Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-04-12 / 14. szám

Vasárnap 1981. április 12. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.53, nyugszik 19.23 Közép-Sztovákia: 6.01 nyugszik 19.31 Nyugat-Szlo­vákia: 6.09, nyugszik 19.39 órakor A HOLD kel-12.15, nyug­szik 3.01 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GYULA ÉS ESTERA nevű kedves olvasóinkat 1781-ben született SZENT- PÉTERY József, a XIX. szá­zad leaielentósebb magyar ötvösművésze (t 1862) • 1831-ben született Con­stantin Emile MEUNIER bel­ga szobrász, festő és grafi­kus (f 1905). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Célkitűzéseink a nép ügyét szolgálják írta: Benyó Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke Választékbővítés a rimaszombati (Rimavská Sobota) húskombinátban Hacsi Attila riportja Ránk is vigyáznak Németh János írása Harmatos út a csillagos égen Bödök Zsigmond írása Akimov Részlet Georg íj Markov: Szibéria című regényéből „Egy tapodtat sem hátrálnak“ Gárdos Miklós írása llllllllllllllllllltllllllllllllllll A busz fékezett, majd nagyokat szusszantva meg­állt. Amikor leszálltam, jobbra-balra tekintgettem, nem akartam hinni a sze­memnek. A városiasán rendezett tér új üzletházai­val, parkjával, a parkolóhe­lyen sorakozó gépkocsikkal cseppet sem hasonlított a húsz év előtti, szennyes vizű, békás távú faluköze- pére. Csak amikor rámkö­szönt, akkor láttam meg ré­gi ismerősömet. Mindjárt leolvastam az arcáról, hogy örül a meglepetésemnek, hogy büszke a falujára. Joggal teheti, mert sokat tett érte. Még jól emlék­szem egy-két hozzám irt levelére: „Most építjük a fa­luban a vízvezetéket, kinn serénykedik a falu apraja- nagyja... Május 9-én adjuk át a művelődési házat... Felépült az új iskola... Már­cius 8-án avatjuk az új óvo­dát, bölcsödét... A Jednota megkezdte az új élelmi­szerbolt és étterem építé­sét. .. Végleg elűztük a sa­rat, minden utat, járdát por­talan ítottunk... Több ezer rózsatövet, bokrot és fát ül­tettünk ki, a házak előtt vi­rágágyások díszlenek. Volt mindig miről írnia, mert falujukban nem ültek ölhetett kézzel az embe­rek. A községfejlesztésre szánt koronákat meggon­doltan, jó gazdákként ke­zelték, hasznosították. A ki­használatlan szemétdom­bok, mocsaras, szemet bántó, legyeket, szúnyogo­kat dajkáló területek helyén parkot, gyermekjátszóteret építettek. Felszámolták a parlagon heverő, gazdát­lan területeket. A falu átala­kulásával megváltoztak az emberek, új módon gondol­kodnak, és megszilárdul a közös munkával létreho­zott értékek iránti megbe­csülés. Falusi változások Órákig jártuk a falut és környékét. Megnéztük a sportpályát, a rendben tartott temetőt, az ebben a választási időszakban épített ravatalozót, a szép környezetű strandot, a ki­csik körülkerített játszóte­rét, az impozáns középüle­teket, üzleteket. Voltunk a könyvtárban, a fiatalok és a nyugdíjasok klubjában. Társadalmi összefogással, sok szabadidő ráfordítás­sal, több milliós állami be­ruházással olyan értékeket hoztak létre és hagynak az utókornak, amiről valami­kor a falusi ember álmodni sem mert. Utunkat egy új lakóne­gyedben folytattuk. Emele­tes házak, tavaszi illatot le­helő virágok, díszfák, szinte versenyszerűen megmű­velt kertek, pázsitos udva­rok, teraszos garázsok, frissen festett kerítések. Kézzel fogható falusi válto­zások, amelyhez nem kell kommentár. És mennyire igaz, ami­kor azt mondja a kísérőm: „Ha a nagyapám most élet­re kelne, el sem hinné, hogy ez az ő szülőfaluja. És azt sem, hogy ugyanaz a föld, ami neki csak annyit termett, hogy szűkösen elég legyen, ma az egész falunak munkát, biztonsá­got, jövőt és jó anyagi felté­teleket jelent." Ismerősöm szerény em­ber. „Ne írd ki a nevem. Tulajdonképpen semmi kü­lönöset nem csinálok. Mit is írnál rólam, ezrével élnek ilyenek... Amit teszünk, a falunkért tesszük..." Olyan ember, akit