Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-14 / 23. szám
NAPELEMEK A FAIPARBAN Bár az utóbbi években a bútoriparban is egyre jobban hódítanak az újfajta anyagok, a hagyományos bútorok fölött még nem járt el az idő. Az viszont már más kérdés, hogy a piacon jobbára miért csak pozdorja-, illetve furnérlemezből készült bútorok kaphatók. Az oknyomozásnál nem biztos, hogy az derülne ki: a bútoripar vonakodik a hagyományos fűrészáru feldolgozásától. Illetve, ha vonakodik is, erre nyilván világos magyarázatot is képes adni.- Ennek a jelenségnek valóban megvan a világos magyarázata. Sőt, több bizonyítékot - nem pedig kifogást - is föl tudnék sorolni az iparág védelmére - mondja Milan Koberle mérnök, az Állami Faipari Kutatóintézet bratislavai központjának dolgozója. - Vegyük elsőnek az igényt, azt, hogy milyen hatalmas napjainkban a bútoripar termékei iránt a kereslet. Hol az az ország ma, amely megengedhetné magának az igények jobbára hagyományos anyagból készült bútorokkal történő kielégítését! Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy nincs annyi fakitermelésre érett erdőnk, amivel fedezni tudnánk a piac efféle bútorigényét. De ha lenne is, sem gazdaságos csupán ily módon feldolgozni a fát. A ragasztott lemezeknek is több az előnye. A ragasztott lemezek a bútoripar elöre- gyártott elemei. Fűrészáruban nem nagyon akad ötven centiméternél szélesebb deszka, lemezt viszont olyan széleset készítünk, amilyenre szükségünk van. A ragasztott lemezek ügye tehát nem szorul védelemre, megvédi ez önmagát. Ami viszont a fából készült bútort illeti, én is azt vallom, hogy több ilyet kéne gyártani. Itt van azonban a kérdés, hogyan? Hiszen a fűrészáru feldolgozása hosszadalmas. Csupán a természetes úton történő szárítás, függően a deszka vastagságától, eltarthat két évig is. Építsünk tehát hatalmas lerakatokat? Ehhez sok-sok hektárnyi területre lenne szükségünk, amit aligha kapnánk meg valahol is az országban.- Mondjunk le tehát a fából készült bútorokról?- Azt mégsem. Feladatunk annak a megoldása, miként lehetne e téren is a kedvében járgi a vásárlóknak. Néhány éve terveztük el, hogy szárítókat építünk, amelyeket fűteni fogunk, és ily módon gyorsítjuk meg a szárítás folyamatát. Az Minden rész egy négyzetméternyi felületű - mondja Milan Koberle mérnök eljárás bevált, csakhogy közbeszólt a tüzelő, amivel mi sem bővelkedünk. Úgy tűnt, ismét leállítjuk a szárítókat, mert figyelembe véve terjedelmüket, bizony ma már alig-alig térülnek meg a költségeink. így lett mára ismét a mi feladatunk: megoldani a szárítók gazdaságos üzemeltetését.- Hol tartanak ez ügyben?- Tüzelőanyag-helyettesítő megoldást kerestünk. Nem volt nehéz felfigyelni a már nálunk is viszonylag elterjedt napelemes megoldásra. Köztudott, hogy az egész energia:szükségletet ugyan nem lehet fedezni ezzel a módszerrel, de a napfogó felület nagyságától függően egy bizonyos részét igen. A szárítás gazdaságossá tételéhez ez viszont járható útnak tűnt. Eléggé nehéz volt a napelemes megoldás körülményeinkhez való alkalmazása. Mert azt sem egyszerű megoldani, hogy jól működjék egy olyan szárító, amelyben a gőz a hőhordó közeg. Sót, a faiparnak speciális követelményei is voltak velünk szemben, nem beszélve arról, hogy a fának még így, mesterségesen gyorsítva is viszonylag lassan kell száradnia, hogy meg ne repedezzen, illetve formáját ne vessze. Az előírás tehát az, hogy a fa állandó, egyforma és nem túl magas hőmérsékletnél száradjon. így történt, hogy ennek a problémának a megoldása a hatodik ötéves tervidőszakban legnagyobb feladataink közt szerepelt.- Múlt időben fogalmazott, mára már befejeződött a kutatás?