Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-07 / 22. szám

Jóllehet a biztonsági öv hasz­nálata kötelező, megfigyelhető, hogy sokan nem tartják meg ezt az előírást. Sok autós - amíg „kiadós“ baleset nem érte - nincs tisztában a közlekedési balesetek­nél elkerülhetetlen előrelendülés erejével, márpedig ez félelmetes erő. Egy autós szakembertől tu­dom, hogy 80 km/óra sebesség­gel ütköző, biztonsági övét nem használó autóvezető 0,05 másod- perc után szétnyomja a kormány­kereket, kétszázad másodperccel később négyezer kilogrammnyi erővel ütközik a kormányrúdhoz (ez annyi, mintha négy tonna súly nehezedne rá), újabb 0,09 másod­perc után a fej a szélvédőhöz vágódik, egytized másodperccel később a vezető visszacsapódik, végül tíz másodperc elteltével minden mozgás megszűnik. Nincs olyan ember, akinek esélye lenne bármilyen ellenreakcióra nagy se­bességű összeütközés esetén, hi­szen az átlagos reakcióidő 08-12 másodperc. Gyakran hallani arról az elképzelésről a vezető melletti ülésen helyet foglaló, magát be­kötni nem akaró utas részéről, hogy ütközéskor majd „kitámaszt­ja“ magát. Nyilván nem tudja, hogy gyakran már 20 km/óra se­besség is halálos balesethez ve­zethet, mert egy erős ember, ha kitámasztja magát, csak akkora energiának tud ellenállni, amely 15 km/óra sebességig keletkezik a hirtelen megtorpanáskor, ötven kilométeres sebesség esetén vi­szont már a testsúly negyvensze­resének megfelelő tartóerőre len­ne szüksége, ilyen emberi erő vi­szont nincs, ilyen sebesség ese­tén a nekiütközés úgy hat az utas­ra vagy vezetőre, mintha a harma­dik emeletről zuhanna a fejére. A járművek gyúródési zónái csak csekély részét tudják semlegesí­teni az összeütközéskor fellépő erőknek. Az ember számára az egyetlen „mentség“ az öv, amely­nek nyúlási képességét úgy állít­ják be, hogy az elórelendüló töme­get visszatartsa. A bekötött ember már a gépjármű deformálódása idején részt vesz a lassításban, és a ráható erők nagy részét az öv felfogja, így nem lökésszerű, ha­nem állandó fékezés éri. Azoknak címezve, akik nem használják a biztonsági övét: inkább egy fe­kete csík a mellén, mint koszorú a síron. Egyesek úgy vélik, hogy jobb, ha valaki összeütközéskor kiesik a kocsiból, mintha a jármű­ben súlyos sérüléseket szenved­ne. Gyakoribb, hogy a kieső meg­hal, mert átmennek rajta a kellő időben megállni nem tudó jármű­vek, vagy esés közben szenved súlyos sérüléseket. Mások attól félnek, hogy bekötött állapotban nem tudnak gyorsan kikerülni a baleset következtében kigyulla­dó gépkocsiból. A gyakorlati ta­pasztalatok is azt mutatják, hogy övét viselő autós vagy utas a jár­mű kigyulladásakor az esetek túl­nyomó többségében cselekvőké­pes, míg a be nem kötött autósok az ütközés pillanatában általában elvesztik eszméletüket, és ha nem esnek ki az autóból - bennégnek. ÖLLÉ FERENC A JÖVŐ GÉPKOCSIJA Az NSZK különböző főiskoláin négy év alatt megszerkesztettek egy középkategóriájú kocsit, az ,,Unicar“-t, amelynél mindazon tökéletesítő lehetőségeket felhasználtak, amelyeket a technika mai állása mellett a biztonság, környezetvédelem és gazdaságosság terén meg lehet valósítani. A kocsi csúcssebessége 170 km/óra, fogyasztása 6,7 I dízelolaj) 100 km. A motor közvetlen befecskendezéssel és elektroni­kus fogyasztás-szabályozóval működő turbódízelmotor. A kocsi orrát vastag műanyaghab-réteggel vonták be és ezáltal elérték, hogy 45 km/ óránál csekélyebb sebesség mellett összeütközésnél lényegesen kisebb a halálozási arányszám, 60 km/óra alatti sebességnél, összeütközés esetén a bennülők életbenmaradása valószínűbb, mint eddig. Az NSZK kormánya 35 millió márkát adott a munkában résztvevő főiskolának. Valaki szeret, valaki nem szeret éjszaka autót vezetni. Miért igen és miért nem? Kezdjük a választ az éjszakai vezetés előnyével. Az utak ilyenkor sza­badabbak, a forgalom nem olyan élénk, mint nappal. A legújabb kísérletek szerint a járművezető vérkerin­gése és idegrendszere éjszaka lényegesen kisebb megterhelésnek van kitéve. A szakemberek azonban kimutatták azt is, hogy az éjszakai vezetés előnye csak akkor áll fenn, ha a forgalom nem nagy, s a vezetőnek nem sietős az útja. Ennyi az előny — ezzel szemben a hátrányok sora vonultatható fel. Elsősorban is tekintetbe kell ven­nünk, hogy a hosszú éjszakai vezetés