Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-31 / 21. szám

1981. V. 31. A Kanadában működő szovjet vízturbinák az ország lakossága több mint kétszeresének, mintegy 48 millió embernek igényét képesek kielégíteni, azaz háztartási elektromos energiával ellátni. A turbinákat a Leningrádi Fémmű készítette; erről ta­núskodik az LMZ cégjelzés is. A gyár arról híres, hogy bármilyen célra képes turbinát gyártani. Berendezései megbízhatóan üzemelnek bármely földrajzi szélességi fokon, elektromos energiává alakítják a víz erejét, a folyé­kony, a szilárd és a gáznemű fűtőanyagok hőjét, az atom energiáját. A Szovjetunióban előállított villamos energia több mint felét a Leningrádban gyártott aggregátorok termelik. Szibérián keresztül Kanadába Minden új vízi erőműhöz a korábbiaktól eltérően, új turbinákra van szükség. Típusuk, teljesítményük, méreteik, valamint tervezett üzemmódjuk számos konkrét tényezőtől függ, amelyek az adott összetételben nem ismétlődnek meg. Ahogy Heraklész mondja.,,Nem lehet kétszer ugyan­abba a folyóba belépni." A kanadai Peace folyón már ebben az évben áramot ad két új erőmű, a Mika és a Site-I. Azt gondolhatnánk, hogy az építési feltételek, akárcsak a helyszín, valamint a teljesít­mények azonosak. Ám a hidrológiai viszonyok a vízfolyam különböző szakaszain különbözőek egymástól. Ráadásul a felső folyáson levő erőmű lényegesen csökkenti az alsó energetikai potenciálját. így aztán nem volt könnyű megta­lálni az optimális megoldást mindkét vízi erőmű számára. A kanadai cégekkel kötött megállapodás értelmében a turbinák tervezését és kivitelezését a Leningrádi Fémmű végezte. A Mika számára is a legcélszerűbb két 444 MW teljesítményű, Francis típusú turbina beépítése volt. A Site-I gátzárján fellépő kis víznyomás miatt négy különle­ges, nagy átmérőjű, járókerekes turbinát kellett készíteni. Csak így érhették el a 712 MW-os teljesítményt. Az észak-ameri kai kontinensen először a kanadai Mani­toba tartományban szereltek fel hat vízszintes turbinát, víz alatti alapozással. A leningrádiak ezeket a turbinákat a Janepeg erőműhöz szállították, amely nem folyón, hanem a Winnipeg tavon működik, és tulajdonképpen ez a magyarázata a turbinaegységek szokatlan elhelyezésé­nek. Mivel minden kezdet nehéz, ennél a tervnél sem ment minden simán! Végül is a műszaki újdonság bevált. Ezt nemcsak az erőmű megbízható működése tanúsítja, hanem az is, hogy a leningrádi tervezők tapasztalatát ismert amerikai cégek is felhasználták. Ma már Kanada négy erőművében tizennégy LMZ víztur­bina működik, összteljesítményük csaknem eléri a 2 ezer MW-ot. Leningrádi turbinák működnek a világ legnagyobb folyó­in, többek között a Níluson és a Dunán is. Ám a kanadaia­kat elsősorban azok a turbinák érdekelték, amelyeket Szibériában az Angarán, a Jenyiszejen és a Kolima folyón, a világ legészakibb vízi erőművében szereltek fel. Az időjárás itt még zordabb, mint Kanada északi részén. Nyáron a vízmennyiség, és ennek következtében a víz­nyomás, néha több százszorosa a téli időszaknak. Amel­lett a 60-as évek elejétől kezdve a szibériai vízi erőmüvek - Bratszk, Uszty-llimszk, Krasznojarszk és végül Szajano- Susenszkoje - turbináinak teljesítménye páratlan a vi­lágon. Ennek köszönhető, hogy az észak-amerikai partnerek szokatlan módon nem a Westinghouse-hoz vagy a Gene­ral Eiectridhez. hanem egy szovjet gyárhoz fordultak energetikai aggregátokért. így aztán a leningrádi turbinák útja Kanadába - képletesen szólva - Szibérián keresztül vezetett. A szakemberek szerint néha egyszerűbb megtervezni és felépíteni egy erőmüvet a legkritikusabb körülmények között, semmint megbízást kapni egy ilyen építkezésre a nemzetközi versenytárgyalásokon, amelyek nagyon is sajátos módon zajlanak le. Az energetikai berendezések hagyományos szállítói egymással versengve rendszerint összefognak azokkal szemben, akik merészelnek ver­senyre kelni velük.