Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-17 / 19. szám

ÉVESACSKP A CSKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézete fotóarchívumának gyűjte­ménye két jelentős kulturális-politikai ese­ményhez kapcsolódik: a forradalmi har­cok kiállításához (1949) és a CSKP 30 éve című kiállításhoz (1951). A kortársak­tól abban az időben hatalmas kép- és dokumentumanyag gyűlt össze, a cseh­szlovák munkásmozgalom addigi legna­gyobb fotógyüjteménye, mely a munkás- mozgalom és a párt történetét a huszita kortól (korabeli metszetek és illusztrációk fotókópiája) egészen napjainkig öleli fel. A gyűjtemény gerince az 1905-ös évektől egészen 1949-ig húzódik; napja­ink eseményeiről viszonylag kevés anyag van azért, hogy megakadályozzák a dup- licitást; a fényképek beszerzésével ugyanis az egyes intézmények, mint pél­dául a CTK, a TA, az Orbis archívuma foglalkozik. A fotóarchívum gyűjteménye szüntelenül bővül, szervezett gyűjtés, al­kalmi vételek során szerzett anyagokkal és régi képeslapokból vett érdekes kópi­ákkal. rájöttem, hogy a levéltári munka nem­csak érdekes, hanem izgalmas is. Nem hiszik, kérem? Rövid történelmi sétára hívom meg az olvasót, ruccanjunk át azokba az évekbe, melyek az idő szem­pontjából alig mérhetők, az emberi méltó­ságért folytatott harcot tekintve azonban korszakos jelentőségűek. Ha a fotóarchívumban jelenleg őrzött mintegy százezer negatívfelvételt film­szalaggá ragasztanánk össze, és egy másodperc alatt 24 képet vetítenénk le, akárcsak egy mozifilm esetében, az elő­adás egy óra tíz percig tartanai A háború előtti pártkongresszusokat megörökítő fényképek a gyűjteménynek csak töredék részét alkotják; a vetítés csupán öt má­sodpercig tartana. Ennél még kevesebb tanácskozások légkörét rögzítő fotók száma, vetítésük esetleg egy másodper­cig tartana. Történelmi-dokumentum ér­tékük azonban felbecsülhetetlen Például a plénumot megörökítő felvé­tel, mely állítólag a párt történelmi jelen­tőségű V. kongresszusán, 1929. február 18-23-a között készült. A párt élére Kle- ment Gottwaldot választották. A kong­resszus követelte, hogy hozzák létre a proletariátus harci egységét és a mun­kások, parasztok és elnyomott népek forradalmi szövetségét; ez határkőnek számított a CSKP-nak a lenini típusú párttá történő fejlődésében. A kongresz- szus a korábbi tanácskozásoktól eltérően titokban zajlott, és senkinek sem volt róla tudomása, hogy dokumentumfelvételek készültek volna róla. Valóban páratlan értékű felvétel ez az V. kongresszus plénumát megörökítő fotó? Évek során más vélemény is felszínre került: a fény­kép nem az V. kongresszushoz kapcso­Nem tudom, a köztudatban miért él úgy, hogy levéltári munka unalmas, fá­rasztó, sztereotip és érdektelen... Karto­tékok, iratrendezők, végeláthatatlan pol­cok, porosodó dobozok és iratcsomók, körülöttük könyökvédős, összevont szem­öldökű hivatalnokok járnak-kelnek. Az áporodott levegőbe egy-egy pillanatra csupán a kávé erős illata vegyül, de a magas polcok felett nyomtalanul ez is elillan. A hatalmas helyiségekben időn­ként köhögés hallatszik vagy egy-egy leejtett papír sustorog, hogy megzavarja a levéltárak, békés csendjét... Ilyen érzésekkel léptem be a Marxiz­mus-Leninizmus Intézetének fotóarchí­vumába, mely a prágai Klement Gottwald Múzeum legfelső emeletén van. A legna­gyobb meglepetésemre' azonban világos, kellemes helyiségben találtam magam, ahol Margita Horvaiová elvtársnó üdvö­zölt. A feltételezett csöndnek nyoma sem volt, ehelyett igazi munkahelyi légkör fo­gadott; a tévéhíradó fiatal munkatársai a szégyenletes müncheni események évfordulójára gyűjtöttek itt anyagot, a bratislavai kollégák az első köztársaság politikai plakátjai után kutattak, egy más látogató pedig Jan Sverma egyénisége iránt érdeklődött. Nem tartott sokáig és én is felcsaptam kutatónak; Horvaiová elvtársnó segítségével a háború előtti pártkongresszusok fotóanyagát kerestem lázasan. Az archívumokról bennem élt képzetek szertefoszlottak és csakhamar A párt alapító ülésén készült ez a felvétel, 1921. május 16-án, délelőtt lódik, hanem a CSKP KB 1929 augusztu­si bővített ülését ábrázolja - ahogy a kép­aláírásban is olvasható. Egy nap felke­reste a fotóarchívumot Vilém Novy elv­társ; sokáig forgatta a felvételt, végül elmosolyodott és határozottan így szólt: A képen a CSKP VI. kongresszusának plénuma látható, s a felvétel a dejvicei kongresszusi teremben, a mostani Glo­bus étteremben megtartott tanácskozá­son készült. (Fennmaradt a plenáris ülés­ről még egy felvétel, a vysocanyi Nép­házban megtartott tanácskozás első ré­széről.) Igaza volt; a megnagyított pozi­tívfelvételen Novy elvtárs felismerte ön­magát is. Az érdekes kutatás azonban folytatódott. Mivel az