Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-31 / 21. szám
irályról király: , ez róla köztudott, eleget, y helyett. ez semmi kétség, > írástudatlan, ^csúszott róla a paplan: Tév; jd minden írni tudó írnél! iménti Tavasz gyermekfeszti- ából állítottuk össze. A felvé- t KOPÓCS TIBOR készítette. Sok-sok évvel ezelőtt ugyanabban a völgyben éldegélt a kakas és a sas. Barátságot kötöttek egymással, s azután közösen tengették napjaikat. De a mindentől félreeső hegyek egyhangú élete mindkettőjük számára egyre elviselhetetlenebbé vált. Egyikük is, másikuk is szeretett volna megismerni már valami mást is, valami szokatlant, valami érdekeset. Egy szép napon, úgy alkonyattájt, így szólt a kakashoz a sas:- Hej, kedves kakasom, ha neked sincs más dolgod, elmehetnénk estére csavarogni egyet. A kakas boldogan csapta össze a szárnyait, örült a meghívásnak, még ha el sem tudta képzelni hirtelen, hogy mivel is üthetnék agyon az időt.- A legegyszerűbb lesz, ha elmegyünk a legközelebbi falu kocsmájába - javasolta a sas egy kancsó pálinkától biztosan használható gondolataink támadnak. A kakas beleegyezett. Mindketten vidáman tárták ki szárnyukat, és útjukat a falu felé vették. A kocsma előtt, mint két nyílvessző, hirtelen alászálltak, és - zsupsz! - egyenesen be a füstös vendégszobába. Ott aztán ettek és ittak, ittak és ettek. Csak akkor hagyták abba, amikor már degeszre tömték a bendőjüket, s a bortól meg a pálinkától szédülni nem kezdett a fejük. Ekkor feltápászkodtak és támolyogva elindultak az ajtó felé. Csakhogy ezt már a kocsmáros sem hagyta annyiban, és mind a két jómadárnak elkapta a farka tollát.- Hová, hová, uraim?! Előbb fizessék csak meg, amit elfogyasztottak, aztán már mehetnek is az útjukra! Mintha villámcsapás érte volna a kakast és a sast! Eddig ugyanis egyikük sem gondolt rá, hogy pénzt is kellett volna magukhoz venniük. Döbbenten néztek egymásra, s igyekeztek megnyugtatni a kocsmárost. Ám ő csak nem akart lecsillapodni, mi több, azzal fenyegetőzött, hogy mindkettőjüket bezárja, amíg meg nem térítik a kárát. Végezetül a sasnak hirtelen eszeoe villant, hogy miképpen kecmereghetne ki ebből a nem éppen szívderítő helyzetből, így szólt a kakashoz:- Csak nem fogjuk itt így tovább lopni a napot. Ha már úgysem tudjuk a kocsmárost jobb belátásra bírni, hazarepülök hát és elhozom a pénzt. Te meg csak várj, amíg vissza nem térek! Á kocsmáros elfogadta ezt a javaslatot. S bár bosszankodva, de rábólintott a kakas is:- De gyere ám vissza minél előbb! Aztán még egyszer utána kiáltott a sasnak:- Siess! Amikor meghallod, hogy hármat kiáltok, tüstént megjelenjél ám, mert máskülönben borzasztóan megharagszom rád!- Legyél csak teljesen nyugodt - csitít- gatta őt a sas hiszen már elég régen ismerjük egymást ahhoz, hogy ne hagyjalak cserben. S mialatt a kakas tehát túszként ott maradt a kocsmában, fekete szárnyain a sas fölemelkedett a hegyormok fölé és eltűnt a fellegek között. A boldogtalan kakas egész éjjel ott várakozott a kocsmában, s leste, hogy mikor tér vissza a barátja. Amikor azonban virradni kezdett, tovább már nem bírta türtőztetni magát, és amilyen hangosan csak bírt, messze hangzó kiáltozásba kezdett:- Kukurikú! Kukurikú! Kukurikú! - S majd még ezt is hozzátette háromszor: - Siess, sas! Siess, sas! Siess, sas! A kakas kiáltozását már jóval azelőtt hallani lehetett, hogy a nap első sugarai eloszlatták volna az éjszakai sötétséget. Később aztán egyre fényesebben szikráztak a hegyek csúcsai, ám a sasnak híre se, hamva se volt. A kakasnak áz emberek között kellett maradnia. A tibetiek pedig azt beszélik, hogy ettől kezdve kukorékolnak minden reggel, még virradat előtt hármat a kakasok. T L. fordítása Kérdeztem, t a játékot, emlegetett, z az utóbbi i oda jutok, jatnom apa jgimnáziu- zt mondja, 3n tanította a Hófehérkét... igen, igen bólogattam. S kicsúszott a számon, hogy ezek dedósoknak való darabok. Fuj, ez is egy nagyképű szó. Horváth csak játéknak mondja. Ip- ro... Improzá...Improvizációs játékoknak.