Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-10 / 18. szám
Amíg meg nem érkeztem Madridban a megjelölt helyre, s meg nem kérdeztem azt a gyerkőcöt, aki félig portás, félig küldönc minőségben dolgozott ott, hogy- „itt van a hosszú?“ - s a fiú pedig azt válaszolta, szenyor „hosszú" fölment a liften - addig nem nagyon hittem el, hogy létrejön a találkozó. A hatalmas, üresnek tetsző teremben- egy új ház legfelső emeletén - négy ember ült: három férfi meg egy nő. Azonnal megismertem a „hosszút“. Végigmentem a helyiségen, tekintetem belefúrtam az arcába, amelynek - úgy képzeltem - hipnotikusnak kell lennie, megláttam zöldeskék, kissé kidülledt szemét, nem is olyan hipnotikus erejű, arcán a sebhelyet, és hatalmas, térdein nyugvó kezeit, amelyek nagyságát egy pillanattal korábban megéreztem, mint ahogy óriási termetével fölemelkedett:- Skorzeny.- Szemjonov.- A feleségem, Mrs. Skorzeny.- How do you do?- How are you?- Mrs. Skorzeny doktor Hjalmar Schacht családjából származik - magyarázta a „Führer kedvence“, Standartenführer és SS-hadosztályparancsnok. Hjalmar Schacht - Hitler birodalmi pénzügyminisztere. Nyolc évi börtönre Ítélték, ahonnan hetvenhét éves korában szabadult. „Két márka volt a zsebemben- emlékezett Schacht. - Másnap egy bank igazgatója lettem."- Mivel kínálhatom?- Amit ön iszik.- Gint iszom tonikkal, kedves barátom. Este hét órakor találkoztunk, hajnali háromkor váltunk el. Skorzeny egyetlenegyszer sem szólított a nevemen. Én voltam az ő „kedves barátja“. A névtelen „kedves bar.át“. A konspiráció régi szabálya? Vagy nem is csak a régi? Két spanyol ismerősöm, aki a találkozó biztosítójának funkcióját vállalta magára, csupán addig a tíz percig tartózkodott velünk, ameddig az jól nevelt emberek között illik. Látva, hogy megindult a beszélgetés, kellemes időtöftést kívánva elköszöntek.- Mi érdekli önt? - kérdezte Skorzeny.- Sok minden.- Engem is érdekel néhány dolog. Különösen azoknak a tábornokoknak a neve, akik a Wehrmadht vezérkarában szolgálva, katasztrófába sodorták Németországot. A Führerhez legközelebb álló tíz ember közül valaki Bernben kiszolgáltatta a legtitkosabb anyagokat. Rádiósaim Svájcban ráálltaik a szovjet adóra, én pedig minden új értesülést átadtam Walter Schellenbergnek. Az ő hivatala foglalkozott azokkal az átkozott rádiótáviratokkal - pontosan a birodalom szívében -, amelyek azután a kétarcú Janus asztalára kerültek, ő pedig nem jelentette a Führernek, mert kis ember volt, de nagy emlékezettel rendelkezett- Kétarcú Janus - ez... ir Részlet a szerző új regényéből- Igen - Skorzeny bólintott. - Jól értette, Himmlerról van szó. Visszataszító kis ember.- És Hitler semmit sem tudott erről?- Nem. Semmit sem. Skorzeny felnevetett.- Ők más úton is elintézhették azt. Néhány nap múlva - a svájci ügynökségtől érkezett jelentések a felső körök pánikjáról számoltak be - Bernben megértették, hogy Hitler csapatainak nem lehet ellenállni, és Schedenberg titkos találkozó megtartását javasolta Roger Massonnak, a svájci biztonsági szolgálat vezetőjének. Schellenberg megkezdte játékát: Svájc barátjának tüntette fel magát Masson előtt. Magától értetődött, hogy a barátság kölcsönösséget feltételez. Schellenberg „játéka“ egy esztendeig tartott, de egy csoportnyi szovjet felderítő letartóztatása ellenére, a berlini rádióadó folytatta munkáját, s a háború végéig fel sem tudták deríteni. Skorzenyt kétszeres érdeklődés fűzi a kérdéshez: egyrészt, mint Schellenberg „játékának“ részvevőjét izgatja a nácik által fel nem fedett titok. Másrészt - az a sok hitlerista, aki a fasizmus leverése óta az új gazdát, a NATO törzsét szolgálja - szinte beteges bizalmatlansággal figyeli egymást: „Nem te juttattad az adatokat Svájcba?