Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. IV. 12. VASÁRNAP BRATISLAVA XIV. ÉVFOLYAM 14. SZÁM ÁRA 1 KORONA A világűrbe vezető utak nem hasonlítanak az autópályákhoz. Ezeket különleges módszerekkel kell kiszámítani. Az égitestek vonzása elhajlítja az űrhajók pályáját, s ezek így vagy zárt görbét, ellipszist, vagy pedig nyitottat, hiperbolát képeznek. A Föld lakói közül eddig mintegy százan utaztak ezeken a pályákon. A világűr eddigi utasainak fele szovjet állampolgár, nyolcán a testvéri szocialista országokat képviselték, a többiek pedig amerikai űrhajósok. Ha az űrben való tartózkodási idejüket összeadjuk, több mint öt évet kapunk. Ennek ötödrésze a Szovjetunió Kétszeres Hőse, Valerij Rju- min nevéhez fűződik. Kilenc szovjet űrhajós, éspedig V. Sata- lov, A. Jetiszejev, P Klimuk, V. Bikovszkij, N. Rukavisnyikov, V. Rjumin, V Kubaszov, V. Gorbatko és O. Makarov már háromszor járt az űrben, sokan pedig kétszer vettek részt az űrutazásban. Az űrrepülés időtartama Jurij Gagarin 108 perces repülésétől L. Popov és V. Rjumin több mint féléves utazásáig rendkívül megA fejlesztés további szakaszát az izotópvitorlás hajtómű képezi, amely másodpercenként 10 000 kilométeres sebességgel bocsát ki alfa-részecskéket. Az ilyen hajtómű tolóereje milliószorosa is lehet saját tömegének, s működési ideje lényegében csak a kiválasztott aktív izotóp felezési idejétől függ, ami évekig is eltarthat. Ezek a tervek ma még többnyire csak elméleti jellegűek. Az űrhajózási gyakorlatba való bevezetésükre azonban előreláthatólag nem kell túl sokáig várni. Távlatilag már kezdenek kirajzolódni a fotonrakéta egyelőre még homályos körvonalai is, amely fényt, vagyis fotonokat bocsát ki, s így hoz létre tolóerőt ellentétes irányban. Ebben a hajtóműben a fotonok tömege az anyag és az antianyag egyesülésével jön létre, s így sokkal több energia termelődik, mint bármilyen atomreaktorral működő hajtóműben. Ma még természetesen túl korai lenne az ilyen hajtóművek gyakorlati alkalmazásáról beszélni, hiszen még azt sem tudjuk, hogy miként lehetne legalább említésre méltó mennyiségű antianyagot létrehozni. Ám nincs kizárva, hogy éppen a fotonrakéta viszi majd el az embert a csillagközi utazásokra. A kémiai és az atommeghajtású rakéták tehát nem lesznek az űr meghódításának kizárólagos eszközei. A konstruktőrök tapasztalt kezei alatt a jövőben sokkal egzotikusabb szállítóeszközök is születnek. Ilyenek lesznek például a napvitorlák, továbbá az elektromágneses katapultok, amelyekkel Jurij Gagarin a világ első űrhajósa 20 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én nyitotta meg az űrrepülések korszakát sikeres Föld körüli útjával. A Vosz- tok-1 űrhajónak 181 km magasságra történő felemelése, a Föld megkerülése, majd a fékezés és a , leszállás összesen 108 percet vett igénybe növekedett. Hasonló növekedést ért el az űrhajók tömege is, a 3,5 tonnás Vosztok űrhajótól kezdve a 32,5 tonnás űrkomplexumig, melynek fedélzetén csupán a tudományos műszerek súlya 2,5 tonnát képvisel. Ezek a sikerek a több millió kilowatt teljesítményű kémiai hajtóműveknek köszönhetők. Ezek vitték fel húsz évvel ezelőtt Jurij Gagarint, a világ első űrhajósát Föld körüli pályára. Ezekkel a hajtóművekkel érték el az amerikai űrhajósok is a Holdat, s ezek tették lehetővé, hogy az ember automatikus űrszondákat küldjön a Mars, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz felé. A naprendszer teljes meghódításához azonban ezek a hajtóművek nem lennének elegendők. A jövőben új, sokkal célszerűbb és hatékonyabb hajtóművek jelennek meg. Elsősorban az atomreaktor elvén működő, s űrhajózási célokra kifejlesztett hajtóművek jönnek számításba. Az atomhajtású rakétahajtómü sokkal nagyobb erővel bocsátja majd ki a fúvócsöveken a felhevített gázokat, mint az a jelenlegi kémiai hajtóműveknél történik. Ezeknek a rakétáknak tehát kevesebb , üzemanyagra lesz szükségük. Ezáltal csök- - kenthető az egész rakétatest tömege, s’nagyobb haladási sebesség érhető el velük. A tudósok már most is kutatják az űrhajók atommeghajtásának elméleti lehetőségeit. A folyadékrendszerű atomreaktor például több mint 3000 °C-ra képes felhevíteni a hidrogént. Az ilyen hajtómű tolóereje saját tömegének ötvenszerese is lehet. A gázrend- szerü atomreaktor már 30 000 °C-ra hevíti a hidrogént, s ennek megfelelően a fúvócsőből kiömlő gázok sebessége és a hajtómű tolóereje is lényeges mértékben megnövekszik. Az atomfűtőanyaggal működő MHD (mag- netohidrodinamikai) generátor olyan tolóerőt képes kifejteni, amely ezerszerese lehet a rakéta tömegének. A fúvócsőből kiömlő gázok sebessége itt elérheti a másodpercenkénti 100 kilométeres sebességet. Ez a hajtómű hónapokon át üzemeltethető megállás nélkül. Vladimír Remek ésAlekszej Gubarev, az első szovjet-csehszlovák közös űrrepülés résztvevői a Földre való visszatérésük után Bratislavába is ellátogattak. Az űrhajósok az SZLKP KB első titkára, Jozef Lenári elvtárs társaságában közelebbről is megismerkedtek Szlovákia gyorsan fejlődő fővárosával és lakóival (A CSTK felvételei) (Folytatás a 16. oldalon) a Holdról lehet majd anyagokat és készleteket továbbítani, a lézerhajtómühöz lézersugár „vezeték“ szállítja majd az energiát... a legcsodálatosabb elgondolásnak pedig az „űr- felvonó“ mutatkozik, amelyre Jurij Arcutanov leningrádi mérnök terjesztett elő javaslatot. Bárhogy is lesz, nem sok időbe telik, s a Föld lakóinak ezrei távoznak majd évente a világűrbe, igazolva K. E. Ciolkovszkij prófétai szavait, hogy az emberiség nem marad örök időkre a bölcsőjében. De felmerülhet a kérdés: miért kell továbblépnie erről a gyönyörű és vendégszerető égitestről? Hiszen a Földön születtünk. Itt éltek az őseink, akik megteremtették az emberi kultúrát, amely az évmilliók során kialakult természeti környezet mellett „második környezetünket“ képezi. A világűrbe való tömeges távozás szükségességének hirdetői éppen azt a kérdést vetik fel, hogy megmarad-e a Földön örökké a természeti környezet. Hiszen a gyorsan szaporodó emberiség már eddig is könyörtelenül beavatkozott az őstermészetbe, csatornahálózattal, autópályákkal, vasútvonalakkal szabdalta fel a kontinenseket, erdőket irtott, folyókat, tavakat szennyezett ipari hulladékokkal. Az ipari üzemek füstjei, a gépkocsikból és a sugárhajtású repülőgépekből kiömlő káros gázok beszennyezik a levegőt, s az ember az óceánok vizét sem kíméli, hiszen a kőolaj tengeri szállítása, különösen a szupertankhajók katasztrófái következtében egyre több olajfolt borítja égitestünk „víztüdejét“. Nem kell hozzá túl sok év, állítják az űrhajózás egyes hívei, s az élet lehetetlenné válik a Földön. Az energetikai források, az ásványi nyersanyagok és az édesvíz készleteinek kimerülése után, amikor a levegőt is teljesen megmérgezték a füst- és a gázanyagok, az ember tulajdonképpen rákényszerül, hogy átköltözzön a világűrbe, mert csak így mentheti meg saját magát és utódainak az életét. A Szaljut űrállomás fedélzetén dolgozó szovjet űrhajósok, valamint az INTER- KOZMOSZ program keretében velük együttműködő nemzetközi legénységek a Szojuz hordozórakétával indulnak a bajkonuri kilövőállomásról. A rakéta teljes hossza az űrhajóval együtt 49,3 méter, tömege 300 tonna 1 KIMBE! immrw/o JlLruJV-11