idén emlékezünk meg pártunk megalapításának 60. évfordulójáról, ter­mészetesen érdekelt a prága-karlíni Nemzeti Házban 1921. május 14-16-án megtartott alapító ülésről készült felvéte­lek sorsa is. Az 569 küldöttből 565 éppen ezen az ülésen szavazta meg egyhangú­lag a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozást és jóváhagyta a párt új elne­vezését - Csehszlovákia Kommunista Pártját. A tanácskozásról készült jegyző­könyv tanúsága szerint az ülés időnként szinte viharos volt. Hogy a résztvevők elé milyen kép tárult, hol állt a tribün, honnan beszéltek a szónokok - mindez a jegyző­könyvből nem derül ki. Ez csupán a kor­társak emlékezéseiben - és fényképeken maradt fenn. Mi történt hát akkor, huszon­egyben? Arról, hogy az ülésen valóban keszuj- tek felvételek, a május 16-i tanácskozá­son feljegyzett gyorsírásos jegyzőkönyv tanúskodik, mely szerint Burian, a javasló bizottság előadója ezeket mondotta: ..... A príbrami Hofmann elvtárs és a rakovní- ki Benda további javaslatai. Miután a kongresszus ünnepélyesen csatlakozik a III. Internacionáléhoz, az említett elvtár­sakat felkérjük, hogy látogassák mecf a Kariákon és Pankrácon bebörtönzött elvtársakat, lehetőleg a délelőtti órákban. Az elvtársnök is válasszanak két küldöt­tet, hogy átadhassák a kongresszus üd­vözletét a fogva tartott asszonyoknak is. Ez a javaslat ma nem hajtható végre, mivel ünnep van. A foglyok meglátogatá­sát holnapra kell halasztani. A másik javaslatot, hogy a kongresszust fényké­pezzék le, délután kell megvalósítani...“ A plénumtagok fényképeiről volt szó, me­lyeket a Díté fényképvállalat készített és feltehetőleg a kongresszusi küldötteknek készült emlékül. Közülük az egyik elég éles és meglehetősen jó minőségű. Évek múltán is érdekes dolgok olvashatók le róla. A küdöttek egyszerű székeken ültek, talán tizenhat sorban, a terem közepén vezető utacska a tanácskozás idején megtelt emberekkel, a küldöttek ugyanis, hogy jobban lássanak, oda özönlöttek. A felvétel hátterében jól látható a nyi­tott lengőajtó, mely az előteret a teremtől választotta el; a két helyiséget a tanács­kozás alatt összekapcsolták. A terem bal sarkában egy virággal díszített magas, keskeny tükör van; hátul és az oldalsó A CSKP IX. kongresszusa - Stmadová elvtársnó átadja Klement Gottwaldnak a mandá­tumát részeken, ahol üres hely volt, a küldöttek álltak. A felvétel a pódium közepén a dél­utáni tanácskozás idején készült és az idézett jegyzőkönyvből Ítélve a fényképe­zés nem volt olyan zökkenőmentes, mint azt manapság megszoktuk, hanem egy kicsit megzavarta a kongresszusi progra­mot. A másik felvétel még érdekesebb, rossz minősége miatt azonban nemigen szokták publikálni. Nem hinném, hogy ugyanattól a fényképésztől származna, az a benyomásom, hogy a felvételt az erkélyről valamelyik küldött készítette. Az elnökséget akkor örökítette meg, amikor Bohumír Smeral a kongresszus föbeszá- molóját olvassa. A fénykép rossz minősé­ge ellenére is elképzelhetjük, hogy festett az akkor. Az elnöki asztalt abrosz borítot­ta, a színpadon levő asztal mögött álltak az újságírók és a riporterek, akik a te­nyérnyi helyiségbe nem fértek be. Az elnöki asztal előtt jobbra, a kisasztalnál, háttal a kamerának a gyorsíró ült; érde­kességképpen megjegyzem, hogy dr. Václav Vacek, a későbbi prágai főpolgár­mester volt az. Mögötte egy állványon Marx Károly fehér mellszobra állt. A szín­pad felső részét vörös drapéria díszítette, melyet oldalt egészen a földig széthúzott függöny övezett és fából készült virágtar­tókban dísznövények voltak. A padlón felismerni a fedett súgólyukat. Szónoki emelvény akkoriban nem létezett és Bo­humír Smeral elvtárs a beszámoló olva­sása közben egyszerű széken ült, vagy az elnöki asztal előtt fel-alá járt. Ebben a környezetben hangzottak el a történel­mi jelentőségű szavak: „ Többek vagyunk egy politikai pártnál. Az új élet előhírnökei vagyunk. Új viszonyokat kialakítva új tí­pusú embereket akarunk formálni. “ E szavakat a viharos taps szinte elnyom­ja. Aztán a kongresszus a III. Internacio- náléhoz való csatlakozás mellett szavaz... Dél felé jár az idő, az archívumból lassan távoznak a látogatók. Horvaiová elvtársnó előtt papírjegyzékek tornyosul­nak, melyeken az érdeklődök különféle reprodukciókat rendelnek meg. Én is lá­togatásom végére érek, s lélekben meg­kérdezem önmagámtól, hogy a fantáziá­mat a kelleténél nem hagytam-e szaba­dabban szárnyalni. Erről azonban nem tehetek, nyugtatom magam. Ezt a fény­képek okozták. Kávéillat csapja meg az orromat. Az archívumok légköre mégis­csak hasonló. J. E. MAREK Az alapító kongresszus elnöksége - Bohumír Smeral a főbeszámolót olvassa X (Arch. - felv.) 1981. V. 17. ■HU

Next

/
Thumbnails
Contents