Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-10 / 18. szám

TUDOMÁNY idfill TECHNIKA SZOVJET TUDÓS A ROBOTOK JELENÉRŐL ÉS JÖVŐJÉRŐL A közelmúltban érdekes megállapításokat tett a ro­botok népgazdasági hasznosításának lehetőségeiről Jevgenyij Popov, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának levelező tagja, az Akadémia robotfejlesztési és -alkalmazási tudományos tanácsának alelnöke. Mivel a tudomány és a termelés szerves összekap­csolásának kérdése hazánkban is napirenden van, úgy véljük, a kiváló tudós megállapításai olvasóink érdeklődését is felkeltik, így az APN tudósítójával folytatott beszélgetést közöljük.- A robotok ipari felhasználásáról még viszonylag nemrég is inkább csak mint lehetőségről beszéltünk. Ma viszont már úgy vélekednek a szakemberek, hogy az iparilag fejlett országokban a legközelebbi évtize­dekben zömében már robotokkal végeztetik az egy­hangú, egészségre ártalmas, nehéz és segédmun­kát. Mire képesek napjainkban a robotok?- Már jelenleg is működtetnek robotokat szivattyúk és kompresszorok, hajtóművek és elektronikus szá­mítógépek, írógépek, hűtőszekrények, televíziós és rádiókészülékek, ventillátorok, mosógépek, félveze­tővel működő műszerek, gépkocsi-részegységek és más berendezések szerelésiénél. A robotok ma már az öntödékben, a préselőműhelyekben, a raktárak­ban stb. is jól hasznosíthatók. Nyilvánvaló, hogy a jövőben még nagyobb mértékben elterjednek ezek az okos gépek. A Szovjetunióban a 70-es évek kezdetén indult gyors fejlődésnek ez az ágazat. Eleinte úgy gondol­tuk, hogy a robotokat csak a gép- és műszergyártás­ban hasznosítjuk. Kezdetben bizonyos lélektani gáta­kat is le kellett küzdenünk; egyes gazdasági vezetők idegenkedtek az újdonságtól. Ez azonban csak rövid ideig ható tényező volt, és a nehézségeket leküzdöt­tük, ami annak köszönhető, hogy a még viszonylag tökéletlen robotok is igen hasznosnak bizonyultak, így népszerűvé váltak. Csakhamar nagyobb lett az érdeklődés, mint a robotgyártók kapacitása. A robot­gyártás első öt esztendejében sokkal több ilyen gépet gyártottunk a tervezettnél. Az ipari vállalatok megrendeléseiből arra követ­keztethetünk, hogy a 80-as évek végéig 120 ezerre növekszik a szovjet népgazdaságban alkalmazott robotok száma, így a robotizálással kb. 350 ezer munkás szabadul fel más tevékenységek folytatásá­ra. Ez évenként 1 milliárd rubel körüli megtakarítást jelent. A múlt évben közzétették az SZKP KB-nak az automatikus manipulátorok gyártása és alkalmazása fellendítéséről szóló határozatát, amely szervesen kapcsolódik az SZKP XXV. kongresszusának utasítá­saihoz. A pártkongresszus határozata értelmében minden népgazdasági ágazatban széles alapokra kell helyeznünk a robotizálást. A Szovjetunió 1981 -1985-ös, illetve 1990-ig terje­dő gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányai című dokumentum is hangsúlyozza, hogy a termelést a tudományos-műszaki eredmények gyakorlati hasz­nosításával és az automatikus manipulátorok (ipari robotok) széles körű alkalmazásával kell fellendíteni. Napjainkban több mint 13 ezer robotegysóg műkö­dik a világon, a Szovjetunióban pedig (ezen belül) több mint 5 ezer. Az ilyen eszközök segítségével egész technológiai munkaszakaszok automatizálha- tók a termelés komolyabb rekonstrukciója nélkül. Jelentősen növekszik a munkatermelékenység. Egyes ágazatokban kétszeres növekedést értünk el e téren, de vannak munkaterületek, ahol a munkater­melékenység hatszorosa a régebbinek. A munka összehasonlíthatatlanul kulturáltabbá válik. Az ipari robotok alkalmazásával jelentős mennyiségű munka­erőt takarítunk meg, így mérséklődik a munkaerőhi­ány. Javul a termékek minősége, ugyanakkor a há­romműszakos üzemeltetés bevezetése sem okoz qondot, íqv az eszközök kihasználása is hatékonyab­bá válik. A robot többrendeltetésű berendezés, és - ami rendkívül fontos körülmény - könnyen beállítható különböző műveletek végzésére. Ezzel lehetővé vá­lik, hogy a más termék gyártására történő áttérés idejét lerövidítsük. Napjainkban már mind a célrobo­tok, mind pedig a kisebb-nagyobb mértekben univer­zális robotok gyártására nagy figyelmet fordítunk.