Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-04-05 / 13. szám

A CSKP XVI. kongresszusának küldöttei Rugalmasabban cselekedjünk Több mint fél évszázaddal ez­előtt, amikor megszületett, édesap­ja, a falusi szabó már a textilmun­kások vörös szakszervzetének, majd a CSKP-nak is tagja volt. A jelenleg közigazgatásilag Le- leszhez (Leles) kapcsolt Kaponya kisközség határain túl is jól ismer­ték Koleszár Gábort. Azoktól ta­nult, akikkel később vállvetve együtt harcolt a bodrogközi mun­kásmozgalomban, a burzsoázia által elnyomottak, kizsákmányol­tak emberi jogaiért. A felszabadu­lást követően az elsők között szállt síkra a munkáshatalom megte­remtéséért ... Ilyen légkörben nevelkedett Ko­leszár elvtárs Gabi fia, aki ugyan nem követte édesapja szakmáját, de politikai elkötelezettségének folytatójává vált. A fiatalabbik KO­LESZÁR GÁBOR okleveles me­zőgazdász még nem töltötte be huszonharmadik életévét, amikor a CSKP tagja lett. Az ifjú kommunista a kibontako­zóban lévő szocialista mezőgaz­daság felé vonzódott. Sok-sok éven át 1957-ig dolgozott a Király- helmeci (Král. Chlmec) Gép- és Traktorállomás agronómusaként. Innen került, hasonló beosztásban a Bácskái (Backa) Efsz-be. Hét év múltán a Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságon dolgo­zott Tőketerebesen (Trebisov) mint termelési felelős, majd 1966- ban visszakerült a bácskai szövet­kezetbe, ahol többek között a helyi pártszervezet elnöke tisztségét is ellátta. Természtesen közben a bács­kai közös gazdaság termelésének szakmai irányításában is részt vett 1975-ig, amikor ezt a szövetkeze­tét a szomszédos leleszi „MÁJUS 1“ Efsz-hez csatolták. Ennek a 3300 hektáros szövetkezetnek főmezőgazdászaként tevékenyke­dett ez év elejéig.- A járási szervek és az évzáró tagsági gyűlés döntése alapján ez év februárjában átvettem a polyá- nyi „ARANYKALÁSZ" Efsz elnöki tisztjét - zárta be élteútjának rövid összefoglalóját Koleszár elvtárs.- Ide irányítottak, itt van rám szük­ség, így hát ezen a poszton igyek­szem teljesíteni a feladataimat. Matyi János elvtárs, a szövetkezet - nyugdíjba vonult elnöke nem for­dított hátat az általa évtizedeken át irányított közös gazdaságnak. Munkát vállalt az állattenyésztés­ben. Szaktudása, sokéves tapasz­talata, aranyat ér.- Koleszár elvtárs részt vett pártunk XV. kongresszusán. Véle­ménye szerint milyen mértékben valósultak meg az ott kitűzött célok?- Amióta a CSKP KB póttagjá­vá választottak, a korábbinál több ízben és számtalan jelentős párt­tanácskozáson részt vettem, s az ezeken elhangzott járási, illetve kerületi méretű mérlegelő tájékoz­tatók alapján még jobban meg­győződhettem pártunk gazdaság- politikájának helyességéről, a ko­rábbi pártkongresszus, a Központi Bizottság azt követő ülései határo­zatainak indokoltságáról, idősze­rűségéről, s nem utolsó sorban arról, hogy ezek reálisak, teljesít­Koleszár Gábor (Gazdag József felvétele) hetök is. Azt viszont jól tudjuk, egymagában az elhatározás még nem végleges eredmény. Ezt fel­tétlenül a megvalósítás s az ehhez szükséges feltételek megteremté­se kell hogy kövesse. Én mint a gyakorlati életben, a mezőgaz­dasági termelésben dolgozo em­ber, közvetlenül a CSKP XVI kongresszusának küszöbén - me­lyen küldöttként részt veszek - azt tudom mondani, hogy a korábbi pártkongresszus alapvető felada­tait tejesítettük. A mezőgazdaság szakaszán - ha a Kelet-szlovákiai- síkság eredményeire gondolok - nem értük el teljes egészében a kitűzött célokat. Ennek több oka van, melyekről feltétlenül tárgyalni kell.