Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA KOMPLEX AGROMEUORÁCIÓS ELJÁRÁSOK a Kelet-szlovákiai-síkság kötött talajainak javításánál Amint azt a CSKP XVI. kongresszusa hangsúlyozta, a tudománynak és a műszaki haladásnak a korszerű és hatékony termelés fő tényezőjévé kell válnia gazdaságunk minden területén. Jól tudjuk, hogy a párt gazdaságpolitikájának ezzel az irányvonalával összhangban a mezőgazdasági termelés szakaszán is nagy tartalékok vannak a tudományos-kutatási eredmények gyakorlati érvényesítésében. Ez általános értelemben is fennáll, de különösen érvényes a Kelet-szlovákiai- síkság feltételei között. Már néhány éve szemtanúi vagyunk, hogy ősszel vagy tavasszal az itteni szántóterületek a kiadósabb esőzések után feláznak, sártengerré válnak, ami lehetetlenné teszi az idejében való és jó minőségű talajelőkészítést, valamint a mezőgazdasági növények vetését. A széles körű vízgazdálkodási rendezések és talajjavítási munkák, amelyek a 7. ötéves tervidőszakban is folytatódnak, arra a kérdésre is felhívják a figyelmet, hogy miképpen lehetne ezeket a feladatokat olcsóbban és hatékonyabban megvalósítani. A nehéz, kötött talajok, különösen a Kelet-szlovákiai Síkságon előforduló rendkívül kötött talajok sajátos eljárásokat igényelnek mind a lecsapolási, mind a további talajjavítási munkák során. Az itt végzett talajvizsgálatok kimutatták, hogy főleg a légköri csapadék okozza a nyirkosodást, elsősorban a vizet át nem eresztő glejszint kialakulását a talajszelvényben.. Hazánkban a lecsapolási rendszerek építésének nagy hagyományai vannak. Nemrégen még a szívó- és gyűjtövQnalakból álló alagcsövezés volt leginkább elterjedve, amelyek nyílt csatornákba vezették a vizet. A Kelet-szlovákiai-síkságon is ez a lecsapolási módszer van túlsúlyban. A kötött talajok alagcsöve- zéssel, drénezéssel való lecsapolása azonban nagyon költséges és nem elég hatásos (még akkor is, ha égetett agyagcsövek helyett hajlítható műanyag- csöveket használnak). Az alacsony hatásfokot a szívócső-vonalak sűrű elhelyezése esetén is a talaj elégtelen vízáteresztő-képessége okozza. Az alag- csövekre szórt takaróréteg úgyszintén gyorsan felveszi ezeket a tulajdonságokat. Kutatási eredményeink szerint itt célszerű kombinálni az alagcsövezést mély talajjavító lazítással, meliorációs szántással, vagy altalajlazítással. A kombinált keresztirányú alagcsövezés a szélesebb közökben elhelyezett csöves gyüjtövonalak kombinálása vakond-drénezéssel. A gyüjtövonalak egymástól való távolsága itt 30-50 méter. Az alagcsö- veket 1-1,2 méter mélyen helyezik el. A vakonddrénezést a gyüjtövonalakra merőleges irányban, 60- 70 cm mélységben végzik vakondekével. Ezt a kombinált eljárást azonban nem lehet alkalmazni olyan területeken, ahol magas szintű a talajvíz. A mély meliorációs talajlazítás az alagcsövezéssel kombinálva lényegesen megnöveli a gyüjtövonalak teljesítményét. Ezt az eljárást fokozatosan kell bevezetni. Először az alagcsórendszert kell kiépíteni, s csak aztán kerülhet sor a mély meliorációs talajlazításra. Ez tulajdonképpen a kombinált keresztirányú alagcsövezésnek a változata, azzal a különbséggel, hogy itt a vakond-drénezést a mély talajlazítás helyettesíti. A gyüjtövonalak egymástól való ajánlott távolsága 20-50 méter. A talajlazítást szintén a gyüjtövonalakra merőleges irányban kell végezni, s a lazított sávok egymástól való távolsága a lazító típusától függ. Ezt mindenesetre úgy kell meghatározni, hogy a