Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-05 / 13. szám
A jégkorong kanadai szabadalom. Az Ontario melletti Kingston helyőrség unatkozó piros kabátos katonái találták ki a tó jegén. 1881-ben Montrealban alakult meg a korongtörténelem első igazi klubja, három évvel később itt rendezték az első tornát, 1888-ban itt született meg az első szabály- könyv. Mindezek után természetes, hogy 1893-ban Kanadában bonyolították le az első bajnokságot is. Kanadai az első profi csapat, az A. A. A. Montreal, Kanada az első világ- és olimpiai bajnok... A játék jellegéről mindig a kanadaiak döntöttek mindig ók határozták meg fejlődését. Ám ha valamit olyan hosszú ideig csinálunk, mint ők játszák a korongot, már megszokásból csináljuk, automatikusan, rutinszerűen, szinte gondolkodás nélkül. És fennáll a stagná- ció, a megcsontosodás veszélye. Sőt, tévutakra is léphetünk. 1 Itt lenne az ideje elgondolkodni a jégkorong holnapjáról, jövőjéről? Sokan teszik ezt. Annál is inkább, mert egy hét múlva kezdődik Svédországban a 46. világbajnokság. De milyen is volt a jégkorong útja napjainkig? Az európai szövetség 1909-ben alakult meg, ám a tengerentúli koronggal való konfrontálásra csak az 1920-as antwerpeni olimi- án került sor. Ebben az időben Csehszlovákia kontinensünk legjobbjai közé tartozott, mégis 15:0 és 16:0-ra kapott ki Kanadától, illetve az USA-tól. Csak ekkor kezdett kialakulni az európaiak fogalma az igazi kanadai korongról, melynek alapja a tökéletes korcsolyázás, a bottechnika és a testtel való játék volt. Nagy csodálkozást váltott ki a tengerentúliak szerelése is. Nem kevés időbe telt, amíg a látottak és tapasztaltak minőségi javulást eredményeztek az európai korongozásban. így például még négy esztendővel később is, az első téli olimpián Kanada a svédeknek 22, a csehszlovákoknak 30, a svájciaknak 33 gólt ütött! Ám a kanadai korong termő európai földbe „vettetett“ és ha lassan is, de kikelt. Ahogy telt az idő, szaporodott a műjégpályák, a játékosok és a klubok száma, egyre színvonalasabb és népszerűbb lett a játék, a szabálymódosítások még több lendületet, küzdelmet és attrakciót vittek a sportágba. A jégkorong elterjedését és fejlődését a második világháború sem állította meg. Röviddel a háború után ismét modernizálták a szabályokat. Tizenötre növelték a játékosok számát, a piros vonal bevezetése lehetővé tette a saját védőharmadból küldött korong átvevé- sét a felezővonalon, a testtel való játékot az egész védöharmadban engedélyezték. Egyszerűsítették a kiállításokat, bevezették a büntetőlövést, valamint a ma is érvényes háromszor húszperces tiszta játékidőt. Amikor 1949-ben Csehszlovákia először nyert Kanada ellen a stockholmi világbajnokságon, nyilvánvalóvá vált: alapjában véve kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A tengerentúli jégkorong valamikori totális hegemóniáját végleg megtörte az 1954-ben színre lépett szovjet csapat. Egyes országokban már ekkor tipikus, nemzeti jelleget öltött a játék. Mind a négy jégkorongiskola igazolta előnyét. 2 KANADAI ISKOLA. Alapjában véve elmondható, a kanadai hoki a hosszú és változatos fejlődés útján eljutott a maximális keménységhez és egyszerűséghez. Ennek a felfogásnak csúcspontját a mai profi liga élcsapatai jelentik. A kanadaiak korcsolyázása talán nem tűnik olyan könnyednek és elegánsnak, mint az európaiaké, de ugyanolyan gyors és hatásos. Csodálatra méltó viszont stabilitásuk és az, ahogyan erős alkarjuknak köszönve birtokolni képesek a korongot. Ha összjátékra szánják el magukat, akkor lövésszerű átadásokkal dobják támadásba a beinduló társakat. Legnagyobb erényük a kapura lövés. Habozás nélkül, gyorsan, keményen lőnek, legszívesebben a jégen küldik kapura a korongot. Ázt az elvet vallják, hogyha a támadó zónában vagy és nem tudsz mit kezdeni a koronggal, lődd kapura! A kapura lövés után rendszerint követik a