Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-29 / 12. szám
Makra MAGYARORSZÁGI JEGYZETEI LÁTOGATÁS A VIDEOTON SZÁMÍTÁSTECHNIKAI GYÁRÁBAN Közismert, hogy már az R 10-es számítógép is nagy nemzetközi sikert ért el. A Szovjetunióba körülbelül háromszázat szállítottak belőlük, de Csehszlovákiában is szép számban működnek, többek között a prágai Béke nemzetközi energetikai teherelosztóban, az (J^stravai Klement Gottwald Új Kohóban, á oratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán, egészségügyi és más intézményekben. Az elmúlt év novemberében került sor a századik VIDEOTON számítógép-rendszer ünnepélyes átadására Csehszlovákiában, az utóbbiak azonban már Videoplex rendszerek voltak, amelyek a népszámláláshoz „léptek munkába“. Időközben az R 10-es gépek is elöregedtek, hiszen a számítógépek egyes típusai alig öt évet élnek, gyorsan felcserélik őket az újabb, korszerűbb felépítésű, nagyobb teljesítményű és kisebb méretű gépek. A székesfehérvári gyárban ma már a korszerűsített számítógép- rendszerek számos változatát gyártják, például az R 11-es, az R 10 M típusokat, amelyek kifejlesztéséhez további francia licenceket vásároltak, ezúttal a SEMS francia cégtől. A megrendelők és a felhasználók konkrét igényeinek megfelelően, s a számítástechnika alkalmazásában tapasztalható fejlődéssel összhangban új minikompúteres információs rendszereket, jól alkalmazkodó, különböző feladatok megoldására alkalmas display- terminálokat fejlesztenek ki, vagyis rugalmasan alkalmazkodnak a piac követelményeihez, és az eletronikai iparban fokozatosan kialakuló új műszaki feltételekhez. • A siker forrásai A külföldi piacokon való érvényesülés az elektronikai ipar termékeivel már önmagában is nagy sikernek számít. De tulajdonképpen mi is a VIDEOTON sikereinek a titka? Ennek természetesen több forrása is van, de az egyik bizonyára az, hogy az ország iparosodása jegyében fejlődő fiatal híradástechnikai vállalatba kezdettől fogva özönlöttek a fiatalok, főleg a frissen végzett technikusok, eletro- mérnökök. A 19 ezer főt foglalkoztató vállalatban ma 3500 mérnök és technikus dolgozik, s a legkorszerűbb termékeket gyártó üzemegységekben 23 év körül van a dolgozók átlagos életkora. A har- > mine éves művezető itt már „öreg szaki“. Ugyanakkor a vállalat vezetősége Papp István vezérigazgatóval az élén, aki immár 28 éve kormányozza a vállalatot, következetesen igazodik Kádár János szavaihoz, hogy „... a fiatalokra, a fiatal emberekre kell építeni! Feladatokat kell rájuk bízni. Őket külön is fűti az ambíció, hogy megmutassák: jobban meg tudják csinálni. Engedjük hát, hogy megmutassák, mit tudnak. Természetesen beszélhetnénk még a munkaszervezés mikéntjéről, a munkahelyi közérzet formálásáról, amelyben egyaránt nagy szerepe van a vállalati pártbizottságnak és a szakszervezeti bizottságnak, a KISZ-bizottság sokoldalú tevékenységéről, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa klubjának, A MTESZ tagegyesületeinek, főleg a Híradástechnikai Tudományos Egyesület üzemi csoportjának a munkájáról, de a sikerek további tényezőiről is. Például a licencek és a kooperációs kapcsolatok célszerű kihasználásáról, a bel- és a külföldi szervizszolgáltatás, továbbá a dolgozókról való szociális gondoskodás magas színvonaláról, nemkülönben a kultú- rális és a sportélet, valamint az üdülés széles lehetőségeiről, ami mind-mind jelentős forrása a Videoton Eletronikai Vállalat nemzetközi sikereinek. A képen látható VSD 47 705-ös display elsősorban adatrögzítési rendszerekhez készült, de általános számítástechnikai célokra is alkalmas. A háttérben látható Videoplex berendezésből Csehszlovákiá nak is szállítottak (A Videoton Híradó felvételei) A székesfehérvári VIDEOTON Elektronikai Vállalat termékeit ma már világszerte ismerik, hiszen saját külkereskedelmi szervezete több mint ötven országba szállítja az itt gyártott rádió- és tévékészülékeket, hangdobozokat, a szórakoztató elektronika egyéb korszerű kellékeit és berendezéseit, valamint a számítógépeket és a hozzájuk tartozó adatgyűjtő, adatfeldolgozó