- Ha szót kapna, beszélne ezekről a pártkongresszuson?- Természetesen, elsősorban ezekről, a bennünket, mezőgaz­dasági dolgozókat érintő problé­mákról szólnék. Kimondom kere­ken, nem a mezőgazdaság fej­lesztésére vonatkozó párthatáro­zatokban, a termelés növelését szorgalmazó társadalmi igények­ben kell keresnünk a problémák gyökerét, hanem az elhatározások megvalósításában elég gyakran megnyilvánuló vontatottságban Ezt a folyamatot, tehát az elképze­lések, döntések valóra váltását kellene sokkal rugalmasabbá ten­nünk.- Említene néhány konkrét példát?- A sok közül megemlíteném például, hogy a Kelet-szlovákiai- síkságon az eddiginél sokkal na­gyobb terméshozamokat elérhet­nénk, ha a tervezett munkálatokat komplex formában, gyorsabb ütemben végeznénk. A talaj ter­mőképességének fokozásával kapcsolatos munkákra gondolok elsősorban. Közel tizenhatezer hektáron kellene elvégezni a talaj- meszezést Ennek elvégzését évekkel ezelőtt tervezték, szó volt a ladmóci mészkőbánya beindítá­sáról, ahonnan aránylag olcsó, kellő mennyiségű mész termelhe­tő ki. Sajnos, ez csak terv maradt. Hogy miért? Én nem tudom, de nem is értem! Az eddig kiépített vízlevezető csatornák tisztításá­nak kérdése rendezetlen a Kelet- szlovákiai-síkságon. Ezt - tapasz­talataim szerint - központilag kel­lene rendezni. Megoldatlan az is­tállótrágya céltudatos felhasználá­sa, nem kielégítő a mezőgazda­ság részére szolgáltatásokat nyúj­tani hivatott intézmények tevé­kenysége. Végleges rendezést igényel a mezőgazdaság gépi el­látottságának kérdése, a pótalkat­részek körüli „szakállas“ problé­ma A gép- és traktorállomások részére - a váltakozó és növekvő szükségleteknek megfelelően - meg kellene határozni küldeté­sük fő irányát, hogy mindenekelőtt a mezőgazdasági termelést szolgál­ják. Szeretném, ha a kongresszuson a mezőgazdasági termelő üzemek és a gyorsabb ütemű fejlesztést igénylő feldolgozó üzemek közti szorosabb, céltudatosabb együtt­működés megteremtésével kap­csolatos probléma szintén megol­dást nyerne. Remélem, a XVI pártkongresszus többek között ezekben a kérdésekben is megad­ja a szükséges útbaigazítást. KULIK GELLÉRT A CSKP XVI. kongresszusának küldöttei között lesz Beáta Kace- jová matematikus, a bratislavai Közlekedési Számítóközpont igazga­tóhelyettese, a bratislavai városi pártbizottság tagja, a vállalatban működő pártalapszervezet alelnöke. A számítóközpont 120 tagú kollektívája az elmúlt ötéves terv időszakában számos fontos feladatot oldott meg, többek között a nemzetközi szállításban használt vagonok és nagy konténerek számítógéppel történő nyilvántartását, ellenőrzését. Ezek jelentősen hozzájárultak a vasúti szállítás forgalmának, gazdaságosságának növeléséhez, s nagy hasznot hozott főleg a devizagazdálkodás terén. Jó minőség és a szaratovi munkamódszer