- Az új erőmüvek berendezéseinek szállításáért általá­ban a világ energetikai gépgyártásának nagyjai küzdenek - magyarázza Alekszej Balsov, a szovjet Hidroenergo Külkereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese. - Ilyenek az amerikai Westinghouse és a General Electric, a svájci Brown Bowery, a nyugatnémet KWU egyesülés, a japán Mitsubishi Toshiba, Hitatchi valóban jóhírű, tekintélyes cégek, amelyeknek kiváló kutatói, tervezői és ipari bázisai vannak. Fő erejüket a jelentős eszközökkel rendelkező hivatalos és nem hivatalos képviselők egész világra kiter­jedő hálózata jelenti. Ilyen ellenfelekkel versenyezni min­dig nehéz, különösen azután, hogy emelkedett az olaj világpiaci ára, és a tőkés világban lényegesen kevesebb hőerőművet építenek. További nehézségeket jelent, hogy különösen az amerikai kontinensen, a politikát is kezdik belekeverni a kereskedelembe. Ezért külön elismerés illeti a leningrádi üzemet, melynek gyártmányai nemcsak Kanadában működnek sikeresen, hanem két nagy brazíliai erőműben, a Capivaraban és a Sobradinóban, és még több más országban is, ahol a nyugati cégek pozíciója rendíthetetlennek tűnt. Világhír és hazai gondok Gennagyij Sisovot, a Leningrádi Fémmű vezérigazgató­ját felkérték, hogy magyarázza meg a szovjet energetikai berendezések növekvő népszerűségét a tőkés világpi­acon.- Mi nem szándékozunk meghódítani ezt a piacot - mondta a vezérigazgató mint ahogy nem akarjuk senkinek az érdekeit megsérteni. Exportunk fő célja, hogy hozzájáruljunk a testvéri szocialista országok energiaipa­rának fejlesztéséhez. Segítséget nyújtunk a fejlődő orszá­gok villamosításához is. Az, hogy a tőkés világpiacon jó hírnévnek örvendenek berendezéseink, bizonyos fokig a Leningrádi Fémmű gyártási és műszaki-technikai szín­vonalát dicséri, egyben a szovjet energetikai gépgyártást. Ahhoz, hogy manapság nemzetközi versenytárgyalásokat nyerhessünk, nem elég együtt haladni az idővel, hanem egy lépéssel meg kell előznünk a többieket. Az élen lenni nem könnyű, különösen akkor, amikor az energiagazdálkodásban egyidejűleg a termelési kapacitást kell növelnünk, és csínján kell bánnunk az energetikai tartalékkal. A Szovjetunióban egy kilowattóra villamos­energia előállításához kevesebb fűtőanyagot használnak fel, mint a fejlett országok többségében. Ennek ellenére az SZKP XXV. kongresszusa (1976) határozatot hozott a nagy teljesítményű gazdaságos erőmüegységek új nem­zedékének létrehozására. Ehhez 600 MW-nál nagyobb kapacitású teljesítményű gőzturbinákat, és új elveken alapuló atomerőművi berendezéseket kellett kifejleszteni. A Leningrádi Fémmű a 70-es évek közepén még nem volt alkalmas ekkora feladat ellátására. A tizedik ötéves tervben (19.76-1980) ezért célul tűzték ki a gyár kibővíté­sét: hatalmas ipari egyesülést hoztak létre. Ehhez az anyavállalaton kívül még három üzem, speciális tervezőin­tézet és az energetikai technológiai iroda tartozik. Ezzel egyidejűleg a régi berendezéseket újakkal váltották fel, új üzemek épültek és rekonstruálták a meglevőket. Mindezek eredményeképpen a leningrádi gyárban 1979-ben és 1980-ban már egyedi energetikai berendezé­seket állítottak elő, köztük a 640 MW-ot elérő Szajano- Susenszkoje-i vízi erőmű turbináját, a kosztromai erőmű gőzturbináját (a Volga folyón), amely 1200 MW teljesítmé­nyű generátort működtet. Elkészítették a világ legnagyobb, 600 MW teljesítményű neutrongyorsító reaktorának aggre- gátját is. Vajon felülmúlhatók-e ezek a berendezések? A választ a szovjet energetikai gépgyártás fejlődése adja meg az elkövetkező tizenegyedik ötéves terv során. Sok múlik a Leningrádi Fémmű tervezőin. Ismeretes, hogy a vállalat 1200 MW-os gőzturbinája alapmodellként szol­gál a nagyobb teljesítményű, 200 MW-os aggregátok létrehozásához. Tökéletesítik a vízturbinákat is, hiszen a Jenyiszej középső szakaszán és mellékfolyóin a Sza- jano-Susenszkoje-i vízi erőműnél nagyobb, új erőművek építését tervezik. És mivel az erőmű lelke a beépített berendezés, elsősorban a Leningrádi Fémmű turbinagyár­tóinak kell gondolniok a jövőre! (A szovjet sajtó alapján) A Szudoimport szovjet vállalat tevékenysége A szovjet hajógyárakban ké­szült hajókkal a világtengerek kü­lönböző szélességi fokai mentén lehet találkozni. Jellemző tulajdon­ságaik: jó tengerálló képesség, a hajótest szilárd konstrukciója, nagyfokú biztonság, széles körű automatizáltság, a helyiségek ké­nyelmes berendezése. A 11. ötéves tervben a Szovjet­unióban a hajógyártás gyors ütemben fejlődik — akárcsak az előző években. Mint az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott, A Szovjetunió gazdasági és társa­dalmi fejlesztésének fő irányai az 1981-1985-ös években és az 1990-ig terjedő időszakban című okmány leszögezi, a hazai flotta speciális hajókkal bővül: konténer- szállítókkal, rakodó dereglyékkel, vasúti kompokkal, sarkvidékre al­kalmas hajókkal, jégtörőkkel. Megkezdik a szállítóhajók atom­hajtómüvekkel való felszerelését. A szovjet hajók kiváló tulajdon­ságairól meggyőzően tanúskodik az, hogy a külföldi vásárlók részé­ről változatlanul nagy kereslet mu­tatkozik irántuk. Ezeknek a szovjet termékeknek az exportját immár több mint negyedszázad óta a Szudoimport össz-szövetségi egyesülés bonyolítja le, amelyet a külgazdasági kapcsolatok fej­lesztésének elősegítéséért a kö­zelmúltban Arany Merkur-díjjal tüntettek ki. Ez a vállalat 80 állam több száz cégével tart fenn üzleti kapcsolatot. A Szudoimport csupán 1980-ban több mint 170 különféle hajót szállított külföldre. Az egyesülés áruforgalmában a testvéri szocialista országok áll­nak az első helyen. Az áruforga­lom összvolumenének csaknem háromnegyede jut rájuk. 1981- 1985-ben ennek a legutóbbi öt­éves tervhez képest 35 százalékos növelését tervezik. A népgazdasági tervek koordi­nálása, a termelésszakosítás és a kooperáció, a hosszú lejáratú áruforgalmi egyezmények, ami mind a KGST keretében valósult meg - nagy lehetőséget nyújt a kölcsönös szállítások fokozásá­ra. A Szudoimport a hajók és hajó­telszerelések gyártásszakosításá­ra és az e téren folytatott kooperá­cióra vonatkozó hét egyezmény alapján bonyolítja le export-import műveleteit. A Szovjetunió és a szocialista testvérországok egy­másnak szállított valamennyi ha­jója gyakorlatilag a sokoldalú nemzetközi egyezményekben elő­irányzott, szakosított termékek árulistájához tartozik. A Szovjetunióból ,,Baltyika“ tí­pusú ércszállító hajókat, tartályha­jókat, általános teher- és konté­nerszállító hajókat, dokkokat és különböző teherbíróképességű úszódarukat exportáltak a testvér­országokba. A szocialista országok vízi útja­in például jól beválnak a „Moszk­va“ és „Zarja“ típusú szovjet fo­lyami Diesel-motoros hajók, vala­mint a szárnyas hajók is. Innen viszont többek között folyami úszódarukat, tolóhajókat szállíta­nak a Szovjetunióba, s ezek jó eredménnyel működnek a szibé­riai folyókon. 5 Izland: a Sigalda vízi erőműben 5 MW teljesítményű leníngrádi aggregátok működnek

Next

/
Thumbnails
Contents