eszközöket. Pedig a rádió- gyártás ebben a vállalatban mindössze 26, a tévékészülékek gyártása 22, a számítástechnikai berendezéseké pedig gyakorlatilag csak 10 évre tekinthet visz- sza. A mai korszerű elektronikai gyáróriás ugyanis még az ötvenes évek végén is a „Vadásztölténygyár" nevet viselte. Érdemes tehát bepillantani a vállalat belső életébe, s legais'r.J futólag megismerkedni a műszaki fejlesztés módszereivel és eredményeivel, a termelés szervezeti felépítésével, valamint a VIDEOTON vállalat szerepével és jelentőségével a magyarországi elektronikai iparban, s az e téren megvalósuló külkereskedelmi kapcsolatok fejlődésében. Ezekhez a kérdésekhez Haris Tamás, a Videoton Fejlesztési Intézet fömunka- társa nyújtott bőséges tájékoztatást, aki a számítástechnikai gyár korszerű csarnokaiba is elkalauzolt minket. Itt Máté Antal, a perifériagyáregység igazgatója magyarázta el a vállalat legújabb, mikroprocesszoros vezérlésen alapuló termékeinek gyártási folyamatait. Itt készülnek az alfanumerikus videoterminál család egyes tagjai, a képernyős kijelzők, amelyek gyártásánál jól hasznosítják a televíziókészítés sokéves tapasztalatait, valamint az új, nagyobb teljesítményű, 27 000-es sornyomtatók, amelyek gyártásához amerikai licencet vásároltak. Fehérköpenyes „munkások" szorgoskodnak itt a készülő berendezések körül. Az egyik részlegen Papp László, Kaszás Ottó, és Kálmán Zoltán a sornyomtatók kártyaindításával van elfoglalva. Távolabb már a termékek minőségi ellenőrzése folyik, s a csarnok egyik kijáratánál elszállításra várva sorakoznak a modern vonalú, tetszetős külsejű VDT display terminálok. Nem titok, hogy a Videoton egyik fő erőssége éppen az ipari formatervezésben rejlik, amire minden terméknél nagy súlyt helyeznek. A külföldről és a hazai gyártóktól származó alkatrészek minőségi színvonala ugyanis adott, ezen már nem sokat lehet változtatni, az viszont, hogy az egyes végtermékek milyen kivitelezésben és formában kerülnek a piacra, az már csakis a Videoton szakembereitől, a fejlesztőktől és a konstruktőröktől Wgg. A szerelőcsarnokban nehéz lenne felismerni, hogy ki itt a mérnök, a technikus, vagy a betanított szakmunkás. De nem is ezen, a tituluson, az előképzettségen van a hangsúly, hanem a hozzáértésen és a gyártmányfejlesztéssel járó állandó önképzésen. Igaz ugyan, hogy a munkáskategóriában dolgozó diplomások könnyebben alkalmazkodnak az újhoz, de a betanított szakmunkások előtt sincs zárva a kapu, a vállalat társadalmi ösztöndíjakkal is bőkezűen támogatja az önművelés, a szakmai továbbképzés különböző formáit. Az egész termelési részleg különben is inkább egy kutatóintézethez hasonlítható, s ezt az a tény is megerősíti, hogy a számítástechnikai gyár dogozóinak több mint a fele a fejlesztéssel és az előkészítéssel kapcsolatos szakmunkákkal foglalkozik. Párhuzamos fejlesztési programok A vállalatról alkotott kép azonban nem lenne teljes, ha nem tennénk említést eddigi történetének, fejlődésének néhány jelentősebb állomásáról. A jelenlegi gyártási irányzat gyökerei az 1954-ben kiadott kormányhatározatban vannak, amely előirányozta a rádiógyártás fejlesztését, s akkori vadásztölténygyár részt vállalt ebből a programból. Kicsit furcsán hangzik ez a termékváltás, voltak is, akik azt mondogatták, haay megeszik a kalapjukat, ha Székesfehérváron két éven belül elkészül egy működőképes rádió. Hogy volt-e kalapevés, vagy nem volt, azt nem tudjuk, tény azonban, hogy 1956-ban már Csehszlovákiába is szállítottak sorozatban gyártott rádiókészülékeket. Ma pedig a Hi-Fi hangminőségű sztereónővérek, az AIDA és a CLEOPATRA fémjelzik a székesfehérvári rádió- gyártás színvonalát, nem is beszélve a népszerű táskarádiók, a STAR de Luxe magnetofonos rádiók kiváló minőségéről. Emellett háromféle autórádiót is gyártanak, amelyekből évente mintegy százezret szállítanak Togliattiba a LADA személygépkocsikhoz. Érdemes azonban azt is megemlíteni, hogy ezek a rádiók nem egy helyen, hanem szakosított gyáregységekben készülnek. A sárbogárdi lányok gyártják a rádiók fém alkatrészeit, a „dobozokat“ Veszprémben készítik, Ajkán a legfontosabb belső alkatrészek, a potenciométe- rek, a kondenzátorok és a programválasztó egységek készülnek, s mindebből a székesfehérvári gyáregységben szerelik össze a rádiókat. Ugyanígy „építik" a tévékészülékeket is, bár ezek gyártási folyamata kissé bonyolultabb. A tévékészülékek sorozatgyártása 1959-ben kezdődött Székesfehérvárott. A közkedvelt Munkácsyból összesen 121 ezer darab készült, ennek körülbelül a felét exportálták. 