Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-31 / 21. szám

1961. V. 31. Az SZKP szociális programja A novoszibirszki metró építői METRÓ SZIBÉRIÁBAN Az SZKP XXVI. kongresszusa alatt rendezett sajtókonferenciákon a külpoliti­kára, a gazdaságra vonatkozó kérdése­ken kivül a külföldi újságírókat nagyon érdekelte az SZKP szociális stratégiája és ennek eredményei. Trevor Monroe, a Jamaicai Dolgozók Pártjának főtitkára kijelentette: ,,A szovjet kommunisták, a szovjet nép joggal lehetnek büszkék a szociális-gazdasági téren elért ered­ményeikre. A szovjet emberek régen megszabadultak a munkanélküliségtől, attól az aggodalomtól, hogy nem tudják kifizetni az orvosi számlát, gyermekeik tandíját, s milyen lesz a sorsuk öregko­rukban.“ A szovjet emberek évről évre jobban élnek. Jólétük további fokozásáról gon­doskodik „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányai“ - ezt a tervezetet a XXVI. kongresszuson fo­gadták el. Az új ötéves terv időszakában tovább növekszik a nemzeti jövedelem; öt év alatt ez 18-20 százalékot ér el. Az Ipar­ban kiemelt ütemben fejlesztik a fogyasz­tási cikkek termelését - a B-szektorhoz - tartozó termékek gyártását. Nem vélet­len, hogy az A-szektorhoz - termelési eszközök - tartozó ágazatokkal szemben ezek az iparágak részesülnek elsőbb­ségben. Bár a nép jólétének javítása mindenkor a párt fő célja volt, mégis elsősorban a nehézipart - az ország gazdaságának és védelmi erejének alap­ját kellett fejleszteni. Most az ország gazdasági potenciálja lehetővé teszi az iparnak olyan célokra való összpontosítását, amelyek közvetle­nül a szovjet emberek személyi szükség­leteinek kielégítésével függnek össze. A stabil gazdasági fejlődés módot nyújt az egy főre jutó reáljövedelem állandó emelésére. A 11. ötéves tervben ez 16- 18 százalékkal növekszik, ugyanakkor a kiskereskedelmi áruforgalom 22-25 százalékkal bővül. A társadalmi fogyasztási alapokról kü­lön kell szólni. A kongresszuson például ilyen számadatokat említettek: a legutób­bi ötéves időszakban a társadalmi alapok körülbelül egyharmadával növekedtek; csupán 1981 -ben 121,5 milliárd rubelt érnek el. Ez azt jelenti, hogy az állam továbbra is mentesíti polgárait az orvosi ellátás költségeinek, a fő és középiskolai tandíjnak megfizetésétől. A lakbér, a vá­rosi tömegközlekedés viteldíja alacsony marad, az alapvető közszükségleti cikkek ára is. A szociális-gazdasági programok fejlesztésére szánt állami támogatás nagyságát a következő számadat érzé­kelteti: csupán a nyugdíjak és a segélyek fizetésére az állam jelenleg évente 43 milliárd rubelt költ A múlt ötéves tervben óriási lakásépí­tés folyt. A kongresszuson nemcsak az e téren elért sikerekről esett szó, hanem a komoly hiányosságokról is. Anatolij Szurovcev, ismert moszkvai építőmun­kás elmondta, hogy brigádja részt vett az új moszkvai lakónegyedek, valamint az egyedi olimpiai objektumok építésében A 10. ötéves tervben a brigád feladatát négy év alatt teljesítette. Arról is szót ejtett, ami az építőket gátolja. Például nagy hiány van gépesített munkaeszkö­zökben, a szervezettség is kívánnivalót hagy hátra. A felszólalásában kifejtett kritikát, javaslatokat részletesen elemzik, s a legközelebbi ötéves időszakra szóló terv végleges kidolgozásánál figyelembe veszik. A szovjet kommunisták fórumán lezaj­lott vita fontos témája volt a közegészség- ügy. A KB beszámolójában és a felszó­lalásokban szó esett a szovjet orvostudo­mány nagy eredményeiről, annak szük­ségességéről, hogy megjavítsák a rende­lő-, és járóbetegkezelö-intézetek munkáját Ligyija Gyacskova falusi orvosnő el­mondta, hogy szülőföldjén, a belgorodi területen, ahol egymillió-háromszázezer­nél kevesebb ember él - 240 poliklinika és járóbeteg-rendeló, mintegy 500 iskola előtti gyermekintézmény működik; 3500 orvos, több mint 13 000 egészségügyi középkáder nyújt segítséget a lakosság­nak Gyacskova az eredményekkel elé­gedett ugyan, de azt a kívánságát fejezte ki, hogy tovább kell javítani a kórházak­nak és a rendelőintézeteknek legújabb technikai felszereléssel, nagy hatékony­ságú orvosságokkal való ellátását. A sajtóközpontban akkreditált újságí­rókhoz majdnem mindennap pártküldöt- ségek látogattak el, amelyek az