Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
E mlékversek gyűjtésével és szépirodalmi besorolásával a magyar szakirodalomban - tudomásom szerint - komolyabban még nem foglalkozott senki. A néprajzi jellegű kiadványok is hallgatnak róla. A Magyar Néprajzi Lexikon címszavai közt szintén hiába keressük. Az emlékversek figyelmen kívül hagyásának feltételezhetően két oka van: az egyik a nem kimondottan népi származás, a másik pedig a dilettantizmus vádja. Véleményem szerint mindkét okot háttérbe kell szorítania annak a ténynek, hogy a néprajz történettudomány, az egész népi kultúra feltárására törekszik, s ennélfogva gyűjtési területe határtalan. Ha a néprajz számon tartja a nem kimondottan szájhogyomány útján terjedő hetöen nagy részük az egész magyar nyelvterületen ismeretes. Terjedésük legtöbb esetben a véletlennek van kitéve, függ a családi és baráti kapcsolatok területi hatósugarától. Ha az emlékversek származását vizsgáljuk, a következő főbb forrásokhoz jutunk el: költők alkotásaihoz, népdalokhoz, magyar nótákhoz, köszöntőkhöz, gyermekjátékokban használatos mondókákhoz, kiszámolókhoz, csúfolódó mondókákhoz,közmondásokhoz stb. Müköltészeti termékek népiesedésére is találunk példákat. A felgyújtott versek - lényegi részüket tekintve - a következő hat nagyobb tartalmi egységbe sorolhatók: 1. figyelmeztető és fenyegető versek (általában az emlékkönyvek Emlékversek a galántai járásban 1981. IV. 12. vöfélyrigmusokat, kapufélfa- és sírfeliratokat, a munkásfolklórról nem is beszélve, véleményem szerint az em- lékvers-irodalomra is fel kell figyelnie, s az ide tartozó termékeket szintén birtokába kell vennie. Történettudományi szempontból nem lehet különösebb jelentősége annak, hogy ezek a versek a félnépi jellegű „közköltészetbe“ tartoznak, s jelentős részük valóban dilettáns. Az irodalomból tudjuk, hogy az emlékkönyvek ősének azt az emlékiratot tartják, amelyet néhány ezer nemesember szerkesztett 1500-ban. V. Károly német-római császár születése alkalmából. Ennek mintájára később a ritkábban találkozó emberek írtak emléksorokat egymásnak, még később pedig a barátok és barátnők szíves emlékezéseit gyűjtötték az emlékkönyvekbe össze. Története során az emlékkönyv a vallomások könyvének a szerepét is betöltötte; egy-egy szépség hódolói ebbe írták, rajzolták és főként idézték szívük érzelmeit. Az emlékkönyvek napjainkban betöltött szerepét vizsgálva kétségkívül megállapítható, hogy nem egyéb, mint leányaink kedves játékszere, általában az iskoláskor kezdetétől a pályaválasztásig terjedő életszakaszban. Használata szórványosan a fiúknál is megtalálható. Az emlékversek gyűjtését 1967- ben kezdtem; legnagyobb intenzitással 1977 novemberében és decemberében gyűjtöttem, ekkor már a teljességre törekvés igényével. A galánatai járás 33, csaknem teljesen vagy túlnyomórészt magyarlakta községből vannak adataim 448 adatközlőtől. Az adatközlők - csekély kivétellel - alapiskolai tanulók. Az adatközlés a legtöbb esetben az emlékkönyv bemutatásával történt. Járásunk magyar tanítási nyelvű iskoláiban a 7-15 éves lányok 54,35 százalékának van emlékkönyve; a fiúknál ez a szám csupán 7,75 százalék. Az összes alapiskolás tanuló 30,74 százalékának van emlékkönyve. Bár gyűjtésem csak a galántai járás területére terjedt ki, a felgyújtott versek előfordulását téves volna szigorú határok között elképzelni. Feltételezelején és végén fordulnak elő), 2. az emberi élettel, sorssal kapcsolatos versek (ifjúság, szenvedés, bánat, búcsú, remény, szerencse, jókívánságok), 3. becsületességre, erényes életmódra intő versek (szeretet, szerénység, jóság, ártatlanság, barátság, tanulás, munka), 4. a szerelemmel, házassággal kapcsolatos versek (első szerelem, titkos szerelem, szépség, álmodozás, csók, hűség, levél), 5. csúfolódó és beugrató versek,6. emlékezésre felszólító vagy arról biztosító, fogadkozó versek. Az emlékkönyvi beírások zöme nem kapcsolódik semmiféle kiemelt alkalomhoz. Alkalomhoz kötöttséget csak a következő esetekben tapasztalhatunk: 1. az emlékkönyv megvásárlásakor, illetve odaajándékozása- kor (az első bejegyzés gyakran a könyv adományozójáé), 2. az emlékkönyv tulajdonosának a névnapja alkalmával (ritkább eset), 3. az érettségizőknél a szalagavatói ünnepség előtti vagy utáni napokban. Többnyire minden bejegyzés külön oldalra kerül, és külön feliratot kap. Leggyakoribb felirat az ,,Emlékül“. A bejegyzés után az aláírás és a keltezés található. Előfordul az is, hogy a bejegyző a nevét titokban tartja. Az emlékkönyvben kijelölt oldalakat, illetve lapokat is találunk. A könyv belsejében két egymást követő oldalt egynek tekintenek, és ,,Társas lap“- nak jelölnek ki. Csaknem valamennyi emlékkönyvben megtalálható, néha más megnevezés alatt (pl.Baráti oldal, Tanítók lapja stb.). A felirat alá különféle elrendezésben vonalakat, köröket, háromszögeket, szíveket stb rajzolnak. Ezekre, illetve ezekbe a jó barátnők, ismerősök pedagógusok alkalomszerűen ráírják, beleírják a nevüket. Ha az emléksorokat abból a szempontból vizsgáljuk, hogy az emlékkönyvnek általában melyik részében fordulnak elő, a következő hat esetre figyelhetünk fel: 1. az emlékkönyv elején, többnyire az első oldalon, 2. az első és utolsó oldalon kívül bárhol (az emlékversek java itt található), 3. az emlékkönyv közepe táján (csak egy esetben), 4? az emlékkönyvnek egy meghatározott oldalán (erre az oldalra valamelyik megelőző lapon felhívják a figyelmet), 5. az emlékkönyv valamelyik lapjának behajtott sarkán, illetve sarka alatt, 6. az emlékkönyv végén többnyire az utolsó oldalon. A barátság és szeretet vetélkedőjére is itt kerül sor; aki az emlékkönyv tulajdonosát a legjobban szereti, azé az utolsó bejegyzés. Az emlék legtöbbször vers és rajz, néha külön vagy csak az egyik, vagy csak a másik. Leggyakoribbak a virágrajzok (rózsa, szegfű, ibolva stb.), de a rajzok témája más is lehet (pl. hajó, házikó, szív, nyuszi, medve- bocs, közismert mesealak stb.). A rajzok festése általában színes ceruzával vagy vízfestékkel történik. Rajz helyett kinyírt virág beragasztásával is találkozunk. Az emlékversek kerek, befejezett alkotások, illetve ilyen jellegű idézetek. Legszembetűnőbb jegyük a ritmus és a rím. Ezek megromlása- a másolás következtében - sajnos, gyakori. A változatok előfordulása a lüktető ritmusú, általában rövidebb lélegzetű, a kiolvasó mondókákhoz hasonló emlékverseknél jellemző. Az emlékversekben előforduló nyelvi ötletességek közül elsősorban a következők érdemelnek figyelmet: azonos alapú szavak, alliteráció, nyelvtörő, metafora, fokozás, rövidítés, betűszók, intarzia, versfökben vagy' a verssorok végében elrejtett szavak, fogyó számok, emelkedő és fogyó, vagy csak emelkedő számsor, gondolati ritmus stb. A betűk, illetve a szavak elrendezésének következő játékos eseteire figyelhetünk fel: egymást keresztező betűlánc, közös első betű, háromszög oldalaira írt szöveg, körökbe, szívekbe, borotvapengékbe, szőlőfürt szemeibe írt szöveg, bejegyzés haránt irányban, beírás fordítva stb. Az emlékversek egy csoportjában család- és személynevekkel is találkozunk. Ennek esetei: 1. az emlékkönyv tulajdonosának a neve, 2. a bejegyző személy neve, 3. költők neve. Ez utóbbinál csak Petőfi és Madách nevével találkoztam. Figyelmet érdemelnek az emlékversekben előforduló virág-, növény-, állat- és színnevek. Ezeknek nem egy esetben szimbólumjellegük van. A rózsa a szépség, ritkábban a büszkeség jelképe. Az ibolya a szerénységé, a nefelejcs az emlékezésé és a hűségé, a hóvirág a lelki tisztaságé, a gyöngyvirág pedig az alázatosságé és a szépségé. A növénynevek közül szimbólumjellege csak a négylevelü lóherének van. Ez a szerencse jelképe. Az állatnevek közül kiemelt szerepe a fecske és a galamb madárnévnek van: fecske és a galamb viszi és hozza a levelet. A színnevek közül mint jelkép csak a fehér és zöld emelhető ki. Az előbbi a becsületesség, erkölcsi tisztaság, az ártatlanság, az utóbbi pedig a reménység színe. Az emlékversekben - szórványosan- földrajzi nevek is előfordulnak. Gyűjtőmunkám során az emlékkönyvekben felbukkanó szlovák és cseh emlékverseket is felgyüjtöttem. Érdekes s egyben tanulságos feladat volt az emlékversekben megmutatkozó magyar-szlovák (cseh) nyelvi kölcsönhatás vizsgálata. A gyermekek az emlékkönyvet mindenféle külső kényszer nélkül használják, önmaguk kedvtelésére. Ezt a kedvtelést feltételezhetően a felnőttek hasonló eljárása is élteti, gondoljunk csak a kiállítások és egyéb jelentősebb rendezvények vagy ünnepnapok (névadó, házasságkötés, házassági évforduló stb.) alkalmával használatban levő emlékkönyvekre. Megítélésem szerint a játékszerü- ség színvonalára került emlékkönyvirodalomnak pozitív vonásai is vannak. Ezek elsősorban pedagógiai és képzőművészeti-esztétikai jellegűek. A bejegyzések pedagógiai értéke főleg abban rejlik, hogy jelentős részük valamilyen életbölcsességre hívja fel az emlékkönyv tulajdonosának figyelmét. A gyermek játékos formában közelebb kerül a költészethez, emellett pedig képzőművészeti hajlamait is módjában áll fejlesztenie. Hiszen a bejegyzéseket kísérő rajzok a kézügyességet, szépérzéket és fantáziát egyaránt fejlesztik. Sikamlós tartalmú, durva bejegyzést egyetlenegyet sem találtam az általam átlapozott emlékkönyvekben. Végezetül szeretném még egyszer hangsúlyozni: az emlékkönyv a legr hosszabb ideig használatos játék. Nem akkor cselekszünk helyesen, ha lebecsüljük, hanem akkor, ha megbecsüljük és gyermekeink nevelésének a szolgálatába állítjuk. GÁGYOR JÓZSEF EMLÉKVERSEK Szeretet, szerencse, Boldogság és béke Legyen kicsi szíved Állandó vendége. ★ Légy szorgalmas, Mint a méhecske, Úgy válik belőled Aranyos menyecske. ★ Piros rózsa, Kék szegfű, Irta ezt egy Kékszemű. Nem írom ki Nevemet, Úgyis ismersz Engemet. ★ Kék a szemed, Piros a szád. Huncut, aki Haragszik rád. ★ Jobb a puszi, mint a kása, Csak az anyu meg ne lássa. Ha meglátja, az se baj, Hisz ő is volt fiatal. ★ Küldök egy darazsat Szúrós fullánkjával, Csípje meg a szádat, Ha csókolódzol mással. ★ Fél téglából van a szívem. Egészből a lelkem, Hozzád vágom mind a kettőt, Ha elfeledsz engem. ★ Piros rózsa, szőlőfürt, Aki írta, csókot küld. ★ Előbb süssél palacsintát, Aztán szeress gimnazistát. ★ Azért írtam fordítva, Járj utánam ordítva. ★ Ha majd az egerek Macskát esznek, Biztos lehetsz, Hogy elfeledlek. ★ Egy, kettő, három, négy, Minél előbb asszony légy! Négy, három, kettő, egy, Ez nem olyan könnyen megy. ★ 1000 ismerjen, 100 szeresen, 10 megkérjen, 1 elvegyen, az hű legyen. ★ Utolsó lapra csak Annak szabad írni, Ki e csinos kislányt Feleségül kéri. A következő bejegyző válasza: Én elvenném, De nem tehetek róla, Hogy fiú helyett Lányt hozott a gólya. ★ Aki ezt az emlékkönyvet ellopja, Seprűnyélen repüljön a pokolba! ★ Ki nálamnál jobban szeret, Lapozzon tovább, ha lehet. Csontó László: Ebédidő (fehér tus)
