Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-14 / 23. szám
A politikailag aktív, eszmeileg szilárd ifjúságért Valamennyi dolgozó, így az ifjúság eszmei-politikai nevelésének szerepét és helyét is közvetlenül meghatározza az élet „politizálódása“, vagyis társadalmunk fejlődése jelen szakaszában a politika, részben a politikai öntudat jelentősége; az a hatás, amelyet a társadalmi öntudat más formáira, a társadalom életének minden területére, minden tagjára gyakorol. Az az igazság, hogy épp a politikai öntudat adja meg a társadalmi öntudat más formáinak szigorú osztályjellegét. Ebben az írásban csak arra szorítkozunk, hogy elemezzük az eszmei-politikai nevelés szerepét, megpróbáljuk felvázolni, milyen helyet foglal el a diákok kommunista személyiségjegyeinek kialakításában. A szocialista társadalom politikai öntudata és a szovjet emberek ennek alapján kialakuló politikai öntudata és aktivitása -T életformánk legfontosabb vonása. Ebben tükröződik a Szovjetunió Kommunista Pártjának a dolgozók nevelése terén kifejtett óriási munkája. Az SZKP mint a szocialista társadalom politikai rendszerének alapja nagy figyelemmel irányítja a társadalom valamennyi tagja politikai nevelésének folyamatát. Erről tanúskodik országunk kiterjedt és jól felépített politikai-oktatási rendszere, a széles tömegek politikai munkába való bevonása. Mint azt Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán közölte, csak a pártoktatási rendszerben majdnem 23 millió ember tanul. A politikai öntudat a szovjet emberek, ezen belül ifjúságunk érettségének, a társadalomban elfoglalt helyüknek mutatója. Ez nagyon fontos mutató, mivel nehéz elképzelni egy politikailag öntudatos embert, aki ne lenne egyben kollektivista, humanista, hazafi és internacionalista is, ne akarna jó szakember lenni, ne tudná összeegyeztetni személyes érdekeit a társadalom érdekeivel stb. Csak magas szintű politikai öntudattal lehet valaki valódi internacionalista. Szükséges a nemzeti és az internacionalista eszmék egységének alapos megértése, megengedhetetlen az egyoldalú, metafizikus hozzáállás, amely nacionalizmushoz vezet. Helyesen kell értelmezni országunk kétnyelvűségét, vagyis az orosz nyelvnek - mint a nemzetiségek közti megértés nyelvének - egyenrangú használatát a nemzeti nyelvvel. Az ilyen kérdésekkel egy diák napirenden találkozik az akadémiai közösségben éppúgy, mint a társadalmi szervezetekben, sőt a nem szervezett csoportokban is. A hallgatók magas szintű politikai öntudata döntő tényezőként lép fel a múlt különböző csökevényeinek, köztük a vallásos nézeteknek a leküzdésében is. Mivel a politikai öntudat ilyen fontos szerepet játszik társadalmunk életében, a hallgatók kommunista nevelésében, komoly feladattá válik, hogy a hallgatók politikai ismereteihez mérten alakítsuk érdeklődésüket. Ez azért is fontos, mivel az ifjúság egy bizonyos - habár egészen jelentéktelen - része politikailag passzív, hajlamos a politikai közömbösségre. Ebből a szempontból nagyon hasznos az SZKP XXV. kongresszusának megállapítása, hogy figyelembe kell venni a dolgozók különböző szociális csoportjainak jellemző vonásait. Ez a főiskolai hallgatókra is vonatkoztatható. A hallgatók, habár szoros kapcsolatban állnak a többi fiatallal, mégis a lakosság egy sajátos csoportját képezik mint a nemzeti értelmiség utánpótlása. Még számbelileg is egy nagy csoportot képeznek, a minőségi jellemzőkről már nem is szólva. Lenin még a század elején „az értelmiség legérzékenyebb részének“ nevezte a diákokat. Abban az időben a diákság körében hat politikai csoportot különböztetett meg Lenin, a reakciósoktól kezdve egészen az akkori szociáldemokratákig. A szovjet hallgatók, akiknek nevelése a marxizmus-leninizmus szilárd alapjaira épül, eszmei-politikai szempontból sosem látott magaslaton állnak. A munkás- és parasztifjúsággal együtt a legaktívabban részt vesznek a kommunizmus építésében, vagyis az ország politikai életében is. Ezzel együtt a hallgatóknak sajátos tevékenységük, sajátos munkakörülményeik stb. vannak. Maguk a hallgatók sem egyformák. A középfokú műveltség megszerzése után (amikor még úgy tűnik, mind „egyenrangú“) egyesek már megismerkedtek a katonaélettel. Ez jó politikai felkészültséget, jó