korongot és igyekeznek azt a kapuba juttatni. Nagy erényük a védekezés. Félelmet nem ismerő, könyörtelen és szinte kíméletlen. Ismeretes gyakran hangoztatott mondásuk, miszerint minden játékosnak úgy kell védekeznie, mintha egyedül lenne a jégen és mögötte már csak az üres kapu. Míg védőmunkájuk szigorúan kollektív, addig támadójátékuk inkább egyéni. Taktikájuk rendszerint nagyon egyszerű az ellenfél támadó harmadába, a palánkra lövik a korongot és rohannak utána, az első másodperctől az utolsóig. SVÉD ISKOLA. Az északiak kezdettől fogva az európai élvonalba tartoznak, annak ellenére is, hogy az utóbbi esztendőkben lelemaradoznak a szovjet és csehszlovák korongozók mögött. Náluk van a legtöbb fedett műjégpálya, a természetes jégről nem is beszélve. A svédek jól korcsolyáznak, jó a bottechnikájuk. A skandinávokra jellemző őserővel és szívóssággal rendelkeznek, versenyszerű erőnlétben azonban elmaradnak a világ élvonalától. Játékuk a tengerentúli és az európai korongozás keveréke (határozottság, kombinációs készség, improvizáció). Testi felépítésüknek köszönve rendszerint győztesen kerülnek ki a párharcokból. Szinte tökéletes a pozíciós játékuk és többnyire eredményesen fejezik be támadásaikat, köszönve ezt elsősorban akcióik egyszerűségének. Gondoljunk csak az 1977-es világbajnokságra, hogyan győzték le kétszer is a szovjet csapatot! SZOVJET ISKOLA. Nagyjából 30-35 évvel ezelőtt kezdtek koron- gozni a Szovjetunióban. Nem titok, sokat tanutak Csehszlovákiától és Kanadától. Egy dolgot azonban biztosan nem: hogyan szerezni erőnlétet! Sajátos edzésmódszert dolgoztak ki, melynek eredménye: a szovjet korongozók edzettségi foka vetekszik a legjobban felkészült atlétákéval. Edzésmódszerük realizálása egy névhez kapcsolódik: Anatolij Taraszov. A szigorú „főnöknek“ az volt az elve, hogy a korongozó legyen sokoldalú, mint egy atléta: gyors és erős. Hitt abban, hogy az ilyen játékos érvényre juttatja képességeit a mérkőzésen. Persze az erőnlét gondolatát már a negyvenes évek végén is hangoztatták, de senki sem tulajdonított ennek jelentőséget. Csak Taraszov. Ez • Vlagyimir Tretyak, a szovjet válogatott erőssége pedig forradalmi tett volt. És az eredmény? A Szovjetunió színre lépésével a kanadaiak képtelenek voltak dominálni a világversenyeken. Az erők kiegyenlítődéséről és némi szovjet fölényről a profik elleni sorozatok is tanúskodnak. A szovjet jégkorong egyedisége azonban nemcsak a játékosok tökéletes fizikai felkészültségében mutatkozik meg. Van további jellemzője is: a sok és pontos átadásokon alapuló villámgyors kombinációs játék, kollektív együttműködés, mozgékonyság, a maximális gyorsaság közbeni technika érvényesítése, totális támadójáték, az egész pálya kihasználása. Ezekben a mutatókban különbözik a legjobban a szovjet jégkorong a kanadaitól. CSEHSZLOVÁK ISKOLA. Állítólag a legtechnikásabb, leglátványosabb, legszellemesebb korongot Csehszlovákiában játszák. Sokan mondják ezt. A valóság az, hogy a csehszlovák korongozók csakugyan jól korcsolyáznak, egyénileg és kollektive is átlagon felüli improvizálásra képesek. Néha azonban a szokottnál tovább tartogatják a korongot, ami a hatékonyság és a produktivitás rovására megy. Az utóbbi időben teherbíróbbak lettek a keménységgel szemben, mégpedig olyannyira, hogy már nálunk is felteszik a kérdést: hová fog fejlődni az atomkor játéka? 3 Napjaink jégkorongja csakugyan gondot okoz a szakembereknek és a szurkolóknak. Talán még a legderülátóbbak sem tételezik fel, hogy a sportág visszatér a finom technikai trükkök korszakába, de a pesszimisták joggal félnek az egyre jobban terjedő erőhokitól, amely mintha a római gladiátorok világába sodorná feltartóztathatatlanul a játékot. Mindnyájunkat két szó rémitget: agresszivitás és brutalitás. Igen, a nyers erő, az erőszak szinte naponta jelen van. A jégkorong talán már csak a kétméteres és 120 kilós óriások sportja lesz? Nem szigorítják végre a szabályt, amely az ökölcsapásokat csak néhány perces kiállítással bünteti? Nehéz kérdések. Hogy milyen lesz, lehet a jövő? Nézzünk néhány szakvéleményt - Karel Gut, a csehszlovák válogatott volt edzője: „Negyedszázaddal ezelőtt elég volt, ha a kanadaiak megrázták magukat Európában és a jégen mindenki futott, amerre látott. A keménység ma már nem gond kontinensünkön. Először a szovjet jégkorongo- zók birkóztak meg vele sikeresen, majd a többiek. A játékosok ellenállóképessége annyira megnövekszik a jövőben, hogy nem semmisítheti meg őket a keménység. A játékban döntő szerep jut majd a taktikai-technikai elemeknek. A fizikailag ugyan erős, de mozgékony, jó erőnléttel és technikával rendelkező játékosoké a jövő.“ Tommy Sandlin, a svéd válogatott exedzője: „A jövőben nőni fog a fizikai felkészültség, elsősorban a kitartást szolgáló speciális erőnlét. Nagy tartalékok rejlenek még a játék stratégiájában. A jégkorong jövője az alkotókészség fejlődésében rejlik, nempedia az erőben, amely gyakran a brutalitásba csap át.“ Ludek Bukac, a csehszlovák válogatott edzője: „A túlzott keménységet Kanada vitte a játékba. Ezt a nézőcsalogató szabályok is elősegítették, mert a tengerentúlon tetszik a szurkolóknak, ha játék közben „megszorongatják“ egymást a korongozók. Ám a túlzott keménység már itt is kezd az emberek idegeire menni. Főleg azoknak, akik a fiatalokkal foglalkoznak. Az állandó verekedések bosszantják a szülőket, edzőket, orvosokat és vezetőket. Az eredmény: szigorították az ifjúságiak számára a szabályokat. Úgy gondolom, a keménység már elérte a „plafont“, tovább már nem lehet fokozni. Végeredményben a tengeren túlon is az ügyesebbek, nem pedig a durvábbak szoktak nyerni. A Montreal Canadiens például nagyon sportszerűen játszik. Szerintem még növekedni fog a játékosok gyorsasága, tartós lesz a védekezés és a támadás közti egyensúly. A szovjetek például már négyesben is képesek nagyszerűen védekezni.“ Vladimír Őubrt, a nemrégen elbúcsúzott nemzetközi játékvezető: „Félek, hogy a túlzott keménységnek senki sem képes gátat vetni, habár nem tudom elképzelni, hová fog mindez vezetni. Nem a játékvezetők szabják meg a jégkorong fejlődését, ők csak a túlkapásokat igyekeznek elfojtani. A brutalitás és az alattomosság a korongozók dolga. Ha csak a játékra koncentrálnának, a bírók kézben tartanák a mérkőzést. Hatással vannak a játék jövőjére a nézők is. Napjainkban túl sok a szenvedély a lelátón ... Nehéz a jövőbe látni, mert nem kevés napjaink jégkorongjában a kérdőjel. A hoki lehet a gyorsaság, az ügyesség, a szellemesség játéka, de ugyanúgy lehet a nyers erő, a megfélemlítés, a brutalitás seregszemléje. Bizony, néha az az érzésünk, valahogy távolodik tőlünk. Mintha a negyedik dimenzió felé tartana, ahol fennáll a veszély hogy elveszti eredeti küldetését és értelmét. Azt, hogy a jégkorong alapjában véve szép és látványos játék - kellene hog^ legyen. De ne vágjunk a dfllgok elébe. Tekintsünk derűlátással a 46. világbajnokság elé. TOMI VINCE # DJ SZÚ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rá bay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csetö János, Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távirő: 092308. Pravda - Kiadóvállalat Bratislava, Voigogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő cimen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Sző előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi szamának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hirlapezoigálat. Előfizetéseket elfogad minden poétái kézbeeítö. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná ezpedícia a dovoz tlaőe, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo né meat ie 6. A SÜTI regisztrációé száma 5/2. Index 48 097 » A jégkorongot bátor és kemény legények játsszák, küzdik, vívják... (Archívumi felv.)