1974-ben a színes tévékészülékek sorozatgyártása is elindult, a jelenleg gyártott típusok közül a Super Color a SECAM és a PAL rendszerű adások vételére egyaránt alkalmas. A fekete-fehér készülékek sorában igen közkedvelt a hordozható MINI- VIDI és a Tünde, különösen a fiatalok körében. A tévékészülékek gyártásánál fontos minőségi lépést jelentett a „modu- losítás“, vagyis a készülékek építőkocka elven alapuló szerelése. A modulok gyártására a sárbogárdi gyáregységet szakosították. Ez azt jelenti, hogy az alkatrészek tömege helyett most csak 5-6 modult építenek be a készülékekbe amelyek gyártási ideje így a harmadára csökkent, s az új eljárásból további műszaki és gazdasági előnyök is származnak. A szórakoztató elektronika más per- spektív ágazatai is szerepelnek azonban a VIDEOTON gyártási programjában. Nagy jövő előtt áll például a Hi-Fi házistúdiók gyártása az AKAI japán céggel megvalósuló kooperációban. Az előbbieket már csak azért is érdemes volt megemlíteni, nehogy valaki azt gondolja, hogy a számítástechnikai berendezések gyártása háttérbe szorítja a székesfehérvári vállalatban a szórakoztató elektronika fejlesztését, a rádió- és a tévékészülékek, s újabban a „Hi-Fi tornyok“ gyártását. Inkább az a helyzet, hogy ez a két ágazat párhuzamosan, egymást kegészítve fejlődik itt is, sőt az tapasztalható, hogy a műszaki megoldások, az alkalmazott alkatrészek és a fel- használás területei és módozatai szempontjából mindinkább közelednek egymáshoz. „Kis ország, kis számítógép“ A számítógépek székesfehérvári gyártásának a története a legrövidebb, de a legtartalmasabb. A hatvanas évek folyamán Magyarországon is terjedni kezdtek a külföldről behozott számítógépek különböző típusai, ami a sokféleség és a rendszer helyetti rendszertelenség növekvő problémáját hozta magával. Ezt a kérdést csak a hazai számítógépgyártás megalapozásával és fejlesztésével lehetett megoldani. Hasonló volt a helyzet a többi szocialista országban is, így a KGST-országok 1969-ben megalakították a Számítástechnikai Kormányközi Bizottságot. Ezzel egyidöben Magyarországon is határozatot hoztak a szocialista országok Egységes Számítógép Rendszerébe illeszkedő géptípus, és a nemzetközi szakosítás keretében készülő számítástechnikai alapegységek gyártásáról. A „kis ország, kis számítógép" elvből kiindulva a gépcsalád legkisebb tagjára, az R 10-es számítógéprendszerre esett a választás, amelyet már a Videotonban fejlesztettek ki a Cll francia cégtől vásárolt licenc alapján. Ezt így persze egyszerű elmondani, a valóság azonban sokkal bonyolultabb volt, hiszen úgyszólván a semmiből indult a számítógépek gyártása. Vagyis abból, hogy a 1970-ben a gyár fejlesztési részlegének mérnökeiből és technikusaiból létrehoztak egy harminc tagú kollektívát, s megbízták őket, hogy a híradástechnikai eszközök fejlesztése helyett foglalkozzanak számítástechnikával. A feladat realizálásában nagy segítséget jelentett, hogy 1971 tavaszán az akkor már működő számítástechnikai gyárhoz csatolták a budapesti Elektronikai és Finommechanikai Intézetet, amely ma a Videoton Számítástechnikai Gyár Fejlesztő Intézete. Ma mintegy négy és félezer dolgozója van a számítástechnikai gyárnak, ebből ezer fő Budapesten van alkalmazva a fejlesztés és az értékesítés szakaszán. A Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program keretében a termelés új gyáregységgel is bővült Tabon, ahol a nyomtatott áramkörü lemezeket, a ferrit memóriákat és a forgácsolt alkatrészeket gyártják. Az előtérben a VDDS, hátul a VDT alfa numerikus display terminálok szállítás előtti minőségi ellenőrzését végzik.
