Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-31 / 21. szám

< S ietünk. Reggel nem érünk rá regge­lizni, ezért valahol a városban be­kapunk egy-két falatot. Előfordul, hogy délben sincs időnk a rendes étkezésre Akik a város szívében dolgozunk, köny- nyen megtaláljuk azt a helyet, ahol gyor­san és olcsón lehet enni. Ilyen hely a mindenki által ismert bratislavai Gorkij utcai tejbár. Minden nap kora reggeltől nagy a for­galom. Diákok, tisztviselők, színészek, turisták térnek be ide reggelizni. Közked­velt a vajas kenyér, a rántottás kenyér, de a különféle szendvicsek, majonézes sa­láták, sajtok is és természetesen a tej, tejeskávé, a kakaó és a tea. Tévedés azt hinni, hogy később csökken a forgalom. Délig egyfolytában jönnek a fogyasztók, hogy itt csillapítsák éhségüket. Az ebéd­idő alatt még többen térnek be a tejbárba. Ki palacsintára, ki juhtúrós galuskára, ki csak kaszinótojásra, aszpikos sonkára, vagy felvágottra. És így megy ez délután és este is, egészen a záróráig.- A tejbár jelenlegi formájában 1969 óta üzemel - tudtuk meg Csóka Bélától, az üzem vezetőjétől. - Hivatalos nevünk Tej-különlegességek, de a lakosok és a Bratislavába látogatók csak úgy emle­getik az üzletet, hogy tejbár. Naponta 8- 10 000 ember fordul meg nálunk, a bevé­telünk 33-37 000 korona. Megtartani a bő választékot és a minőséget nem könnyű feladat. Itt minden úgy készül, mint oda­haza. Ügyes kezű lányok és asszonyok készítik naponta a 3-4000 darab szendvi­cset, az 1500 adag kaszinótojást, a 250 adag aszpikos sonkát, a kb. 100 kilónyi majonézes salátát, számtalan hidegtálat, a 35-40 kilónyi kevert juhtúrót és rokfor- tot. A konyhában nyolcán készítik a napi 500 darab palacsintát és a 900 adag galuskát, természetesen mindent kézi erővel. Itt főzjk a meleg italokat is, a tejet, a tejeskávét, a kakaót és a teát. A szom­szédos grill-részlegnek is itt dolgozzák fel a napi 150 kg csirkét, itt grilleznek, főzik a leveseket és a paprikás csirkét is.- Sokan jönnek hozzánk a saját készí­tésű házi tészták kedvéért - folytatta Csóka Béla. - Naponta frissen kerül a pultokra 400-500 túrós és kókuszos szelet valamint a cseresznyés felfújt. Ná­lunk jóformán nincs is maradók. Mindent eladunk, és eladnánk még többet is, csak sajnos kevés a munkaerőnk. Az említett grillben a hidegkonyha készítményei is kaphatók. Itt is sok vendégünk van. Hoz­zánk tartozik még a gyermekcukrászda is - mondta a vezető. A cukrászda elvesztette a „régi“ han­gulatát, mondjuk mi, itt lakók. Eltűntek az apró karosszékek, a falon levő világító- testekről a kedves állatfigurák. A valami­kor bő választék is nagyon leszűkült. Igaz, az itt vehető sütemények változatla­nul finomak, ezért sokan keresik fel a cukrászdát. Hogyan vélekedik erről Csóka Béla?- Talán azzal kezdem, hogy kihalóban van a cukrászszakma. A valamikor kita­nult cukrászok lassan elérik a nyugdíjkor­határt, sokan közülük meg sem érik. S az utánpótlás? Ma a cukrászok rendszerint lányok. Amíg férjhez nem mennek, gye­reket nem szülnek, addig szívesen és ügyesen dolgoznak. De a szülési sza­badság után végleg otthon maradnak, nevelik a gyerekeket és mi munkaerőhi­ánnyal küszködünk A cukrászda napi bevétele 12 000 ko­rona. Kevés a helyben fogyasztó vendég. A vásárlók többsége elviszi a süteményt, nem ér rá nyugodtan leülni és fogyaszta­ni. Közkedvelt a francia krémes, naponta ezer darabot adunk el. Mi tudjuk a legjob­ban, hogy ez is kevés, de nem győzzük a munkát. Ez a sütemény talán az egész világon nálunk a legolcsóbb, pedig idö- és munkaigényes az elkészítése. Ma­gunk készítjük a tésztát, annak gyúrása. Sokan betérnek ebbe a sarki talponállóba... Falatozó a város szívében nyújtása, a lapok megsütése, a krém megfözése nagy szaktudást igényel. De a többi sütemény elkészítése is komoly és nem könnyű munka. Hat cukrászunk