lazított sávok hatótávolsága kölcsönösen átfedje egymást. Tapasztalataink szerint ez akkor érhető el, ha a lazított sávok 1,5-2 méteres távolságra vannak egymástól. A lazítás mélysége a gyűjtöcsövek mélységétől függ, hogy azok a lazítás következtében ne szenvedjenek kárt. Az elnyirkosodott felső rétegű kötött talajokon az alagcsövezést meliorációs szántással lehet kombinálni. A meliorációs szántás mélysége a talajszelvény összetételétől függően 40-60 cm lehet, a szántást 20 cm munkaszélességű eketesttel az alagcsóvonalakra merőleges irányban kell végezni. A meliorációs szántás célszerűségét a helyi éghajlati és talajviszonyok döntik el. A Kelet-szlovákiai Síkság szárazabb, semi- arid területein a meliorációs szántás jól érvényesül az olyan kötött talajokon, ahol nem emelkedik túl magasra a talajvíz, s ahol kedvező az altalaj összetétele. A száraz körzetekben a meliorációs szántás előnye abban is megmutatkozik, hogy lehetővé teszi az ipari trágyák és az istállótrágya mélyebb bedolgozását. Az itteni éghajlati és talajviszonyok között ez nagyon fontos, mert a szárazság közismerten csökkenti a tápanyagok, főleg a foszforsav növények általi felvételét. A Kelet-szlovákiai-síkság vízgazdálkodási visszo- nyainak helyes rendezéséhez ki kell még építeni a szükséges csatornahálózatot is, s szükség lesz további szivattyútelepekre is a belvizek rendszeres és kívánt mértékű elvezetéséhez. A kötött talajok komplex javításában fontos szerepük van a meliorációs alapanyagoknak. Ezek választéka nálunk.elég széles. Számunkra elsősorban azok a fontosak, amelyek lényeges mértékben javítják a kötött talajok szerkezetét. A mésztartalmú ásványi nyersanyagok közül nálunk eddig leginkább a mészégetőkben készített őrölt mészkőt, valamint a helyi forrásokból származó dolomitos mészkőt használták. Ezek leginkább a savanyú talajokra alkalmasak. Megfelelők azonban az olyan természetes meszes anyagok is, amilyenek például a márgák, a réti és az édesvízi kréta és a meszes homokkő. Ezeket rendszerint vagy közvetlenül, vagy pedig tőzeghez és komposzthoz keverve használják. A bazalttufák és a tufitok újabb meliorációs alapanyagok, amelyek szintén alkalmasak a savanyú kötött talajok javítására. A szerves eredetű tőzegek, a lignit és a barnaszénpor főleg komposztok és istállótrágyával kombinált meliorációs alapanyagok készítéséhez használhatók fel. Jól hasznosíthatók az ipari termelés egyes hulladékanyagai is, főleg a mésztartalmú hulladékok, mint például a cementgyári por, a cukor- és a a szeszgyári mésziszap, továbbá a nagyolvasztók és az acélművek mésztartalmú salakja. A kötött talajok javításához-lazításához a perlitet is lehet ajánlani. A perlit vulkánikus eredetű kőzet. Vegyi összetételét tekintve alapjában véve amorf alumíniumszilikát. A mezőgazdaságban feldolgozott formában, hőkezeléssel terjedelmesítve kell felhasználni. Ezt a terméket a kassai (Kosice) Kerámiaipari Művekben gyártják. A terjedelmesített perlit nem gyúlékony, ellenálló a nedvességgel, a faggyal és a mikroorganizmusok tevékenységével szemben. A talajjavításhoz szükséges perlit mennyisége a talajtípustól és a termesztett növényektől függően különböző. Ha például a növény a savanyú talajt kedveli, a keverési arányban 2 rész földanyaghoz 2 rész perlitet kell keverni. Ha viszont lúgos közegű termőföldet akarunk kialakítani, akkor 1 rész földanyaghoz 3 rész perlitet keverünk. A kötött talajok perlittel történő lazítása állandó jelleggel megváltoztatja