(...) Lassan már kész a játékunk, s a színházi füzetemben már timiért ilyen njátszó fü- hogy egy szből. Még csak nem a darab- i. Nekünk este végig / ők... va- sikát, meg zenkét oldal tele van a Hősöm szövegével. De ez a hős pont olyan, mint én. Szereti a játékot, sokat olvas. Semmi különös nincs benne, csak az elképzelt osztály- kiránduláson, amelyet a gömöri hegyekbe szerveztünk, eltéved. Irtózatos jó buli ez az egész. Most már a kezemmel sincs annyi bajom. Anya, nem szólítgat, hogy ne rágjam a körmöm, ne dugjam a zsebembe, ne vakarózzam. Horváth ezzel szémben egyenesen megkívánja, hogy olyan dolgokat is csináljunk a színpadon, amit otthon tiltanak. Persze, cigizni ő sem enged, de a körmödet lehet rágni, a hátamat is vakargatha- tom. így már nem is olyan érdekes, mint a valóságban volt, mert mindig a megfelelő pillanatban kell akcióznom. Ezt is Horváth mondta. Az az érdekes, hogy a Hősöm szövegét nem is kellett megtanulnom, mint valamikor anyáéknak. Mire teleírtam a tizenkét oldalt, betéve tudtam az egészet. Ezzel mindenki így van a suliban. (...) Hát igen, tegnap megtartottuk az első előadást, a szülői szövetség tagjainak. Nagy volt a felháborodás. Ezt onnan tudom, hogy anya és apa egymás szavába vágva sorolta, kik sértődtek meg, hogy őket, mint szülőket az osz- tálykirándulásos darabunkban kigúnyoltuk. Újra megmagyaráztam nekik, hogy ez nem darab. Ez játék! És végre a tanulást is játéknak veszem! (...) Horváth ma nem farmerben jött be az órára. Nincs kedvem többet írni, mert délután elmaradt a játékunk. (...) Horváth három napja nem vette fel a farmerét. Pedig a csajok szerint igen klasszul mutatott rajta. Holnap újra játszunk. Valami bizottság jön a fővárosból. Remélem nem olyan unalmasak, mint a szülők. (...) Minden jól sikerült. Horváth legalábbis ezt mondta. A bizottság elégedett volt, még az igazgató elvtársnak is gratuláltak, pedig az egyszer sem jött el a játékot megnézni. Pedig róla nem is dumáltunk az osztálykiránduláson. (...) Horváth újra farmerben jár az órára. Mi pedig hetente háromszor játszunk. Horváth mondta, hogy elmegy az iskolából, de a faluban marad és velünk mindig foglalkozik majd. Az új szövetkezeti klub vezetője lesz. Egyszerre sajnáljuk és egyszerre örülünk neki. így biztosan nem kell majd a pingpongte- nem kulcsáért könyörögni, mint Jozsi- bának. Csak apát nem értem! Egyebet nem hallok tőle, mint a... na, ugye megmondtam, na ugye megmondtam. De mit mondott meg? Egy olyan iskolában, ahol a játékért is haragszanak és farmerben sem járhat a legjobb tanító, én sem maradnék. Csak az a baj, hogy jövőre meg gimis leDUSZA ISTVÁN KULCSÁR FERENC Lakik bennem valaki, valaki, rejtőzik, de hallani két kicsi ökle kippkoppját, két kicsi lába tipptoppját. Kipp-kopp, kipp-kopp, dörömböl, tipp-topp, tipp-topp, zörömböl duzzog, pityereg, bömböl. Bennem bújó, velem élő, rejtőzködő Katica: ragyog a, fénylik a szívpalota - szállj be oda! Katica, Katica ámui-bámut, perdül a, fordul a sok csodától, hiszi is, nem is, mit lát ott benn, amikor a palotába belibben. Hét kicsi ördög, hét manó, tűzre való hét törpe, tűzrölpattant tündérke fut, karikázik, száll körbe, sugarat köt kévébe. Piros parázs, parázs nyüzsgés, mint pezsgőben, nagy a pezsgés: törpe törpék hajbakapnak, egymástól, hej, haj, de kapnak, kék foltokat osztogatnak, birsalmáért verekednek, hajat húznak, fület tépnek:- Enyém, enyém, a hétszázát! - egymás lelkét is kirázzák. A manók meg a földön ülnek, tökhegedűn hegedülnek, fatrombitán trombitálnak, szól a duda búg a tuba, illeg billeg a palota forog a csillár csillaga kompotokkal, komótosan cammog az asztal mókásan, tündér vizet vacsorái, törpe tököt rágicsál, van, ki tejfelt kanalaz, Katica cukrot szopogat, ördög körtét majszol, manó combot hajszol - tálakban kotorász. Nagy a, nagy a, nagy a láz: manónak ördög magyaráz:- Kicsinek diót, mogyorót, enyém a kövér ananász! Nyelvöltögetve, kurjongatva hét kis ördög ölbe kapja s feldobja Katicát: föl, föl a, föl, föl a mennyezetig - hahotáznak, sikongnak, mind nevetik. Ördög, törpe, tündér, manó, négyszer hét kis tűzrevaló, huszonnyolc kis tűzről pattant s Katica itt él bennem, heverészik, kornyikál és nyenyerészik, dorombon dorombol: hallani öklük kippkoppját, topogó lábuk dibdobját. Ján Lenco a mm üasas