egész nap megállás nélkül dolgozik j- ál­lapítja meg Csóka Béla -, hiszen meg­rendelésekre is dolgozunk. A választék azért is szűkült, mivel nincs elég munka­erőnk. Megpróbáltunk már mindent, hogy a tőlünk távozók visszajöjjenek, de hiába. Ugyanez a helyzet a tejbár hidegkony­hájában is, amelynek vezetője, Török Rudolfnépmár 23 éve dolgozik a szakmá­ban. - Tizenkettőn dolgozunk itt, és nagy szükség lenne még néhány ügyes asz- szonyra. Igaz, nálunk sok a munka, nincs megállás. Kezünk gyorsaságától függ, hogy az üzlethelyiség polcai mindig tele legyenek. Dolgozunk megrendelésekre is. Ünnepek előtt sokkal több a munkánk. Nemcsak szendvicseket, hanem hidegtá­lakat is rendelnek. Szeretjük a munkán­kat, örülünk annak, hogy a kezünk alól kikerülő termékek nemcsak ízlenek, ha­nem tetszenek is a fogyasztóknak. Ezért szabad időnkben is nézegetjük a külön­böző szakácskönyveket, hogy azokból ellesve valamit, gazdagítsuk a választé­kot - mondta Török Rudolf né. A beszélgetést Csóka Béla irodájában folytatjuk. Rólunk, a fogyasztókról a vá­sárlókról van szó.- Az ide látogatók gyorsan, olcsón akarnak étkezni. Az ilyen jellegű büfé nem elégítheti ki a mindennapi étkezési igényt. Nem is ez a célja. Ezért indokolat­lannak tartjuk, hogy néhányan kifogásol­ják a választék egyhangúságát. A turista­idényben még több a feladatunk. Előre nem készülhetünk a megnövekvő forga­lomra, de reméljük, hogy az idén is fenn­akadás nélkül látjuk el a betérőket- mondta határozottan a vezető. A büfék ismert problémája, hogy „el­tűnnek" az evőeszközök. Mi a helyzet ezen a téren?- Sajnos - tárta szét a karját Csóka Béla - nem figyelhetünk minden vendég kezére. Amikor már kritikussá vált a hely­zet, mindenütt bevezették - nálunk is- hogy az evőeszközt csak betét lefizeté­se után adták ki. A veszteség minimálisra csökkent. Amióta ezt rendeletileg meg­Melyik szendvi­cset is válasz- szam? (Gyökeres György felvé­telei) szüntették, ismét eltűnnek az evőeszkö­zök, sőt a tányérok is. Pedig nem hisz- szük, hogy valakinek szüksége lenne ezekre. Az ebédidő alatt a tejbár rövid ideig nem üzemel. Miért? - Vendégeink kifo­gásolják a déli fél órás ebédidőt. Pedig nekünk erre az időre szükségünk van nemcsak a műszakváltás miatt, hanem azért is, hogy kitakarítsuk a helyiségeket, s az új vendégek már tiszta környezetben étkezhessenek. Mert ez is a színvonal­hoz tartozik, és azt mi mindenáron tartani akarjuk - fejezte be a vezető. Az alagsorban levő irodából az üzletbe mentünk. Csóka Béla jóleső érzéssel nézte a jóízűen falatozó vendégeket, a pultoknál válogató vásárlókat. Barátsá­gosan köszönt egy-egy törzsvendégnek, ismerősnek, a pultok mögött álló sze­mélyzetnek. Látva a tejbár vendégeinek elégedettségét, derűsen tért vissza az irodájába. PÉTERFI SZONYA A Szocialista Munka Hőse A CH0MUT0VI FÉMCSISZ0LÓ Alois HumI fémcsiszolóval és szer­számkészítővel, achomutovi Csőhenger- de és Vasmű törzsgárdájának tagjával, két ízben találkoztam. Egyszer távollété­ben, közvetett formában, másodszor pe­dig közvetlenül, alig fél órával azután, hogy a prágai Várban Gustáv Husák elvtárs kezéből átvette a Szocialista Mun­ka Hőse kitüntetést. De vegyük sorjában! Amikor április végén munkahelyén, az említett chomu- tovi gyárban kerestük, sajnálkozva közöl­ték, hogy sürgős hivatalos ügyben Ústi nad Labem-ba kellett utaznia. De szíve­sen elmondanak róla mindent, mert Alois Huml élete itt mindenki számára nyitott könyv, mindenki ismeri, hiszen élete és munkássága elválaszthatatlanul össze­forrt a gyár felszabadulás utáni fejlődé­sével.