Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-31 / 21. szám
IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1981. május 31. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 4. 39, nyugszik 20.29 Közép-Szlovákia: 4.47, nyugszik 20.37 Nyugat- Szlovákia: 4.55, nyugszik 20.45 órakor A HOLD kel - 3.51, nyugszik 17 50 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANGÉLA ÉS PETRONELA nevű kedves olvasóinkat 1841-ben született Karel Václav KLÍÓ cseh származású festő és karikaturista (+ 1926). AZ ÚJ SZÓ JOVÓ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL HATÉKONYAN, SZÍNVONALASAN EML SENKÁR KANDIDÁTUS ÍRÁSA MÚLTRÓL, JELENRŐL, JÖVŐRŐL TOROK ELEMÉR RIPORTJA ALKOTÓ ÉVEK LALO KÁROLY RIPORTJA KÉT VÁLASZTÁS KÖZÖTT SOMOGYI MÁTYÁS ÉS JINDRICH VANÉK ÖSSZEÁLLÍTÁSA PRÁGÁRÓL MEGTISZTELŐ FELADAT FODOR ZOLTÁN CIKKE AZ EZREDFORDULÓN: EGYMLUÁRD INDIAI GÁRDOS MIKLÓS RIPORTJA kell takarítanom egy kicsit, amig a mamám hazajön.- Te mindig rohansz haza, tele vagy munkával.- Mindig takarltsz!- Ez nálunk az én dolgom. De a másik kettő még nem fejezte be Egyikük gúnyosan magyarázza:- Persze, ha anyukád nem gyárban dolgozna, hanem hivatalban, mint a mienk. akkor nem lenne fáNEM KELL A GYŐZELEM ELŐTT TAPSOLNI Hallgatom a velem együtt buszra várakozó három fiatal lányt.- Bedobunk egy korsó sört. aztán körülnézünk a Priorban, s megyünk haza - mondja határozottan az egyik.- Helyes - így a másik. A harmadik viszont hallgat.- Jössz? - fordul feléje egyik barátnője.- Nem szeretem a söd.- Majd iszol valami üdítőt.- De semmi kedvem elmenni.- Ne légy már olyan!- Na gyere, igazán - biztatja a másik is.- Nem érek rá. Sietnem kell haza, med reggel már nem volt semmire időm. ki- Hát anyukád mit csinál?- Fáradtan jön a munkából. bevásárol, aztán neki- áll főzni. A lányok nem értenek egyet barátnőjük érvelésével. Szerintük a diák is ugyanúgy elfárad az iskolában. mint a felnőtt a munkahelyén.- Anyukád igazán beláthatná, hogy neked az egész délelőtti figyelés után még estig tanulnod kell Akkor hogy érhetsz rá takarítani is?- Hát ti hogy értek rá sörözni?- Az más ! Azalatt a fél óra alatt teljesen felüdülünk.- Egészségiekre! - zárja le a vitát a sörözni nem akaró lány. radt. s neked se kellene mindig robotolnod. Begördült a 38-as busz. nincs idő a további vitára. A két lány ügyesen felpattan. velük együtt én is felszállók.- Most aztán megkapta a magáét! - mondja diadalmas mosollyal az egyik.- Győztünk! Úgy kell neki! - feleli a másik. örülnek győzelmüknek, nagyokat kuncognak. De tulajdonképpen ki a győztes? Majd kiderül holnap. Az oroszórán vagy a történelmen. S majd később is...-hoXot EZEK Ml LENNÉNK? Elromlott a lift. Egy toronyházban ez számit a legnagyobb istencsapásnak. Rettegünk tőle - de most itt van, nem térhetünk ki a lépcsőmászás elől. Szidjuk egy darabig a házmestert, a házkezelóséget. aztán nekivágunk. Mi mást tehetnénk? Régi megfigyelés, hogy bajban szolidárisabbak, sót jóságosak egymáshoz az emberek. Ez most is beigazolódott. A felvonóban a ház lakói mereven állnak egymás mellett, szemük állhatatosan mered a fülke szürke falára. Most meg? Kamasz fiú cipeli fújtatva egy ismeretlen lakótársnő teli cekkereit, a tüsarkú cipőben alig billegő gimnazista kislány hátára kapja egy háromgyermekes mama kisebbik fiát. Két férfi gyermekkocsit cipel. A hatodik emeleten leteszik. A szép