következetes alkalma­zása jellemzi a trnavai Skloplast fiatal dolgozójának, Olga Repková- nak munkáját. Műszakvezetőként figyelemreméltó eredményeket ér el munkatársaival együtt: az elmúlt évben az első minőségi osztályba sorolható termékek arányszámát a szövődé 2,3 százalékkal léptetői, az idei év első két hónapjában pedig 3,8 százalékkal. A termelési tervet 103,3 százalékra teljesítették. Munkájuk jó minőségét tanú­sítja, hogy az utóbbi három év folyamán egyetlen reklamáció sem érkezett a műhelyükben gyártott termékekre. Olga Repková lelkiis­meretes munkájával, felelősségteljes hozzáállásával a vállalat leg­jobb dolgozói közé küzdötte fel magát. Jelenleg a 2. számú pártalap­szervezet elnöke, a szakszervezeti mühelybizottság és az ezüst fokozatú szocialista munkabrigád tagja. A CSKP XVI. kongresszusán a trnavai járás egyik küldötteként vesz részt. (A CSTK felvételei) Holnap még jobban dolgozzunk, mint ma A KERÜLETI PÁRTKONFE­RENCIÁN a vitában az egyik fel­szólaló arról beszélt, hogy a CSKP XV. kongresszusán kitűzött politi­kai és gazdasági feladatok teljesí­tésével a vágsellyei (Sala) Duslo vállalat dolgozói hogyan járulnak hozzá a legutóbbi öt évben szoci­alista társadalmunk előrehaladá­sához. Ismertette, hogy az üzemi pártkonferencia a vállalat párt- szervezete akcióképességének, szervezeti és eszmei egységének, a dolgozókkal való kapcsolatának további erősödését állapította meg. Ezt támasztja alá egyebek közt a legutóbbi konferencia óta 221 új tagjelölt felvétele, ami azt jelenti, hogy a dolgozók 16,52 százaléka kommunista. A párt ve­zető szerepének teljesebb érvé­nyesítése végett huszonegyre bő­vítették az alapszervezetek szá­mát A beruházások szakaszán létesített új pártalapszervezet fel­adata elősegíteni a hatalmas ará­nyú fejlesztési feladatok megol­dását. KIS MIKLÓS elvtárs, a vállalat pártszervezetének küldötte a ke­rületi konferencián azt is elmond­ta, hogy a munkakollektíva nagy erőfeszítésével a termelés múlt évi alapvető feladatait megvalósí­tották, s lényegesen túlteljesítették a kiviteli tervet. A minőségi tervmu­tatókat azonban nem sikerült telje­sen valóra váltani, nem érték el a tervezett nyereséget. Ezzel a kérdéssel bírálóan foglalkoztak a vállalatban, s kitűzték azokat a feladatokat, amelyek a termelés irányításának tökéletesítését cél­zó intézkedések megvalósításával együtt ebben a vonatkozásban is megjavítják a helyzetet. Egyszer­smind tájékoztatta a jelenlevőket a vállalatban sorra kerülő új, nagy­arányú beruházásokról, ame­lyekkel a nemzetközi szocialista munkamegosztással összhang­ban széleskörűen fejlesztik a nem energiaigényes vegyi anyagok gyártását, egyúttal pedig biztosít­ják az életkörnyezet hathatós vé­delmét is. A NYUGAT-SZLOVÁKIAI KE­RÜLET egyik legjelentősebb vegy­ipari vállalata képviselőjének beszédét nagy érdeklődéssel hall­gatták a küldöttek. Kis Miklós laka­tost, a Duslo egyik szocialista munkabrigádjának vezetőjét a konferencián megválasztották a kerületi pártbizottság plénumá­nak tagjává, valamint a CSKP XVI. kongresszusának küldöttévé.- Szinte hihetetlennek tűnt szá­momra, hogy ilyen nagy bizalmat tanúsítottak irántam - mondotta Kis elvtárs, amikor a napokban munkahelyén beszélgettem vele. - Még most is meghatódás fog el, ha arra gondolok, hogy delegátus­ként lehetek majd jelen, esetleg fel is szólalhatok pártunk legfel­sőbb szervének tanácskozásán. A bizalmat egész eddig életé­vel, munkájával alapozta meg Stefan Vince elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke velősen így jellemezte öt és kollektíváját: öntu­datos, áldozatkész dolgozó, kiváló elvtárs, a népi milícia vállalati egy­ségének egyik legjobb tagja; mun­kacsoportjára a párt- és gazdasá­gi vezetés mindenkor számíthat. Egyike volt azoknak az ipari tanulóknak, akik az ötvenes évek végén a bratislavai J. Dimitrov Ve­gyiművekben azzal a céllal tanul­tak szakmát, hogy az akkor épülő Duslóban fognak dolgozni. Az alap­iskola utolsó évfolyamaiban még ő is divatos szakmákról ábrándo­zott - órás vagy televízió-szerelő akar lenni. Ezekre a mesterségek­re azonban elsősorban a gyen­gébb fizikumú fiúkat vették fel. O végül a lakatosszakma mellett döntött. Kitanulta azt, s a katonai szolgálat letöltése után - már mint párttagjelölt - egyenesen a Dusló- ba jött, s azóta itt dolgozik.- Nem bánta meg akkori elha­tározását?- Nem bizony. A szakmámat nagyon szeretem, a munkámmal elégedett vagyok. Az is nagy előny, hogy lakóhelyemhez, Ki­rályfához közel dolgozom, így arra is jut időm, hogy fiammal és kislá­nyommal is foglalkozhassam A munkahelyen megtaláltam a számításomat, megbecsülnek. Tíz évvel ezelőtt kollektívánk ver­senybe lépett a szocialista mun­kabrigád címért. Engem választot­tak meg brigádvezetönek. Azt, hogy eredményes volt igyekeze­tünk, az is igazolja, hogy a hat alapító tag a közelmúltban meg­kapta az aranyjelvényt, négy tag ezüstjelvényt kapott. A többi há­rom tagnak is megvan minden reménye arra, hogy ilyen csoport­ban hamarosan megkapják a bronzjelvényt. Kis Miklós karbantartó kollektí­vája a salétromsav gyártásának zavartalanságát biztosítja. Úgyne­vezett megelőző karbantartással, az esetleges hibák azonnal kijaví­tásával veszik elejét nagyobb üzemzavarok előfordulásának. Az elismerés bizonyítja, hogy feladatukat jól teljesítik. Kollektí­vájuk derekasan hozzájárult a vál­lalat eredményeinek eléréséhez, amelyekről a pártszervezet képvi­seletében a kerületi konferencián szólt. Az alapelvet, amelyet munkájá­ban és minden tevékenységében követ, Kis Miklós így foglalja össze:- Mindent, amit csinálok, úgy végzem el, hogy utána ne szé­gyelljek odaállni és megmondani, hogy ezt én csináltam. Tisztségei­met is úgy igyekszem ellátni - mind a vállalatban, mind a ma­gasabb pártszervekben és a Nem­zeti Front képviselőjeként lakóhe­lyemen is -, hogy pártszerveze­tem és munkahelyem ne szégyen­kezzen miattam.- Mint párttag és brigádvezető mit tart fontosnak a vállalatban?- Szerintem minden kommunis­ta egyik legfontosabb feladata, hogy jó példát mutasson munkájá­ban és magatartásában. Ami pe­dig a vállalatot illeti, úgy vélem, az egyik leglényegesebb kérdés ná­lunk a munkaidő alaposabb ki­használása a munkához való jó viszony további javítása. Jelentős feltétele ez annak, hogy holnap még jobban dolgozzunk, mint ma. GÁL LÁSZLÓ 1981. IV. 5. N C/2

Next

/
Thumbnails
Contents