- Az ön véleménye szerint melyik típusnak van nagyobb jövője? Jobb, ha a robot mindent tud, vagy elegendő, ha csak néhány művelet végzésére képes?- A specializált robotok ott érvényesíthetők jobban, ahol nagy szériákban folyik a gyártás, tehát ahol hosszabb ideig ugyanazt a terméket kell előállítani. Az univerzális, sok célra felhasználható robot alkalmazá­sa viszont ott előnyös, ahol gyakran változnak a ter­melési feladatok, és ahol számolnak a technológiai folyamat korszerűsítésével. Hogy mi a helyzet a szovjet robotgyártásban? Tudjuk, hogy nálunk a népgazdaság minden ágaza­tában meg akarjuk honosítani az automatikus mani­pulátorokat, így nem lenne előnyös, ha sok féle specializált robot gyártására rendezkednénk be. Ugyanakkor az sem volna előnyös, ha nagyon drága univerzális robotokat gyártanánk. Szükségleteinkből kiindulva modulkoordinált terve­zéssel állítjuk elő az ipari robotokat. Ez azt jelenti, hogy azonos méretű részegységeket, illetve alkatré­szeket állítunk elő, amelyek különböző rendeltetésű robotokban'alkalmazhatók. A modulkoordinált rész­egységekből egyaránt készíthetők egyszerű és bonyolultabb, specializált és univerzális robotok. A modul-alapelv érvényesítése lehetővé teszi a ro­bottechnika méretegységesítését, így jelentősen csökkenthetjük a termelési költségeket, és berende­zéseinket a legkülönbözőbb technológiai rendszerek­ben is sikerrel felhasználhatjuk.- Egyre több szó esik manapság a robotok máso­dik generációjáról... .. sót, már a harmadik nemzedékhez tartozó mani­pulátorok problémái is foglalkoztatnak bennünket. Tisztázzuk a fogalmakat! A robotok első generációjá­ba azokat a berendezéseket soroljuk, amelyek szigo­rúan a meghatározott program szerint működnek. Az ilyen manipulátorok is átállíthatók, de minden ilyen átállítás után csak ugyanazt a műveletet ismétlik. Az ilyen manipulátorokat olyan technológiai berendezé­sekkel kell ellátni, amelyek gondoskodnak az alkat­rész gépbe továbbításáról. Az ilyen robot csak akkor képes befogni az alkatrészt, ha az a pontosan meghatározott helyen fekszik egy bizonyos helyzet­ben. Az ilyen manipulátorok működése - szaknyelven szólva - determinált helyzetet, alkatrészfekvést igé­nyel. Gyakran megtörténik azonban, hogy a technológiai felszerelés bonyolultabb és drágább, mint maga a robot. Ilyen körülmények között nincs lehetőség a könnyű és gyors átállításra (pedig ez itt a legfonto­sabb tényező), mert esetenként külön-külön a szük­ségletekhez kell idomítani a robotot. A robotok második generációját az úgynevezett adaptibilis robotok jelentik, amelyek speciális szon­dák segítségével képesek a tetszőleges fekvésű alkatrész azonosítására. Az ilyen berendezések akár a futószalagon is identifikálni tudják a szükséges alkatrészt. Az automatikus manipulátorok „érzékenyebbé“ tételének legegyszerűbb eszközei az érintkezéses tapintók. Ezek működési mechanizmusa az ember tapintószerveihez hasonló. Az ilyen szondáknál kö­zönséges érintkezők alkalmazhatók; az alkatrészek­kel való érintkezésnél bezárul a villamos áramkör, és az irányító szervek jelet kapnak, tájékoztatást arról, hogy milyen helyzetben fekszik a megmunkálás alatt levő tárgy. A robotok „érzékenyebbé“ tételére lokáci- ós, ultrahangos és televíziós módszerek is alkalmaz­hatók. A robotok harmadik generációjához tartozó beren­dezések már a „mesterséges értelem" elemeivel is rendelkeznek. Technikai látás, tapintás és erőreakció segítségével a berendezések „agyában" reproduká­lódik a külső környezet képe. A memóriaegységbe táplált feladattal összhangban kidolgozzák a munka­tervet, és irányító jelzéseket képeznek. A „mestersé­ges intelligenciával" rendelkező robotok a legbonyo­lultabb munka elvégzésére is képesek, és a legkülön­bözőbb körülmények között is működnek.