- Tulajdonképpen igen. Elkészítettünk egy mintadarabot is az ilyen típusú szárítóból, amit a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár skalicai üzemében szereltünk föl. Igyekeztünk kihasználni minél több részt a hagyományos szárítókból. Például maga a szárító is egy sorozatban gyártott típus. A gyűjtőlencsét hatköbméteres, tehát kis űrtartalmú szárítóra kapcsoltuk. A kollektor húsz önálló részből áll, minden rész egy négyzetméternyi felületű. Hőteljesítménye nyáron eléri a 28 500 kilojault.Számunkra viszont fontosabb az átlagos teljesítménye, ami úgy 19 ezer kilójául körül mozog. Úgy számoljuk, hogy áprilistól szeptemberig üzemeltetni lehet ezt a rendszert.- Ezen fölül, mi újat hozott még a próbaüzemelés?- Bebizonyosodott például, hogy ily módon tíz százalékkal csökken a hagyományos tüzelőanyag-fogyasztás, ami átszámítva minden egyes köbméter kiszárított faanyagnál, hat korona megtakarítást jelent. Az eljárás tehát gazdaságossá teszi a szárítás technológiáját.- Ez a módszer jövőjét is biztosítja?- Feltétlenül. Léteznek már olyan tervek, amelyek szerint sorozatban gyártják majd a gyűjtőlencséket és a hozzá tartozó berendezéseket. A tervezet első szakaszában a kis űrtartalmú szárítókhoz, később pedig, amikor ezt az igényt már kielégítették, a nagyobb szárítókhoz is egészen a negyvenöt köbméteresekig.- Találtak már konkrét gyártót is? Nem kell attól tartani, hogy ez a jó megoldás úgy megy veszendőbe, hogy nem lesz, aki sorozatban gyártaná a berendezéseket?- örömmel közölhetem, hogy a szárítók ügyét ilyen veszély nem fenyegeti. Gyártani a Nővé Mesto nad Váhom-i Szellőzőberendezés-gyártó Vállalat fogja. Ott gyártották a prototípusát is, sőt aktívan részt vettek az egész kutatásban. Nekünk sokat segített, hogy a gyártó is megértette, mi az igyekezetünk végcélja. Hazánkban ugyanis évente több mint 800 ezer köbméter fát szárítottunk ki eddig is mesterségesen, tehát tüzelőanyag igényes módszerrel. A jövőben ez a mennyiség csak nőni fog. Egyébként külföld is vívja a maga csatáját e téren, határainkon túl is az olcsó energiaforrásokat keresik. Mert figyelemmel kísérem, tudom azt is, hogy az, amit e téren idehaza elértünk a faiparban, maga a világszínvonal. KESZELI BÉLA A természetes úton történő szárítás eltarthat két évig is A szárító egy sorozatban gyártott típus (A szerző felvételei) * HÁZTÁJI RÓKÁK- Komoly szakértelmet, fáradságos munkát és nem kevés anyagi befektetést követel az ezüstrókák tenyésztése - sorolja Egri István (Lalo Károly felvétele) A főként Észak-Szibéria, Kanada és Alaszka hűvös éghajlatát kedvelő ezüstróka prémje a legértékesebbek közül való. Hazai piacon az egyetlen állatról lenyúzott bőrből kimunkált sapkáért és gallérért ötezer koronát is elkérnek, s belegondolni sem jó, mennyibe kerülhet egy hosszú női bunda, ha egyáltalán megvásárolható szaküzleteinkben. Persze, nemcsak nálunk, mindenütt a világon komoly árat kell fizetni a selymes, sötét kékesszürke s a végén ezüstösen csillogó szőrű luxuscikkért. A mi éghajlati viszonyaink között szabadon legfeljebb a tátrai vagy a krkonosei fenyvesekben található védett példányuk, annál több helyen foglalkoznak viszont tenyésztésével - főként a cseh országrészekben - nagyüzemi szinten. Nem tudni, a zord természet ragadozói iránti kíváncsiság, nosztalgia, az egyszerű állatszeretet, vagy a busás haszon reménye keltette-e fel a kisállattenyésztők érdeklődését, tény, hogy a háztáji rókaneveléssel Szlovákiában is sokan megpróbálkoztak. Több állatbarát csalódott rókáiban, néhányan viszont eredménnyel és nem kis haszonnal végzik a nagy gondosságot és szakértelmet kívánó tenyésztőmunkát. MINDEN KEZDET NEHÉZ Rimajánosiban (Rimavské Janovce) egy új épületekből álló utcasor szélén, takaros falusi porta gazdái Egri Istvá- nék. Apa és fia családi vállalkozásban már régebben foglalkozik prémes állatok