Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-10 / 18. szám
-hoz, a HitDan, akikor indóan mel- ezetésben" trasser. Ők m év múlva et: „perük" ssze. Böhm nnt: hivatá- császárság. utazott, az Dra lett. Az iessnerhad- ilat eredmé- lett. Mivel It, Bormann egy Führer tier igazolja, lista „teljes am meg ezt ta barátom, i. Bormann, 3 a fokozott- )l tartalékolt problémájá- izóval, tettel lerizmus tái-nál? - kéressről, a 2. ford.) gyik cigaret■ válaszolja, valakit harozni a fajel- Derek millióit rséges? Hi- nyilatkozta: verziójával, t elmezava> > szükséges meri azokat it, amelyek gem Benito (ágában fo- i-ek" voltak - a Führer )nök közül íz egyetlen, .ismerem“, szer motor- szágon, az szén Nápor ... - vágirzenyné is al kattantja i ember. K ari, a porosz fiúcska ötéves, nagyszerű germán típus, katonás léptekkel járkál a házuk előtti gyalogjárón, beszédmódja is fegyelmezett, mintha csak a gyermek megértené az emberi beszéd alapvető méltóságát. Száját csak ritkán nyitja ki és csak azért, hogy három-négy szóval tökéletesen és bámulatosan találó módon kifejezze mondanivalójának lényegét. Az utca túlsó oldalán levő házban lakik és nagyapjának büszkesége - aki egyébként egy ötven év_körüli egyenes tartású ember, tipikus német bajusszal. Ő tanította járni Karit, mikor még csak éppen hogy a lábán megállt. Fényképe egy pár évvel ezelőtt az egyik újságban valami politikai üggyel kapcsolatban jelent meg. Gyakran látták a kék mackóruhás szőke kisfiúval a ház előtti gyalogjárón sétálni, amint a gyereket kézen fogva a régi német császári szokás szerint merev, kissé talán nagyképű járásra tanította. Érdekes volt ezt a hónapok óta naponta ismétlődő katonás járást figyelemmel kísérni. Kari a katonás járásban hamarosan szép eredményt ért el és megértette nagyapja szelíd szigorát. Elismerte a méltóságteljes járás fontosságát és azon igyekezett, hogy nagyapja tanítását kövesse. Alapjában véve a kisfiú és az öregember közti különbséget csupán koruk és tapasztalatuk okozta és Kari nem lázadozott az öregember által előírt fegyelem ellen. Rövidesen a kisfiú már az öregember segítsége nélkül járkált fel-alá a házuk előtti járdán és nagyapja a ház lépcsőjéről csendben pipázva büszke tekintettel figyelte őt. A kisfiú pedig szépen, kis rugdaló léptekkel előrelendítette magát. Nyilvánvaló, hogy Kari régimódi járása demokratikusnak egyáltalán nem volt mondható, de ennek dacára a szomszédságban mindenki szerette Karit, és remek kis emberkének tartották. Volt valami megnyugtató a kis emberke peckes járásában. Az igazi teutonok az olyan, - viszonylag automatikus - funkcióknak fontosságát, mint a lélegzés, járás és beszéd, nagyra becsülték és ezekkel túlságosan sokat foglalkoztak. Nyilvánvaló, hogy számukra a lélegzés, járás és beszéd magát a létezést jelentette és így a sok hűhó, amit ekörül csaptak, egyáltalán nem nevetséges. Az elmúlt hat-hét óv alatt ezeknek az épülettömböknek lakói jómódban éltek és a gyermekszaporulat ebben az utcában igen jelentős volt. A gyermekek egytől-egyig egészségesek és érdekesek, számomra különösen azok. Karit csak azért említem legelsőnként, mert ő az egyetlen, akit az öntudatos faji elmélet szerint neveltek. A többi gyerek, több, különböző tájhoz tartozik, de bár a gyermekek magukonviselik fajtájuk akapvetö jellegét, náluk ezek a faji jellegzetességek nem ütköztek ki és nem voltak úgy kihangsúlyozva, mint Karinál, hanem inkább tompítva. Ha Karit nem a nagyapja nevelte volna, sokkal jobban hasonlítana pajtásaihoz, természetesebben és szabadabban viselkedne. Nem járna olyan hetykén, hiszen lényegében csak ez a különbség közte és a többi gyerek közt és mesterkélt viselkedése sem ingerelné örökösen Jozefet, a szláv származású fiúcskát, aki a lenti lakásban lakik. Jozef majdnem egy évvel idősebb Karinál, nagyon eleven fiúcska és minden cselekedete mosolyra késztet. Arca éppen olyan élénk és tréfásan gonoszkodó, mint apjáé, aki foglalkozására nézve pék. Jozef sokat csacsog, mindenre kíváncsi és mindenki érdekli őt és szüntelenül kérdezget. Mindenkinek tudni akarja a nevét és kedvenc kérdése, hogy „hol voltál?