fiatalasszony hálál- kodása után bemutatkoznak egymásnak, az egyik indul lefelé a harmadikra, a másik megkönnyebbülten veszi a lépcsőfokokat a tizedikig. A lépcsőfordulókon megállunk, megbeszéljük, hol kapható kakaó és mikor kap friss sonkát a hentes. Szóba kerül az időjárás, a gyerek betegsége, a mosókonyha állapota. Már lassan el kell válni, kiki hazaér, s a mondanivaló ki nem fogy az emberekből. Mint a méhkas, zúg a lépcsőhöz. Se a szememnek, se a fülemnek nem akarok hinni. Ezek mi lennénk, to- ronyházlakók? Hová lett a disztingvált távolságtartás? A merevség? Csak két rossz lift, és kibújik belőlünk a társas lény, a másikkal törődő ember. De mi lesz holnap, ha a felvonók kattogva-bügva közlekednek? Lesz-e még szavunk egymáshoz? Vagy a gépek korszakában, a gépek segítségével gépekké válunk mi is? Reggel beprogramozzuk magunkat a napi teendőkre és tesz- szük, amit tenni kell estig. Hogy körülöttünk emberek élnek - üzemzavar híján észrevesszük-e? Majd meglátjuk. Egyelőre az a fontos, hogy a felvonó minél előbb üzemeljen. A/W Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nálunk az emberek többségének élete alapvetően összefonódott a szocializmussal. A rendszerünk, a pártpolitika iránti viszonyukat és hazafiságukat áldozatkész, becsületes munkával, állampolgári elkötelezettséggel tanúsítják. Minden lépésünknél nemcsak belső problémáinkra gondoltunk, hanem mindig szem előtt tartottuk azt a harcot is, amelyet nemzetközi méretekben vívnak a szocialista országok, a forradalmi, a nemzeti felszabadító és a demokratikus erők az imperializmus ellen, a békéért és a társadalmi haladásért. Nem csekélyek azok az eredmények, amelyeket a XV. kongresszus irányvonalának teljesítése folyamatában értünk el, s amelyeket ma értékelünk. Nincs egyetlen olyan terület sem, amelyen ne értünk volna el előrelépést. Mindazok munkáját megbecsülve, akik részt vettek ezeknek az eredményeknek elérésében, ki kell emelnünk a kommunistáknak, a párt alapszervezeteinek és szerveinek szerepét. Figyelmünk homlokterében állt a pártról, a tevékenysége tökéletesítéséről, a kommunisták aktivitása növeléséről való gondoskodás. A párt az elmúlt években kedvező fejlődésen ment át, sorainak összetétele minőségileg javult, megszilárdult vezető társadalmi szerepe. Az elvégzett munka általános felmérése arra a következtetésre vezet bennünket, hogy az elmúlt időszakban helyes úton jártunk. Ezt a kedvező mérleget annak tudatában terjesztjük a kongresszus elé, hogy igyekezetünknek velejárója volt az előrehaladásunkat lelassító számos fogyatékosság és nehézség is, s hogy nem mindenütt értük el kitűzött céljainkat. A központi bizottság a problémák fölött nem siklott el, a fogyatékosságokat nem leplezte, megoldásukra megtette a szükséges intézkedéseket. Meg kell azonban mondani, hogy ezeket az intézkedéseket nem valósították meg minden esetben s ebből nem mindenütt vonták le a fegyelmi és a személyi következtetéseket. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a párt, a kommunisták és a pártszervezetek képezték a társadalmi történés mozgatóerejét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez vonatkozik minden pártszervezetre és minden tagjukra. Nem mindenki harcolt azonos következetességgel és áldozatkészen a párt határozataiért, az erőnket gyengítő különféle visszás j rlenségek ellen, amilyen a jól kitaposott utak követése, a tunyaság, a formalizmus, a közömbösség, az irányítás gyönge pontjai és a csökevények az emberek tudatában. Minderről nyíltan és felelősségteljesen szó esett az évzáró taggyűléseken, a járási és a kerületi pártkonferenciákon és Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusán. A központi bizottság nagyrabecsüli ezt az építő jellegű, elvszerú hozzáállást, amely a marxista-leninista pártot jellemzi. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédéből) ItLllMM Diafilmet vetítenek a vászonra, közben a magnóról ismétlő kérdések szólnak. Né- hányan megtámasztják a fejüket. és fáradtan figyelnek. Mások szorgalmasan jegyzetelnek. Vizsgára készülnek a kar- vai (Kravany nad Dunajom) mezőgazdasági szaktanintézet növendékei, a harmadik osztály tanulói, akik a vincellér szakmát tanulják. Köztük Öllé Zita, a Gutái (Kolárovo) Efsz ösztöndíjasa. Amikor Gáspár Pál tanár, a szakszervezeti bizottság elnöke kiszólitja a folyosóra, kétoldalas jelentést hoz magával.- Már elkészítettük a politikai tanfolyam záróbeszélgetése alapján az értékelést - mondja. - Csak a tanulságokat, meg a jövőnek szánt útmutatást kellene megfogalmazni. A jövő mindenképpen és gyakran foglalkoztatja.Tudja jól, hogy vincellér lesz. Szakmáját szereti. Főleg a növény- termesztés érdekli. Illetve, ahogyan ö mondja: a szölöne- velés. Otthoni kertjükben már (A szerző felvétele) JELMONDATA hamarosan termő lesz az a néhány Leányka, Ezerjó és Pannónia Kincse szölótö, melyet maga ültetett.- Remélem, hamarosan módot és lehetőséget kapok nagyobb, igényesebb feladat teljesítésére is - hangoztatja -, hiszen azért tanulok. Természetesnek tartja, hogy akit igazán érdekel a jövő, annak társadalmi, politikai kérdésekkel is foglalkoznia kell.- Nem is akármilyen módon - magyarázza ha történetesen igazán modern fiatalnak tarija magát valaki, kötelessége ismerni a párt eszméit. Sót, ki is kell állnia értük. Többet mondok: az eszmék megvalósításából is részt kell kérnie, hiszen az ifjúsági szövetségben a tagság értékmérője a tevékenység. a feladatvállalás. Pionírként krónikás, rajelnök, majd csapattanácsi tag volt. A szaktanintézetbe már EGY KÉRDÉS szervezett fiatalként, a SZISZ tagjaként került.- Érdem, dicsőség - mondja - nem célt jelentenek számomra, bár az elismerés, a méltányos jutalmazás jóleső, mert utána valahogy erősebbnek, magabíztosabbnak érzem magam Nemrégiben kapta meg az ..Ifjú Építő" kitüntetést és jelvényt. Friss élménye az elismerés, azért tervez oly magabiztosan:- Mielőbb meg kell valósítanunk, hogy élénkítsük a mozgalmi munkát. Vagyis hogy a szórakozásról, a sportról sem feledkezve meg, ösztönözzük társainkat. A tanulással, a szakmai munka végzésével nincs is nagyobb problémánk. Vincellér lesz, de a nevelési problémák is gyakorta foglalkoztatják. Társaitól már nemegyszer hallotta a véleményezést. „Olyan vagy, mint egy díáktanár.“ Elismerésnek tartja ezt, akárcsak a kitüntetést.- Magamat, meg társaimat biztatni sohasem vagyok rest - állapítja meg, és érvel: - mert a mérnök mit sem ér képzett munkás nélkül, a tudományostechnikai forradalom is csak füst, ha a munkás nem foglalja el benne a helyét. Egyébként jelmondata, melyet saját maga számára, saját maga fogalmazott, egy kérdés: Mit és hogyan tovább? Ugyanis, mindenképpen, mindenkor a jövő érdekli. HAJDÚ ANDRÁS 1981. V. 31.