tenyésztésével a kisállattenyésztők szövetségén belül, annak támogatásával. A korábbi esztendőkben nutriatenyésztő-telepük volt, az utóbbi három-négy évben viszont áttértek a rókatartásra. Mielőtt azonban a kockázatos vállalkozáshoz kezdtek volna végigjárták az ország nagyüzemi tenyésztele- peit, s több csehországi kisállattenyésztővel is megismerkedtek, akikkel a mai napig kapcsolatot tartanak fenn. A személyes tapasztalatokon kívül elméletileg is felkészültek, szinte minden hozzáférhető könyvet, tanulmányt elolvastak, sőt a ritka állat anatómiájával is megismerkedtek. S még ez sem bizonyult elegendőnek, viszonylag így is nagy árat kellett fizetniük a felismerésig, hogy a róka bizony a néphiedelemmel ellentétben nem is annyira ravasz, mint inkább érzékeny jószág. Ketrecbe zárva a legkisebb külső hatásra is azonnal reagál, etetése, gondozása pedig kisebbfajta házi laboratórium üzemeltetését teszi szükségessé. A róka köztudottan húsevő állat, de csak zsiradékban szegény őrölt juh- és marhahúst fogyaszt - jóízűen. Vasárnap kivételével - amikor egész nap koplal - naponta egyszer etetik. Ekkor a feldarált és mélyhűtött félkilónyi húson kívül bőségesen kap zöldségféléket is. Vitamin- szükségletét még a téli, kora tavaszi időszakban is dekára kiszámítva biztosítani kell, ami akkor jár gonddal, ha az üzletekből is hiányzik a zeller vagy a répa. Pótolhatatlan táplálékál. képezi a halliszt, s B-vitamin-szükségletét különböző orvosi készítményekkel, olajokkal lehet kielégíteni. A húst általában hetente egyszer hozzák a kény- szervágóhídról, hozzávetőleg kilogrammonkénti egy koronás áron. A húst - egy saját készítményú hatalmas darálón csontostul felőrlik, s egy mélyhűtőboxban tárolják. A szabad természetben éles levegőhöz, csendhez szokott állat pároztatása a téli hónapokra esik. A kisállattenyésztő számára általában a pároztatás jelenti a legigényesebb feladatot, amihez csendet és nyugalmat, s szinte kórházi tisztaságot, higiéniát kell biztosítani. Hasonlóan igényes időszak az állattartásban az ellés utánj néhány hét, amikor a zavaró körülmények a szoptatás elmaradásához, vagyis az állatok pusztulásához vezethetnek. A környezet problémáit tetézhetik, amiből pedig enélkül is van elegendő. Főként a nyári időszakban érezni a tenyésztelep közvetlen közelében a sajátos szagot, bűzt. Nos, bejelentetlen látogatásunkkor mi ilyet nem tapasztaltunk, ami az állattartók gondosságát, higiéniai fegyelmét dicséri. EGY ANYÁNAK TIZENHAT RÓKÁJA A vemhesség ideje 52-54 nap, s az ellés általában a tavaszi hónapokra esik, így késő ősszel már értékesíthető a növendék állatok bőre, ami fontos, hiszen az évnek csak ebben az időszakában lehet jó minőségű prémet készíteni. Egy anya általában öt-hat kisrókát ellik, s szakmai berkekben valóságos szenzációnak számított, hogy tavaly Egriéknél egy vemhes állat 16 kisrókát hozott a világra. Ez hazánkban rókatenyésztési rekordnak számított, bár az is igaz, ebből a későbbiek során hét elpusztult, xxx A rókák, rókaprémek értékesítése a kisállattenyésztők körében kétféle módon történik. A bejelentett, törzskönyvezett állatok után bizonyos mennyiséget a Kara ipari szövetkezetnél értékesítenek. A viszonylag alacsony vételár a feldolgozóipar nagy hasznát sejteti, ezért a kisállatte- nyésztök inkább maguk készítik, vagy készíttetik ki a nyersbőrt, hogy aztán a szabad piacon a felvásárlási ár kétszeresén értékesíthessék. Elmondották, hogy kiadásaik különösen a kezdetben igen jelentősek voltak, mint ahogyan a folyamatos állattartás költségei sem elenyészöek. A rókatenyésztés szinte egész embert kíván, az ő esetükben két férfi szabad idejét is leköti, s az is biztos, hogy még háztáji szinten sem érdemes kicsiben foglalkozni vele. HACSI ATTILA 1981. VI. 14.
