Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-04-19 / 15. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1981. április 19. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.39, nyugszik 19.33 Közép-Szlovákia: 5.47, nyugszik 19.41 Nyugat-Szlovákia:' 5.55, nyugszik 19.49 órakor A HOLD kel - 19.44, nyug­szik 6.17 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Emma és Jela nevű kedves olvasóinkat 1891-ben született Gustav Theodor FECHNER német fi­zikus és pszichológus, a kí­sérleti lélektan egyik megala­pítója (fi887) • 1891-ben született Riccardo BACCHEL- Ll olasz regényíró • 1906- ban halt meg Pierre CURIE Nobel-dijas francia fizikus (szül. 1859). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Ellentétek Urbán Klára riportja Két választás között Gály Iván összeállítá­sa az érsekújvári já­rásból A tartalmas élet titka Beszélgetés Löffler Béla érdemes művész­szel Miroslav Demák no­vellája Harminc nyelv és ezer hegy országa Szergej Gudkov ri­portja HELYREIGAZÍTÁS A múlt héten közölt Falu az Ipoly mentén című ri­portban (3. old.) sajnálatos elírás történt. A „Messiás“ születik alcím alatt, a 3. bekezdés utolsó mondata helyesen így hangzik: A pártprogram is egyszerű és érthető volt: belépve a kommunisták nagy csa­ládjába, védeni a munká­sok, cselédek, parasztok jogait a földesurakkal, ban­károkkal, grófokkal szem­ben. A Szécsénke, a kis Moszkva alcím alatt pedig névelirás történt. Kérjük Skolnyík József és olva­A Vendég csupán szelle­mi fáradtságát akarta elűz­ni. Szándékaiban soha nem szerepel a tétova ká- véházlátogatás, a hiábava­ló ücsörgés a márvány asz­talok mellett, de még csak amikor az elé lökött gyü­mölcslé és kávé hajszálhí­ján ingjére fröccsent. A mo­soly ezután sem maradt el, s a pincérlány rózsaszín aj­kain körülfutva játszott a Vendéggel, aki még min­dig hitt a vendéglátás tisz­tességében. Lehet, hogy a fáradt Vendég éppen a rózsaszí­nű mosolyok hatására megfeledkezett munkás­ságot, ezüst tálcán, körítve a már megcsodált rózsa­szín mosolyokkal. ,,Csu­pán" negyvennégy korona! Ez fölöttébb gyanússá vált a Vendégnek, ezért emlé­kül a vendéglátóüzem hiva­talos bélyegzőjét kérte. Nem tudhatta, hogy leher­vadnak a rózsaszínű moso­lyok, s konyhájába fordulva a kis pincérlány gyorsan ki­cseréli a számlát. Talán so­ha ilyen sebességgel még nem irt át számokat, s felte­hetően ez volt az oka, hogy a rózsaszínű, pompás bé­lyegző fölött már nem negyvennégy korona, ha­nem harminckettő dí­szelgett. Egy kis pincérlány színeváltozásai sűrű cigarettafüstön át sem szereti bámulni a kávéház­ban - egy dupla és egy pohár gyümölcslé mellett - csevegő nőket. Meggyő­ződése, hogy az irodalmi és kulturális szalmacséplé- sek ideje lejárt, következik az alkotó, minőségi munka, amelyet egy-egy kisvárosi kávéház zajos asztalainál nem lehet elvégezni. Fáradt volt, s valamilyen véletlen sorrendben üdítő italokat rendelt. A pincérnó bájmosolyát látva otthono­san kezdte magát érezni. De csakhamar csalódott, paraszti származásáról, ar­cára írt vonásairól, amelyek rendszerint elárulják, hogy az abszolút vendég szere­pében mindig forradalma­sítani akarja a vendéglátó- ipart. Néhány percre elká­bult a kávéházfalát is körül­érő mosolyoktól, majd felo­csúdva kérte a számlát. (Minő prózaiság egy már­ványasztalú kávéházban Losoncon (Lucenec), ahol szebb, az irodalomtörténet­ben is számontartott kávé­házi napokra Is emlé­keznek.) És hozzák a prózai való­A Vendég most lett a leg­elégedettebb. Ihletettsé- gében állami papírt és ce­ruzát kért, majd egy újabb feketekávé illatába burko­lózva megírta a vendéglá­tóiparról szóló legnagyobb Irodalmi művét. Természe­tesen egy panaszkönyv va- lahányadik oldalára. &ÍVfcy\Nj Rendhagyó jelenet Délelőtt