Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
A rozsnyói (Roznava) Bányász téri alapiskola pionírjai SUBOVITS JÁNOS nevét arany fonállal hímeztették csapatzászlójukra. Emlékét nagy tisztelettel és megbecsüléssé! őrzik. Szenvedélyes kommunista meggyőződése, férfias kiállása, halált megvető bátorságáért őszintén példaképüknek tekintik az egykori ifjúmunkást. Csapatunk névadójának ifjúkori barátja, elvtársa, egykori munkatársa és börtöntársa, Barczi Pál elvtárs, a veterán pártharcos így emlékezik rá:- Bátor volt, annyi bizonyos. Amikor titokban szervezett gyűlésünket meglepték a csendőrök, nekirohant a felügyelőnek, beszorította a mellékhelyiségbe, megszorongatta a nyakát, s rázárta az ajtót, hogy a többiek elmenekülhessenek. Ez 1934. január 8-án történt. Az 1842/22/34. számú perirat tanúság szerint a gyűlés szónokai, Ambruzs László, Fábry Ferenc, Urbán István ezért két napra a börtönbe kerültek és 60 korona pénzbírságot fizettek. A gyűlés szervezőjét, Valló János elvtársat, valamint a felügyelőt tettlegesen bántalmazó Subovits János ifjúmunkást, a vörös cserkészek tevékenységét szervező Fábry István munkatársát, négyhónapi börtönbüntetésre ítélték- Meggyőződéséért, igazáért bátran kiállt ő is - magyarázza Barczi elvtárs -, ha kellett, még a burzsoá rendszer bíráival is szembeszállt. Persze hiába. A Proletár Jestedzó Egyesület titkáraként beadott, működési engedélyért folyamodó kérvényét elvetették. 1935. augusztus 14-én, a 2205/7061. sz. döntés alapján hivatalosan feloszlatták az egyesületet, az addigi tevékenységért pedig mindkettőjüket, valamint Czich Pál, Barczi József, Róth Dénes Károly elvtársakat börtönbüntetésre ítélték.- Kész volt a cselekvésre mindig - mondja, és előveszi Fábry István A forradalom katonája című könyvét, s abból idéz: - Végül Fidlík szenátor segített rajtunk. írógépet és sokszorosítót szerzett, amit Subovits Jánosra bíztunk, ő rövid időn belül megszervezte a rendszeres nyomtatást és terjesztést. Aztán még hozzáfűzött egy megjegyzést:- Később megtanultunk hallgatni is. Egyéniségét is idézi 1981. V. 17. Életvidám fiatal volt Subovits János. A Bányászmúzeum archívumában sok olyan fényképet őriznek, melyen ö is látható. Vörös cserkészekkel kiránduláson. A munkásszínjátszók csoportképén. Sportolók között. Néhány portré is akad. Labancz István elvtárs, a múzeum igazgatója mind elénk rakja, és lelkesen újságolja, hogy nemrégiben az egyik ház padlásán sok olyan régi üveglemezt találtak, amilyenekre az egykori fényképészek készítették a felvételeiket, s amelyeknek szinte mindegyikén látható. Barczi elvtárs kiválasztja az egyiket.- Mintha csak élne.. Ez az igazi! Tetszetős formájú fej, vonzó arc. Nem mosolyog, de a tekintete derűs. Magabiztos, akárcsak a fejtartása. Miközben nézem a fényképet és próbálom élőnek, elevennek képzelni ezt a fényképen megörökített arcot, eszembe jutnak a kortársaitól hallottak:- Kacsintani is tudott. Rá-rákacsintott a lányokra...- Kenyeresnek neveztük, mert azt szerette. A többi kőműves mindig a húst emlegette, neki a kenyér volt a mindene ...- Amikor sakkozott, nem viselhette el, hogy mattot kapott. Olyankor mindig új játszmába'kezdett...