- Mivel a robotokat a legkülönbözőbb ipari ágaza­tokban kívánjuk alkalmazni, nyilvánvaló, hogy e folya­matban jelentős számú szakemberre lesz szüksé­günk. Olyan szakemberekre, akik speciális ismere­tekkel rendelkeznek...- Igen, e téren már megtettük a szükséges lépése­ket. A párt központi bizottságának említett határoza­tával összhangban már kidolgozták a káderképzés tervét és rendszerét. A közelmúltban magam számol­tam be erről a Szovjetunió Felső- és Középfokú Szakoktatási Minisztériumának kollégiumában. Ja­vaslatainkat megvitatták és jóváhagyták. Az iskolarendszerben bevezettük a „robottechni­kai rendszerek“ elnevezésű szakokat. Ezt a tudomány­ágat egyelőre még csak Moszkvai Műszaki Főisko­lán oktatják, de terveink értelmében rövidesen továb­bi kilenc műszaki főiskolán (a Szovjetunió legna­gyobb ipari központjaiban) is megkezdik az oktatását. Rendkívül nagy felelősséggel járó feladat ezeknek a mérnököknek a képzése, hiszen ők lesznek az elkövetkező évtizedekben a robotok új nemzedékei­nek az építői. Olyan emberekre is szükség lesz, akik legalább majd az egyes robot-részegységek szer­kesztéséhez értenek, így az egyes főiskolákon meg­felelő specializációkat alakítunk ki. Ugyanakkor az üzemeltető technológusok képzésére is nagy gondot fordítunk. A robot fő feladata: az ember munkájának meg­könnyítése. A tudós, a mérnök és a munkás így alkotó tevékenységre összpontosíthat. Ugyanakkor jelentős számú munkaerő szabadul fel más feladatok végzésére. Ezek a mi legközelebbi feladataink a ro- botizálásban. A Szovjetunió 11. ötéves tervidőszaká­ban e korszerű és új ágazat fejlődésében is jelentős eredményekkel számolunk. (APN) AUTOMATIZÁLT RAKTÁRAK Bulgária és Magyarország a KGST keretében szakosodott a pneuma­tikus szállítóberendezések tervezésére, kifejlesztésére és gyártására. E célból létrehozták az Intranszmas közös szervezetet. Ez a szervezet a termelés, a kereskedelem és a fogyasztás területén jelentkező belső szállítási és raktárgazdálkodási feladatok komplex megoldásával foglal­kozik. Már megindult a magas fokon gépesített és automatizált raktárak és raktárbázisok gyártása, valamint olyan gépeké, amelyek különféle szállítóberendezésekkel szolgálják ki a raktárak polcrendszereit, többek között egysínű vasúttal, szállítószalagokkal, futószalagokkal és pneu­matikus száll ítóvonalakkal. Jelenleg az Intranszmas építi Európában a leghosszabb gumihevede­res szállítószalagot, amelyet az Elacite bányászati dúsító kombinátban helyeznek üzembe. Az osztályozott rézérc ennek a szállítószalagnak a segítségével jut el a dúsítóba egy hétkilométeres alagúton át. Ennek a szállítószalagnak az átbocsátóképessége óránként 2100 tonna lesz és összesen csak két személy irányítja majd. Végéhez közelednek 18 - magas fokon automatizált - raktár szerelési munkálatai. Ezeket a raktárakat a Szovjetunióban, a Kámai Autógyárban helyezik üzembe. A több ezer méter hosszú és 12 méter magas raktárberendezést elektronikus számítógép segítségével irányítják. A szervezet termelésének jelentős része exportra kerül. Az Intransz­mas márka nemcsak a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Kubában