tizenegy óra kö­rül jár az idő, Ilyenkor keve­sebb utas száll fel az autó­buszokra a bratislavai meg­állókon. A húszas vonat egyik kocsija is csaknem üresen halad a Satárik tér felé. Nyugdíjas korhoz köze­ledő nő lép a buszba az egyik megállón, öltözete, arckifejezése alapján tudat alatti érzékem máris kabá­tom oldalzsebéhez vezeti a kezem, hogy ellenőrzésre előkészítsem a kilyukasz­tott menetjegyet. Jól tippeltem. Amint összecsukódott a hátsó aj­tó két szárnya, a sötét ru­hás nő megszokott mozdu­lattal kabátja gallérja alól a napvilágra penderítette a városi tömegközlekedés ellenőreinek jelvényét és hivatalos hangon felszólí­totta a közelben tevő utaso­kat menetjegyeik felmuta­tására. Magasra nőtt csitrilány állt hozzá legközelebb. Ti­zenöt-tizenhat éves lehe­tett. Az ellenőr felszólításá­ra szép babaarca megfe- héredett, sírásra görbülő arccal dadogta a szavakat: nincs jegyem! A közelben levők kíváncsi figyelmének középpontjába kerülve e számára szörnyű másod­percekben arcán a rette­gés, a gyötrelem színjátéka látszott. Remegő kezét az ellenőr felé nyújtva mutatta a benne szorongatott koro­nát. Ez van, fejezte ki könnybe lábadó szeme, je­gyem azonban nincsI Érvényes jegy híján min­denki tudta, mi következik. Naponta játszódnak le a városi tömegközlekedési eszközökben hasonló kí­nos jelenetek az ellenőrök által elcsípett „feledé­keny" és valóban szórako­zott utasok között. Ez alka­lommal azonban máskép­pen folytatódott a jelenet. A szigorú arcú nő - aki az előbb kemény hangon személyazonossági igazol­ványa átadására szólította fel a szepegö kislányt halkan megkérte az utaso­kat, adjon el valaki egy je­gyet. A kislánytól átvett ko­ronával kifizette, a jegyke­zelő szerkezettel kilyukasz­totta és a remegő apró kéz­be csúsztatta a kis fehér cédulát. Aztán ment tovább a széksorok között hivata­los dolgát végezve. Jól tette, hogy ebben az esetben a szivére hallga­tott? Úgy érzem, igen. Az a néhány gyötrelmes má­sodperc bizonyára okulásul szolgál szenvedő ala­nyának. Csehszlovákia Kommunista Pártja méltó­képpen teljesíti történelmi szerepét. Politiká­ja sikereinek forrásai abban rejlenek, hogy a tudományos világnézet szerint jár el, merít a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi testvérpárt tapasztalataiból, és sok ezer szál, egész tevékenysége a munkásosztályhoz, dolgozó népünkhöz köti. Pártunk mindig hű­en védelmezte a csehszlovák nép érdekeit és kifejezte vágyait. Ebben rejlett és ebben rejlik a jövőben is ereje. Csak így szerezhetett tekintélyt és bizalmat a dolgozók körében, csak így válhatott szocialista társadalmunk elismert vezetőjévé. Pártunk története nagy küzdelmet jelentett a marxizmus-leninizmus alkotó elsajátításá­ért és az országunk konkrét történelmi viszo­nyai közti érvényesítéséért. Nemegyszer ha­tározottan fel kellett lépnie a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus és a szektaszel­lem megnyilvánulásai ellen. Az élet által iga­zolt lenini elvek aláásása és megtagadása mindig súlyos veszteségeket és károkat oko­zott. A legsúlyosabban ez a hatvanas évek második felében nyilvánult meg, amikor el­tértünk az osztály pozícióktól, a marxista- leninista politikai irányvonaltól, gyengült az ideológiai munka, s az 1968-ban lehetővé tette, hogy az ellenforradalmi erők megtá­madják a párt vezető szerepét, a Szovjetuni­óhoz fűződő barátságunkat és szövetségün­ket, közvetlenül a szocializmus alapjait. Az ellenforradalom legyőzése és a súlyos válságos helyzet politikai módszerekkel való leküzdése bebizonyította, hogy népünk dön­tő többsége hű a szocializmushoz, támogatja a pártot, amely elvhűen jár el, világos forra­dalmi programmal rendelkezik, szilárd és egységes vezetősége van. Azok a