“. Ezt olyan hangsúllyal kérdezi, amelyből kicsendül a remény, hogy az, akit éppen kérdezget, valami csodálatos, előtte ismeretlen, a valóságban talán nem is létező tájról tért vissza. Engem is gyakran hozott zavarba faggatásaival és sajnáltam, hogy nem mondhattam mást, mint azt, hogy az általa is jólismert városrészből érkeztem haza. Kari járása lassú, Jozef viszont mindig fut vagy ugrál, mintha számára a mozgás fontosabb és nagyobb öröm lenne, mint maga a cél, bármilyen különleges cél elérése. Míg Jozef játszik, Kari inkább szerepel. A szláv elsősorban önmaga, azután a fajtája, a teuton viszont elsősorban a fajtája és csak azután önmaga. Már évek óta figyelem ezeket a gyerekeket, akik ebben a háztömbben laknak és remélem, senki sem feltételezi, hogy csak a történetem kedvéért találok ki róluk valamit, - az nincs így. A tegnap esti kis epizód teljesen jelentéktelen és értelmetlen lenne, na nem figyeltem volna ezeknek a fiúcskáknak a fejlődését és csak azt sajnálom, hogy nem tudok többet Irvingröl a kis zsidófiúról, aki olyan keservesen sírt, mialatt Kari és Jozef püfölték egymást. Irving, apjával és anyjával az elmúlt novemberben, nem egészen négy hónappal ezelőtt jött ebbe a háztömbbe lakni, de én csak egy hónappal később vettem róla tudomást, mikor az utcánkban megjelent. Irving Jozeffel egyidős, melankolikus fiúcska, aki legvé- dettebbnek akkor érzi magát, ha egyedül van. Az ilyen típust általában magányosnak jellemzik. Lehet, hogy szülei zenére taníttatják, mert van valami a külsejében, ami arra utal, hogy remek zongora- vagy hegedűművész válhatna belőle. Talán komoly, aránytalanul nagy feje, gyenge testalkata és finom idegrendszere indokolja ezt a feltételezést. Egy este, amint éppen a fűszereshez készültem, megláttam Irvinget a ház lépcsőjén üldögélni, észrevehetően ábrándozott. Azt reméltem, hogy nyugodtan beszélhetek vele és ha lehet, megpróbálom kifürkészni, mi megy végbe fejecskéjében. De ahogy meglátta, hogy felé közeledek, gyorsan felállt és a lépcsőkön felkúszva riadtan és ijedten bemenekült a házba. Sokért nem adnám, ha tudnám, miről ábrándozott Irving azon az estén, mert azt hiszem, ez megmagyarázhatná, hogy miért sírt az előző esti verekedésnél. Kari állhatatos és magabiztos, mert a fegyelem megtilt számára minden olyan elmélkedést, amely nem az ó személyére vonatkozik. Jozef viszont nem kevésbé magabizWILLIAM SAROYAN tos, de már nem olyan állhatatos, mert a minden iránti élénk kíváncsiság állandó mozgásra és arra készteti, hogy gondolkodás nélkül^cselekedjék. Irving már megszokott jelenség az utcában? de van valami elszomorító és egyben mulatságos megjelenésében. Természetesen ennek nincs tudatában, azzal azonban tisztában van, hogy gondolatai akaratán kívül úgy elkalandoznak, mintha nem is a földön járna. Irving egyáltalán nem magabiztos, nem fegyelmezett, de nem is fegyelmezetlen, ö csak egyszerűen melankolikus. Feltételezem, hogy talán valamikor teljesen tisztába jön majd magával és azzal is, hogy hogyan viszonyul a külvilághoz, de jelenleg túlságosan zavart még ahhoz is, hogy bármiről