- Alois Huml nem szívesen beszél magáról, nagyon szerény ember - mond­ták a gyárbeliek mindjárt beszélgetésünk elején. - Gyárunk egyik legrégibb <3blgo- zója, azok közé tartozik, akik együtt nőt- - -,tek üzemünkkel 1951 -töl kezdve a kohá­szati szerszámkészítő üzemegységben dolgozik. Szerszámkészítőként kezdte, majd újabb és újabb gépek kezelését sajátította el. Ma esztergályos és henger­csiszoló egyszerre, ismeri a szakma min­den csínját-bínját. De nemcsak a gépe­ket, az embereket is jól ismeri. Termé­szetes tekintélyének alapja példamutató magatartása, szakmájának alapos isme­rete, szerénysége és az emberekbe ve­tett bizalma. Ismeri munkatársainak gondjait, bajait, s ha egy módja van rá, önzetlenül segít mindenkinek. A gyárban az elsők közt volt, akik megértették a több szakma ismeretének fontosságát, hogy a gazdaságos terme­lés egyik forrása, ha a dolgozók több gép kezeléséhez is értenek. Az újítómozga- lóm az üzemben elképzelhetetlen nélkü-- le. A munkatermelékenység emelésére eddig öt jól bevált újítási javaslatot dolgo­zott ki. Tagja az üzemi szakszervezeti bizottság újítási javaslatokkal foglalkozó szakbizottságának. Legutóbbi újítási ja­vaslataival jelentős mennyiségű korrózió- mentes acélt takarított meg az üzem Javaslatait a többi üzemegységben is alkalmazzák.- Érti a szakmát - mondják róla mun­katársai. Nagy érdemei vannak abban, hogy az üzemben felszerelték a legkor­szerűbb számvezérlésű gépeket. Azt is elmondták róla, hogy akiknek Alois Huml kezdeményezései megszokott kényel­mük zavarását jelentették, azoknak azt tanácsolta, hogy próbálkozzanak ók is jobban megszervezni munkájukat, akkor ésszerűbben dolgozhatnak és többet ke­reshetnek. De nemcsak tanácsol, mun­katársaival együtt keresi a jobb megoldá­sokat. Szinte kezdettől fogva cselekvő tiszt­ségviselője a szakszervezeti mozgalom­nak Pártkonkívüli, de életét fenntartás Alois Huml (ÖTK-felvétel) nélkül a szocialista építés szolgálatába állította. Az általános megbecsülés jutott kifejezésre, amikor 1971-ben a Szövet­ségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselőjévé választják. Képviselői megbízatását legjobb tudása szerint látja el. A parlament bizottságainak ülései előtt szakemberekkel, munkásokkal és mezőgazdászokkal tanácskozik, kikéri véleményüket a napirendre kerülő kérdé­sekről. Részt vesz a chomutovi járás nagyobb nemzeti bizottságainak ülésein, felkeresi az üzemek párt- és szakszerve­zeti bizottságait. Egyszóval: ismerni akar­ja a dolgozók, a választók, a párt és a szakszervezet véleményét. Joggal fog­lal helyet legfelsőbb népképviseleti testü­letünkben. A közvetlen találkozásra, amint már említettem, a prágai Várban, a kitüntetés után került sor. Az egyik ablakból gyö­nyörködött feleségével együtt a második várudvarra nyíló kilátásban. Bemutatko­zásom után megemlítette, hogy a parla­mentből nagyon jól ismeri a dél-szlová­kiai magyar képviselőket, majd elmondta, hogy nagyon megrendítette Lőrincz Gyu­la halála. Még Chomutovban árulták el róla, hogy szabad idejében bélyeggyűjtéssel is foglalkozik. - Hát igen - mondta, amikor hobbijáról beszélgettünk -, első­sorban a prágai Várral kapcsolatos bé­lyegeket gyűjtöm. Tudomásom szerint eddig vagy kétezer különböző prágai Vár-motívumú bélyeg jelent meg, de az én gyűjteményemből még hiányzik öt­száz ... Három lánya és négy unokája van, a négy unoka közül egy lány és három fiú. Szereti családját, de szereti, megérti a műhelyben vele dolgozó fiatalokat is.- Egy munkakollektivában, ahol idő­sebbek és fiatalok dolgoznak együtt, nagy szükség van a türelemre, a köl­csönös bizalomra. Nekünk, előbb szüle­tetteknek, nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy mi is voltunk fiatalok, mi is voltunk kezdők. Igyekeznünk kell, hogy megértsük a fiatalok alapállásainak, né­zeteinek gyökereit. Nem lenne helyes, ha minden kilengésük, oktalan cselekedetük miatt azonnal pálcát törnénk fölöttük. Én bízom a fiatalokban, kötelességünk velük foglalkozni. Mert ők folytatják azt, amit mi elkezdtünk... SOMOGYI MÁTYÁS-< 1981. V. 31. 6

Next

/
Thumbnails
Contents