Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-04-12 / 14. szám

(Folytatás az 1. oldalról) E borúlátó jövendölések bekövetkezése azonban elkerülhető. Az emberiség már most is komolyan foglalkozik a régi energia- források célszerűbb hasznosításával s újak keresésével, a környezet ipari szennyezé­sektől való védelmével, beleértve az atom- energetikával kapcsolatos sugárzásveszély elhárítását. Nem engedjük meg, hogy Föl­dünk olyan élettelen égitestté váljon, amilyen a Mars, melynek felületét kiszáradt folyók medrei tarkítják. Miért lesz szükség űrvárosokra? Földünk még szebb lesz a jövőben, s a vi­lágűrbe való tömeges távozás nem menekü­lést fog jelenteni, hanem annak a hatalmas térségnek a meghódítását, amely kimeríthe­tetlenül gazdag energetikai és más források­ban. A mai űrlaboratóriumok után az embe­rek sokkal jelentősebb létesítmények, előbb kisebb űrtelepülések, később pedig nagyobb orbitális városok építéséhez kezdenek. lehetőségek lesznek az űrvárosok sajátos körülményei között. A forgó henger és lakói Az ürvárosok építői előtt tehát lenyűgöző­en nagy feladatok állnak. Ezekhez nemcsak a Föld szolgáltat majd építőanyagokat, hi­szen energetikai szempontból sokkal elő­nyösebb lesz azokat a Holdról szállítani, esetleg a kisbolygókról is, emelyekből igen sok van a naprendszerünkben. Az egyik legérdekesebb terv szerint az űrváros egy néhány kilométer átmérőjű hen­gerben lenne kiépítve, amely forogna a ten­gelye körül, s az így fellépő centrifugális erő mesterségesen keltett gravitációval a henger belső falához vonzaná a tárgyakat és az embereket. Ez a vonzás természetesen sok­kal kisebb lenne, mint a Földön, de elegendő ahhoz, hogy ne kerüljön sor fiziológiai elvál­tozásokra az emberi szervezetben. A hatalmas henger belső falának jelentős részét gyepesített és fákkal beültetett termő­vet, amely a henger tengelyében, az ipari üzemek mellett lesz elhelyezve. Ha viszont energiafölösleg lesz az űrvárosban, ezt erős lézersugárral lehet majd a Földre juttatni. Az űrváros felépítésének itt leírt módszere természetesen nem az egyedüli, hiszen más szerkesztési megoldások is elképzelhetők. Ilyen lehet például a kúpos megoldás, mely­nek alapja állandóan a Nap felé fordul, vagy a 100 méteres átmérőjű ,,gömböcskék“ mágneses utakkal egybekapcsolt füzére. Esetleg a Szaturnusz gyűrűjéhez hasonló mesterséges gyűrű, amely az egész Földet körülövezné, vagy pedig más, még hihetetle­nebbnek tűnő megoldás. Tény azonban, hogy az űrvárosok, bármilyen formában is, de épülni fognak. Ezek azonban nem élő embereket szállító „konzervdobozok" lesz­nek, hanem világos és vidám városok, ahol öröm lesz dolgozni és élni, ahonnan bármi­kor vissza lehet térni a Földre, s ahová turistaként is el lehet látogatni. A Hold benépesítése A Szojuz személyszállító úrha­jó felépítése: 1 - műszereket tartal­mazó térség, 2-aFöldre visszaté­rő űrkabin, 3-azűrhajó orbitális része, 4 - csatlakozó berendezés. t—­Az orbitális rész térsége ebből 6,5 ni3, az űrhajósok itt dolgoznak és pihennek a Föld körüli pályán való repülés közben. A visszatérő űrka­binban az űrhajósok a rakéta star­tolása, az űrállomáshoz való csat­lakozásalkalmával, valamint az űr­hajó manőverezései során tartóz­kodnak Az űrkabin hőszigetelés­sel, ejtőernyős rendszerrel és a le­szállásnál használt fékező moto­rokkal van ellátva. Az űrhajó teljes hossza 7,94 méter, legnagyobb át­mérője 2,72 méter, startolási töme­ge pedig 6800 kg. Vajon milyen utakon valósul majd meg ez a hatalmas méretű építkezés? A jelenlegi űrlaboratóriumban, ahol csak néhány ember végez tudományos-kutatási munkát, még hi­ányzik az életfeltételek kialakításának teljes körforgása. Ezt az „űrházat“ még rendsze­resen el kell látni vízzel, üzemanyaggal, oxigénnel, mert az energetikai források elég­telensége miatt a biológiai körfogás nem hozható létre. Az ürlaboratóriumok száma azonban nö­vekedni fog, s ezek a jövőben nagyobbak, kényelmesebbek lesznek. Az újabb űrállo­másokon már a szakemberek tucatjai dol­gozhatnak, mintha az Antarktiszon, vagy az Eszaki-sark kutatóállomásain lennének ki­küldetésben. Az űrhajósok és a tudósok hosszú időt tölthetnek el az ürlaboratóriu- mokban, hogy aztán a Földre visszatérve itthon fejezhessék be munkájukat, kísérleteik eredményeinek elemzését. Évek múltán felmerülhet az asztropoli- szok, az igazi űrvárosok építésének a gon­dolata, ahol az emberek tíz- és százezrei élhetnek. De még az ilyen űrközpontok is csak átmeneti tartózkodási helyet fognak jelenteni az itt tevékenykedő tudósok, ipari termelést folytató dolgozók és az építők számára, hiszen állandó jelleggel mégiscsak jobb lesz a Földön lakni, melynek természeti környezetét, zöld erdőit, folyóit, tavait, s a behavazott hegyek szépségét az űrváros nem pótolhatja. Az űrvárosokra azonban szüksége lesz a bolygónknak. Különleges üzemek fognak itt működni a súlytalanság és a légüres tér műszaki szempontból előnyös feltételei kö­zött. így csodálatos tulajdonságú ötvözetek, szupertiszta félvezetők, lézeroptikai kristá­lyok, és a holnap technikájához szükséges egyéb anyagok hozhatók létre. De milyenek lesznek az élet feltételei ezekben az űrvárosokban? Abból kell kiin­dulni, hogy a súlytalanság és a természetes atmoszféra hiányának ellenére ezek a felté­telek maximális mértékben megközelítsék a megszokott, földi élet körülményeit. Ez azt jelenti, hogy nem kell majd szűk acélgöm­bökben, tartályokban szoroskodni, mint az űrhajózás és az űrlaboratóriumokban folyta­tott kutatás kezdeti szakaszaiban, a kutatók és a termelők nagyobb térséggel rendelkez­hetnek, ahol nem hiányzik majd a mezőgaz­dasági termelés sem, hiszen itt már megva­lósul az életfeltételek megújításának zárt ciklusa. Az űrváros lakótérségeiben létre kell hozni a mesterséges gravitációt, hiszen a súlyta­lanság állapota csak műszaki szempontból előnyös. Sok fejtörést fog még okozni szá­mos probléma megoldása. Fel kell deríteni többek között azt is, hogy milyen sportolási talaj borítaná. Ami a mezőgazdasági növé­nyeket illeti, ezek termesztése speciális hid- ropóniás ültetvényekben folyna. A henger falának egy részét hatalmas méretű ablakok képeznék, amelyek szabadon átengednék a fényt, de kiszűrnék az egészségre ártal­mas sugárzásokat. A rétek és a parkok mellett zöldség- és gyümölcstermelő üveg­házak, sportpályák, sőt még kisebb méretű tavak és patakok is lennének. Külön terüle­ten kapnának helyet a lakóházak. Mindez szélesre tárja a kapukat az építő­művészek és a képzőművészek alkotó fantá­ziája előtt, akik az űrvárosok lakónegyedei­nek tervezésénél bizonyára nem fogják majd követni a napjainkban elterjedt egyformasá­got és színtelenséget. A lakótelepek közelében lesznek a tudo­mányos intézmények és a hivatalok. Az ipari üzemeket, amelyek automatizált termelési folyamataihoz nem lesz szükség emberi be­avatkozásra, célszerűbb