sikerek, amelyeket az elmúlt évtizedben a társadalmi élet összes területén elértünk, meggyőzően bizonyítják annak a lenini irányvonalnak a helyességét, amelyet pártunk forradalmi története szellemében a CSKP KB 1969 ápri­lisi ülése óta követ. Ehhez az irányvonalhoz mindig hűek leszünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja meg­alakulása óta a nemzetközi forradalmi mozga­lom elválaszthatatlan része. Büszkék va­gyunk arra, hogy pártunk bölcsőjénél ott állt Vlagyimir lljics Lenin, a nemzetközi proletari­átus vezetője, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szervezője, az új típusú párt, a bolsevikok pártjának megalapítója. A pro­letár és a szocialista internacionalizmus leni­ni elveihez való hűség, az egész világ forra­dalmi munkáspártjaival folytatott testvéri együttműködés és a velük vállalt szolidaritás pártunk politikájának alapelve ma és a jövő­ben is. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédéből) íiligomM­A járőrszolgálatról vissza­térve körüljárja a szolgálati ko­csit. Felnyitja a motorház tete­jét, s csak amikor meggyőző­dik, hogy minden a legna­gyobb rendben van, megy fel az örszobára. Elkészíti a szol­gálati jelentést, majd elköszön társaitól és hazafelé veszi az útját.- Apám tizennyolc évig szolgált a Nemzetbiztonsági Testületben - mondja útköz­ben Frantisek Krupka tiszthe­lyettes. - Én erdész akartam lenni, el is végeztem a szakis­kolát, de a katonai szolgálat után úgy határoztam, hogy a Nemzetbiztonsági Testület tagja leszek. A tizennyolc hó­napos tanfolyam befejeztével Szlovákia fővárosába ke­rültem. Tíz év telt el azóta, hogy magára öltötte a testület egyenruháját, nyolc éve teljesít szolgálatot a motoros járőrök­nél. Amint mondja, a kezdet nem volt könnyű, de idősebb badidöm. Ami van, azt igyek­szem jól beosztani, hogy a kö­vetkező szolgálatba pihenten és jó kedvvel léphessek. Eb­ben a feleségemnek is nagy érdeme van. A legjobb járőrparancsno­kok egyike. Erről tanúskodik az is, hogy a gyakorló rendőrökkel is foglalkozik. A felettesei tud­A KÖZREND ŐRE társaitól minden segítséget megkapott. Szorgalmas volt, s ma a legjobbak közé tartozik. Igaz, az elmúlt nyolc év alatt sok minden történt vele: felvet­ték a pártba, sőt az alapszer­vezet vezetőségébe is bevá­lasztották. A SZISZ-ben is ve­zetőségi tag. A Zitavská utcai Alapiskola VI. C osztálya pio­nírjainak a vezetője.- Több műszakban teljesí­tek szolgálatot, kevés a szá­jak, ő mindenre megtanítja őket. Ugyanis fiatal kora elle­nére gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Számos eredmé­nyes akcióban vett részt.- Szeretem a hivatásom, amelyet szépnek tartok, de egy kissé veszélyesnek is. Szolgá­lat közben sohasem tudhatja az ember kivel áll szemben, ezért az óvatosság, a határo­zott fellépés sohasem árt - vallja magáról. - Mindig a szolgálati szabály szerint kell cselekedni, nem lehet lazítani. Eredményes, jó munkájáért már többször kapott jutalmat, kétszer lépett előbbre a rang­létrán. Tavaly pedig A haza szolgálatáért kitüntetést kapta meg.- Szerény, kötelességtudó embernek ismerem - véleke­dik róla Ján Cerny főhadnagy, az egység parancsnokának helyettese. - Mindig pontosan és példásan teljesíti feladatát. Ha rendkívüli szolgálatról van szó, akkor is mindig készsé­ges, bármikor számíthatunk rá, jóllehet, naponta felesége és két gyermeke várja haza. A múlt év őszétől eggyel több az elfoglaltsága. Beiratko­zott az ötéves tiszthelyettesi iskola levelező tagozatára. Azt is jó eredménnyel akarja elvé­gezni. Az öt Krupka fiúból hár­man a Nemzetbiztonsági Tes­tületben szolgálnak és Franti­sek nem akar szégyent vallani előttük, de társai előtt sem. NÉMETH JÁNOS 1981. IV. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents