentéseket kapni és ez ter­mészetesen egy időre feltétlenül nehéz helyzetbe hozta a főparancsnokságot és a vezérkart. Tyimosenko telefonon felhívta Sztálint, engedélyt kért tőle, hogy a Kremlbe men­jen és jelentse a Legfelső Tanács Elnök­ségének a mozgósításra és a Főpa­rancsnokság Főhadiszállásának a meg­alakítására vonatkozó rendelettervezetét és még sok mást. 9 órára a népbiztossal együtt a Kreml­ben voltunk. Fél óra múlva Sztálin foga­dott bennünket. Miután tájékoztattuk a helyzetről, beje­lentette:- Molotov 12 órakor rádióbeszédet mond. Elolvasva a mozgósításról szóló ren­delettervezetet és részben csökkentve annak a vezérkar által tervezett arányait, Sztálin átadta a rendeletet Poszkrebis- csevnek, hogy a Legfelső Tanács Elnök­sége hagyja jóvá. A június 23-i rendelet előírta az 1905-1918-as korosztályok behívását tizennégy körzetben, vagyis majdnem valamennyiben, a közép-ázsiai, bajkálontúli és távol-keleti kivételével, továbbá életbeléptette a hadiállapotot az ország európai részén. Itt az államhatal­mi szerveknek minden, a védelmet, a tár­sadalmi rend fenntartását és az állambiz­tonságot érintő funkciója a katonai ható­ságok kezébe ment át. Ezeket felruház­ták azzal a joggal, hogy a dolgozókat, minden közlekedési eszközt honvédelmi munkára és a legfontosabb katonai és népgazdasági objektumok őrzésére ve­gyenek igénybe. * ' r ■ ' A Kalinyini Front katonái visszafoglalnak egy falut az ellenségtől - 1942 (Archívumi felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents