Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-14 / 23. szám
A KORMÁNYZÓ PÁRT TAGJÁNAK ERKÖLCSE Avagy: miért zárták ki az SZKP-ból Cinkevics mérnököt? Minél nagyobb a kommunisták szerepe a szovjet társadalom politikai rendszerében, annál magasabb követelményeket támaszt a párt velük szemben. Egy minszki szerszámgépgyár technológiai irodájának vezetőjét, V. Cinkevics mérnököt kizárták a kommunista pártból, mert elszakadt a pártszervezettől, és csupán egyéni haszonszerzésre törekedett (így szólt az ügyében hozott határozat). Cinkevics elég régóta a gyár dolgozója, eredményesen működött mint szak- szervezeti tisztségviselő. Egy alkalommal még a párt- szervezet titkárává is megválasztották. Az egész akkor kezdődött, amikor a mérnöknek sürgősen nagy pénzösszegre volt szüksége egy drága gépkocsi megvásárlásához. Csatlakozott egy építőmunkás brigádhoz, amely fusizókból verbuválódott össze. Az egyre gyarapodó, bővülő kolhozok igen sokat építenek, az állami és szövetkezeti vállalatok pedig nem győzik teljesíteni megrendeléseiket. Ha figyelembe vesszük, nyomban világossá válik, miért hajlandó némely kolhozelnök külső embereket megbízni és különíeges hálájának jeleként az elfogadott tarifánál jóval többet fizetni nekik. Cinkevics tehát kilépett a vállalattól. A személyzeti osztályon mondták neki, hogy a legrosszabbkor megy el, a gyár új termék gyártására tér át, és a terv teljesítése veszélybe kerül. De a személyzeti osztálynak nincs joga ahhoz, hogy Cinkevicset visszatartsa. A mérnöknek pedig, noha legalább olyan jól tudta, mint bárki más, hogy mi a helyzet a gyárban, nagyon fájt a foga a fényűző gépkocsira. Tizenegy hónapig dolgozott falun, s ezalatt busásan megszedte magát. Ezután bement a gyárba, hogy befizesse a párttagsági díjat. Azt mondta, hogy tovább^ ra is az üzemi pártszervezet tagjának tekinti magát. A pártszervezet viszont más véleményen volt. Először is, nem jelentkezett át másik alapszervezetbe, s a szervezeti szabályzatban megengedettnél hosszabb ideig nem fizetett tagsági díjat (a szabályzat szerint ez az idő nem haladhatja meg a három hónapot. - A szerk.). Másodszor pedig azért, mert olyankor távozott, amikor a gyár nehéz helyzetben volt. Cinkevics meg volt győződve róla, hogy igazságtalanul bántak vele. Irt a Pravdának: „Segítsenek visszakerülnöm a pártba!“ Magyarázatként hozzátette: a szervezeti szabályzat előírásairól sohasem feledkezett meg, de a kolhozban, ahol ideiglenesen dolgozott, nem vették pártnyilvántartásba, és nem fogadták el tőle a tagsági díjat, „Lépj be a kolhozba - mondták neki légy tagja a pártszervezetünknek, akkor majd elfogadjuk a tagsági díjat. De így nincs hozzá jogunk“. A Pravda minden kommentár nélkül közölte Cinkevics levelét, s megkérté az olvasókat, írják meg véleményüket. Hamar megérkeztek az első hozzászólások a szerkesztőségbe (hónapokig jöttek a levelek), és igen tanulságosak voltak. „A munkához való viszony éppen az a terület - írta V. Motyasov Moszkvából -, ahol a kommunisták megmutathatják, nemcsak prédikálnak bizonyos eszméket, hanem ők maguk is ezen eszmék szerint élnek. Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy bármilyen munka erkölcsös és tiszteletre méltó. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a mások kárára történő, a konjunktúrán nyerészkedő fusizó igyekezete és egy gyári szakember munkája közé. A fusizó, munkája fejében, sokkal többet vesz el a társadalomtól, mint amennyit a díjazás érvényes normái megengednek.“ A tisztességtelen haszonlesés Motyasov véleménye szerint akkor is az, ha azt munkás vagy mérnök, pártonkívüli vagy kommunista követi el. Ám ha az SZKP tagja sérti meg a kommunista erkölcs normáit, az különösen súlyos vétség. „Mindenkivel megeshet, hogy megtéved - száll vitába vele D. Golscsuk a hmelnyickiji terület Belogorje nevű falujából. - Talán minden hibáért kizárják az embert a pártból? Nem esett szó a kolhozelnökről sem, aki igénybe vette a fusizók szolgálatait. Ha a kolhozelnök kommunista, tőle aztán háromszorosan meg kell kérdezni: miért dolgoztatott fusizókkal?“ „Sohasem voltam tagja a pártnak, és még sohasem írtam a Pravdának - közli magáról M. Gyemidova, Podolszkból. - De felháborodtam Cinkevics követelésén, hogy adják vissza a párttagsági könyvét. A háború alatt a ravensbrücki tábor foglya voltam. Voltak köztünk kommunista nők. Ha kiderítik róluk, hogy párttagok, az a biztos halált jelentette volna számukra, de ők mindenben, a szó szoros értelmében mindenben igyekeztek példát mutatni másoknak... Tudom, hogy amikor a párt hatalmon van, befurakodhatnak soraiba olyanok is, akik mindig tartják markukat, de nem adnak semmit, akik jogokat és kiváltságokat követelnek, megfeledkezve a kötelességekről. Az ilyeneket kommunistának nevezni szégyen a többire nézve.“ „Egyáltalán kommunista volt Cinkevics? - teszi fel a kérdést Sz. Tyurin, Omszkból..- Amint lehetősége nyílt rá, hogy egy kicsit többet keressen, rögtön oda az elvhűsége. Nehéz helyzetben otthagyta az ügyet is, elvtársait is, a könnyű kereset után futott.“ Tyurin azt írja, hogy szerinte mindenkinek természetes joga, hogy jobban éljen, többet keressen. De a kommunista, szerinte éppen azért kommunista, mert mindig szem előtt tartja az emberi cselekedetek társadalmi hatását. Egy kommunistának nemcsak politikai érzéke, hanem, ha úgy tetszik, fokozott lelkiismeretességre is szüksége van. Tyurin megírta magáról, hogy egy ideig modellkészítő volt a gyárban. Darabbéres munkát végzett, amire nagy szüksége volt az üzemnek, mégpedig korlátlan mennyiségben. A jól képzett szakember a normák túlteljesítésével mindig szép keresetet ért el. De egyszer odament Tyurinhoz az akkori párttitkár, és azt mondta neki: „Nézd, a szomszéd műhelyben második hónapja nincs művezető, akadozik a munka. Ezért ott kevesebb a pénz. Mást nem is kérnék erre, de te párttag vagy, öntudatos ember. Képzeld el, pajtás, a helyzetet...“ így történt. És Tyurin vállalta a megbízatást, egy időre kevesebbet keresett, önként vállalta, mert így értelmezte a kommunista kötelességét, a kormányzó párt tagjának etikáját. A Pravda hasábjain a párterkölcsröl folyó eszmecsere más lakokban folytatódott, a vita kiszélesedett, és az olvasók elmondták ezekről a dolgokról a véleményüket. „Bár nálunk nincs külön törvény az önzetlenségről mint az emberek közti kapcsolatok kötelező szabályáról - írta I. Rugyenko a Komszomolszkaja Pravda című ifjúsági lapban a szovjet élet azonban egész szellemével és tartalmával tagadja az önzést. Mégpedig nem is csak mint erkölcsi, hanem mint társadalmi ártalmat is.“ „Az is elgondolkoztató - írta N. Panfilov Leningrád- ból -, hogyan történhetett, hogy Cinkevics tisztségviselő volt, még a pártszervezet titkárának is megválasztották (kik mások, ha nem az elvtársai?), és egyszer csak tessék... Egyébként csakugyan váratlanul? A kommunista személyiségét gyakran termelési eredményei alapján ítéljük meg. Cinkevics bizonyára jól dolgozott. A fusizók elvégre naplopót nem vesznek be maguk közé: nem kifizetődő. De ha a gyári elvtársak idejében megismerték volna igazi énjét, életfelfogását, most nem hivalkodna előttük egykori titkári tisztével...“ Ennek az utóbbi gondolatnak az igazságát megerősítette J. Jefimov leningrádi munkás a Pravdának küldött levelében. „Műhelyünk kommunistái a napokban nem voltak hajlandók felvenni a pártba Pcsolkin modellkészítőt - írja Jefimov. - Sokan felfigyeltek egyik gyengéjére, amit meg is mondtak a szemébe: csak akkor dolgozik teljes odaadással, ha van lehetőség többet keresni. A kevésbé jól fizető munkák élői kitér. Vagyis nagyon anyagias. Hát akkor, miféle kommunista?“ Jefimov fölveti azt a kérdést is, hogy egyáltalán honnan kapja utánpótlását a fusizók és a harácsolok „társasága“, és megjegyzi: „Az úgynevezett könnyű kereset hajszolása alapján biztosan meg lehet állapítani, ki mit ér. Amikor a gyorsan szerzett nagy pénzek imádói azt hajtogatják nekünk, hogy ők is a köz javára dolgoznak, hasznot hajtanaik, az elvtársak átlátnak a szitán, és visszautasítják ezt a demagógiát. Ha valaki a könnyű keresetet hajszolva nehéz helyzetben otthagyja a műhelyét, higgyék el, itt szó sincs semmiféle közös ügyről. Az ilyennek csak a pénzen, a harácsolá- son jár az esze. Jogi szempontból nincs mit tennünk, viszont nekünk az a jogunk és kötelességünk, hogy az ilyentől megtagadjuk a kommunista nevet.“ xxx Cinkevics, miután elvették tőle a párttagsági könyvét, csak egyet értett meg: megsértették. Panaszával végigjárt minden fórumot: volt a kerületi pártbizottságon, aztán a városi és a területi pártbizottságon, végül az SZKP Központi Bizottságánál. A felsőbb pártszervek megvizsgálták V. Cinkevics mérnök panaszát, megállapították, hogy megsértette az SZKP szervezeti szabályzatát, és ezért nem méltó arra, hogy a párt tagja legyen. (Szputnyik) A -m érsekújvári (Nővé Zámky) járás pártszervei és alapszervezetei legfőbb tevékenységüket az elmúlt hetekben a képviselő-testületi választások előkészítésére, a XVI. kongresszus határozatainak alkotó lebontására, és népszerűsítésére összpontosították.- Úgyis mondhatnám - mondotta Albert Cuba, a járási pártbizottság vezető titkára hogy járásunk fejlődését, a dolgozók jövőjét formáljuk, s ezt bonyolultabb gazdasági viszonyok között kell végeznünk, mint a korábbi években. Sok problémával kellett megküzde- nünk a múltban is, s a jelenben sem hátráltunk meg a nehézségek elől. Ehelyett mindig a kommunisták aktivitására, a munkástömegek cselekvő támogatására építettünk. Továbbra is erre az állhatatosságra, a lankadatlan aktivitásra van szükség minden területen. Meggyőződésem, hogy a párttagok személyes szerepének fokozása, a kommunisták egyéni és kollektív felelősségének növelése a kongresszusi határozatok maradéktalan teljesítésének záloga. A járási pártbizottság ezeket a szempontokat helyezte előtérbe, amikor április derekán összehívta az alapszervezetek tisztségviselőinek és aktivistáinak járási értekezletét. A tanácskozáson elvszerü tájékoztatást nyújtottak a pártaktívának a XVI. kongresszus lefolyásáról, határozatainak országos és járási jelentőségéről, ami egyben nagy segítséget jelentett az alapszervezeteknek a népgazdasági feladatok helyi feltételekre való lebontásában is. Hasonló céllal szervezték meg a járás kiszemelt vállalataiban, üzemeiben és intézményeiben a munkások találkozóját, ahol a kongresszusi küldöttek beszéltek pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseiről. A HATÁROZATOK TELJESÍTÉSÉNEK ZÁLOGA 4 A TARTALÉKOK FELTÁRÁSA SÜRGETŐ FELADAT Az előkészítő politikai munka eredményeként a járás pártalapszervezeteinek májusi taggyűlései már konkrétan foglalkoznak a kongresszusi határozatok munkahelyi lebontásának kérdéseivel. Szinte mindenütt egybehangzó vélemény alakult ki, hogy a kommunisták cselekvőképessége fontos feltétele a tömegek megnyerésének, a népgazdaság igényes feladatai teljesítésének. Nyíltan, őszintén beszéltek arról is, hogy javítani kell a pártalapszervezetek gazdaságirányító, szervező és ellenőrző munkáját. E kérdésekkel összefüggésben az Elektrosvit párt- alapszervezeteiben azt is elmondták, hogy vállalatuk amely árutermelésének értékét minden évben egymilli- árd koronán felül teljesíti, a hetedik ötéves tervidőszak folyamán milyen közszükségleti árucikkekkel lepi meg a piacot. Az új gyártmányok közül főleg a háztartási viiianyfőzót, a felújított termékek sorában pedig a gázolajkályhát említették. A gyártásfejlesztés korszerűsítésére vállaltak kötelezettséget a Dél-szlovákiai Papír- és Cellulózgyár, valamint a suranyi Elitex, a Calex, az érsekújvári Tesla vállalat kommunistái is. Bizonyára megörvendezteti a járás lakosságát, hogy a kongresszusi határozatok lebontásában a beruházási programok között az érsekújvári kórház építésének befejezése is helyet kapott. A hetedik ötéves terv jelentős beruházási akciójában halaszthatatlan feladatként jelölték meg továbbá a suranyi Elitex üzemcsarnokai építésének befejezését, az érsekújvári Sigma vállalat ipari kapacitásának bővítését, amelyek újabb foglalkoztatási lehetőséget nyújtanak a dolgozóknak. Nem kevesebb gondot jelent az ipari ágazatokban dolgozó pártalapszervezetek és kommunisták számára a gazdaságirányítást tökéletesítő rendszer érvényesítése. Az ipar irányításában magasabb szintre kell emelni a minőséget és aktívabbá kell tenni a hatékonyságot érdemben befolyásoló szocialista nemzetközi munkamegosztást, hogy jobban kihasználhassuk termelési tartalékainkat. Az elmúlt időszakban az ipar térhódításával párhuzamosan a járás mezőgazdasága is eddig nem tapasztalt mértékben fejlődött, a szövetkezeti és állami gazdaságokba sok korszerű gépi felszerelés, berendezés került. Ezért természetesen a társadalom is több élelmiszert, nyersanyagot, az ország háztartásának zavartalan ellátását várja tőlük. A kongresszusi határozatok értelmében a járás mezőgazdasági bruttó termelésének az 1980-as évihez viszonyítva 9,8 százalékkal kell növekednie a hetedik ötéves tervidőszak befejezéséig. A mezőgazdasági üzemek pártalapszervezetei, a termelési ágazatokban dolgozó kommunisták tudják, milyen feladat vár rájuk. Azt azonban mégis ki kell emelni, hogy még mindig nagyok az eltérések az azonos talaj- és természeti adottságok mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési eredményei között. A kifogástalan minőség a pártmunkára, a kommunisták, a pártszervek és az alapszervezetek tevékenységére egyaránt vonatkozik, semmi esetre sem lehet üres szólam. A párttagoknak a jó munka végzésében szintén példamutatóan, az élen kell járniuk. Ezt az igényt a párt megalapításának 60. évfordulója előestéjén a járási pártbizottság elnöksége kezdeményezésére szervezett találkozón a veterán kommunisták, az érdemes és sok forradalmi tapasztalattal rendelkező pártmunkások is hangsúlyozták. A felszólalók egyértelműen rámutattak arra, hogy a pártszérveknek és alapszervezeteknek, a tisztségviselőknek állandóan szilárdítaniuk kell kapcsolataikat a tömegekkel. Különösképpen vonatkozik ez az üzemek, vállalatok élére került kommunista gazdasági vezetőkre. SZOMBATH AMBRUS 1981. VI. 14.
