Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-07 / 22. szám
K ora reggel, amikor az ember kezébe veszi az újságot Bombayban vagy Delhiben, rápillant az első oldal címeire, az az első benyomása, hogy a nagyvilág dolgai, a világpolitika időszerű eseményei messzire esnek ettől a valóban világrésznyi országtól, Indiától. (Persze, csak az angol nyelvű lapokat tudja elolvasni a messziről jött, Európából érkezett utazó, nem olvas sem hindi nyelven - a hindi írás különlegesen szép betűivel nyomtatva tucatszám jelennek meg lapok - sem pedig azon a másik körülbelül százötven nagyobb nyelven, amelyet még itt beszélnek. Az összes beszélt nyelvek száma négyszáz körül van. Ezek között körülbelül 40 millióan a tamil, majdnem 50 millióan a telugu, 20 millióan a kannara, ugyancsak 20 millióan a malajala nyelvet beszélik...) Hazai hírek az elsők a ,,Patriot“ vagy a ,,Hindustan Times“ első oldalán és csupa keserves, szomorú hír éhségről, bajról, nyomomságról. Amíg Indiában tartózkodtam, olvastam egy Bombayban történt vasúti szerencsétlenségről - 23 halottja volt, egy kala-azar nevű súlyos fertőző betegségről, amelyet Észak- Indiában terjeszt az úgynevezett bársonylégy: a halottak száma meghaladta a négyszázat. Egymás után három napig is híreket közöltek az Orissza államban pusztító tájfunról - a halottak száma százötvennél is több volt, és legalább hatezer ember vált hajléktalanná. Gyújtogatás, hajószerencsétlenség, kompsüllyedés - mindez néhány nap alatt és mindig az újságok első oladalán... Óriási ország ez és valószínű, hogy az európai ember ritkán gondolja végig, hogy mit is jelent egy ország számára, ha területe több mint hárommillió négyzetkilométer. Mit is jelent az, hogy a lakosság hihetetlen gyorsasággal növekszik. Éppen Indiában tartózkodásom idején hozták nyilvánosságra az 1981 -es népszámlálás előzetes adatait - magát a nép- számlálást 1 250 000 számlálóbiztos január 1 -én hajotta végre... A tíz és százmilliós adatokhoz szokott európai olvasó számára kissé szokatlan volt ezt olvasni: „India lakossága 1971 és 1981 között 54,82 crore-röl 68,38 crore-ra nőtt, a növekedési arány tehát24,75száza lék, éppen- csak valamivel alacsonyabb mint az 1961-1971 közötti 24,8 százalékos növekedés." A erőre tízmilliót jelent, Indiában így fejezik ki a nagy számokat - a mi számhasználatunkra lefordítva ez annyit jelent, hogy a 16 államból álló India lakossága megközelíti a hétszázmilliót... Május első napjaiban nyilvánosságra hozták a kormány családtervezési intézete vezetőjének V. A. Panandikernek a nyilatkozatát, amely szerint egészen bizonyos, hogy nem sikerül elérni azt a tervet, hogy 1995 és 2000 között 900 milliós lélekszámon stabilizálják India lakosságát - az ezredfordulón már egy- milliárd ember él az országban. Ugyancsak májusban történt, hogy az ENSZ egyik legfontosabb szakosított szervezete, az Egészségügyi Világszervezet, a WHO genfi konferenciáján maga India miniszterelnökasszonya, Indira Gandhi beszélt a családtervezés, a születésszabályozás kérdéséről, arról, ahogyan ezt a kérdést India látja. Indira Gandhi elmondta: „ Célunk nemcsak az, hogy csökkentsük a népesség növekedését, hanem hogy egészségesebb, boldogabb családokat lássunk Indiában, és ez azt jelenti, hogy ezeknek a családoknak kisebbnek kell lenniük. “ Elmondotta azt is, hogy véleménye szerint a világ tudósainak abban kell előrelépniük, hogy egy olyan - nők és férfiak által egyaránt szedhető, egyszerű, olcsó és minden mellékhatás nélküli - gyógyszert gyárthassanak az üzemek, amely megakadályozza a fogamzást. Éppen ott voltam Új-Delhiben, amikor Thatcher asszony, az angol miniszterelnök látogatást tett Delhiben. Különös dolog volt látni India fővárosát angol lobogókkal feldíszítve - a tegnapi gyarmatosító zászlaját nem övezi különös öröm ebben az országóriásban. Láttam a tüntetőket, akik Thatcher asszony elleni jelszavakkal teli táblákkal a kezükben vonultak fel az utcákon, láttam a Londonból érkezett vendég gyorsan elsuhanó autóját, és olvastam azokat a nem kevéssé ingerült hangú cikkeket, amelyek bírálták Margaret Thatcher állásfoglalását a dél- ázsiai helyzetről és egyáltalán állásfoglalásait a világpolitika legfontosabb kérdéseiben. Azon a sajtóértekezleten, amelyen az angol miniszterelnökasszony beszámolt indiai tárgyalásainak eredményeiről, megkísérelte megmagyarázni álláspontját Pakisztánnal kapcsolatban. A tárgyalásokon Indira Gandhi ugyanis nagyon világosan és nagyon határozottan megmondotta: Indiát aggasztja, hogy a vele szomszédos Pakisztán - amely már többször is fegyveresen támadt Indiára - az amerikaiak és szövetségeseik oldaláról óriási segélyeket, jelentős fegyverkezési hitelt és új fegyvereket kap. Thatcher asszony Delhiben elmondotta, hogy üzenetet hozott Indira Gandhinak Ziaul Hak pakisztáni elnöktől. Egyetlen szót sem szólt az üzenet tartalmáról, de a sajtóértekezleten az egyik kérdező újságíró azt mondta: „Mi itt Indiában pontosan tudjuk, hogy miről tárgyalt Carrington angol külügyminiszter Pakisztánban - a tervezett amerikai gyorshadtestről!“ -És a sajtóértekezleten az indiai újságírók szinte mindegyike már a kérdésfeltevésnél hangoztatta: a múlt tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy mindig a térség békéjét és stabilitását fenyegette, veszélyeztette a Pakisztánba irányuló fegyveráramlás.) Egyébként az angol miniszterelnökasszony látogatásának egyik legérdekesebb vonása az volt, hogy Indira Gandhi gondosan megfogalmazva az angol-indiai nézetek megvitatásával kapcsolatos tanácskozásokról szóló megállapítását, azt mondta: ,, Nagy távolság tapasztalható India és Nagy-Britannia között a nemzetközi kérdések megítélésében." A „Statesman“ című lap ezzel kapcsolatban szögezte le: India számára teljes mértékben elfogadhatatlan a Pakisztánba irányuló fegyverszállítások brit támogatása. Gandhi asszony kijelentette Thatchernek, hogy Pakisztán amerikai felfegyverzése megnehezíti a két ország közötti kapcsolatok rendezését. Az angol kormányfő egyébként beszédet mondott az indiai parlamentben is - ebben a beszédben szó esett Afganisztánról, az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítségről is, és Thatcher asszony nem takarékoskodott az ezzel kapcsolatos szovjetellenes nyugati frázisok hangoztatásától. Kiderült, hogy egészen másként képzeli el a kérdés politikai rendezését, mint a vendéglátó ország, India. Ugyanazon a napon, amikor Thatcher asszony az indiai képviselőknek a nyugatiak ázsiai elképzeléseiről és állítólagos békeakaratáról beszélt, Naraszimha Rao indiai külügyminiszter parlamenti képviselők előtt kijelentette: India kormánya a legnagyobb aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Egyesült Államok egy különleges bonyolult műholdat bocsátott fel Dél- Ázsia megfigyelésére - tehát annak a területnek az ellenőrzésére, amelyhez India is tartozik. Az indiai külügyminiszter hangoztatta, hogy az említett amerikai mesterséges hold felszerelését, rakományát a washingtoni légierő-főparancsnokság szigorúan titkosnak minősítette. Naraszimha Rao hivatalos nyilatkozatban fejezte ki: India mindig is határozottan ellenzett mindenfajta katonai jelenlétet a térségben. Amikor a külügyminiszter az amerikai műholdról beszélt, nyilatkozott a parlamentben egy más kérdésről Sviradzs PátiI hadügyi államminiszter is. Elmondotta, hogy a kormány egyre több olyan információ birtokába jut, amely szerint Pakisztán folytatja az Indiától elragadott Jammu és Kasmír állam területén a katonai-stratégiai úthálózat kiépítését. „Ezek az utak stratégiai jelentőségűek és veszélyeztetik India biztonságát, mivel összekötik az India és Pakisztán közötti gyakorlati ellenőrzési vonal körzeteit a karakorami országúttal, amelyen keresztül Kínából haditechnikai szállítmányok érkeznek Pakisztánba“- mondotta Patil államminiszter. Pakisztán egyébkent más formában is fenyegeti Indiát. Darbara Szingh, Punjab állam fóminisztere - ez az indiai állam határos Pakisztánnal - a sajtó képviselői előtt elmondotta, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal és a pakisztáni titkosszolgálat fokozta az államban tevékenykedő szeparatisták támogatását. Nemrégiben titokban Punjabba érkezett egy H. Dillon nevű CIA-ügynök és ott nemcsak közvetlen kapcsolatot létesített különböző szeparatista körökkel és személyekkel, hanem kijelentette, hogy egy új „vallási-közösségi állam“ létrehozása kényszerítő szükségesség ezen a területen és Indiától elszakított városokból és falvakból álló államnak,, képviseltetnie kellene magát az ENSZ-ben is“. Ennek a hatalmas országnak a fővárosában, Delhiben módjában áll az embernek egyetlen óra alatt a gondok egész sorával megismerkednie - módjában áll Ó-Delhi hihetetlenül szegény nyomortelepeiből átmennie Új-Delhi mintegy hat évtizede épülő gyönyörű villanegyed-városába, ahol csak az igazán jómódú indiaiak és a fővárosban tevékenykedő, a világ minden országából ideérkezett diplomaták és kereskedők élnek. Láthatja az ember például, hogy az 1982-ben rendezendő „Ázsiai Játékok“ rendkívüli sporteseményére való készülődés jegyében utak egész sorát szélesítik, felüljárók építésére készülődnek - és ezt a máshol gépek özönével végzendő munkát itt tíz meg tízezer egészen fiatal nő és fiatal fiú a fejére rakott kosárban szállított földdel kezdi — ugyanazzal a módszerrel, amellyel száz vagy háromszáz évvel ezelőtt építettek. A régi, még az angol gyarmatosítók idején épített szállodák lassanként megkopnak; az újabbak már nagypénzü amerikaiak, jómódú és az indiai látnivalókra kíváncsi nyugat-európaiak pénztárcája számára elérhető áron kínálják szolgáltatásaikat. Az egy lakosra jutó brutto nemzeti termék Indiában körülbelül évi 100dollár-az Új- Delhiben lévő Táj Mahal szállodában van olyan lakosztály, amelynek napi bére 500 dollár. Új-Delhiben a háromkerekű, egyszerű robogóból épített „kistaxi“ körülbelül 4 kilométernyire visz el 8 rúpiáért, azaz egy dollárért - az Észak-lndiából érkezők mondották, hogy akadnak olyan államok a tizenhat között, ahol a mezőgazdasági napszám 60 paisza (1 rúpia = 100 paisza). A világ egyik legnagyobb országának problémái, gondjai részben politikaiak, részben gazdaságiak. India el nem kötelezett ország és a Szovjetunióval jó viszonyban az ázsiai béke és megértés egyik igen fontos tényezője, s szemben áll mindazokkal az amerikai tervekkel, amelyek - London és más nyugat-európai fővárosok támogatásával - szovjetellenes felvonulási területté kívánják változtatni Dél-Ázsiát. GÁRDOS MIKLÓS LEVÉL ÚJ-DELHIBŐL AZ EZREDFORDULÓN; EGYMILLIÁRD INDIAI MIT IS JELENT AZ, HOGY „CRORE“? - NÉGYSZÁZ NYELV EGY ORSZÁGBAN - INDIRA GANDHI A CSALÁDTERVEZÉSRŐL - AZ ANGOL MINISZTERELNOKASSZONY INDIÁBAN - PAKISZTÁN UTAT ÉPÍT... - CIA EMBER, LÁTOGATÓBAN PUNJABBAN - TAXIÁR, SZÁLLODAÁR ÉS NEMZETI ÖSSZTERMÉK Ó-Delhi: részlet a piacról Új-Delhi: az autóbusz és utasai