munkabírást jelent az otthoni körülmények között is. Mások egyenesen az iskolapadból érkeznek. Egyesek ismerik a társadalmi munkát, másokat még tanítani kell erre. Egyesek nemcsak hogy politikai irodalmat olvasnak, de önálló politikai tájékoztatásra is képesek, míg másoknál az újságelőfizetésekkel kell kezdeni stb. Mindez - és még sok más tényező - nagyon lényeges az egyes diákokhoz való konkrét, egyéni hozzáállás szempontjából, különösen az eszmei-nevelő munka terveinek kidolgozása során. Nagyon széles azoknak a tényezőknek a köre, amelyek a hallgatók politikai ismeretek iránti érdeklődését és szükségletét kialakítják. Ilyenek a jól átgondolt politikai tájékoztatók, a különböző rendezvények - kérdés-felelet estek, kerek- asztal-beszélgetések, előadássorozatok stb. a politkai napilapok és folyóiratok előfizetése és egy sor további módszer. A kárpátukrajnai Ungvári Állami Egyetemen pl. jól beváltak az olyan formák, mint a politikai információk klubja, ahol a hallgatók nemcsak előadóikkal találkoznak rendszeresen, hanem a helyi párt- és állami szervek vezetőivel is; a külpolitikai előadók iskolája, amely a társadalomtudományi kar keretében működik stb. Szembetűnő, hogy a hallgatók politikai munkába való bevonásának leghatékonyabb eszköze az, ha megbízzuk őket, hogy „egyenrangúként" előadásokat tartsanak a lakosságnak - mindenekelőtt a munkásfiataloknak és a tanulóknak. Ezt a gyakorlatot több mint 10 évvel ezelőtt az említett egyetem marxista-leninista filozófiai tanszékén vezették be és lényege, hogy a főiskolai hallgató az egyes filozófiai tantárgyak - történelmi materializmus, ateizmus, etika, esztétika - tanulmányozásán kívül egy bizonyos témájú előadást is előkészít, amelyet két-három ízben különböző hallgatóságnak ad elő. Egyetemünk társadalomtudományi tanszékein jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek a speciális előadássorozatokat illetően, amelyek hozzájárulnak a hallgatók politikai ismeretek iránti érdeklődésének és szükségleteinek kielégítéséhez. A marxista-leninista filozófia tanszéke a különböző karokon egy nagyon időszerű, speciális sorozatot ad elő A modem antikommunizmus eszmeielméleti és politikai alapjai, a jobb- és baloldali revizionizmus kritikája címmel, amely nagy érdeklődésnek örvend a hallgatók körében. Többen közülük az előadások után érdeklődni kezdenek a kritikai irodalom iránt, sok kérdést tesznek fel. Jó eredményeket szült a hallgatók eszmei-politikai nevelésének bonyolult, sokoldalú munkája, melyet a rektorátus, az egyetem pártbizottsága, a karok párt- és komszomol - alapszervezetei, a dékáni hivatal és a tanszékek irányítanak. Ezek az eredmények a jó előmenetelben, a hallgatók társadalmilag hasznos tevékenységében jutnak kifejezésre. Ezzel együtt nyugtalanít viszont az a tény, ha a hallgatók egy része elégséges osztályzatokat kap a társadalomtudományi tantárgyakból, s ha végzős diákjaink közül nem túl sok az olyan, aki igazán képes önállóan, vezetőként irányítani a politikai munkát az adott kollektíván belül. Mindez arra késztet bennünket, hogy alaposan elgondolkozzunk az adott problémáról, jobban megismerjük a hallgatók érdeklődését, mélyebben tanulmányozzuk azokat az okokat, amelyek akadályozzák „politizálódásukat“. Minden hallgatót fel kell fegyvereznünk politikánk ismeretével, sőt mi több, elő kell segítenünk, hogy neveltjeink megtanuljanak önállóan tájékozódni a politkai információk folyamatában, a kommunista ideológia alapjaiból kiindulva helyesen tudják értékelni az eseményeket, a nemzetközi élet tényeit, hogy valódi politikai éberség jellemezze őket a különböző ellenséges politikai eszmékkel és elméletekkel szemben. Az itt felsorolt valamennyi kérdésben irányadóak számunkra az SZKP XXVI. kongresszusának anyagai, Leonyid lljics Brezsnyev kongresszusi beszámolója, amely az alkotó marxizmus-leninizmus kiemelkedő dokumentuma, újabb jelentős hozzájárulás a tudományos kommunizmus elméletéhez és gyakorlatához. Ezek a dokumentumok elsősorban nem az egyes eszmei-politikai rendezvények számának növeléséről, hanem azok eredményességéről szólnak, hogy az oktatás minden formája megtanítsa az embereket úgy tevékenykedni, ahogy ezt a kommunizmus valóban megkívánja. VASZILIJ MIHAJLOVICS LENGYEL, a filozófiai tudományok kandidátusa, docens, az Ungvári Állami Egyetem Marxista-Leninista Filozófiai Tanszék vezető tanára 1981. VI. 14. Tömegpolitikai munka az eredmények tükrében A bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Müvekben a 6. ötéves tervidőszakban a termelés terjedelme 1975-höz viszonyítva 1980-ra, 24,8 százalékkal nőtt. Ez az előrelépés a dolgozók körében végzett jó tömegpolitikai munkának, a kommunisták példaadásának, a többi dolgozóval való jó együttműködésnek köszönhető. Hogyan vélekedik erről Frantisek Kaéa, az üzemi pártbizottság elnöke?- Igaz, hogy a termelési feladatok teljesítése szempontjából nagy az előrelépés. A XV. kongresszus határozataiból reánk háruló tennivalókat teljes mértékben teljesítettük. Jelentős haladást értünk el a termékek minőségi fejlesztésében. Adatokkal alátámasztva mutathatom be legjobban a hatalmas ugrást: 1977-ben 14,7 volt az elsőrendű minőségű termékeink aránya, 1978-ban 17,51, egy évvel később 17,98 és tavaly már 63,52 százalék. Ezek a számok önmagukért beszélnek. A gyárban sikerült megnyerni az embereket, egészséges versenyszellem bontakozott ki.- Tömegpolitikai munkánkba - folytatja Kasa elvtárs - bevontuk a pártcsoportokat, s ez lényeges minőségi változást eredményezett. A pártcsoportok a pártmunka azon fő láncszemei, amelyek közvetlen hatással vannak az emberek tevékenységére. Nem beszélve arról, hogy az egyes részlegeken könnyebb a gyűlések megfelelő időpontjának kiválasztása. Üzemünkben több műszakos termelés folyik, ezért előfordult, hogy egyes dolgozók az egész év folyamán nem tudtak részt venni a nyilvános pártgyüléseken. Ezért is vezettük be a nyilvános pártcsoport- gyűléseket. Ez nálunk rendkívül hasznosnak bizonyult. Kisebb kollektívában az emberek bátrabban mernek hozzászólni a problémákhoz, s több idő és lehetőség is van rá.- Saját példánkon igazolhatom Kasa elvtárs szavait - csatlakozik beszélgetésünkhöz Viktor Gallo- viő, az 5. számú pártalapszervezet elnöke. - A pártcsoportok ülésén egy-egy alapszervezeti bizottsági tag is részt vesz, ott van a részleg- vezető, esetleg az üzem gazdasági vezetői közül valaki, aki konkrét választ tud adni a felmerülő kérdésekre. Márciustól alkalmazzuk ezt a módszert, s a tapasztalatok nagyon jók: élénk a vita, az emberek nyíltan elmondják, hol szorít a cipő. A pártbizottság aztán megvitatja az elhangzott észrevételeket, s a fontosabb problémákra írásban ad választ. Ezt fontosnak tartom, mert az emberek látják, hogy nem falnak beszéltek.- Nagyon sok észrevétel volt a komplex intézkedések bevezetésével kapcsolatban. Az emberek bizony zsörtölődtek, és nem mindig indokolatlanul, mert a tervet teljesíthette volna a részleg, ha lett volna elegendő nyersanyag.- Sajnos, a komplex intézkedések érvényesítését leginkább a rendezetlen szállítói-megrendelői kapcsolatok veszélyeztetik- szögezi le az üzemi pártbizottság elnöke is. Az üzemnek a következő időszakra még nem végleges a termelési terve.- Ez, nézetem szerint - folytatja a pártelnök - logikus, már csak azért is, mert az üzemekben a komplex intézkedések érvényesítésével új körülmények alakultak ki. Eddig minden üzem igyekezett „tartalékolni“, hogy biztosítsa magát arra az esetre, ha nincs nyersanyag. S ez nem volt jó. Szerintem fontos, hogy a gyár összes kommunistájával, dolgozójával megtárgyaljuk a problémákat - és aztán döntsön a gazdasági vezetés a tervet illetően.- tzt a munkát eppen most végezzük Május végéig kell kidolgozni az anyagot, lebontani a XVI. kongresszus határozatait. Ezután az alapszervezetek megvitatják a júniusi taggyűléseken, s az ott elhangzott hasznos észrevételek figyelembevételével kiegészítjük majd a végső tervet.- Szó esett az eredményekről - zárja le beszélgetésünket Kasa ervtárs. - A számadatok tükrözik, hogy ezek jelentősek. De gondokat is emlegettünk, s ebből kitünk, hogy tennivaló bőven vár még ránk. Minden tisztségviselőnek, vezető gazdasági dolgozónak, kommunistának tudatosítania kell, hogy ők egyben agitátorok is. URBAN KLÁRA A bratislavai vegyipar fejlesztésében a környezetre nem ártalmas ágazatok kerülnek előtérbe. Ilyen például a polipropilénszál termelése a Dimitrov Vegyi Művekben (Peter Simonéik felvétele) 3
