Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
tünk, amelyek - sematikusan mondva - a színház két alaptípusát képviselik. Kezdem az ún. stúdiókkal. Ezeknek rendszertelen dramaturgiája ötleteit a prózából, a tényirodalomból és gyakran dokumentumokból meriti.A színpadra állítás folyamata így más műfajok előtt is utat nyit. (...) Ezek a színházak a prózairodalomból is merítenek, anélkül, hogy irodalmivá válnának. (...) Számunkra új típusú szövegek is íródnak, amelyek a színpadi megvalósítását teljes mértékben figyelembe veszik. Meghatározóvá válik ezek színházi jellege, mint egyfajta színházi felfogás, amely az egyfajta progegyéni arculatának megteremtésével. Dr. Frantisek Cemy, a Ko- mensky Egyetem tanára: - A vita abból a szempontból is érdekes, hogy senki sem tagadja a drámaíró, pontosabban szólva a szöveg szerzőjének fontosságát. Ez fontos! Hiszen időről időre hallani olyan hangokat, hogy a színházat szerzők nélkül akarják csinálni. A színházi alkotók maguk végeznek el majd mindent, drámaíróra nincs szükségük. Más kérdés, hogyan keletkeznek a szövegek. (...) Különféle színházak léteznek, különféle szövegek íródnak számukra. Ebben csak az a fonA Tvorba politikai, tudományos és kulturális hetilap idei 16. számában közölte annak a vitának a szövegét, amelyet a lap hasábjain tavaly óta folyó, A drámáról beszélünk című ankét befejezéseként rendeztek. Úgy gondoljuk, hogy olvasóink számára is érdekesek a vitában felszólaltak gondolatai, ezért néhányuk hozzászólásának lényeges részét az alábbiakban közöljük. Milos Vojta, a Tvorba munkatársa: - (...) Beszélgetésünk keresztapja Frantisek Cerny professzor, aki a presovi Színházi Ifjúság fesztiválon elmondta, hogy az időszak, amelyben élünk, nélkülözi olyan drámaírók jelenlétét, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A. Miller, T. Williams, J. Osborne, A. Kor- nyejcsuk vagy 'A. Arbuzov volt, amikor is a színházi kultúra például az utóbbi szerző Irkutszki történetével gazdagodott. Éppen ebből a gondolatból született az ötlet, hogy közösen térképezzük fel a drámaírás hazai és külföldi tájait és az új helyzetet művészeti munkánk szempontjai szerint határozzuk meg. (...) Zdenek Horinek, a prágai E. F. Burian Színház dramaturgja: - Ma már nem összpontosíthatunk csupán a drámára. A dráma és a színház kapcsolatát kell vizsgálnunk. Úgy gondolom, hogy ezt ma leginkább a színház határozza meg. Hazai dramaturgiánkban két alapvető színháztipusról beszélheramot, típust képviselő színház igényei szerint formálja az írott szöveget. (...) Ez a színházmodell már régen nemcsak a „kis és periférikus“ színpadok kiváltsága. Progresszívek, ugyanis új lehetőségeikkel alternatívákat keresnek a ma még túlsúlyban lévő repertoár-színházak mellett. (...) A repertoár-színházak hagyományos drámai művekkel dolgoznak, habár meg kell jegyeznem, hogy mutatkoznak törekvések a különböző színházi műhelyekben és laboratóriumokban kikisérietezett és bevált módszerek alkalmazására. Ám ezek a színházak ma még nem nélkülözhetik a hagyományos értelemben felfogott drámákat. Mégis, csupán egyetlen tanulságot a színházi stúdiók dramaturgiájából: eszmeileg és műsorában minél körülhatároltabb a színház szervezete, annál könnyebben talál adekvát szerzőt. Nézetem szerint a kiutat nem az ideális drámai alkotások keresésével találjuk meg, hanem az egyes színházak tos, hogy a szerzők lényeges dolgokat mondjanak el a világról. Nem elsősorban az emberek és környezetük ismeretére gondolok, hanem a problémaérzékenységre Ez utóbbit néha nagyon elvontan is lehet közvetíteni. Ezért elsősorban az a fontos, hogy alapvető jelenségeket tárjanak fel., (...) Jaroslav Fixa, a Csehszlovákiai Dráma Művészek Szövetségének titkára: - Úgy gondolom, a vita résztvevői között senki sem akad, aki nem értene egyet azzal a gondolattal, hogy a drámairás helyzete függ a színház helyzetétől. Ezen túl feltételezem azt is, hogy sok színházunk helyzetét elsősorban befolyásolja a közönség és a színház közötti erkölcstelen kapcsolat. Egy egész sor színházba a néző nem spontánul megy, hanem valamilyen módon oda irányítják. így veszítjük el áttekintésünket arról, hogy a néző mit akar a .színháztól és mire van szüksége. A területi színházakban például minden darabnak - ha jó a rendezés, ha rossz - azonos sikere van. Ez elsősorban az üzemeltetési mechanizmusból adódik, amely minden darab számára megközelítőleg azonos számú előadást biztosit, örülnénk annak, hogyha az, ami egyes színházi stúdióinknak sikerült, átkerülne nagyobb színházainkba is. (...) Területi színházainkban láttam néhány érdekes rendezést. Ami az előadásokban más volt, az úgy keletkezett, hogy az együttesen belül kialakult egy csoport, amelynek tagjai egy bizonyos színházi szemlélet, színházi elv, gondolkodás szerint akartak alkotni. S ehhez megkeresték a megfelelő alapanyagot is. Dr. Anton Kret, CSc, a Szlovák Nemzeti .Színház dramaturgja: - Egy sor érdekes hozzászólást hallottam, amelyek témánk lényegét érintették. De újra vissza kell térnem ehhez. Elsősorban az izgat, mit is akarunk Csehszlovákiában a színházaktól. Jó szocialista színház csak akkor létezik, ha megvan az adott téma birtokbavételéhez a nézetek egysége. Enélkül tökéletes színház nem létezhet. Minden, ami ezen kívül van, öreg, romantikus, interpretáló színház. Igen, létezik interpretáló színház, létezett és továbbra is létezni fog. Ez olyan színház, ahol nincs meg a nézetek egysége az adott téma birtokbavételéhez. Ha egy szerző ír valamit, s ez nekünk bizonyos mértékig tetszik, mivel nem azonos ritmusban gondolkodunk, nem realizálhatjuk, nem ültethetjük át a színház nyelvére, csupán jobban vagy rosszabbul interpretálhatjuk. Szó volt már a kis színházakról, a színházi stúdiókról, kísérleti színházakról, s elmondtuk: a színház jövőjét nemcsak az ilyenekben látjuk. Ám vallom, hogy ezek nélkül nem láthatjuk a jövő színházát. Nem láthatjuk, mivel ezek az első fecskéket útrabocsájtó együttesek, ezek jelzik a tavaszt, lehet nem tökéletesen, nem művészien, néha ízléstelenül, de minden esetben a történelmileg kifejlődött és a most fejlődő színházi vonal gyújtópontjában állva. Felsorolom azokat a színházi stúdiókat, amelyek a legközelebb állnak hozzám: Ljubimov színháza is idetartozik, akiről már az egész világ beszél, de mi alig tudunk róla valamit; Tabakov új stúdiója, amiről ugyanúgy nem tudunk. Ezek a színházak már mutatják az egyik lehetséges utat az ezredforduló színházának. Osvald Zahradnik drámaíró, a Szlovákiai Drámai Művészek Szövetségének titkára: - Ha a szerző alkot, általában sokat gondolkodik. Ez olyan időszaka, amikor más dolgokra nem tud koncentrálni, elutasítja környezetét, hiszen a darabot érlelő folyamat zajlik benne, ami elég összetett dolog. Ez az ember megérdemli, hogy ne gyanúsítgassuk, amiért egy ilyen időszakában nem fogadta köszönésünket, mivel nem akart senkit látni maga körül, így összpontosít munkájára, s miután elkészült, bátran alá is írja a nevét. Szemben azokkal, akik a kész művet gyakran névtelenül, olcsó eszközökkel bírálják. A megmérettetés időszaka gyakran névtelenül zajlik, sokszor az sincs, akivel a szerző vitatkozhasson arról, mi, miért nem tetszik. A társadalmi elvárás is gyakran csak a témára koncentrál, általában leegyszerűsítve kezeli a dolgot. Nem mindenkinek van kedve szemmel látható tematikájú művet írni. A barátság, a humanitás kérdése olyan égető, mint még soha azelőtt. Atom és nukleáris fegyverek óriási mennyiségben léteznek Földünkön. Amikor ezt a tényt emlegetem, minden színpadi drámai- ság anekdotizálóvá, epizódszerűvé válik amellett, amit egy újabb világháború jelenthet. Ebben a pillanatban az emberiességre, a becsületre, a lelkiismeretre való hivatkozás mindennél fontosabb és kiemelkedően szocialista. Darina Karóvá, a nyitrai Andrej Bagar Színház dramaturgja: - Jó színházat csak lelkes emberek tudnak csinálni, és akkor mindegy, stúdióról vagy más színházról van-e szó. A színház, amelyet nézeteiben és gyakorlati elképzeléseiben egymással nem azonosuló emberek csinálnak, csupán munkahely. Minél egységesebb a közösség, minél inkább szórakozás számunkra a színházi munka, s az alkotás olyan tevékenység, amelyre egyikük sem sajnálja az