végleges véléményt alkothasson. Nemrég lázádások voltak Párizsban és röviddel ezután polgárháború ütött ki Ausztriában. Jól ismert tény, hogy Oroszország felkészül a védelemre Japánnal szemben és mindenki tisztában van az egész Európát érintő nyugtalansággal, melynek oka a jelenlegi német diktátor nacionalista programja. Ezeket a tényeket csak azért említem, mert összefüggésben vannak történetemmel. Az elmúlt este epizódja éppen olyan jelentős számomra, mint amilyen fontosak Európa nagyobb epizódjai azok számára, akik már felnőttek és nem gyermekek többé. A tegnapi nap nagy köddel kezdődött, amit rövid zápor követett. Délután háromkor ragyogóan sütött a nap és az ég teljesen tiszta volt, kivéve azt a néhány fehér felhőt, melyek a jó időt és tiszta levegőt jelzik. Az időjárás nagyon változó San Franciscóban. A reggelek megfelelnek a téli időjárásnak, a délutánok viszont olyanok, mintha tavasz volna. Ez így van az év bármelyik szakaszában. Alig van ember, aki kiismerné magát az évszakokban. Itt minden évszak az év bármelyik napján képviselve van. Mikor reggel elhagytam a szobámat, az utcán lakó gyermekek közül egyetlenegy sem volt kint, de mikor este visszatértem, Jozefet láttam Irvinggel együtt álldogálni az utcának azon az oldalán, ahol én lakom, Irvingék háza előtt beszélgettek. Kari az utca másik oldalán állt az ő házuk előtt és a már általam leírt katonás léptekkel járkált. Szinte nevetségesen nagyképünek és borzasztóan önteltnek látszott. Távolabb, az utcán lefelé, öt kislány ugrálós játékot játszott a járdán. Jozef nagyobbik testvére, két ír lánytestvérke és két olasz kislány, ugyancsak testvérek. Eső után a levegő kitisztul, ilyenkor nagyon kellemes kint tartózkodni és ezek a gyerekek ragyogó napsütésben játszadoztak az utcán. Szép pillanat volt, ilyenkor mindenki örül az életnek és az embérek szeretik egymást. Mindezt csak azért említem, hogy rávilágítsak arra, hogy az emberi szívben gyakran mutatkozó rosszaság nincs összefüggésben a természetben mutatkozó rossz időjárással. Jól tudjuk, hogy bármilyen kedvező volt az időjárás Európában, ennek semmi hatása sem volt az elmúlt háború kimenetelére és a gyilkolás aránya éppen olyan magas volt, mint rossz időben. Az egyetlen, amit a szép idő következményének lehet mondani, egy pár költemény megszületése, melyeket olyan fiatal katonák írtak, akik alkotni akartak, akik feleség és otthon után vágyakoztak és akik nem akartak meghalni. Ahogy Jozef és Irving előtt einaiadtam, hallottam, hogy Jozef éppen Kariról beszélt. „Nézz csak rá, nézd azt a járást! Miért járkál így?“ Már egy jó ideje tudtam, hogy Jozef neheztel Karira nagyképü járása miatt, úgy hogy megjegyzései nem leptek meg. Azonkívül - mint már említettem - Jozefben természetes kíváncsiság élt minden iránt, ami tudatáig eljutott és azt is említettem, hogy szokása volt az állandó kérdezge- tés. Nekem úgy tűnt, hogy Kari járása csupán esztétikai szempontból érdekelte és semmi rosszakaratot nem fedeztem fel abban, amit mondott. Nem hallottam, hogy Irving válaszolt-e és egyenesen a szobámba mentem. Egy levelet kellett írnom és azon dolgoztam. Mikor befejeztem, az ablakhoz mentem és az utcát nézegettem. A kislányok már eltűntek, de Kari még mindig az utca másik oldalán álldogált és Jozef is együtt volt még Irvinggel. Szürkülni kezdett és az utca már elcsendesült. Nem tudom, hogy történt, de mikor Jozef és Irving átmentek az utca túlsó oldalára és elindultak Kari felé, az volt az érzésem, mintha egy egész hadsereg felvonulását látnám az ellenséges határvonalig és a kisfiúcskák olyan egyformáknak és értetleneknek tűntek, a nemzetek pedig annyira hasonlítottak a fiúcskákra, hogy magamban kuncogni kezdtem ezen a felfedezésen. Ó - gondoltam -, úgy néz ki, hogy nemsokára újabb háború tör majd ki és nagy felfordulást okoz a világban, de valószínű, hogy az a háború nagyon hasonlatos lesz ehhez a gyerekek közti háborúhoz, ami most van készülőben. Biztos voltam abban, hogy Jozef és Kari arra készülnek, hogy egymás iránti gyűlöletüket fejezzék ki, a gyűlöletet, mely oly ostoba és pusztító, tudatlanság és éretlenség eredménye, püfölik egymást mint a nemzetek, csupán gyűlöletből arra törekesznek, hogy vagy uralkodjanak egymáson, vagy elpusztítsák egymást. Az utca túlsó oldalán történt. Két kisfiú összeverekedett, a harmadik kisfiú ezt látván, sírva fakadt - mintha a világ összes nemzetei háborúskodnának. Nem hallottam, hogy mit mondott Jozef Karinak, vagy Kari Jozefnek, azt sem tudom pontosan, hogy kezdődött a küzdelem, de az én elképzelésem szerint már régen, még mielőtt a két kisfiú összeverekedett egymással, talán egy évvel, de az is lehet, hogy már évszázadokkal ezelőtt. Azt láttam, hogy Jozej megérintette Karit - egyébként mindketten remek kis fickók - láttam, hogy Kari meglökte Jozefet, azt is láttam, hogy a kis zsidófiú megdöbbenve és csendesen figyelte őket. Amikor a kis teuton és a kis szláv között a verekedés komolyra fordult, a kis zsidófiú sírni kezdett. Kedves jelenet volt (nem a verekedést értem ezalatt, hanem a kis zsidófiú sírását). Az egész esemény egy-két percig tartott, de teljesen beleélték magukat és a jelenet legmaradandóbb és legüdítőbb része a sírás volt. Miért sírt a gyerek? Hiszen ö nem volt belebonyolódva a verekedésbe. Ő eppen úgy mint én, csak tanúja volt a jelenetnek. Miért sírt hát? Sajnálom, hogy nem ismertem jobban a kis zsidófiút, de el tudom képzelni, hogy azért sírt, mert megérezte a valóságot, azt, hogy az emberi szív tele van gyűlölettel és Rosszasággal - teóriámmal csak eddig jutottam el. PERTL ETELKA fordítása z alkalmat: tásával remem Hitler tosít Skor- i volt. Hitler sban. Meg- lyolultságát ' Igaza volt, Dl Moszkva zén. Mesz- Dk kupoláit, lőttük az Akkor egy lkának vol- i volt a fel- gfontosabb jgység volt sn megóvja t. Nem kepoharából Dkozatosan íajtott. Csontos Vilmos MAGAMHOZ Csak úgy, magamnak mondom: Itthon vagyok. Ma is a gondom: Mit birtok, karok, S mit tudsz még, Gondolat?- Nagy szelek sodrását érzem, S van, aki már a felhők közt lebeg, S vannak, akik már lehulltak... Olyan is van, Aki fél lehullani. Fél tovább lebegni... Sápadozik, mint őszkor a fa levele.- Engem Te védj meg, Otthon! Te segíts a becsületnek Hullámaiban megmerülni, S úgy repülni, Vagy úgy hullani: Szép nyomaim maradjanak...- Azt a nyugalmat add, Amelyből örök fény árad. Mely simogató és megtartó; S magától soha el ne eresszen, Csillanjon meg mindenben, Amit tettem. Török Elemér Ciripelgess csak, jó tücsök Éjféli dermedt mozdulatlanság, sima tó tükre az ég, sárga vízililiomok rajta a csillagok, a kijelölt örök pályán ballag a hold, akár az elveszett bárány. Úgy érzem egy pillanatig, nem is létezem, nem vagyok itt, vigaszom pótlására egyre finomabbá szövi körém a csendet a tücsök ciripelése. 0, ezek a gyermekkort idéző morzejelek! Milyen üzenet zümmög felém annyi év távolából? A szív érzi, megérti az ész, amit felidéz a sziv-meiegű ciripelgetés. Föiém hajló redótlen ívű nyugalom, csillag hullik, árnyék búvik, zsongnak varázsigék arról, hogy nem a mikor számít, hanem a miképp, ciripelgess csak, jó tücsök, ha van mit üzenni még, biztass, hogy semmi baj: örök időkig fennmarad az emberi faj. fordítása