- A börtönben tanulta meg a hallgatást. Amikor lefeküdt a priccsre, folyton csak gondolkodott ... Barczi elvtárs, aki többször is rabtársa volt, a kiválasztott fényképet nézegetve emlékezett:- Szóval, együtt jártunk „börtöniskolába“, amely alatt a cellákban feltűnés nélkül tartott politikai előadásokat és beszélgetéseket értettük az egykor olyany- nyira dicsőített polgári demokrácia idején. Ott tanultuk meg, hogy az osztályel- lenességgel nemcsak a tárgyalóteremben, a burzsujok bírói talárba bújtatott kiszolgálóival, nemcsak a népgyűléseken, tüntetéseken, de másképp is meg lehet küzdeni. Nemcsak nyíltan, hanem a felgyülemlett indulattól összeszorított szájjal és ököllel, alkalomra várva - de hogy azután oda kell csapni! Felemeli a fényképet.- Mondom, hogy ezen az igazi! Mintha nyomuk veszett volna v A múzeum szobájának kellemes csöndjében olvasom a város egykori életét bizonyító feljegyzéseket, okmányokat. Keresem, kutatom az ifjú kommunista életútjának még fellelhető nyomait. Amikor 1938 őszén betiltották a párt működését, a területi titkárság helyiségében lefoglaltak egy háromrészes szekrényt, egy írógépet, néhány levelet és 6 korona készpénzt. Tiltakozása jeléül Skolnyík József elvtárs, a területi párttitkár nem írta alá ezt a leltári jegyzéket, tehát az ajtót bezárták, s hivatalosan lepecsételték. Egy másik feljegyzés arról tanúskodik, hogy a horthysta megszállók rendőrsége elrendelte az ismertebb kommunisták és a számukra politikailag megbízhatatlan személyek rendszeres jelentkezését, és állandó megfigyelés alatt tartotta őket. Az erről készült névsorban nem található Subovits János és társai neve. Egy korabeli rendőrségi jelentés arról szól, hogy a város több épületére éjjel vörös festékkel ezt a szöveget festették: ,, Minden drága - vissza Prága!“ A másik szerint a piacon egy kofa, bizonyos S. M. lázító kijelentést tett. Ezt mondta: ,,Ne féljetek, elvtársak, hamarosan ismét fényes lesz, és reánk világít majd az oroszok csillaga!“ Mellette a B-2097/21939. sz. bírósági végzés, amely szerint hasonló kijelentésért L. V. tíznapi, A. V. huszonegy napi börtönbüntetést kapott. F. P.-t pedig egy évre megfosztották mindennemű politikai tevékenységtől és polgári jogainak gyakorlásától, valamint 50 pengő pénzbírság és 10,80 pengő perköltség megfizetésére kötelezték. Sehol egy szó Subovits Jánosról és társairól. Subovits János, az ifjú kommunista (Archív-felvétel) Sorra lapoztam az illegálisan megjelentetett röpcédulákat, újságokat és plakátokat. Csupa felhívás: „Ne engedjétek, hogy elvegyék kenyerünket! Gondoljatok a hadiözvegyekre, az árvákra és a háború áldozatairaI Ne harcoljatok szovjet testvéreitek ellenI“ Érdekes a rendőrségnek címzett egyik bizalmas közlés szövege: „a csillékre, falakra festett SZ betű jelentése az, hogy sztrájkoljatok, szabotáljatok! Mellette az utasítás: Kihirdetni, hogy akit tetten érnek, szigorúan megbüntetik, és kiküldik a frontra Szóval, csak színleg hallgattak a kommunisták. A szervezők Az illegális pártmunkára idejében felkészültek a rozsnyói kommunisták, hiszen ma már ismeretes: titokban megszervezték a moszkvai rádió hallgatását, a tényleges hadi helyzetekről szóló hírek terjesztését, a csoportok, a sejtek föld alatti tevékenységét, a röpcédulák sokszorosítását és terjesztését. Hamarosan központi irányítást is kaptak. Mégpedig Kassáról (Kosice), ahol a fasisztaellenes küzdelmet sokat próbált pártharcosok, Schönherz Zoltán, az illa- vai börtönből szökött Pavel Tonhauser és társaik, köztük a spanyol polgárháborút járt Fábry István, meg a többiek céltudatosan szervezték. A rozsnyói sejtek közül a legtevékenyebb az volt, melyhez hárman tartoztak: Subovits János, Barczi József és Németh János. Saját sokszorosítógépük volt - nem is egy. A betléri (Betliar) sejt közvetítésével az SZLKP illegális központi bizottságának ők szállították a szla- bosi (Slavosovce) sejttől kapott, a papírgyárból kicsempészett papírt. Szervezetten készültek az akciókra, melyről csak kevesen, Fábry István elvtárs meg néhány beavatott tudott. Leszakadt a kötélpálya A vasércet szállító függővasút 1943. december 1-én, este fél hétkor leszakadt, mert a legmagasabb pontján elvágták a drótkötelet. Fél évre megakadt a szállítás. A helyszínre érkezett nyomozók megállapították: szabotázs történt, és mivel vérnyomokat is találfak a helyszínen, úgy vélték, hogy hamarosan megtalálják a tetteseket. A kórházakban ápolt sebesültek mind gyanúsak voltak. Mindenkit, aki sebbel, töréssel, ütés vagy horzsolás nyomával kezelésre jelentkezett, kikérdezték: Mikor és hogyan történt? Ki látta az esetet! És figyelték a bányászokat, a lakosokat: akad-e közöttük, aki meqsérült, megsebesült. Téves elképzelés alapján kezdték a nyomozást, semmire sem jutottak. Gyanújuk - hogy csak kommunisták tehették - persze nem volt alaptalan. Subovits Jánosék csoportja előző éjszaka speciális fűrésszel úgy vágta be a tartó- kötlet, hogy az csak később szakadjon, a tartóoszlopot és környékét végigcsö- pögtették néhány levágott nyúl vérével, minden más, gyanút keltő nyomot eltüntettek. Egyébként biztos alibijük volt: a szakadás idején a helyszín közelében sem jártak. Egészen más okok miatt, feltételezhetően besúgók és árulók feljelentései nyomán, mégis letartóztatták Subovits János és Barczi Pál elvtársakat amikor a Békepárt (a magyar kommunisták antifasiszta egységfrontban működő illegális pártja) szervezésével gyanúsíthatókat - a kassai és a rozsnyói terület 86 kommunistáját is - őrizetbe vették. Sátoraljaújhelyen Az eredménytelen kihallgatások után Barczi Pál elvtárssal összebilincselve szállították a sátoraljaújhelyi börtönbe, az ' ott őrzött magyar, szlovák, román és szerb politikai foglyok közé. Ismeretes, hogy néhány nappal a hitleri megszállást követően, 1944. március 22-én, a rabok szökést kíséreltek meg a kommunisták vezetésével. Kitörtek, de ezt az akciót a csendőrök és a német katonák heves tűzharcban meghiúsították.- Utána szabályosan megtizedeltek bennünket - mondja a keserű emléktől bánatosan kongó Barczi elvtárs semmiségen múlott ott az emberélet. Jancsi bekötözött karral állt a sorban, mert őt megszúrták a csendőrök, de rajta is, rajtam is túljutott a számlálás. Akkor láttam utoljára, mert a tizedelés után mindenkit másfelé szállítottak. Őt Sárospatakra, később hallottam, hogy onnan is tovább, Dachauba, a koncentrációs táborba, és ott meghalt. Hogyan? Erre a kérdésre megbízható, pontos választ senki sem tud adni. Akik válaszolnak, csak hallomásból tudják, hogy nem áldozati bárányként, gázkamrában halt meg, mert egy alkalommal kitört a sorból, vitázni kezdett az őrrel, mások szerint rátámadt, és a váratlanul támadt zűrzavarban lelőtték... xxx A neve felkerült a pionírok csapatzászlójára. Joggal, mert kortársain, elvtársain kívül a legfiatalabb nemzedék tagjai is hősként tisztelik. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a rozsnyói kommunisták 1935-ben a Kommunista Internacionálé Moszkvában tartott VII. kongresszusára vörös zászlót küldtek, és arra a zászlóra saját kezűleg sokan ráírták a nevüket. Köztük Subovits János is. Akkor csak néhány kézmozdulattal, de később tetteivel, életével és halálával bizonyította: ifjú kommunistaként és pártunk áldozatkész tagjaként egyaránt bátor személyiség - hős volt. HAJDÚ ANDRÁS Hü lAsaw A pionírok csapatuk névadójának életéről beszélgetnek Barczi Pál elvtárssal (Gyökeres György felvétele)
