Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-04-19 / 15. szám

llllillllM KISEBB LÉTSZÁMMAL -A MUNKAIDŐ JOBB KIHASZNÁLÁSÁVAL llllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM Az utóbbi években egyre na­gyobb figyelmet fordítunk minden munkahelyen a rejtett tartalékok feltárására, mozgósítására. Úgy­szólván már mindenütt felismer­ték, hogy a munkaidő teljesebb hasznosításával jelentős tartalé­kok mozgósíthatók. Egyes felmé­rések szerint az egész népgazda­ságban 3-4 százaléknyira tehető pl. az anyagi-műszaki ellátás za­varai miatti munkaidőveszteség, amely különböző ágazatokban kü­lönböző. Nyilvánvaló, hogy a mun­kaidő-veszteség az irányítás szín­vonalának a függvénye. Az irányí­tás fogyatékosságai eddig a kö­vetkező tényezőkkel függtek össze: a gazdasági szabályozók rendszerének nem kielégítő haté­konysága, tervezési problémák és az irányításban dolgozó káderek színvonala. Ugyanakkor a gazda­sági vezetők többsége úgy véli, hogy jó eredmények eléréséhez itt is a szemlélet komplex, minden irányítási szintre kiterjedő megvál­toztatására van szükség. Az üze­mekben, vállalatokban dolqozó vezetők véleménye szerint is mind­össze 80-90 százalékos a mun­kaidő-kihasználás. E megállapítás felér egy önbírálattal, és hogy a termelésben dolgozók nem elé­gednek meg a puszta megállapí­tással, azt a párt járási konferenci­áin is tapasztalhattuk, amelyeken számos építő hozzászólás hang­zott el a munkaidő jobb hasznosí­tásáról. Már úgyszólván minden munkahelyen megvitatták, hogyan lehetne kisebb létszámmal is telje­síteni a feladatokat. A jutalmazással kapcsolatos kérdések megoldásának lehető­ségei már adottak; a Szövetségi Munka- és Szociálisügyi Miniszté­rium már megfelelő intézkedése­ket tett a munkaerömegtakarítás ösztönzésére. A minisztérium uta­sításai értelmében a termelési­gazdasági egységek és szerveze­tek belső bérszabályozási rend­szerük keretében az olyan szerve­zési egységekben, amelyek a fel­adatok teljesítését kisebb lét­számmal is vállalják, meggyorsít­hatják az átlagbér-növekedést. A szervezetek és a szervezeti egységek (vállalatok, üzemek) a munkaerőmegtakarításból szár­mazó béreszközöket - a prog­resszívebbé tetttervfeladatokalap- ján, illetve az anyagi érdekeltség elmélyítése keretében - az arra érdemesek jutalmazására (bérük növelésére) használhatják fel. Itt olyan dolgozókról van szó, akik megalapozottan munkaerő-meg­takarítást javasoltak, akik műsza­ki, technológiai és szervezési kér­déseket oldottak meg a munka­erő-megtakarítás előmozdítására, akik rugalmasabbá tették a fej­lesztést, a gépszerkesztést és a termelés-előkészítést, akik a ki­sebb létszámmal dolgozó munka­helyeken jól teljesítik a feladatokat stb A munkaerő-megtakarításhoz hozzájáruló dolgozók bérét általá­ban a megtakarított Dértömeg 30- 50 százalékával lehet felemelni. Konkrét esetekben ez azt jelenti, hogy a szervezetek rendkívüli ju­talmat adhatnak a munkaerő- megtakarításra tett és elfogadott javaslatokért, illetve a javaslatok végrehajtásáért. Egyik további le­hetőség: a bértarifa, illetve a pré­mium és a teljesítményért járó ju­talom módosítása. A prémium­rendszer átdolgozása - ez egyfaj­ta „többletmunka“ volt, amely nem mindig hozott látható ered­ményeket. A bratislavai Slovnaft- ban viszont 1980-ban a vegyipari termelésben, az energetikában és az állóeszközökről való gondosko­dásban kollektív prémiumokat ve­zettek be eredményesen azzal a céllal, hogy a tervezett feladato­kat kisebb létszámmal teljesítsék. Az újonnan bevezetett szabá­lyozók értelmében a szervezetek a megtakarított bértömeg 50 szá­zalékánál többet is felhasználnak az arra érdemesek jutalmazására, amennyiben a dolgozók úgy vál­lalkoztak a létszámcsökkentésre, hogy azt már tervben (ellenterv­ben) is tükrözték. Ugyanez érvé­nyes azokra a munkaterületekre is, amelyeken bevezették, illetve pontosították a munkafogyasztási normákat. Ez fontos új tényező, amelynek érvényesítése fontos szerepet játszhat azokon a munkahelye­ken, amelyeken egyesek tudato­san mérsékelik a teljesítményt. Régebben ez rendszerint akkor fordult elő, ha a dolgozókat a nor­maszilárdítás „veszélye fenye­gette“. Rendszerint ott fordultak elő ilyen visszásságok, ahol az ilyen akció lényegét és feltételeit sem a dolgozók, sem pedig a nor­marendezésre vállalkozó (illetve utasítást adó) gazdasági vezetők nem értelmezték helyesen. Az új bérezési szabályok lehetővé te­szik a szervezetek számára, hogy olyan anyagi érdekeltségi formát vá­lasszanak e folyamatban, illetve az érdekeltség időtartama olyan le­gyen, hogy az az egyén szem­pontjából is megfeleljen a végzett munka jellegének, a megoldás munkaigényességének, hogy a többletkereset mértéke arányban legyen a teljesítmény és a munka­idő-kihasználás növekedésével stb. A jutalmazási és anyagi érde­keltségi előírások kimondják, hogy a létszámcsökkenéssel megtaka­rított bértömeg említett része nem használható fel anyagi ösztönzés­re abban az esetben, ha a munka­erő-megtakarítást a feladatok telje­sítésének rovására érték el, ha romlott a minőség, illetve ha rom­lott a munkabiztonság. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha a munkaerő-megtakarítás a túl­órák számának növekedéséhez vezet. KŐVÁRI IVÁN A képzelőerő próbája Egy gépészmérnök portréja A szerelőcsarnokban, ahol néhány perccel korábban még munka közben találtuk volna az embereket, s lehet, a villanyfúrók zajától alig hallottam volna a fiatal gépészmérnök hangját, most csend van. Műanyag dobozokkal, rézcsövekkel, ilyen-olyan alkatrészekkel megrakott ládák között négyen-öten ülik körbe az asztalt; tizenegy óra van, ebédidő. A Zlaté Moravce-i Calexról sokan csupán azt tudják, hogy hűtő- szekrényeket gyárt - mondja Gál Bálint géptervező, s már jelzi is, hogy távolabb mutatni fog valamit. - Ez a légkondicionáló berende­zés szintén elengedhetelen fontosságú. Leginkább az iparban, főleg műhelyekben lehet igazán kihasználni, ahol egyébként is magas a hőmérséklet. Kiváltképp nyáron teljesíti funkcióját, amikor a hőség már-már elviselhetetlen, s a hatalmas szerelőcsarnokban szinte megáll a levegő. Ez az OK-0-2000 jelzésű, ablakba helyezhető klimatizációs berendezés kilencven kiló, és egy óra alatt négyszáz köbméter levegőt frissít fel. Évente körülbelül hatszáz darabot gyártunk belőle, de a kereslet most sem csökken iránta, hiszen az elmondottakon kívül még egy jó tulajdonsága van: a levegő nedves­ségtartalmát is szabályozni tudja. Benn a tervezőirodában a műszaki rajzokon elöl-, oldal, és felülnézetben láthatom a légkondicionáló berendezést. Gál Bálint készségesen, szakértelemmel magyarázza, hol s mint lehetne vál­toztatni, ha az elképzelés nem ütközne akadályba.- Rövid ideje dolgozom itt, de arra már rájöttem, hogy a gépészet­ben lépten-nyomon kompromisszumra kerül sor. De egy percig se higgye, hogy ez engem elkeserít. Inkább ez teszi próbára a képzelő­erőmet. Kiszámítok valamit, megtervezem, megrajzolom, minden rendben van, aztán kiderül, ezért vagy azért nem lehet nyélbe ütni. Mi marad más hátra? Kidolgozni egy olyan tervet, amely a meglevő dolgok alkalmazásán alapszik.- Nyugodtan, átgondoltan beszél, hangját csöppnyi indulat sem színezi, pedig néhány évvel ezelőtt lehet, neki is más elképzelései voltak. A főiskolás ember világot megváltó tenniakarása öt sem kerülte el.- Nem, dehogy vagyok letört. Érdekel a munkám, megtaláltam a számításomat. Ha arra gondolok, hogy holnap egy számítóköz­pontban szerelik be a gépet, amelynek tervrajza tegnap még az én rajztáblámon hevert, vagy éppen a vérplazma lehűtésére használják majd a berendezést, jóleső érzés fut át rajtam. Valahol a közelben rádió szól, a tavaszi napfény népzenével együtt tör be a nyitott ablakon. Gál Bálint lába önkéntelenül felerősíti a ritmust, ha nem mondaná, akkor is sejteném, mivel tölti szabad óráit.- Zsérei vagyok; itt nőttem fel a Zobor alján. Kodály Zoltán a mi falunkban is megfordult. Ezt nemcsak azért hangsúlyozom, mert büszke vagyok rá, hanem azért is, mert a népdal, a néptánc, a népi hagyományok engem is érdekelnek. Van egy vegyes karunk, amely szebbnél szebb sikereket ért már el, ezüst- és aranykoszorút nyer­tünk a galántai Kodály-napokon, tavaly pedig a budapesti Műegye­temen léptünk fel. Hétközben az együttes ügyes-bajos gondjait intézgetem, a szombat esték pedig próbákkal telnek. Tulajdonkép­pen örülnöm kellene, amikor erről beszélek, most mégis azt kell mondanom, elkeserít, ha olyan arcokba kpll néznem, amelyek nem érzik a népdai felbecsülhetetlen értékét. Mert vannak ilyenek. És sok függ tőlük. Már kinn vagyunk a gyár portáján, s még mindig a vegyes kar a téma. Nyáron a Szeged közeli Lakiteleken lépnek fel, mondja, de addig még sokszor kelt fokozni a részvevők kitartását. G. SZABÓ LÁSZLÓ Dióhéjban a szlovákiai üveggyártásról A szlovákiai üveggyártás gazdag hagyományai a régmúltba nyúlnak vissza. A mai szlovákiai üvegipari vál­lalatokat, üzemeket a Tatrasklo tröszt egyesíti, melynek vezérigazgatósága Trnaván működik. A tröszthöz tartozó vállalatok használati üveget, üveg­szálat, és csomagoló-üveget gyárta­nak. Ot vállalata közül kettőben gyár­tanak használati üveget, mégpedig a Lednické Rovné-i Egyesített'Üveg­gyárban és a Poltári Közép-szlovákiai Üveggyárban. Ez utóbbi vállalatnak négy üzeme van: a zlatnói, a Kata- rínska Huta-i és a málineci üveggyár - mindhárom még a régi üveggyárak sorába tartozik, valamint a poltári üzem, amely már új, korszerű üzem­ként illeszkedett be az ágazat vállala­tai közé üzembe helyezése, vagyis 1971 óta. A tröszt vállalataiban készült ter­mékek exportképessége magasszin- vonalú, amit az is bizonyít, hogy a kül­földi kereslet kielégítése olykor csak a hazai ellátás rovására valósul meg. Tehát az üvegipari termékeink iránti kereslet a külföldi vásárlók részéről nem egy esetben olyan nagy, hogy az meghaladja termelőkapacitásaink lehe­tőségeit. A 7. ötéves tervidőszakban és a távolabbi jövőben is további lehetőségek tárulnak fel a termelési­gazdasági egységben a termékek mi­nőségének javítására és a termelés növelésére. A vállalatok minden bi­zonnyal élnek is ezekkel a lehetősé­gekkel, hiszen tudják, hogy a minőség javítása a termékek exportképessége növelésének egyik legfontosabb té­nyezője. Az idén kezdik meg a dúb- ravkai Műszaki Üveggyárban az üvegcsövek gyártását, mégpedig olyan technológiával, amely a legszi­gorúbb kritériumoknak is megfelel. Az sem az utolsó szempont, hogy e tech­nológia kifejlesztését a gyár saját ku­tatási kollektívája valósította meg. A tröszt vállalatai a használati üveg gyártását elsősorban a műszakszám növelésével akarják intenzívebbé ten­ni, de a termelés korszerűsítésének is nagy szerep jut e szakágazat ered­ményesebbé tételében. Tovább bőví­tik például a lézersugarak használatát a pohárkészletek díszítésének során, s bővítik a gépi üvegcsiszolást is. A csomagolóüveg minőségét az auto­matizált ellenőrző gépsor már eleve szavatolja. Kedvezően alakul a szlovákiai üveg­ipari vállalatokban a devizaeszközök felhasználása is, hiszen az a termelés növekedése ellenére évről évre csök­ken. Amennyiben vegyiparunk révén megkapják hazai forrásból a ma még exportált anyagokat, akkor a deviza­igényességet még tovább csökkent- hetik. A szlovákiai ipari vállalatokban ál­landóan emelkedik a termelés mű­szaki színvonala és bővül a termékek választéka. A mai üvegipari dolgozók elődeik hagyományait gazdagítják, de már sokkal jobb, korszerű termelési feltételek között. VLADIMÍR SKARPÍéEK Lézersugár segítségével díszítették ezeket a poharakat ÚJ szú Bőv ítik a gépi üvegcsiszolást is (A szerző felvételei) |

Next

/
Thumbnails
Contents