Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
1981. V. 17. A Reagan elnök ellen megkísérelt merénylet után az amerikai közvélemény felidézte, hogy az Egyesült Államok elnökei közül eddig néggyel végzett gyilkos golyó. A legutóbbi ilyen halálos áldozat John Kennedy volt 1963-ban. A merényletek azonban azóta is egymást követik az Egyesült Államokban. 1968- ban előbb a fekete polgárjogi vezetőt. Martin Luther Kinget, majd az elnökjelöltségre pályázó Róbert Kennedyt érte orgyilkos golyója. A 70-es években az ugyancsak az elnökségért harcba induló George Wallace, majd Vemon Jordan 'polgárjogi vezető sebesült meg súlyosan, amikor merényletet követtek el ellenük. George Moscone San Francisco-i polgármestert meggyilkolták. Néhány hónapja nagy port vert fel dr. Halberstam- nak, az ismert washingtoni orvosnak és írónak, majd alig néhány nappal később John Lennonnak, a Beatles-ek hajdani vezérkarjának meggyilkolása. Mi történik tulajdonképpen? Hogyan lehetséges ez? - kérdezik az emberek mind Amerikában, mind külföldön. ... New Jerseyból New Yorkba jövet, a két államot elválasztó Hudson folyó fölötti Washíngton-híd közepén felirat figyelmezteti a békés és nem békés polgárokat, hogy ahova most lépnek, ott börtönnel büntetik az engedély nélküli fegyvertartást. És ilyen engedély híján tanácsosabb a pisztolyt az államba nem behozni. Európai ember számára ez nehezen felfogható. Az amerikai ember számára szintén. Csak éppen más és más okból. Az európai természetesnek tartja, hogy civilnek csak különleges esetekben lehet fegyvere, és akkor is magától értetődően engedélyre van hozzá szüksége. Az amerikai ember számára viszont az természetes, hogy mindenfajta állami szabályozás: beavatkozás legszentebb magánügyeibe. Márpedig az, hogy mi van a zsebében és hogyan kíván védekezni az útonállók, a gyilkosok ellen, az az ö kizárólagos magánügye. így van ez Amerikában az első telepesek, az úttörők kora óta. A gazdaembernek vagy legényének, a cowboynak puskája volt, hogy lelője a kóbor indiánokat, szegénylegényeket, banditákat, lótolvajokat. Rendőrség akkoriban nem létezett, és egy-egy falu vagy város lakosai maguk tartották fenn a rendet, a maguk soraiból választottak seriffet. És az igazságszolgáltatást is csak lassan-lassan adták át a választott békebíráknak. Azóta temészetesen sok víz folyt le a Mississippin és a Hudson-ön, a seriff és a békebíró feladatköre is változott némileg (bár mindkét funkció máig is létezik), és itt-ott a fegyvervásáriást és -tartást is szabályozták. Államonként más és más módon. Új-Mexico államban például semmiféle korlátozás vagy engedélyhez kötés sincsen. A legtöbb helyen csak a fegyver rejtett viselését tiltja törvény. Illinois, Mas- sachussets és New York államban, valamint Washingtonban, a fővárosban a pisztoly tartása engedélyhez van kötve. Ám mindössze két olyan állam van az ötven közül, ahol revolver-vásárláskor be kell mutatni az engedélyt. Szövetségi, tehát az egész Egyesült Államokra vonatkozó rendelkezés pedig alig létezik. Jóformán csak az, amely szerint katalógusból való, azaz postai úton történő fegyverrendelést nem szabad teljesíteni egyik államból a másikba. Ám ez is csak pisztolyra vonatkozik. A dél-karolinai Spartanburg főterén, egy bizományi áruház kirakatában néhány héttel ezelőtt saját szememmel láttam eladó kézigránátokat. (Egyébként John Hinckley, Reagan elnök merénylője is egy ilyen bizományi áruházban vásárolta magának azt a pisztolyt, amelyből a washingtoni Hilton szálló előtt később tüzet nyitott. Méghozzá alig két nappal azután vette őket Nashville városában, hogy a rendőrség letartóztatta, majd hatvanegynéhány dollárra megbírságolta azért, mert három fegyvert találtak nála a repülőtéren. Történetesen Carter elnököt is éppen akkor várták ebbe a városba. Hinckley-t ennek ellenére szabadlábra helyezték, mi több, a rendőrség nem jelentette az ügyet a kormány- őrség szerepét betöltő Titkos Szolgálatnak, amely így nem is vehette fel ót feketelistájára.) Texasban úgy tartják:_ a nyamvadt északiak nem is férfiak. Ők, a texasiak, „fegyverkultúrában'' nőnek fel. A fiúgyerek tizenkét éves korában, már jóval konfirmációja előtt megkapja első kispuskáját. Tizennégy esztendős korában sörétes puskát, tizenhatodik születése napjára vádoló fegyvert kap. Ekkor már atyját uram-nak, anyját asszonyom-nak szólíja - írja le Herman Kahn, az ismert tudós ezt a szokást, hozzátéve: vadászfegyverről és nem pisztolyról van szó. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint az amerikaiak többsége véli úgy, hogy joga van az önvédelmet jelentő pisztolyhoz. Egyébként 50 millióra beKépünk a Reagan ellen március 30-án elkövetett merénylet utáni pillanatokat örökíti meg: elöl két sebesült, J. Bradly és az egyik rendőr, a háttérben éppen a merénylőt, John Hinckley-t teszik ártalmatlanná csülik a 220 millió főnyi lakosság tulajdonában lévő maroklőfegyverek számát. Ez becslésen alapuló adat. A lőfegyverrel elkövetett bűncselekményekről viszont pontos statisztika áll rendelkezésre. Tavaly az Egyesült Államokban több mint tízezer embert gyilkoltak meg lőfegyverrel. (Az 1979. évi nemzetközi összehasonlító statisztika: az USA-ban 9848, Svédországban 21, Japánban 48, Kanadában 52, Nagy-Britanníában 55, Franciaországban 800 embert öltek meg pisztollyal.) San Diegóból hétfőn négy ember meggyilkolását jelentették - hátulról lőtték le őket pisztollyal. Célba lőttek rájuk. Egyikük, egy Jessica nevű kislány kétéves volt. - Bostonban hétfőn egy tizennégy éves fiút lőtt le pisztollyal a barátja, miután a televízióban végignézték a merényletkísérletet. - Hétfőn Nashville-ben Steve Bruce Martint lőtték le pisztollyal egy családi vita hevében. - Philadelphiában hétfőn Vemon Lassitert ölték meg pisztollyal. - Chicagóban hétfőn James Angust ölték meg pisztollyal. - AmerikáAz Egyesült Államokban csupán tíz- esztendős és annál fiatalabb gyermekek több halálesetet okoznak pisztollyal, mint ahány embert Angliában összesen megölnek. Akinek ez fantasztikusnak tűnik, gondoljon csak a néhány hónappal ezelőtti esetre, amikor new Yorkban egy kilencéves kisfiú pisztollyal a kezében fényes nappal kirabolt egy bankot! Az amerikai embernek tehát tagadhatatlanul joga van a védelemre. Az a kérdés csupán, hogy saját fegyverviselés útján vagy másképpen. Most, a Reagan elleni merénylet után az engedélyhez kötött fegyverviselés és -használat hívei ismét igyekeznek felrázni az amerikai közvéleményt és megnyerni azt a maguk eszméjének. A Pisztoly Ellenőrző Társaság körlevél-özönnel árasztja el az állampolgárokat. A The New York Times április 5-i számában egész oldalas hirdetés jelent meg a következő szöveggel: „Az Elnök elleni merénylet napja teljesen átlagos nap volt. ban hétfőn, ha ez átlagos nap volt, ötven amerikait öltek meg pisztollyal, ötvenet.“ A szabad, vagy engedélyhez kötött fegyverviselés kérdése az idén vagy jövőre valószínűleg a Kongresszus elé kerül. Megfigyelők véleménye szerint azonban aligha várható ez ügyben valamiféle új, radikális törvény. A konzervatívok ugyanis mindig a szabad fegyverviselés hívei voltak, és pillanatnyilag nekik áll a világ Amerikában. Ha az elmúlt években az egyes államokban rendezett népszavazásokon az engedélyezés hívei majd mindenütt alulmaradtak, most igazán nem sok jóra számíthatnak! Reagan elnök maga is ellenzi az engedélyhez kötést. Felesége, Nancy asszony egészen a közelmúltig tartott egy pisztolyt (hogy retiküljében-e, vagy az éjjeli- szekrényében - azt nem közölte), és csak azóta mondott le róla, amióta a Titkos Szolgálat testőrei vigyáznak rá és férjére. És fölöttébb kétséges, hogy akár a merénylet is megváltoztatta volna e kérdésben a Reagan-házaspár álláspontját. Reagan elnök a Hilton szálló előtt a lövések eldördülésének pillanatában (CSTK - külföldi képszolgálat) A szabad fegyverviselés hívei és ellenfelei különféle szövetségekbe, lobbykba (érdekcsoportokba) tömörülnek és késhegyig (ha nem is éppen pisztolycsőig) menő harcot folytatnak egymás ellen. Mert természetesen azért nem kizárólag elvekről van szó, hanem anyagi érdekekről is, 1977-ben több mint 1 800 000 pisztolyt gyártottak az Egyesült Államokban. Ezek közül 672 000 a Smith Wesson