lesz a henger ten­gelye mentén elhelyezni, a súlytalanság vi­szonyai közé, tehát az úrváros lakóinak a fe­je fölött. Itt lesznek az öntödék, a hegesztő­műhelyek, az erős légkondicionáló berende­zések, valamint a levegőt és a vizet felfrissítő berendezések. A forgó henger két végében az űrpályaud­varok kapnak helyet. Innen indulnak majd a bolygóközi térséget kutató űrhajók, vala­mint az űrkompok, amelyek az értékes kris­tályokat és öntvényeket szállítják a Földre további földolgozásra. Az űrváros felületét, vagyis a henger palástját kívülről energiater­melő napelemek fogják borítani. S ha ezek teljesítménye bizonyos esetekben kevésnek bizonyulna, üzembe léptetik az atomerőmű­Az űrvárosok építésével természetesen nem fejeződik be a világűr meghódítása. Ennek második szakaszában bizonyára nagy szerephez jut majd a Hold is, Földünk örökös útitársa. A Hold holt felületén már jártak ember szerkesztette járművek, a szov­jet „lunohodok", és az amerikai űrhajósok holdautói. Egyszer majd bizonyára megje­lennek a holdlakók első települései is, ame­lyek kiépítésében jól érvényesülhetnek az Antarktisz kutatása során szerzett tapaszta­latok. Az Antarktiszon sem könnyű a munka. Az elviselhetetlen fagyok, amelyek a mínusz 80 Celsius-fokot is elérik, az élet jelenlétének teljes hiánya, valamint a több kilométer vas­tag jégpáncél ellenére sikeresen dolgoznak itt a lelkes tudósok a világ számos országá­ból. Fűtött lakóhelyiségeket, élelmiszer- és üzemanyagraktárakat építenek, repülőtere­ket tartanak fenn, s kifejlesztették a helyi viszonyoknak megfelelő szállítóeszközöket. A Hold környezete azonban ennél is zor­dabb. Itt a hőmérséklet éjjel mínusz 150 fok alá süllyed, nappal pedig 130 fokig emelke­dik, itt nincs sem hó, sem jég, sőt még levegő és víz sincs, csak élettelen kőzet. Ennek ellenére itt is lehet építeni olyan lakóházakat, amelyek fala és tetőzete megvédi az embert a fagy és a forróság, a meteoritok és a kozmi­kus sugárzás ellen. A holdlakók nem lesznek energiaszűkében, bőségesen szolgáltatnak majd energiát az atom- és naperőművek. Idővel az ipari üzemek is megjelennek a Hol­don, hiszen ez az égitest igen gazdag érté­kes ásványi anyagokban, s éppen az itteni kohászati üzemek látják el majd alap­anyagokkal az űrvárosok építőit. A távoli jövőben az emberek százezrei, sőt millió élhetnek a Holdon. A régi kráterek fölé átlátszó kupolákat emelnek, amelyek alatt virágzó oázisok lesznek. Ezeket gyorsvasút kapcsolja majd össze egyetlen civilizációs rendszerré. Annak lehetősége sides kizárva, hogy az ember idővel normális atmoszférát hoz létre a Hold felszíne feletti rétegekben. A Holdon megtelepülök utódai már igazi holdlakók lesznek. Nincs kizárva, hogy az itt születő nemzedékek már külsőleg is külön­bözni fognak tőlünk. Lehet, hogy éppen ők kezdeményezik majd a naprendszer többi bolygójának az átformálását és betelepíté­sét. De még akkor is a Földön, az emberiség bölcsőjében lesz legszebb az élet, ha a Hol­don is kialakulnak normális feltételei, ha a mesterséges atmoszféra kék égboltja alatt zöldellni fognak a kikelt vetések. VASZILIJ DMITRIJEV A Progressz teher­szállító űrhajó met­szete: 1 - műszereket tartalmazó térség, 2 - üzemanyagok tá­rolására szolgáló rész, 3 - rakodótérség, 4 - csatlakozó beren­dezés. A Progressz üzemanyagokat és különböző készlete­ket, műszereket, élel­miszereket és vizet szállít a Szaljut űrállo­másra. Feladata telje­sítése után nem tér vissza a Földre, ha­nem elég az atmoszfé­rában. Méretei hason­lók a Szojuz űrhajóé­hoz, 6,6 rr^-es rakterű- leiében 1300 kg szállítmány helyezhető el, a tartályokban 1000 kg üzemanyag, oxidációs anyag és levegő szállítható. Műszerezése egyszerűbb, mint a Szojuz űrhajónál, startolási tömege 7020 kg. — A Szaljut-6 űrállomás, mely­nek feldélzetén jelenleg Vlagyimir Kovaljonok űrhajós és Viktor Szavinih fedélzeti mérnök folytatja az űrkutatással kapcsola­tos és az Interkozmosz program­ban szereplő kísérleteket, immár három és fél éve kerülgeti a Föl­det. Ezalatt mintegy húszezer for­dulatot, s csaknem 840 millió kilo­métert tett meg. De ha pontosabbak akarunk lenni, a Szaljut-6 űrállomás rend­szerint nem is egyedül kering a Föld körül, hanem űrkomplexu- mot alkot a Szaljut személyszállító és a Progressz teherszállító űrha­jókkal. Abban, hogy ez az űrállo­más már eddig is ilyen hosszú időn át szolgálhatta az űrkutatást, nem kis szerepük van a Progressz teherszállító űrhajóknak, amelye­ket találóan vontató űrhajóknak is neveznek. A Progressz teherszállító űrhajók szerepe a Szaljut-6 űrállomás „fenntartásában“ Közismert, hogy az űrhajókra és az űrállomásokra, bármilyen magasan is van a keringési páyá- juk, mégiscsak hat valamilyen médékben a Föld vonzóereje. En­nek ellensúlyozására az űrobjek­tumok hajtóművei szolgálnak. Mi­nél magasabb pályán kering az objektum, annál kevesebb üzem­anyagra van szüksége ehhez. A Szaljut-4 űrállomás például, amely 400 kilométernél magasabb pályán keringett, kevesebb üzem­anyagot igényelt a pályánmara- dáshoz, mint a Szaljut-6, amely a Föld felszínétől számítva 345- 350 km magasságban kering. Az utóbbit azéd kellett alacsonyabb szintű pályára állítani, med ez jobb lehetőséget biztosít a Föld felszí­nének tudományos megfigyelé­séhez. Ahhoz, hogy az űrállomás eb­ben a magasságban megmarad­hasson, naponta egy liter, havonta tehát harminc liter üzemanyagra van szüksége. Ez három és fél év alatt körülbelül másfél tonnát tett ki. Ha tehát a Progressz teherszál­lító űrhajók nem pótolnák a Szal­jut-6 pályánmaradásához szüksé­ges üzemanyagot, bizonyára már az is az amerikai Skylab sorsára jutott volna. Amikor nem tadózkodik legény­ség az űrállomáson, az üzem­anyaggal is takarékoskodnak, ezéd ilyenkor a Föld vonzó és az io­noszféra fékező hatására az űrál­lomás keringési pályája alacso­nyabb szintűre csökken. A leg­utóbbi „szünet" alkalmával például 330 kilométerről - 304 kilométerre süllyedt. Ezzel összefüggésben a Progressz-12 teherszállító hajó­ra az a feladat is hárult, hogy vontató, illetve inkább toló űrhajó­ként visszasegítse az űrállomást az eredeti pályára. A Progressz egyébként „tankürhajóként" egy tonna üzemanyagot és összesen 2300 kg hasznos terhet vihet ma­gával. Annak, hogy az űrállomás élet- tadamát a Progressz űrhajók se­gítségével sikerült meghosszabbí­tani, rendkívül nagy tudományos és gazdasági jelentősége van, hi­szen számos hosszú ideig tarió kísérletet nem kellett idő előtt be­fejezni. Arról nem is beszélve, hogy ezt a drága űrobjektumot így gazdaságosabban lehet kihasz­nálni. Tulajdonképpen a Prog­ressz teherszállító űrhajóknak kö­szönhető az is, hogy a nemzetközi legénységek a szocialista orszá­gokból sorra részt vehettek és ve­hetnek az űrállomás fedélzetén végzett tudományos-kutatási munkákban. (-ai)-4 1981. IV. 12. ÚJ SZÚ i 'i inflBBK!

Next

/
Thumbnails
Contents