“, „Nem te voltál a színlelt náci?“ A gyanú pedig rossz segítőtárs a munkában, különösen titkok birtokában - rettegés a mitikus veszélytől, ősrégi patologikus félelem.- Hát Bormann?- Bormann? Skorzeny rágyújtott; nem azonnal és közel sem egyértelműen válaszolt, mint a halott Himmler esetében.- Amikor először hivattak a Führerhez, Bormann tíz percig magyarázta nekem, hogy mit mondhatok el Hitlernek - és mit nem. Arra kért, hogy ne fedjem föl az igazságot előtte a fronthelyzetröl, a katonák hangulatáról, az ínséges fejadagról, ne beszéjek arról, hogy a jegyrendszer fojtogatja a nemzetet, s hogy az emberek elfáradtak. De én nem fogadtam meg Bormann tanácsát. Amikor a Führer szemébe néztem, megértettem, hogy nem lehet hazudni. És elmondtam neki az igazságot, ezért szeretett engem.- És Bormann? Skorzeny megvonta a vállát.- Amennyiben hű volt a Führerhez, köztünk mindig is megmaradt a jó viszony. Gélen tábornok kijelentette, hogy Bormann az NKVD ügynöke volt.- Gélen - idióta. Beteges hazudozó, koholmány-gyártó. Vezérkari patkány, aki öregkorában tündökölni szeretne. Bormann-nak - minden rossz tulajdonsága mellett - volt egy hatalmas érdeme: úgy szerette Führerünket, olyan őszintén, mint mi, az ő katonái, akik az ö eszméiért harcoltunk a fronton. Bormann odaadóan hű volt Hitlerhez, sajátosan hűséges. Ez valóban igaz. Bormannt és Hitlert még a harmincas évek elején hozta össze a sors, amikor a „német nemzet nagy Führere“, amiként Skorzeny illette őt, meggyilkoltatta saját unokahugát, Hella Raubalt, miután előzőleg - tizenhat éves korában - megerőszakolta a lányt. Hella Raubel sem sokkal halála előtt ezt vallotta közeli barátainak: „Ez egy szörnyeteg, egyszerűen el sem lehet képzelni, mit müveit velem. „Hitler egy fényképsorozatot készített Helláról, amely még a burzsoá törvények szerint is börtönbe juttathatta volna a német nemzet nagy Führerjét“. A fényképek egy müncheni zugkereskedö kezébe kerültek. Bormann nagy összegért felvásárolta a kompromittáló anyagot: tehette, mert az NSDAP kasszája az ő hatáskörébe tartozott, s minden pénzügyi akcióját ellenőrzés nélkül valósította meg. S a mozgalomhoz való odaadását már a huszas évek elején is bizonyította, meggyilkoltatva az árja faj elárulásával vádolt Walter Kadov tanítót; ügyességéről pedig a bíróság előtt tett bizonyságot: „Hol van akárcsak egyetlen dokumentum az én aláírásommal?! Hol van egyetlen bizonyítható szó, amely az én számból hangzott el?! Valóban megvádoltam Kadovot, hogy eladta magát a bolsevistáknak, de semmilyen közöm nem volt sem a fegyverhez, sem a gyilkosság tényéhez.“ Bormannt egy évi börtönbüntetésre ítélték, de az előzetes letartóztatással kitöltöttnek tekintették. Azt, aki a gyilkosságot végrehajtotta- hűséges hívét, Rudolf Francz Hesst- nem azonos a 2. számú náci Hess-el- tíz évi szigorított munkára ítélték. A tárgyaláson azonban egyetlen szóval sem árulta el, ki volt a Kadov-gyilkosság valódi szervezője. Bormann sohasem felejtett. Ezért a „hőstettéért“ Rudolf Francz Hesst később kinevezték az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokává, ahol milliókat gyilkolt meg. A győzelem után elrejtőzött, de elfogták, azonosították, majd halálra ítélték és fölakasztották. Halála előtt megírta részletes, szentimentális ugyanakkor mazochista visszaemlékezéseit. A nevek százait sorolta föl, ám egyetlen emberről - Bormannról - ekkor is hallgatott. Bormann megcsinálta karrierjét, feleségül véve Gerda Buscht, Walter Busch- nak, az NSDAP becsületbirósága führe- rének lányát. 1930-ban született fiukat Adolfnak keresztelte. Az asszony ezt írta egyszer: „A szlávok ezen a világon az árják rabszolgái lesznek, a zsidók - állatok, akiknek nincs joguk a létezéshez“. Házasságkötése után Bormann az „NSDAP-állomány“ vezetője lett. Létre kellett hoznia azoknak a láncolatát, akik alkalmasak a náci pártba való belépésre. Ez a láncolat olyan sémának bizonyult, amely - Hitler hatalomra jutása után- Bormannt soha nem látott hatalomhoz juttatta: egész Németországot 41 körzetre osztották, amelyek élén a gauleiter állt- teljes gazdája mindennek és mindenkinek; a körzeteken belül 808 kerületet hoztak létre, élükön a „kerületrajterral“, a kerületek további 28 376 „alkerületre“ osztódtak, azok pedig városi körzeteket- számuk 89 378 volt - és „házblokkokat“ foglaltak magukban, amelyek élén a „Blokkleiterek“ álltak. Ezek a „blokklei- terek" - több mint 500 ezer fő - szintén Bormann irányítása alatt működtek. így azután, amikor Hitlert ki kellett menteni a Hella Raubal meggyilkolása okozta botrányból, bizonyítást nyert, hogy a Führer revolverével lőtték le - az ügyet Bormann vállalta magára, s nagyszerűen elintézte. Hella bátyja - Leo, megvádolta Hitlert előre megfontolt szándékú gyilkossággal. Ám ö Bécsben élt, és Bécs akkor Ausztria fővárosa volt. Leo kéréssel fordult Ausztria kancellárjához, Dollfusshoz, hogy indítson vizsgálatot, mivel Hella Raubal osztrák állampolgár volt. Dollfuss beleegyezett, s ezzel aláírta saját halálos ítéletét. Három év múlva meggyilkolták. Az akció tervét Bormann dolgozta ki. És éppen ö „szállította“ Hitlernek - vigasztalásul a következő „modellt“ is- Enna Hoffmannt, hogy azután később „előássa“ neki Éva Braunt. Ennát, hogy „ne legyen szóbeszéd“, Bormann férjhez adta Baldur von S lerjugend vezetőjéhez. Hella temetésének Hitlert félelmek gyötört' lette voltak „testvérei :- Ernst Böhm és Gr« ketten mindent tudtak „testvérük" kivégezte anyagát Bormann állít különösen érdekelte sós tiszt, kapitány, i összeomlása után Bo ottani új hadsereg ir ö beosztottjaként szóig nagy, aki - az 1947-e: nyeként Paraguay dil Stroessner anyja nén készített számára 194 által aláirt dokumentur hogy a paraguay-i n értékű árja“ - Perubai a dokumentumot, ant Cesare Ugarto archívi mint igazi apparatcsik, ság elvét vallotta. Mii pozíciókat. A „világhat. val foglalkozott - nem is. Gondosan szervezi maszpontjait világszer- Ki volt erősebb Be dezem Skorzenytól. Megint fölnevetett.- Hitler.- És még?- Senki.- Hess? Itt az „igi számú náciról van szc Skorzeny ismét rág} tát szívja a másik utár- Hess érdekes er- Áldozat. Embertelen mine évig börtönben U „És Hitlerrel együtt méletet, melynek alapj semmisítették meg - szén Hess a börtönt* semmit nem bánt meg- ön egyetért Hitle hogy Hess Angliába re rában követte el^- Ez ostobaság. A i politikai manőver volt. a különleges körülrm között a Führer megbí. Mussolini kiszabadítás- Nem.- Amikor SS-tisztek gadott engem - „zöldf - hangsúlyozta Skor; megkérdezte: „Ki isr Olaszországot?“ Én ve aki azt mertem válás; Kétszer utaztam Itáliáb kerékpárral keresztül általuk megszállt Tirolt« lyig...- Ott tartottunk, hog tam közbe. Skorzeny rágyújtott.- Nálam tartottunk.. Elbűvölően mosolyo cigarettáért nyúl, Otto öngyújtóját - gáláns, u<- Kér még gint? Bólintok és felhaszní- Szóval Hess Hitler pült Angliába? - kérde;- Nem a tudomásé kimondott parancsára zeny. - Ez a Führer pa hitt a német-angol öss; értette a keleti támad; és kereste a békét Ant amikor így cselekedett alatt győződtem meg 1! szelátóval néztem a tér Akkor közvetlen irány önök fővárosának elöv; speciális alegység par; tam alárendelve, amel} adata, hogy megszerez archívumok anyagait. E felelős azért is, hogy é| Moszkva vízvezeték-h£ rült rá sor, hogvycselek Skorzeny felhörpir a gint. Sokat ivott. Teki ködössé, vizenyőssé v<- Folytassuk? Bólintottam. HAVAS I Csicsátka Ottokár: Modern család