gyárból, 344 ezer a Sturm, Ruger és társa vállalattól, mig 300 000 az ismert nevű Colt műhelyeiből került ki. E három nagy és a többi kisebb fegyvergyár tiszta jövedelme abban az esztendőben mintegy 250 millió dollár volt. S bár ezt nem lehet a modern fegyvergyárosoknak- a bombázó repülőgépek, a földrészközi rakéták, az atomtengeralattjárók előállítóinak - profitjához mérni, azért ez a ne- gyedmilliárd is van annvi, hogy aki zsebre vágja, annak érdemes küzdenie érte. De lássuk a fegyverviselési engedély amerikai ellenzőinek az érvelését is. Nem a fegyverek ölik az embereket, hanem az emberek ölik egymást. A fegyverviselést tiltó törvények nem ijesztik el a bűnözőket. A Wisconsin Egyetem kutatócsoportjának egy 1976-os felmérésen alapuló tanulmánya megállapítja, hogy a fegyverellenórzési törvényeknek nincs kollektív, vagy egyéni hatásuk az erőszakos bűnözés szintjének csökkenésére. Ez utóbbival szemben felhozták érvként, hogy 1978-79-ben, miután Washington városában engedélyhez kötötték a fegyvertartást, 10 százalékkal csökkent a pisztollyal elkövetett bűncselekmények száma. (Tavaly viszont - bár a törvény érvényben maradt - 48 százalékkal ugrott fel a fegyveres útonállások száma az Egyesült Államok fővárosában.) De lássuk tovább az érveket. Jelenleg 50 millió pisztoly van a lakosság tulajdonában. Ezeket csak egy olyan csodamágnessel lehetne begyűjteni, amilyen nem létezik. Viszont ellenük csak akkor, védekezhet a polgár, ha magának is van pisztolya. Különben is - hangzik az érv- a fegyverviselés eltiltása ugyanolyan következményekkel járna, mint a 20-as években az ú. n. száraztörvény, (az alkoholtilalom). Amely - mint ismeretes- rendkívüli mértékben növelte az alkoholizmust s egyben a bűnözést is. Ami Halberstam dr. lelövését illeti, azt egy visszaeső bűnöző követte el. Lennont egy mániákus ölte meg, Reaganre egy fegyverbolond pisztolyimádó lőtt rá. Egyiküket sem tartotta vissza az a körülmény, hogy a fegyverviselés Washingtonban, illete New Yorkban engedélyhez van kötve. A szabad fegyvertartás ellenzői ezzel érvelnek: valóban az emberek ölik egymást, de a pisztoly ezt megkönnyíti számukra. Amikor más fegyvert alkalmaznak (például kést), a következmények jóval ritkábban végzetesek. Az engedélyhez kötés magában természetesen nem vet véget a fegyverrel elkövetett bűncselekményeknek, ugyanúgy, ahogyan a gépjármüvek nyilvántartásba vétele sem akadálya a közlekedési baleseteknek. De legalábbis bizonyos rendet teremt, köny- nyíti a nyomozást stb. Nehéz igazságot tenni a két tábor hívei között. Európai ésszel ugyanis a szabad fegyvertartás elve nehezen megemészthető, ám Amerikáról léven szó, valóban nem szabad figyelmen kívül hagyni az itteni - gyakran kétségtelenül demokratikus gyökerű - hagyományokat. Az alapvető baj nem is az engedélyezés vagy nem-engedélyezés, a fegyverek árusítása és rendelhetősége körül van. A baj gyökerei: az erőszak kultusza. Ha valami nagyon amerikai, azt mondják rá, olyan mint az apple pie (az almástészta). Rap Brown, a kérdés ismert szakértője szerint az erőszak olyan amerikai, akár az almástészta. Valóban, gondoljunk csak a politikai és nem politikai merényletek már említett egész sorozatára! ^ Ez azonban még csak maga az erőszak. De amikor az egyébként csodálatos művészi fotókat közlő képeslap, a Life 8000 dollárt fizet a ismert orvos-író, Halberstam dr. gyilkosának gyermekkori képeiért, az már az erőszak kultusza. fvz okok? A U. S. News World Report című hetilap (amely nem kommunista, nem liberális, hanem kifejezetten jobboldali, konzervatív folyóirat) az első helyre a munkanélküliséget teszi, mert az „a csalódottság, a kudarc érzését kelti az emberekben“. A második helyre a lap a kábítószer-élvezést, a harmadikra a hivatásos bűnöző-társadalom, a szervezeti alvilág létét helyezi az okok között. ,,A bűncselekmények és a bűncselekményektől való félelem ma az amerikai élet minden zugát áthatja“ - állapította meg szomorúan az Amerikai Jogászszövetség februári közgyűlésén Warren Burger, az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának elnöke. KULCSÁR ISTVÁN 's