a talaj szerkezetét. Ebben az irányban az erömúvi pernye is kedvezően hat. A pernye felhasználásánál azonban nagy gondot kell fordítani arra, hogy a bedolgozásnál jól elkeveredjen a szántóréteggel. Ez a mésztartalmú anyagok bedolgozásához hasonlóan talaj- porhanyító szántással vagy rotációs talajporhanyító alakalmazásával érhető el. A gazdasági elemzések szerint a hektáronkénti 30 tonnás pernyeadag a leggazdaságosabb. A pernye kedvező hatása már a következő években termesztett növényeknél is megnyilvánul, mert növeli a felvehető tápanyagok mennyiségét a talajban. Az említett meliorációs alapanyagok felhasználása abban az esetben hatásos, ha a javítandó talaj agyagtartalma körülbelül 70 százalékos. Ez egyaránt vonatkozik a lazító anyagokra, a szerkezetképző készítményekre, a természetes szervetlen és szerves eredetű alapanyagokra. A bedolgozásnál a talaj nedvességtartalmának is nagy jelentősége van. Általában a 30 százalékos nedvességtartalmat lehet tekinteni optimálisnak. A talajszerkezet kialakításánál meliorációs talajporhanyítást kell végezni a talaj párhuzamos meszezésével. Ehhez speciális talajporhanyí- tókat kell alkalmazni, amelyek 60-70 cm mélységig hatnak, hektáronként 10-15 tonna meszet adagolva. A meliorációs alapanyagok a komplex talajjavítás fontos elemét képezik, melynek a Kelet-szlovákiai- síkság feltételei között meghatározó szerepe van a hektárhozamok növelésében. Jelenleg, a CSKP XVI. kongresszusát követó időszakban a Szlovák Tudományos Akadémia, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi reszort intézetei fokozott ütemben folytatják a munkát a Kelet-szlovákiai-síkság fejlesztésének 1990-ig kidolgozott és a későbbi időszakra is ható programja ebben a körzetben komplex útmutatást nyújt a mezőgazdasági termelés intenzitásának növeléséhez a Kelet-szlovákiai-síkság feltételei között. ING. JÁN GUSPAN, CSc., az SZTA Biológiai és Ökológiai Kísérleti Intézetének munkatársa „Beszélő“ fúrószonda Nemcsak a kőolaj jelenlétéről, hanem a természetéről, a tárolóközetek tulajdonságairól is pontos felvilágosításokat ad a Szovjetunióban kifejlesztett újfajta önműködő szonda. A sétabotnál alig vastagabb acélcső a fúrólyukba lebocsátva azonnal felvilágosítást küld a felszínre a kőzetek természetéről, tartalmáról, átbocsátóképességéről és a rétegek nyomásáról. Az információk birtokában a köolajbányászok dönthetnek a kő- olajkészlet kiaknázásának legcélszerűbb módszeréről - nincs szükség hosszadalmas laboratóriumi elemzésre. Az újfajta szonda felhasználásával egyedül Jakutföldön sok millió rubeles megtakarítást értek el az új kőolaj- és földgázkészletek felkutatásakor. A szonda kifejlesztőit a Szovjetunió Állami Díjával tüntették ki. Évek óta hangsúlyozzuk, hogy a népgazdasági hatékonyság növelésében fontos szerepe lesz az energiaigényesség csökkentésének. Az egységnyi termék előállításához szükséges energia- mennyiség csökkentése elsősorban a nagy áram- és energiahordozó-felhasználással működő ágazatokban - pl. a kohászatban, a vegyiparban és a mezőgazdaságban - lényeges feladat. A jelentésekből kitűnik, hogy az energiatakarékossági intézkedések végrehajtásában már értünk el eredményeket. 1978-ban pl. - az előző évhez viszonyítva és azonos mennyiségű terméket figyelembe véve a nyersvasgyártásban 68 000 tonnával (1,2 százalékkal), az acélgyártásban 22 000 tonnával (2,4 százalékkal), a hengereltanyag-gyártásban 76 000 tonnával (3,9 százalékkal), a varratmentes acélcső gyártásában pedig 15 000 tonnával (6 százalékkal) csökkentették - kőszénegyenér- tékű tüzelőanyagban kifejezve - az energiafelhasználást. Jelentős tartalékaink vannak e téren, hiszen tudjuk, hogy vannak korszerű kohászati nagyvállalatok, amelyekben 12 GJ energiát használnak fel 1 tonna nyersvas előállításához, míg nálunk ez a mennyiség az 1973-1978-as időszakban csaknem 17 GJ volt. KEVESEBB ENERGIÁVAL A világ legkorszerűbb nagyolvasztóit üzemeltető cégek főleg azzal csökkentik az energiaigíényességet, hogy egyre több fűtőolajat fecskendeznek be a tüzelőtérbe, miközben csökkentik a felhasznált koksz mennyiségét. Ugyanakkor növelik a befúvott levegő hőmérsékletét és az adalék fémtartalmát. Az élenjáró acélipari vállalatok a termelési folyamatból egyre nagyobb mértékben kiiktatják a nyersvasgyártást, és az ívkemencékben közvetlen redukcióval gyártanak acélt a vasércből. Az építőanyagiparban is nagy mennyiségű energiát használnak fel. Itt nagyobb nehézségekbe ütközik a takarékossági intézkedések végrehajtása, mert sokféle terméket gyártanak, így a kutatás, fejlesztés nem összpontosítható egy területre. Ennek ellenére 8 technológiai eljárásnál kb. 34 000 tonna kőszénegyen- értékü tüzelőanyagot sikerült megtakarítani. Más technológiák alkalmazása során, sajnos, növekedett az energiaigényesség, így csökkent az újítások, a korszerűsítés hatékonysága. Legjobb eredmények a cementklingergyártásban születtek, ahol az 1 tonna termékre eső (kószénegyenértékben kifejezett energia- fogyasztás, 0,207 tonnáról 0,203 tonnára csökkent. Az áramfogyasztásban így 1,6 százalékos, a tüzelőanyag-fogyasztásban pedig 2,4 százalékos csökkentést értek el (fajlagos fogyasztás). A szakágazat ugyanakkor 4,46 százalékkal növelte a termelést. A téglagyártásban továbbra is gondot okoz a nagy energiafogyasztás, a statisztikai adatok itt az energiaigényesség 4,5 százalékos növekedéséről tudósítanak. Az üvegipar az 1976-1978-as időszakban jó eredményeket könyvelt el az energiagazdálkodásban. Az üveg-alapanyag gyártásban a tonnánkénti energiafogyasztás (itt is kőszénegyenértékú tüzelőanyagban kifejezve) 0,838 tonnáról 0,689 tonnára csökkent, az áramfogyasztás pedig 0,406 tonna kőszénegyenértékú tüzelőanyagról 0,385 tonnára. Azokon a munkahelyeken, amelyeken a gyártáshoz csak áramot használnak fel, jelentéktelenül növekedett az energiafogyasztás. A kongresszusi határozatok értelmében továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az energiafelhasználás ésszerűsítésére, a gyorsan mozgósítható tartalékok kiaknázására és a technológiai berendezések tökéletesítésére egyaránt. (T. T.) / A Jílové u Prahy-i földművesszövetkezetben a múlt év végén helyezték üzembe azt a berendezést, amelynek segítségével a faanyagtól elkülönítik a tűleveleket. A szovjet gyártmányú berendezés az első, amely alkalmas tűlevél-koncentrátum készítésére. Ezt a koncentrátumot pedig takarmányadalékként lehet hasznosítani. Olyan vitaminokat és nyomelemeket tartalmaz, amelyek egyébként hiányoznának a takarmányból. Az eljárással egyúttal hozzájárulnak a fakitermelés során keletkező hulladék eredményes hasznosításához is. A berendezés teljesítménye: óránként egy tonna koncentrá- tum és 2 tonna ún. hulladék, vagyis fa, amely viszont kiválóan alkalmas a szárítóberendezés fűtésére. A berendezés szerelésében szovjet technikusok is segítettek. A felvételen (balról) Janyisz Sztyikutsz és Kevins Eurisz (Felvétel: ŐTK - J. Kruliá) /•1981. V. 17. ÚJ SZÓ