idejét, annál inkább jobb körülmények teremtődnek a művészi munkához. Ilyen körülmények között könnyebben tisztázódik az alapanyagul szolgáló mű kiválasztásának kritériuma, és az ilyen együttes a drámaírókat is vonzza. Vladimír Stefko, a Javisko főszerkesztője: - Jelentős adósságai vannak a kritikának is. Többnyire csupán a feldolgozott témával foglalkozik, annak általános társadalmi összetevőivel, vagyis azzal, amiről a darab szól. Már kevesebb időt, helyet szán a téma feldolgozásának módozataira, s várható hatására és nézői fogadtatására. Kezdjük azt hinni, hogy a téma öntörvényűén keletkezik, elég csupán kiválasztani, tekintet nélkül igazságértékére és a feldolgozás valóságábrázoló erejére. A A prágai Laterna Magica új bemutatót tartott. Antonin Mása Éjjeli próba című darabját adták elő Ewald Schorm rendezésében. A színpadképeket Josef Svo- boda tervezte. A bemutatott darab témáját egy színházi rendezés adja; Shakespeare Ot- hellóját próbálják a színház minden problemati ká ját feltárva. Ezen kívül egy tévéfelvétel sajátosan feszült légköre is beszü- remlik a rendező és a színészek lélektani drámájába. Képünkön Radovan Lukavsky, aki a darabban szereplő rendezőt, Jonáát alakítja és Zuzana Fisárková, az egyik színésznő szerepében. i Majakovszkij a Vahtangov Színházban A Buffó-misztérium felújítása Az SZKP XXVI. kongresz- szusa alkalmából Vlagyimir Majakovszkij Buffó-misztériu- mát felújította a moszkvai Vahtangov Színház. Jevgenyij Szi- monov, a Szovjetunió népművésze, a darab szerzője, ezeket mondta el erről az előadásról:- A Buffó-misztérium az a mú, amelytől a szovjet drámaírás számítódik. 1918. november 7-én, az Októberi Forradalom első évfordulóján mutatták be. Az előadást V. Me- jerhold rendezte, társrendezője és három szerep alakítója maga Majakovszkij volt, a bevezetőt pedig Lunacsarszkij mondta, s ebben a Buffó-misz- tériumot „tüzes, merész és vidám“ műnek nevezte. A Vahtangov Színház művészei most először találkoznak Majakovszkij drámaírásával. Vajon mivel vonzott bennünket „korunk hősi, epikai és szatirikus ábrázolása“, ahogyan maga a szerző határozta meg darabjának műfaját? A Buffó-misztérium allegorikus elbeszélés a forradalomról, az engesztelhetetlen osztályharcról, amely a népnek a régi világ urain aratott győzelmével végződött. Majakovszkij a vízözön bibliai mítoszát használta fel. Számára a Buffó-misztérium műfaja elsősorban lehetőség arra, hogy Október világraszóló jelentőségét ábrázolja. A darab legfontosabb pozitív hősei munkások és parasztok, az új világ építői: Kovács, Béres, Sofőr, Ágy, Varrónő, Mosónő... Ahogyan a költő mondta: „Mindazok, akik a jövőben a Buffó- misztériumot játszák, színre viszik, olvassák, megjelentetik... tartalmát változtassátok modernné, maivá, korszerűvé“. Amikor a színház választása a Buffó-misztériumra esett, az volt a szándéka, hogy olyan eleven, ünnepi látványosságot produkál, amely érzékelteti a mai jövőről szőtt ábrándjait. Alapul a Buffó-misztérium két szerzői változatát tekintették, de Majakovszkij néhány versét és a 150, 000, 000, a Csudajó! és a Nadrágba bújt felhő című költeményeinek egyes részleteit is beillesztették a kompozícióba. A Majakovszkij-müvek részleteinek beillesztése nagyszerűen sikerült, mivel ezek ugyanarról szólnak, amiről a színmű. Mindez: a költő élet- felfogása és művészi hitvallása, amelyet drámáiban és verseiben egyaránt kifejezett. A Buffó-misztérium színpadi története N. Ohlopkov és V. Plucsek a kitűnő rendezők, I. Iljinszkij, V. Lazarenki, B. Tye- nyin, Sz. Mihoelsz, A. Papa- nov, G. Menglet, J. Vesznyik és más kiváló színészek nevével függ össze. Az új előadásban az idősebb és a közép- nemzedékhez tartozó több hires színész kapott szerepet: V. Etus, A. Kazánszkaja, A. Grave, N. Tyimofejev, L. Celi- kovszkaja, J. Fjodorov, valamint nemrég a színházba került, számos fiatal művész is. A díszleteket I. Szumbastasvi- li tervezte. Zenei aláfestésként felhasználtuk D. Sosztakovics néhány művét, amelyet a harmincas években komponált a Vahtangov Színház egyes darbjaihoz. Lityeraturnaja Gazeta 1981. V. 17. 14 ozs rn * M