egyes szovjetköztársaságokból érkeztek Ka­zahsztán delegációja egyik tagjának, Ja- kov Gering kolhozelnöknek, különösen sok kérdést tettek fel. Mi érdekelte az újságírókat? L. I. Brezsnyev kongresszu­si beszámolójában kifejtette, hogy a het­venes években folytatódott a társadalom valamennyi osztályának közeledése egy­máshoz, s többek között a munkások és a kolhozparasztok munkája is közelebb került egymáshoz. Természetesen van­nak még elmaradott gazdaságok, olyan falvak, ahol megfelelő átszervezés, felújí­tás, közművesítés szükséges, s még sok erőfeszítés kell a falu kulturális-szociális életkörülményeinek megjavításához. De már ma is kellemes ellátogatni sok kol­hozba és szovhozba, az ember jóleső érzéssel lép be a tágas házakba, ahol a városi kényelem szervesen összekap­csolódik a falusi élet sajátosságaival. Vajon az ö kolhozában az életkörülmé­nyek közelebb kerülnek-e a városiak­hoz? Ezt kérdezték az újságírók J. Ge- ringtől. Ö azt felelte, hogy a kolhoz meg­növekedett bevételeiből igen nagy anyagi eszközöket fordítanak a falu szociális fejlesztésére. A legutóbbi ötéves tervidő­szakban csupán az egészségügyi ellá­tásra és kulturális célokra kétmillió rubelt szántak. A kolhozban ötezer ember él, mindegyikükre átlagosan 14 négyzetmé­ter lakóterület jut. Százötven ágyas kór­ház épült; az általános iskolákon kívül zeneiskola is van. Minden szülő gyermekét bölcsődébe, vagy óvodába adhatja. Minde­gyik házban gáz és távfűtés van. A legutóbbi ötéves terv idején megszűnt a lakosság városba áramlása. Sőt, több mint háromszáz család költözött a faluba, s ezek a kolhoz tagjai lettek. A 396 fiatal közül, aki ezalatt a hadseregben szolgált, 384 tért vissza a kolhozba. E döntésükben jelentős szere­pet játszott az a körülmény, hogy a kolhoz vezetősége házat bocsát a lesze­relt fiatalok rendelkezésére. Valamennyi kongresszusi felszólalást az a gondolat hatotta át, hogy elfogyasz­tani csak azt lehet, amit megtermeltek, és a szovjet emberek életkörülményeinek további javítása intenzív alkotómunkájuk­tól függ. Mint L. I. Brezsnyev beszámoló­jában kijelentette, a párt és a kormány nagy erőfeszítést tesz, hogy az emberi munkát ne csak termelékenyebbé, ha­nem tartalmasabbá is tegye. És e téren a kétkezi, alacsony képesítést igénylő és nehéz fizikai munka megszüntetésének van a legfontosabb szerepre. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi probléma is. Sajnos azonban, mutattak rá a kong­resszuson - akadnak még olyan gazda­sági vezetők, akik a gazdasági kérdések mögött nem látják a szociális mozzanatok fontosságát. Ezeknél a gazdasági muta­tók rosszabbak, mint szomszédaiknál, akik megértik, hogy az emberek jobban és szívesebben dolgoznak ott, ahol ér­zik, hogy állandóan gondoskodnak mun­ka- és életkörülményeik javításáról. Ugyanakkor - mint L. I. Brezsnyev meg­állapította - az anyagi és erkölcsi ösz­tönzők rendszerének állandóan gondos­kodnia kell minden ember munkájának igazságos és objektív értékeléséről. „Mindenképpen ösztönözni kell a lelkiis­meretes dolgozókat, semmiféle lehetősé­get sem szabad hagyni a naplopóknak és a selejtkészítöknek ahhoz, hogy hitvány munka mellett jól éljenek - jelentette ki L. L Brezsnyev a XXVI. kongresszus küldöt­teinek lelkes tapsa közepette - Aki job­ban akar élni, annak többet és jobban kell dolgoznia“. OLEG KASIRIN Moszkvában 1932-ben már megkezd­ték az első szovjet metró építését, miköz­ben az utakon még 37 ezer konflis kere­kei zörögtek. Tettek-múltak az évek, Moszkva sokat változott, fejlődött, s átad­ták a metrót is. Később másutt is lefektet­ték a földalatti vonalakat: Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben, Bakuban, Harkov­ban, Taskentban, Jerevánban... Jelen­leg Novoszibirszkben építik a metrót A FAGY BIRODALMÁBAN Novoszibirszk, Nyugat-Szibéria legna­gyobb ipán, tudományos és kulturális központja a Szovjetunió tizenegyedik „metrós“ városa lesz. Az építőknek nagy nehézségekkel kell megbirkózniuk, a zord éghajlati viszonyok miatt el kell térniük a bevált építési módszerektől. A leendő metróállomások bejáratait a gyakori negyvenfokos hideg és hóviha­rok ellen üvegezett csarnokkal veszik körül. Az Ob folyón átívelő metróhíd egész szakaszán hasonló