és más szocialista országokban ismert, hanem Olaszország­ban és Görögországban is. A bolgár-magyar közös vállalat kapcsolato­kat tart fenn osztrák és francia cégekkel amelyekkel megtanácskozza az ipari és műszaki együttműködés kérdéseit, valamint a harmadik orszá­gokban folytatandó közös tevékenység lehetőségeit. Az Intranszmas sokoldalú tevékenysége révén is nemzetközi tekintélyt vívott ki magá­nak. A közös vállalat nemcsak tervezi és kivitelezi a különböző objektu­mokat, hanem segítséget nyújt a, kiszolgáló személyzetkiképzésében, tartalékalkatrészeket szállít, és aktív tevékenységet folytat a késztermé­kek meghonosítása és korszerűsítése terén is. Bár csak 15 évvel ezelőtt, azaz viszonylag nem régen alapították, az Intranszmas mint e terület egyik legjobb engineering szervezete, tekintélyt vívott ki magának. (BUDAPRESS-SOFIAPRESS) A trnavai Smeral vállalatban jelentős korszerűsítést hajtottak végre, amelynek eredménye egy úgynevezett integrált ter­melő szakasz lett. Ehhez a szakaszhoz kilenc számjegyvezér- lésú szerszámgép, két megmunkáló központ, hat eszterga­pad és egy radiálfúró tartozik. Ezt az egységet - a palettizált anyagrakodásra szolgáló rendszerrel együtt - az ADT 4300- as számítógép irányítja. Ezen a részlegen sokkal kulturáltabb körülmények között az eddiginél lényegesen jobb minőségű alkatrészeket gyártanak. A korszerűsítés lehetővé tette, hogy hat dolgozót más munkára irányítsanak, kisebb terüle­tet foglalnak el a gépek, és működtetésükkel villamos ener­giát is megtakarítanak. Kétmüszakos üzemeltetéssel a válla­lat évente 24 ezer normaórát takarít meg. A felvételen Pavol Novomesky a számjegyvezérlésú megmunkálóközpontot ke­zeli (Felvétel: Vlastimír Andor - ÓSTK) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK SZÁMÍTÓGÉPES CSAVARHÚZÓ Svéd mérnökök a csavarköté­sek automatikus meghúzására új­fajta mikroprocesszoros készülé­ket szerkesztettek. Az a csavaro­kat pontosan az előre kiszámított és a készülékbe programozott erővel húzza meg. Pontos ellenőrzés híján a gép­tervezők biztonsági okok miatt az elméletileg szükségesnél gyakran sokkal erősebb csavarkötést írnak elő. Az elektronikus eszközökkel gondosan ellenőrzött csavarköté­sek fölöslegessé teszik a túlmére­tezést, s ezzel anyagot is megta­karíthatnak. (Bild der Wissenschaft) FÖLDRENGÉSEK ELLEN Még a legerősebb földrengések sem tesznek kárt a golyókból készült alapra épült házban. Ezt bizonyították a frunzei tervezők és lakásépítők, valamint moszkvai tudósok által közösen felépített házon végzett kísérletek. A Szovjetunióban ez a legelső ilyen céllal készült épület. A ház alapja két részre oszlik, melyeket fecskefarokszerű ékekkel kötöttek össze. A két rész között helyezkednek el az egyenként körülbelül 300 tonna teherbírású acélgolyók. Az alapban kialakított rést morzsalékos betonból készült-sajátos védőanyaggal tömik ki. Erős földlökések esetén ezek az anyagok széthullanak és az elmozduló golyók, melyekre az épület támaszkodik, felfogják a lökéseket. 1981. V. 10. ANYAGVIZSGÁLAT - BUBORÉKSZÁMOLÁSSAL A moszkvai ZIL Autógyárban a részegységek esetleges hibás tömítését és repedéseit az alábbi eljárással tárják fel. A megvizsgá- landó“alkatrészt bizonyos nyomá­sú levegővel töltik fel. Ha az alkat­rész hibás - tömítetlen -, a levegő nyomása csökken. Ahhoz, hogy a részegységben a nyomás állan­dó maradjon, egy relén át ismét levegőt kell bevezetni. Ez a pótló­lagos levegő egy folyadékkal töl­tött kamrán buborékol át, s a lég­buborékokat egy fotóoptikai rend­szer önműködően számlálja. A merórendszer a buborékok szá­mától függően ad „selejt" vagy „jó" jelzést. ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents