Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
rnrnmm mmm Kukoricaprogram a komáromi (Komárno) járásban Könözsi István felvétele ERDŐGAZDÁLKODÁS - ÖSSZHANGBAN A TÁRSADALOM ÉRDEKEIVEL rülmények között a földművesek vajmi keveset tudnak hasznosítani a fajtakísérletek tanulságaiból, hiszen mire rájönnek, hogy náluk melyik hibrid termesztehető a legjobb eredménnyel, addigra már másokat kénytelenek vetni. Az erdőgazdálkodás egyik legsajátabb jellemzője a hosszú és folyamatos termelési ciklus, ami különös jelentőséget kölcsönöz az előrejelzéseknek, valamint a távlati tervezésnek. Kifejezésre jut ez a tény a tíz évre szóló erdőgazdasági üzemtervekben is, amelyek nélkül akorszerű erdőgazdálkodás szinte elképzelhetetlen. Az erdőgazdálkodás a népgazdaság szerves része, s így az ágazatnak fokozott figyelmet kell szentelni az ötéves tervekben is. A most kezdődő 7. ötéves tervidőszak, valamint a CSKP XVI. kongresszusa jó alkalmat szolgáltat arra, hogy felmérjük és értékeljük az elmúlt tervidőszak erdőgazdálkodási eredményeit is. Ezeket a feladatokat népgazdaságunk szükségletei és lehetőségei határozzák meg, melyeknek természetesen összhangban kell lenniük az erdőgazdaság szükségleteivel és lehetőségeivel. Erdőgazdaságaink legfontosabb és alapvető feladatai a 6. ötéves tervidőszakban - a CSKP XV. kongresszusa irányelveinek értelmében - elsősorban az erdők termőképességének további növelése, a népgazdaságnak fa-nyersanyaggal történő folyamatos ellátása és az exportfeladatok teljesítése, valamint az erdők össztársadalmi funkciójának fokozása volt. E feladatok keretében mindenekelőtt nagy figyelmet kellett fordítani az erdősítési, erdőápolási és erdővédelmi munkálatok tökéletesítésére és maradéktalan elvégzésére. Erdeink termőképességének fokozásával kapcsolatban növelni kellett a fakitermelést, és ami még ennél is fontosabb, a haszonfa kitermelésének mértékét. Ugyanakkor komoly erőfeszítésekre volt szükség annak érdekében, hogy a kevésbé értékes hulladékfa is feldolgozásra kerüljön. Ezt a rendkívül fontos és igényes feledatot csak a fa komplex felhasználásának keretében lehet megvalósítani. A 6. ötéves terv befejezésével annak alapvető feladatait értékelve megállapíthatjuk, hogy az erdőgazdaságok a legfontosabb célokat teljesítették. Figyelemre méltó eredmény ez, annál is inkább, mivel a terv teljesítése sok esetben csak igen nagy nehézségek árán vált lehetővé. Az erdőgazdaságok dolgozói rendkívüli erőfeszítéseket tettek e nehézségek leküzdésére. Erről tanúskodik egyebek között az is, hogy erdeink termőképességének fokozása érdekében folyamatosan sikerült teljesíteni az erdőfelújítási, valamint az erdőtelepítési terveket. Igen figyelemreméltó az a tény, hogy a 6. ötéves tervidőszak folyamán gyakorlatilag felszámoltunk valamennyi vágásterületet. Erdősítést nem kevesebb mint 93 000 hektáron végeztek az erdőgazdaságok, s ugyanakkor a mesterséges felújítás kiterjedése mintegy 56 százalékkal haladta túl a fakitermeléssel érintett területek kiterjedését. Bár ez a tény az erdőgazdaságok dolgozóinak nagy erőfeszítéseiről tanúskodik, egyúttal ráirányítja a figyelmet egy jelentős erdöfeljújítási tartalékra, melyet mostanáig még nem sikerült teljes mértékben kiaknázni. Itt elsősorban a természetes felújítás adta lehetőségekre gondolunk, melyet a jövőben sokkal nagyobb mértékben kell az erdőgazdaságoknak kihasználniuk. Ez a módszer ugyanis nemcsak sokkal olcsóbb, így tehát gazdaságosabb is mint a mesterséges felújítás, de egyúttal biológiailag is előnyösebb és célszerűbb. A természetes úton felújított állományok sokkal ellenállóbbak a betegségekkel és kórokozókkal szemben, s nagyobb lehetőséget nyújtanak a minőségi kiválasztásra is. A kitűzött feladatokkal összhangban eredményesen teljesítette az erdőgazdálkodási ágazat az erdőnevelési teendőket is. Erről tanúskodik egyebek között az a tény, hogy tisztításokat és gyérítéseket mintegy 604 000 hektáron végeztek az illetékes erdő- gazdaságok. A teljesség kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a szükségesnél kevesebb figyelmet szenteltek e téren a 40 évnél fiatalabb állományoknak, ahol a munkák ugyan rendkívül igényesek, de nem eléggé gazdaságosak. Igen jó eredmények születtek az elmúlt tervidőszakban a fakitermelés- és értékesítés terén is. A terv által kitermelésre előirányzott fa mennyiségét mintegy 2,3 százalékkal sikerült az erdőgazdaságoknak túlteljesíteniük. Ennél azonban sokkal jelentősebb az a tény, hogy a fakitermelés növelésével egyidejűleg mérsékelten növekedett az értékesítésre kerülő haszonfa mennyisége is. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a fakitermelési feladatokat csak rendkívül nehéz körülmények között lehetett teljesíteni. A kitermelésre került fa mennyiségének ugyanis mintegy 25 százaléka hó- és vihartörésekkel károsított állományokból került ki, ami jelentősen megnehezítette a fakitermelési munkákat. Népgazdasági szempontból rendkívül kedvező jelenség az exportfeladatok túlteljesítése, melyek révén jelentős devizabevételt sikerült biztosítani. Mindehhez természetesen hozzájárult az is, hogy a fa világpiaci ára az utóbbi években lényegesen emelkedett. Pozitív tényként könyvelhetjük el továbbá azt is, hogy az exportra kerülő faanyag jelentős részét olyan választékok képezték, amelyek jelenleg nálunk iparilag nem hasznosíthatók. Az exportfeladatok jelentős túlteljesítése, valamint a fakitermelésben visszamaradó feldolgozatlan fa mennyisége rávilágít egy fontos feladatra: nevezetesen a fa komplex felhasználásának problémájára. Sajnos, ezt a kérdést nem sikerült az elmúlt tervidőszakban megoldani, s így a kevésbé értékes, vékony faanyag még mindig nem került teljes mértékben feldolgozásra. A hulladékfa feldolgozásának fokozását elsősorban a farost- és faforgács lemezek gyártásának kibővítésé^ vei lehet elérni. Végül, de nem utolsósorban ugyancsak eredményesen teljesítették az erdőgazdaságok az erdők össztársadalmi funkciójának fokozásával kapcsolatos feladatokat is. Azoknak az erdőknek a területe ugyanis, ahol az elsődleges cél nem a fatermesztés, hanem az erdők közjóléti szerepének biztosítása, ma már az összes erdőterület 22,1 százalékát teszi ki. Az erdőgazdaságok feladata megfelelő gazdálkodás mellett annak a feltételnek a megteremtése, hogy ezek az erők valóban egész társadalmunk érdekeit szolgálják. KOHÁN ISTVÁN A február közepén megtartott járási pártkonferencia határozataiban kiemelt hangsúlyt kapott a gabonatermelés fejlesztése. A terv az 1981 -85-ös időszakban egy millió nyolcvanezer tonna szemes termény megtermelését irányozza elő, s mivel a kukorica termesztésében még nagyon sok a lehetőség, a fejlesztésre fordított figyelem alapján a búza mellett ez lesz a tervidőszak másik fő gabonanövénye. A tervekkel összhangban a járásban ötéves átlagban hektáronként 6 tonnás kukoricahozamot kell eférni. A határozat elfogadása óta mindössze pár hét telt el, de már elkészült a kukorica termesztésének komplex programja, amelynek egyes részleteit Terbák Zoltán mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság növénytermesztési ágazatvezetőjével boncolgattuk. Néhány adat - összehasonlításul Az új célkitűzések igényességének érzékeléséhez legalább nagy vonalakban ismerni kell a 6. ötéves tervidőszak eredményeit. öt év alatt a járás földművesei 1 millió 26 ezer tonna szemes terményt termeltek meg. Ezen belül a szemes kukorica 384 200 tonnát tett ki, ami a tervezett mennyiségnek 82,9 százaléka. A nagy kiesést a tervezettnél nagyobb búza- és árpahozamokkal sem sikerült ellensúlyozni. A mezőgazdaság gabonatermelési feladatait mindössze 95,4 százalékra teljesítette, elsősorban a kukoricatermesztésben felmerült hiányosságok miatt. E hiányosságok sorában döntő, hogy öt év alatt szemes kukoricát mindössze 75 300 hektárról - a tervezett terület 90 százaléka - takarítottak be. Annak ellenére, hogy a vetésterveket mindig teljesítették. A kései hibridek azonban nem értek be, s jelentős területeket kellett silókukoricának átminősíteni. Az öt év alatt 4,83 tonnás átlaghozamot értek el, a tervezettnél 0,46 tonnával kevesebbet. Ez a kiesések további lényeges oka, ami viszont egy egész sor objektív és szubjektív jellegű tényezővel, mint például a termesztés agrotechnikájával, a tápanyagutánpótlással és a növényvédelemmel a betakarítással és a termés betakarítás utáni kezelésével is összefügg. Komplex program - reális alapokon Az új program a feladatok megvalósításának módját a lehető legreálisabb alapokra helyezi. Elsősorban azokat a termesztési kérdéseket részletezi, amelyek az elmúlt ötéves tervidőszakban a legnagyobb problémákat okozták. A rendelkezésre álló műszaki bázis adta lehetőségekkel összhangban a szemes kukoria optimális vetésterületét évi 13 500 hektárban határozza meg. Az 1976-80-as évekhez viszonyítva ez visszalépés, de mindenképpen helyes döntés. E kisebb területen is lehet a korábbinál többet termelni, ha megteremtik a kellő feltételeket, ha a kukoricából kihozzák a benne rejlő biológiai képességet. Mégpedig a búzához hasonlóan állandósítva a nagy hozamokat. A komplex termesztési program a sokéves tapasztalatok alapján a megfelelő hibridválasztékot is meghatározza. A részletes felmérés alapján úgy mutatkozik, hogy a járás időjárási viszonyainak megfelelően, a beérés ideje és a hozamképesség ésszerű arányba állítása mellett 75 százalék lehet a rövidebb tenyészidejű hibridek részaránya, amelyen belül 40 százalékban képviseltetik magukat a korai hibridek. A vetésterület negyedén kései hibrideket termesztenének. Nagy megelégedettséget jelent a járásban, hogy az idei hibridválaszték megfelel a fenti elképzeléseknek. A tervezet azt is kimondja, hogy a jövőre nézve jobban állandósítani kell a hibridválasztékot. 1976-80 között több mint hetvenféle hibridet vetettek a gazdaságok, az egyik évben teljesen eltérő választékot, mint az előzőben. Ilyen köA tudományos-műszaki ismeretek hasznosításával Az intenzív termesztés lényeges feltétele a tudományos-műszaki haladás legújabb ismeretein alapuló munka. A kukoricatermesztés komplex terve értelmében ilyen alapon végzik majd a tápanyagutánpótlást és a növényvédelmet. A tudományos munka irányítója a hetényi (Chotín) Agrokémiai központ lesz, ahol már kiépítették a megfelelő laboratóriumot. Ez talajminták és levélelemzések alapján meghatározza az adagolandó tápanyag jellegét és mennyiségét is. Mivel a tápanyag- és a vegyszerellátásban rövidesen aligha áll be számottevőbb pozitív fordulat, a kukoricatermesztés programja a várható nehézségekkel is számol. Ezek áthidalását szolgálja, hogy a gazdaságok évente a szemes kukorica vetésterületének negyedén szerves trágyát is bedolgoznak a talajba, és a kukoricának harmadát nem kukorica után fogják termeszteni. E harmadrészen a Zeazin is megteszi a kellő hatást, a többi, nehezebben beszerehető vegyszerből így több jut a fennmaradó kétharmad részre. A tudomány segítségét veszik alapul az öntözésben is. Járásszerte jelenleg 13 000 hektár öntözhető, s ez a terület 1985-ben eléri a 18 000 hektárt.,Reális tehát a cél, hogy a kukorica vetésterületének legkevesebb 30 százalékát öntözzék. A termesztési program a szem betakarítás utáni kezelésére is gondol. Mellőzi a meleglevegős takarmányszárítók igénybevételét, mivel a közvetlen lánggal történő szárítás során csökken a szem tápértéke, és párhuzamosan hasznos tömegének 8-12 százaléka is elvész. A végső megoldás a szemesterményszárítók építése, de párhuzamosan, s kezdetben ezek hiányának ellensúlyozására a mezőgazdasági üzemekben a már bevált technológiák alapján a kukorica nedvesen, szárítás nélkül történő tartósítását is alkalmazni kell, hogy az elraktározási lehetőségek ne lassítsák a betakarítás ütemét. Magyarországi tapasztalatokat is érvényesítenek A termelés végső eredményét döntően meghatározza az alkalmazott agrotechnika, s tény, hogy kár olyan ismeretek megszerzésére időt, fáradságot pazarolni, amit mások már kikísérleteztek. Ilyen gondolatokkal vezérelve a járásban már 1981-ben kétezer hektáron a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat technológiája alapján fogják termeszteni a szemes kukoricát. A rendszergazda szerepét a keszegfalvi (Kameniőná) és a bátorkeszi (Vojnice) földmüvesszövet- kezet veszi át, és mindketten egy további üzemet fognak patronálni. A szerzett ismereteket más mezőgazdasági üzemek is hasznosítani fogják. A technológia alapjainak elsajátítása céljával először egy 16 tagú, elsősorban elnökökből és szakemberekből, majd egy 30 tagú, főleg traktorosokból álló csoport továbbképzésen vett részt Bábolnán, ahol megismerkedtek a vető- és munkagépek kezelésével és az iparszerű kukoricatermelés lényeges mozzanataival. Párhuzamosan a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézet isszervezett tanfolyamot, mivel - az eredményesség össze- hasonlítása céljával - a gútai (Kolárovo) földművesszövetkezetben és a Bajcsi (Bajő) Állami Gazdaságban a kutatóintézet kukoricatermelő technológiáját fogják alkalmazni. Mindez együttvéve feltétele a legújabb tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazása meggyorsításának és kiszélesítésének, s így a még számottevőbb sikerek elérésének. EGRI FERENC 1981. IV. 12. ÚJ SZÓ