fárasztóbb, mint a nappali, ugyanakkor csökken a vezető figyelem­összpontosító képessége is. Ezeket a jelenségeket főként a hosszú, egyenes utak, autópályák egyhan­gúsága válthatja ki. Igen fontos tényező továbbá a teljesítmény idöritmusa. A teljesítmény általában reggel hat óra körül kezdődik, minden további órával fokozódik, s csúcspontját dél körül éri el. Ezután fáradtság jelentkezik. A teljesítmény fokozására a dél­utáni órákban ismét sor kerül, azonban nem éri el a délelőtti szintet. A késő délutáni és az esti órákban az ember teljesítőképessége ismét csökkenni kezd, s a legalacsonyabb szintet hajnalban, négy óra körül éri el. Hogy ezt a hajnali fáradtságot az emberi szervezet leküzdje, rendszerint olyan nagy erőt kell kifejteni, amely már önmagában további gyors fáradt­ságot vált ki. A kísérletek igazolták továbbá azt is, hogy egyes járművezetők - kisebb vagy nagyobb mértékben- nem alkalmasak az éjszakai vezetésre. Ezek közé tartoznak elsősorban a különféle látássérült szemé­lyek. Nem ajánlják az éjszakai vezetést az olyan személyeknek, akiknél vérkeringési zavarok (pl. ma­gas vérnyomás), légzési zavarok vagy májbántalmak állnak fenn. Ám a kutatások szerint nem ajánlatos az éjszakai vezetés a középkorú és az idősebb szemé­lyek számára sem, ugyanis az éjszakai vezetés feltételeihez többségükben rosszabbul alkalmazkod­nak, mint a fiatalabb korosztályhoz tartozó vezetők. Ez a megállapítás átlagban 45 éves kortól érvényes, s az 55 évnél idősebb gépkocsivezetőknek már tanácsolható: mondjanak le az éjszakai vezetésről. A fiatalabb korosztályhoz tartozó egészséges gép­kocsivezetőknek - ha tudatosítják az éjszakai veze­téssel járó nehézségeket, és már van e tekintetben bizofiyos tapasztalatuk is - nem kell az éjszakai vezetéstől különösebben tartaniuk. Főként akkor nem, ha az éjszakai vezetést legalább hatórás zavar­talan alvás előzte meg, és ha rendszeres pihenőket tártanak háromórás folyamatos vezetés után olyan­kor is, amikor még nem éreznek fáradtságot. Ha viszont észrevesszük a fáradtság legkisebb jelét, álljunk meg haladéktalanul, szálljunk ki a kocsiból- még akkor is, ha esik vagy fúj a szél -, végezzünk rövid légző - és tornagyakorlatokat, esetleg fogyaszt­hatunk valamilyen frissítőt. Természetesen éjszakai vezetéskor is gondoskod­ni kell a gépkocsi rendszeres szellőztetéséről. Amennyiben nagy különbség van az éjszakai és a nappali hőmérséklet között, használjuk a fűtőberen­dezést, s korlátozzuk a dohányzást! A Volkswagen mikrobusz, pontosabban kisáruszállító egyik legújabb, dizelválto- zatát láthatjuk ezen a képen. Az oldalán levő tolóaitók ré­vén gyorsan és zavartalanul lebonyolítható a ki- és bera­kodás. Erőforrása még nagy hidegben is könnyen életre kelthető: a beépített elóizzitó segítségével maximálisan hat másodperc alatt már pö­rög a motor. Erőforrása ru­galmas, széles fordulat- szám-tartományban dolgo­zik és különösen részterhe­léssel igen keveset fogyaszt. Előnyös tulajdonságai első­sorban rövid távú üzemelte­tés során - például városon belüli áruszállítások alkal­mával - gyümölcsözőek. A GENFI SZALONRÓL Próba I. nevén mutatta be a Ford (USA) ezt a kocsit Hasonló mása szerepelt már 1979-ben a frankfurti kiállításon. Tulajdonképpen útkeresés célját szolgálja, hiszen gyártásáról az illetékesek sem tudtak semmit mondani Az öthengeres, turbómotoros Audi Quattro szerke­zeti részeinek felhasználásával alkotta ezt a gyönyörű járművet Sergio Pininfarina. Műanyag és alumínium felhasználásával a „Quartz“ 90 kilóval lett könnyebb a szériamodetlnél Az új Talbot Tagora szép, modem köntösben pom­pázott a standon. A 2,2 literes, négyhengeres 82 kW/115 LE, míg a Turbo dizelváltozata 2,7 literes 118 kW/165 lóerős. A hagyományos szerkezeti elrendezés (motor elöl, meghajtás hátul) mellett több új kényelmi beren­dezés is található a járműben Észak-írország autóiparából eddig keveset hallot­tunk. Ezért hatott meglepetés erejével a nézőközön­ségre ez a sportkocsi. John de Loren valaha a GM egyik igazgatója volt, majd önállósította magát. Az autó nemzetközi kooperáció eredménye, hiszen a karosszéria olasz tervezés, az eróátvitelszerkezei és a futómű angol, míg a 2949 cm3 l/6-os motor a Peu­geot-Renault- Volvo terméke. FEKETE CSÍK VAGY FEHÉR KRIZANTÉM?

Next

/
Thumbnails
Contents