Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-04-19 / 15. szám

1981. IV. 19. N C/2 A -y acélkék toronyépület csupa MZ.'üveg halijában szürke egyenru­hás, hatvan év körüli férfi vesz alaposan szemügyre bennünket. Ezúttal helye van a hivatali szigornak, hiszen a rimaszom­bati (Rimavská Sobota) húskombinátba igyekszünk, melynek tágas portáján szin­te percenként fordulnak meg a pepitaru­hás húsipari dolgozók, s a nagykapunál sem kisebb a forgalom. Mozgó karámban gördülnek be az élő állatodé gyárudvar­ra, ahonnét fehér színű, zárt autókban hordják az üzletekbe a friss húsárut. Megduplázódott a tőkés export Vajon mi a helyzet a fiatal kombinát gazdálkodásban ? Klement Válek mérnök, üzemgazdász a válaszadónk. Negyedik emeleti dolgo­zószobájában friss kimutatások sokasá­gából igyekszik elökeríteni a legtöbbet mondó számokat, adatokat;- Az elmúlt esztendőben a bruttó ter­melés tervét 100,5 százalékra teljesítet­tük. Hasonlóan kedvezően alakult az áru­termelés tervmutatója, s ezen belül a ru­galmas átállásnak köszönhetően nem ven van jelentkező, csak hát igazi szak­emberekre lenne szükség! A csomagolt áru térhódítása A szomszédos épületszárnyban lénye­gesen kevesebben vannak, hiszen a cso­magolórészlegben a gépeké a főszerep. A porciózást végző egyetlen férfi körül három nő is serénykedik. Igaz. ez sem könnyű munkahely, különösen ha figye­lembe vesszük a hajnali három órás munkakezdést. Meg is kérdezem a sok műveletet elvégző Hobart-gép egyik ke­zelőjétől, Fehér Margittól: Miért van szük­ség a korai kelésre?- Azért, hogy az üzletekbe friss, lehe­tőleg még aznapi áru kerüljön - hangzik a tömör válasz. Válek Klement mérnök pedig egyetértőén bólogat:- Ez a plusz munka a vásárlóközönsé­get szolgálja. Kezdetben csak kísérletez­tünk a csomagolt hús és egyéb hentes­áru szállításával, s ma már elmondhatjuk, hogy tisztaságuk, egyszerűségük miatt megkedvelték a vásárlók. Jelenleg a friss húsárunak mintegy negyven százalékát A csomagológép, melynek pontosságában megbíznak a vásárlók. A gép kezelője Mede Zoltán várt mértékű fejlődést értünk el a tőkés kivitel terén. A Német Szövetségi Köztár­saságba, Olaszországba, Görögország­ba és más konvertibilis valutával fizető országokba a tervezett 10 millió 800 ezer korona helyett 20 millió koronán felüli bevételt értünk el. örvendetesnek tartjuk, hogy a korábban is mindig jól értékesít­hető bélszínen és egyéb nyershúsárun kívül jelentős mennyiségben értékesítet­tünk belsőrészeket, nyelvet, bőrt. Ugyan­csak eleget tettünk a szocialista orszá­gokkal szembeni exportkötelezettsége- inknek is. A mennyiségi mutatók teljesítésén kí­vül javult termékeink minősége is. Jelen­leg mintegy 30-40 féle úgynevezett me- legfeldolgozású húskészítménnyel gaz­dagítjuk a belföldi piacot, s javítjuk min­denekelőtt járásunk és a környező terüle­tek korábban gyakran akadozó ellátását. A havi 180 tonnás produkció nagy része kiváló minőségű. Ötszáz sertés naponta Tervezett megállónk első színhelyét, a vágórészleget Tuóek Alexander vágó­mester javaslatára nem tekintjük meg. Gondolom, olvasóink is beérik a puszta információval, miszerint az állatok vesz­tőhelyén bőven akad dolga a markos férfiakból álló munkacsoportnak. Napon­ta ötszáz sertést, s mintegy 80-100 darab szarvasmarhát vágnak le, de ha a szük­ség úgy kívánja, fokozható is ez az átlagosnak mondható napi kapacitás. A megtisztítás után a felekre darabolt állatok nulla fokos hőmérsékleten pihen­nek két-három napot, majd gondos állat­orvosi vizsgálat után kezdődhet a felda­rabolás és a csontozás. A feldarabolórészlegen elég nehéz a munka. A hatalmas állatok mozgatását ugyan megkönnyíti a szalagrendszer, a darabolás azonban erős felsőtestet, kezeket kíván. A tekintélyes hentesbárd és egyéb vágószerszámok forgatása nyolc órán keresztül igazi férfimunkát jelent. Talán ezért látunk a népes dara­boló- és csontozórészlegen kevés nőt, annál több viszont az erős alkaltú, fiatal férfi. Mint vezetőjük, Skypala Pavol el­mondotta, szocialista brigádot alkot ez a közösség, s tagjai a bronzjelvény el­nyeréséért versenyeznek. A legtöbben fiatalok, akadnak persze idős szakmunká­sok is. Az egyik asztal mögött Ibos Edu- árdot ajánlják figyelmünkbe, aki harminc éve végzi ezt a munkát, s bizony minden tekintetben példaképe lehet a pályakez­dőknek. A látottak, hallottak kapcsán kí­sérőinkkel - mert időközben csatlakozott hozzánk Ján Sarvas, az üzemrészleg vezetője is - szót ejtünk a munkaerőhely­zetről, az utánpótlás gondjairól is.- Nem rózsás a helyzet - mondotta ez utóbbi -, mert a fiatalok manapság in­kább a divatosabb szakmákat választják, s az az igazság, hogy az élelmiszeripar nem tartozik a legjobban fizető ágazatok közé. Nem véletlen, hogy a viszonylag korszerű üzemben is munkaerőgondjaink vannak. Szerencsére segédmunkások­ból, kisegítő munkaerőből most már bő­értékesítjük ily módon. Az sem mellékes szempont, hogy a tőkehús így nem csu­pán a húsboltokba, hanem a füszerbol- tokba, a legtávolabb eső falvakba is eljut, még hentesre, mozgóárusra sincs szük­ség. Egyelőre csupán az üzlethálózat hütőpolcokkal történő felszereltsége okoz gondot, és persze az önkiszolgáló üzletek befogadóképessége, szűkös tá­rolási-értékesítési lehetőségeik. Ha eze­ken a közeljövőben javítani tud a keres­kedelem, mi ki tudjuk elégíteni a növekvő igényeket is. Minősége kitűnő, csak kevés van belőle Meglehetősen belemelegedtünk már a témába, nem is csoda, hogy mire a húskészítmények üzemrészlegéhez érünk - bizony jócskán elszaladt az idő. Dél van, s a dolgozók ilyenkor még a hatalmas, disznótoros lakoma asztalá­hoz hasonlító munkahelyről is a változa­tosabb menüt kínáló üzemi konyhára si­etnek. Közvetlen tapasztalatok, benyo­mások híján így az üzemgazdásztól érte­sülünk az örvendetes hírről;- Már az elmúlt év folyamán megkezd­tük az ízben, zamatban a már ismert Nitranra emlékeztető Rimavan száraz szalámi gyártását. Ez egyszersmind a szárítórészleg üzembe helyezését is jelentette, hiszen, mint már említettem, korábban csak melegfeldolgozású ter­mékeket készítettünk. A Rimavan gyár­tása meglehetősen nagy pontosságot, tapasztalatait a minőségi ellenőr, Jana Suchánková dolgozószobájában össze­gezzük. A laboratóriumra emlékeztető helyiség egyik asztalán elhelyezett ter­mékek nem véletlenül kerülnek ide; a mi­nőségi ellenőr egyik napi tennivalója ugyanis végigkóstolni az ínycsiklandó falatokat. Vajon milyen szempontok fi­gyelembevételével történik a minőség vizsgálata?- Az íz csak az egyik, bár nem elhanya­golandó kritériuma a minőségi vizsgálat­nak. Csaknem ilyen fontos a szín, a szag, a csomagolás, azaz a küllem vizsgálata, amit még egy sor, a kívülálló számára nem sokat mondó vizsgálat egészít ki. Csak mindezek figyelembevételével, az összhatás alapján kerülhet a gyár termé­keire a minőség védjegye. ízlelgetés, kóstolgatás közben ejtünk szót az üzem jövőjéről, a mind igénye­sebbé váló feladatokról. Egyetértünk ab­ban, hogy a komplex intézkedések érvé­nyesítése önmagában nem oldja meg egyszer s mindenkorra a fiatal üzem minden gondját. Javítani kell a munkát minden szinten, mindenekelőtt a szerző­déses kapcsolatok terén. Mert bizony év közben sűrűn előfordul, hogy akadozik a vágóállatok szállítása. Sokszor kell fi­gyelmeztetni a mezőgazdasági üzeme­ket az ütemterv megtartására, s akadnak konfliktusok egyéb területen is. Év vé­gén meg egyszeriben mindenütt tudatára ébrednek kötelességeiknek, s a tervet mindenáron teljesíteni akarják a szövet­kezetek, állami gazdaságok és a társulá­sok. Fel is adják a leckét a feldolgozó­iparnak, mely ilyen esetben képtelen tisz­tességgel ellátni munkáját. Persze, arra is akadt példa a múltban - s ezt a mezőgazdasági üzemek vezető­itől tudjuk -, hogy a termelők sürgetik a felvásárlókat, mert azok nem jönnek idejében. Szóval bonyolult a felvásárlás mai rendszere, de nem javíthatatlan. Csak nagyobb felelősségtudatra, jobb munkaszervezésre lesz szükség a jövő­ben. A húsiparban és másutt is. HACSI ATTILA (Lalo Károly felvételei) Klement Válek mérnök, üzem­gazdász szakértelmet követel és hosszadalmas is, hiszen hét-nyolc hétig is eltart. Sajnos, naponta még nem túl sok, mintegy 500- 600 kilogramm készül a finom csemegé­ből. Mert azt talán hangoztatnom sem kell, hogy a kereslet igen nagy iránta. Elképzelhető, hogy a termelést a jövőben fokozni tudjuk, persze a jelenlegi minősé­get mindenképpen garantálni szeret­nénk; így ennek rovására nem bővítjük mindenáron a termelést. Látogatásunk A vidám kollek­tíva tagjai bal­ról: Kaliciaková Etela, Izdinsky Vladimír, Hanák Ladislav, Ba- lajthy János, Réthy István, és Orosz László VfilASIIÍKBÖUTTÍS A RIMASZOMBATI (RIMAVSKÁ SOBOTA) HÚSKOMBINÁTBAN

Next

/
Thumbnails
Contents