módszerrel akadályozzák meg, hogy a híd közúti részét hó torlaszolja el. Az állomások néhány földalatti előcsarnokát úgy ter­vezték, hogy a környező épületekből a mozgóléprcsök közvetlenül a metróhoz vezetnek. Az első szibériai metró építésénél nemcsak a nagy fagyok, hanem a város fekvése is sok problémát okozott. Orszá­gos viszonylatban is kiemelkedő, hetedik - helyet foglalja el Novoszibirszk a maga egymillió 800 ezer lakosával, területét tekintve predig a harmadikat, 500 négy­zetkilométernyi területen fekszik. Amellett a kilométernyi széles Ob folyó mindkét prartján, az üzemek közé éprült, s a ,,mik- rovárosok“ láncaként fejlődött ki. Kérdés, hogy a metró közölebbhozza-e egymáshoz a távol eső kerületeket? Artur Krasznopotszkij, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyette­se derűlátóan nyilatkozik: „A metrónak meg kell oldania ezt a prroblémát, könnyi- tenie kell a városi közlekedés gondjain. Jelenleg egy új közlekedési forgalmi sé­mán dolgozunk, több városi főútvonalat rekonstruálunk. A közelmúltban épült fel az Ob folyón egy közúti híd, amely meg­változtatta a környék építészeti arculatát: sok régi, rozzant házat lebontottak, he­lyükön tereket, parkokat létesítettek. Több utcát harmincméteresre szélesítet­tek ki. Tulajdonképrpren már a metró épí­tésének előkészítésekor megrajzoltuk az ezredforduló Novoszibirszkének képiét. Új városközpontot akarunk építeni, s a metró egyik állomását a főtérhez közel tervezzük.“ Általában az utasoknak legalább öt piercet kell várakozniuk buszra, villamos­ra vagy trolira. Nyáron ez nem okoz különösebb gondot, de télen, a csikorgó szibériai hidegben minden püffc órának tűnik. Novoszibirszknek valóban égető szüksége van a metróra, ezért az építők a lehető leghamarabb üzembe akarják helyezni az első 13 kilométeres, 10 állo­másos szakaszt, összesen 36 állomása lesz a metrónak, a három útvonal hossza piedig 52 kilométer. A kivitelezés során mindig figyelembe veszik az esztétikai szempontokat is. A Szibéria metró sem kivétel. Novoszi­birszk utcáit exkavátorok szántják fel, a szerelők cölöpöket vernek le a leendő állomások helyére, az építők predig a bel­ső részek kialakításán dolgoznak. A vá­ros közelében húzódó lelőhelyekről szár­maznak a díszítöanyagok: a fehér. meggyszirü, zöld márvány és gránit. Minden állomásnak sajátos képiét kölcsö­nöz a fa és rozsdamentes acélfalmezó, amely Nyugat-Szibéria természeti szép>- ségeíröl és történetéről „mesél“. A novoszibirszki metró azonban nem az egyetlen lesz Szibériában: a követke­zőt Omszkban építik meg. Nyugaton a szovjet metró népszerűsé­gét gyakorta a személygépikocsik hiányá­val magyarázzák Ugyanakkor Moszkvá­ban a személyautók száma évente tíz százalékkal nő, s a metró utasainak szá­ma ennek ellenére emelkedik. A gyorsaságon és a kényelmen kívül a szovjet metró ráadásul még rendkívül olcsó is. A Szovjetunió minden városá­ban egységes a díjszabás: öt kop>ejka (mintegy hét amerikai cent), az átszállá­sok számától függetlenül. Ezért veszi igénybe a moszkvai metrót évente átlag 2132 millió ember, ugyanakkor Tokióban csuprán 1780 millió utas, Párizsban 1180, New Yorkban p>edig 1070 millió. London­ban a földalattin mindössze negyedannyi ember utazik, mint Moszkvában A szov- jett főváros metróvonalainak kiterjedését és állomásainak számát illetően azonban lemarad az említett városoktól. A metróhálózat országos méretű fej­lesztése nagyon sok anyagi ráfordítást igényel. Moszkvában a metróvonalak föld alatti mélységétől függően, egy kilomé­ternyi szakasz megépítése 8-12 millió rubelbe kerül az államnak. Más városok­ban a terep geológiai adottságai még több fejtörést okoznak, és tetemesebb költséget jelentenek. A szakemberek kiszámították, hogy a Szovjetunióban a metró csupián 33 év múlva térül meg. Ám nem mindig a gaz­dasági megfontolások a döntőek, sok esetben a társadalmi célok kerülnek elő­térbe: a metrónál az, hogy kényelmes, gyors és olcsó közlekedési feltételeket teremt az utasoknak. Szovjet tudósok véleménye szerint va­lamennyi milliós városnak szüksége van metróra. A SZOVJETSZKAJA SZIBIR című lap anyagai nyomán A Novoszibirszkben épülő metró Ga- garinszkaja állomásának vázlatos képe

Next

/
Thumbnails
Contents