soha sem hagy nyugodni az egészséges elégedetlen­ség. Két évtizede képvise­lő, sokat tett és tesz a falu­jáért. Azt mondják, nem­csak jól szervez, hanem el­sőként veszi a kezébe az ásót és a lapátot. Nem azt mondja, ezt, meg azt meg kell csinálni, hanem azt, hogy fogjunk hozzá embe­rek. Az ilyen ember szavá­nak súlya van, megbecsülik, bíznak benne és szívesen jelölik újra a képviselői tisztségbe. ízlések és... Sokszor volt alkalmam hallani vagy olvasni arról, hogy milyen hatással van a gyerekekre a velük való bánásmód a későbbiek so­rán. Az ember esztétikai ér­zéke például nagyban függ attól, kicsi korában hogyan öltöztették, hogyan válo­gatták össze ruháinak szí­neit. Gyakran látogatom a gyermekruházati szaküz­leteket, s feltűnt, hogy a kb. kétéves kisfiúknak való in­gek között mindig akad né­hány sötét, leggyakrabban fekete alapon zöld-fehér vagy más színű apró min­tás vagy pöttyös ing. S míg a többi fiúing gyorsan elfo­gyott, ezek nehezebben ta­láltak gazdára. Az jutott eszembe, hogy ilyeneket egyáltalán nem kellene gyártani. Tudom, az anyaggal való takaré­koskodás. .. Hogy ne vesz- szenek kárba a nagyma­mák számára varrt köté­nyek anyagából kimaradt darabok, fiúingeket varrnak belőlük. De nem nagyobb a kár, ha már a kész ingek hányódnak a pultokon? Megkérdeztem az egyik elárusítónőt, hogy vásárol­ják-e egyáltalán ezeket az ingeket. Ő pedig meglepe­tésemre így válaszolt:- Már miért ne vásárol­nák? Ezek szép és prakti­kus ingek.- Hogy egyáltalán nem szépek, azt látom. De miért praktikusak?- Azért, mert nem látszik rajtuk a piszok. A vevők meg is jegyzik vásárlás közben, hogy legalább nem kell gyakran inget váltani. Tehát nemcsak hogy rossz irányba terelik a gyer­mek szépérzékének fejlődé­sét, hanem figyelmen kívül hagyva az egészségi köve­telményeket, a tisztaság iránti érzékét is csorbítják. jiíiJte*. H'to(/L IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös hazánk, amelynek erejét megsokszo­rozza nemzeteink és nemzetiségeink egysé­ge. Ezt az egységet tovább szilárdítjuk, ma­gasra emeljük a hazafiság és az internacio­nalizmus zászlaját. Mindennapi munkánkban fokozzuk erőfe­szítésünket, hogy Szlovákia részaránya a szocialista Csehszlovákia fejlesztésében tovább növekedjen és egyre hatékonyabb legyen. Szlovákia dolgozó népe, élén a kom­munistákkal, a jövőben is méltóképpen hoz­zájárul hazánk felvirágoztatásához, nemzet­közi tekintélyének és súlyának megerősíté­séhez. A széles tömegek tudatában megszilárdul­nak a szocializmus alapelvei és értékei. A ha­ladó materialista világnézet a lakosság túl­nyomó többsége szellemi arcélének jellem­zőjévé és életszemléletének alapjává válik. összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy az elmúlt öt év gyümölcsöző, de nem könnyű időszak volt. Terveink valóra váltá­sának feltételei sokkal bonyolultabbak vol­tak, mint a 6. ötéves tervidőszak elején és őzekre nem tudtunk mindig megfelelő mér­tékben reagálni, de ennek ellenére szocialis­ta hazánk, s keretében Szlovákia is, sokolda­lúan tovább fejlődött. Mindaz, amit megteremtettünk, amilyen anyagi és szellemi értékkel gazdagítottuk társadalmunkat, egyértelműen bizonyítja utunk helyességét, a lenini irányvonalak és annak a politikának életképességét, amelyet pártunk vezetősége Husák elvtárs nagy ér­demeként és személyes hozzájárulásával elvhüen és következetesen érvényesít 1969 áprilisa óta. Pártunk ennek az irányvonalnak az alapján egyesült és újította fel a munkás- osztály és a többi dolgozó akcióképes harci élcsapatának szerepét. Népünk ennek az irányvonalnak köszön­hetően tudta felszámolni az ellenforradalmat és rövid idő alatt konszolidálni társadalmun­kat. Ez az irányvonal tette lehetővé, hogy pártunk előterjessze és megvalósítsa a fejlett szocializmus építésének programját. Meggyőződésünk, hogy a bevált lenini út, az út, amelyen Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága vezet ben­nünket, megteremti a feltételeket ahhoz, hogy ne torpanjunk meg, hanem továbbra is bátran, alkotóan és eredményesen oldjuk meg az új feladatokat. (Részlet Jozef Lenárt elvtársnak az SZLKP kongresszusán tartott előadói be­szédéből) ÍUUU)AlftftK~' Akik ismerik - márpedig so­kan ismerik -, most bizonyára meghökkenve kapják fel a fejü­ket: igaz volna? Valóban ötven­éves az Eli? De nem az ötven év a fontos, sokkal fontosabb és lényegesebb, hogy Zá- horsky Elemér, akit nemcsak Érsekújvárban - Nővé Zámky) ismernek jól, hanem a környé­ken is, több mint harminc éve (pontosan 31 éves) él az ama­tőr színjátszással, és a mai rohanó világban, amikor min­denki időhiányban szenved, szabad idejét teljesen az ama­tőr színjátszásnak szenteli. Negyvenkilencben alakult meg a CSEMADOK újvári színjátszó csoportja, s a mai napig 28 színdarabbal, több mint 300 alkalommal lépett a közönség elé. (Ezt a számot egy műsorfüzetből vettem, de alighanem hiba csúszhatott a számításba, mert volt az új­váriaknak olyan darabjuk is - nem is egy - amelyet 25-35- ször játszottak...) Záhorszky Elemér kezdettől fogva tagja a színjátszó csoportnak. Elő­ször a Dandin Györgyben ka­pott szerepet, majd a Duda Gyuri házasságában, a Liliomfi- ban, Lúdas Matyi ban - ezután következett a kétéves szünet-, s miután visszatért katonáéktól, érthető hát, hogy szívesen ren­dezett revúmúsorokat, zenés darabokat, operetteket. (Ami a közönségnek tetszett, a kriti­kának nem.) Sokszor érte „vád“ az újváriakat, hogy csak könnyű darabokat játszanak. De ez nem így van. Moliere, Szig­ligeti, Jókai, Csiky, Bukovcan, Platonov, Dosztojevszkij mü­veit ugyancsak bemutatták. A Jókai-napokon is részt vet­tek- Dosztojevszkij Félkegyel­műjével vagy hat díjat elhoz­tak, s a János vitézzel is sike­resen szerepeltek, a legjobb női alakítás díját kapták... „Ez az, amit szívesen csinálok“ jött a Mágnás Miska, a nagy siker.- Akkoriban divat volt ki­menni a határba, és az arató­kat szórakoztatni. Nekünk is volt kultúrbrigádunk, két zsúfolt busszal jártunk szerepelni, sokszor vasárnap délelőtt kezdtük, megjártuk Kamocsát, Andódot, Szímöt, s délután Újvárban tartottuk a negyedik előadást, néha csak a puszta földön, dobogó nélkül, az em­berek körülállták... Eli remek táncoskomikus, Mennyi ideig tanulnak egy- egy új darabot?- Prózai darabnál három hónap a legkevesebb, zenés­nél öt hónap. Falun sokkal rö- videbb idő alatt elkészülnek. Talán azért van ez, mert ők rendszerint nagy létszámú csoporttal dolgoznak, nehe­zebb összehozni az embere­ket, mint falun. Az utóbbi idő­ben a CSEMADOK helyi szer­vezete és a Szakszervezetek Háza (ahol Záhorszky Elemér a kulturális osztály vezetője) színjátszói közösen dolgoz­nak, s ez számtalan előnnyel jár. Probléma ennek ellenére akad.- Nehéz összehozni a sze­replőket. Van egy „alapgár­da“, akik mindig jönnek, s van­nak, akik hosszabb-rövidebb ideig játszanak nálunk. A nőkre lehet kevésbé számítani, jön a gyerek, vagy a férfi nem engedi a feleségét szerepel­ni... Kezdetben a próbákról is el­késnek, megfeledkeznek róla, s egy hónap is beletelik, amíg megszokják, hogy pontosan járjanak. Felmerül az emberben, hogy az, aki ennyire szereti a színjátszást, miért nem vá­lasztotta hivatásának a színé­szetet.- A testvéreim elmentek, anyámmal ketten maradtunk, én is menni akartam, Komá­romba vagy Prágába. Anyám nagyon sírt, hogy legalább én maradjak itt. Maradtam. Kitüntetéseket, elismerése­ket szép számmal kapott. Bronz és emlékérmet a vnb-töl a CSEMADOK KB-tól és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Tanácsától egya­ránt. Az elismerés jólesik, de nem azért csinálja, hanem mert „ez az, amit szeretek csi­nálni, különben nem foglalkoz­nék vele ennyi ideje“. KOPASZ CSILLA 1981. IV. 12. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents