Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-18 / 2. szám
1a 1 m Vasárnap 1981. január 18. A NAP KEL - Kelet-Szlovákia 7 19. nyugszik 16 12. Közép- Szlovakia 7 27. nyugszik 16.20, Nyugat-Szlovákia 7.35. nyugszik 16 28 órakor A HOLD kel - 14 40, nyugszik 5 .33 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük PIROSKA és BOHDANA nevű kedves olvasóinkat 1841-ben született Emanuel CHABRIER francia zeneszerző (f 1894) • 1891-ben született Karel POKORNV szobrász, a legjelentősebb modern cseh művészek egyike (t1962) • 1936-ban halt meg Rudyard KIPLING angol iró (szül 1865). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ ÚT, AMELY JELENÜNKHÖZ VEZETETT Kulik Gellért riportja A LESZERELÉS KORUNK LEGFONTOSABB KÉRDÉSE írta: A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter AMÍG ELINDUL EGY VÁSÁRDÍJAS GÉP Lalo Károly riportja EGY NAP A RENDELŐBEN Deák Teréz írása AZ ÉLETMÜVÉSZ Ernest Hamingway novellája A MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ISKOLÁK JÖVŐJE A KÖZOKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSÉNEK TÜKRÉBEN Kövesdi János interjúja Dr. Juraj Busa profesz- szorral, az SZSZK oktatási miniszterével Véget érlek az ünnepek. Szépen tettek. Legalábbis nálunk. Kellemes, bodog napokat töltött együtt a család. Persze, még jobb is lehetett volna, ha valóra válik az álmom, hogy a karácsonyi piacon minden régen keresett élelmiszeripari cikket be tudok szerezni: kakaót, mazsolát, kókuszlisztet, mogyorót és a többit és a többit. Heteken keresztül nap mint nap fáradtan és bosszankodva jártam haza. Sehol se kaptam meg az említett (és nem említett) termékeket. Férjem az utolsó héten kijelentette:- Majd én veszek mindent. írd fel, mi kell. Minden meglesz. Fel is írtam a dolgokat egy cédulára, ö meg nyakába vette a várost, jó néhány boltot bajárt, de ered- - mény nélkül tért haza.- Majd holnap - mondta biztatón. Másnap folytatta a nagy hajszát. De hiába! Céljáról viszont nem tett le. A hozzánk legközelebb eső élelmiszer- boltot továbbra is szorgalmasan látogatta. Megkérdezte, mikor kapnak árut, s a meghatározott időpontban a színhelyen volt. Éppen rakták le a dobozokat a teherautóról. Férjem összedörzsölte a tenyerét: na most aztán! Megkérdezte a pénztárost kaptak-e kakaót. Az rári- pakodott:- Honnan tudjam? Nem látja, hogy most rakjuk le az árut? Először ki kell csomagolni, csak aztán fogjuk tudni, mit is kaptunk. Ismeretség nélkül- Meddig tart a kicsomagolás?- Mit tudom én, körülbelül egy óráig. Attól függ. Férjem hazajött, mondván, minek ácso- rogjon az üzlet előtt, fél óra múlva majd visszamegy, s hoz nekem mindent, amit kértem. Visz- sza is ment, de üres kézzel jött újra haza.- Minden elfogyott - mondja.- Nem létezik! - hitetlenkedem. Pedig így volt. Sötl Csomagolás közben fogyott el minden. Szegény férjem! Még a látása is megromlott a nagy lótás-futásban. Mert ö azt állítja, hogy mogyorót látott az egyik Csodálkozom mégis Bosszankodom, mert egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az ügyintézők eltűnnek íróasztaluk mellől, amikor keresem őket. Bár kiderítettem az okát: ők is saját ügyükben szaladgálnak, mert félfogadás mindenütt ugyanakkor van. és persze a szerdai nap kivételével rendszerint munkaidőben. Türelmesebb és meg- alkuvóbb természetű barátom azt mondja, hogy felesleges berzenkedni ilyen csip-csup dolgok miatt, hiszen az ö véleménye szerint ma már minden valamire való tisztségviselőnek van úgynevezett ,, várakoztatást joga“. És magyarázza: olyan ,,jog“ ez, amellyel nyakló nélkül él. aki csak teheti. Magyarázatát ilyen kérdésekkel indokolja: Ki merné az egészségügyi rendelőintézetben szóvá tenni a fölösleges várakoztatást? Kinek van bátorsága sürgetni a szerelőt az autószervizben? Bosszankodom mégis, mert a felesleges várakoztatás jóvátehetetlen időlopás, mert a félfogadási idők észszerű megállapításával, esetleges módosításáelárusítónő táskájában, aki éppen akkor surrant ki az ajtón, amikor férjem befelé igyekezett. Le volt ugyan takarva a ,,szajré“, de elég ügyetlenül. S mikor mogyorót kért, és a pénztárosnő azt mondta, hogy mogyorót nem kaptak, férjem megkockáztatta:- Most láttam, hogy az egyik hölgy mogyorót vitt ki innen.- Akkor rosszul látta!- Úgy látszik szemüveget kell majd kérnem, mert én valóban mogyorót láttam.- Kérjen is minél hamarabbi (Másnap magam jártam a szóban forgó boltban. Amint nyugodtan rakodom a kosaramba, beront egy dühös hölgy, ráripakodik a legközelebb álló elárusítónöre.- Nem tudtatok volna egy zacskó mogyorót eltenni nekem? De hisz jól van... Az elárusítónő nem engedi befejezni a mondókát. Halkan mondja a kiabáló hölgynek:- A főnöknővel kellett volna elintézned.) Hát itt tartunk. Szegény férjem búsul a szeme miatt. Szemüveg dolgában járatlanok vagyunk, s aggaszt, hogy az optikusoknál sincs ismerősünk. falta, ll'hn^ val meg lehetne oldani ezt a problémát. Barátom azonban kioktat:- Ez kényes téma. Ha pedig kényes témáról elmélkedsz, legalább ne mondd el senkinek. Ha elmondod, legalább ne írd meg. Ha megírod, legalább ne írd alá. Ha aláírod - akkor pedig ne csodálkozz! Mostmár ezen is bosszankodom. Neki csak ennyit mondok:- Csodálkozom mégis! És persze aláírom: IDŐSZERŰ GONDOLATOK Mindennemű munkánk lényeges javítása az egyetlen megfelelő út ahhoz, hogy eleget tegyünk a szükségleteinkből eredő és a világgazdaság fejlődéséből következő egyre igényesebb követelményeknek. Ezen a téren már sokat elértünk. Az eredmények azonban még nem felelnek meg lehetőségeinknek és szükségleteinknek. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésein és egyéb alkalmakkor ezekkel a kérdésekkel már ismételten nyíltan és birálóan foglalkoztunk. A mostani évben ezeket a határozatokat mindegyik munkahelyen következetesen meg kell valósítani. A most kezdődő évben jelentős események előtt állunk, amelyek egész népünkét érintik. Áprilisban ül össze Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa, amely kitűzi szocialista hazánk továbbfejlesztésének programját. Júniusban általános választások lesznek a képviselő-testületekbe. Megemlékezünk kommunista pártunk megalakításának 60. évfordulójáról és győzelmes forradalmi útjáról. Hozzáfogunk a 7. ötéves terv teljesítéséhez, amellyel tovább akarjuk fejleszteni gazdaságunkat, javítani az állampolgárok anyagi és kulturális életfeltételeit. Ez politikánk fő célja. Az idei évre kitűzött feladataink nem lesznek könnyűek. Mindannyiunktól mindegyik munkahelyen jobb, színvonalasabb és termelékenyebb munkát követel, ha meg akarjuk állni a helyünket a kemény nemzetközi versenyben, ha meg akarjuk tartani az elért eredményeinket és lehetőségek szerint javítani is akarjuk az életszínvonalat, fokozatosan megoldani számos új, sürgető szükséglet kielégítését. Mélységesen igaza van annak a régi forradalmi munkásdalnak, miszerint a munka a haladás anyja. Ez a bölcs mondás mindenkor érvényes. Mindenütt jó, alkotó és igényes légkört kell kialakítani, amely kedvezően hat a társadalmi és a munkaaktivitásra, ugyanakkor kérlelhetetlen a rendetlenséggel és a visszásságokkal szemben, amelyek itt- ott felmerülnek, s az emberek jogos bírálatát váltják ki. Meggyőződésünk, hogy állampolgáraink, a Nemzeti Front pártjainak és társadalmi szervezeteinek tagjai, az idősebb és az ifjabb nemzedék, a nők, az ifjúság, az ipari, a mezőgazdasági, az építőipari, a közlekedési, a kereskedelmi, a tudományos és kutatási, az oktatási és az egészségügyi dolgozók, a társadalom elörevivésében és védelmében részt vevő minden dolgozó közös igyekezetével az idén is újabb jelentős lépést teszünk előre országunk fejlesztésében. (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a CSSZSZK elnökének újévi beszédéből) KLIMM Négyen üljük körbe az asztalt, de nem kell összedugni a fejünket, hogy eldöntsük, ki legyen az, akiről írni akarok. A tanyi (Tön) kenderfeldolgozó üzem igazgatóhelyettese olyan gyorsan mondja ki az ötvenkét éves gépkezelő nevét, hogy kollégái csupán bólintani tudnak.- Hat éve ismerem Kató nénit, de a véleményem ma sem változott róla - mondja határozottan Paszternák Antal mérnök. - Becsületes, szorgalmas, akire bármikor számíthatunk, mert megbízható is, szolgálatkész is. Néhány évvel ezelőtt a vállalat legjobb dolgozóját tisztelhettük személyében, a közelmúltban pedig a Slovakotex termelési-gazdasági egység kiváló dolgozója címet nyerte el. Fésülködik, amikor rátalálunk a kártológépek között. Zavarában elapadnak a szavai: hol rám néz, hol a gépre, közben mosolyog, mert attól tart, árulkodó lesz az arca, szembetűnő az indulata. A kezemet is percekig szoritja.- Kur Katalin vagyok- mondja halkan, még mindig zavartan, aztán nyugalmat parancsol magára, de így sem bírja sokáig. Amikor kifakad, a megilletődöttsége is elmúlik.- Hát hogy ne lennék ideges, amikor már a műszak kezdetén elakadásunk volt. Nézze csak meg, ha a kelleténél kicsit szárazabb a poliprolipén, máris vastagabb rétegekben adagolja a gép, és így könnyen beakadhat a láncba. S ha leáll a munka, fejembe szökik a vér, mert a tétlenséget egy percig sem bírom elviselni. Ilyenkor aztán csak az jár az eszemben, hogyan is hozhatnák be a kiesést. Mert a napi tervet mindenképpen teljesíteni akarjuk. Csattog a gép, gyűlik a vat- taszerű, világoskék nyersanyag. amelyből néhány méterrel odébb padlóburkolat lesz, mi pedig egy üres öltözőben lelünk csendre.- Bizony, tizenhét éve dolgozom itt, ebből tizenhármat a kócgép mellett töltöttem - folytatja Kur Katalin, s tekintete egyszer a falakon, máskor a mennyezeten fut végig. Ritkán néz a szemembe, inkább a légkör köt össze bennünket. - Akkor még kézzel tekertük a kócgépet, s ha „besült“ a henger, a hajunk is égnek állt. Én voltam a brigádvezetö, s higgye el, a napi tizenkét bálát akkor is megcsináltuk, ha nedves volt a kender. Itt jobb, persze, hogy könnyebb, hiszen a levegő is tisztább. De a felelősség jóval nagyobb! Ha leáll a gép vagy valami más hiba csúszik be, úgy ver a szívem, mintha egymás után három kávét ittam volna. Lelkiismeret- furdalásom van, mert úgy érzem, mindennek én vagyok az oka A férjem meg csak nevet rajiam, amikor otthon is ezzel állok elő. Azt mondja, ne törődjek vele, hiszen nem rajtam áll a tervteljesítés. Már hogy ne állna rajtam?! A mi kollektívánkban mindenkinek kulcsszerepe van.- A lányaim? Az egyik könyvtáros, Ekecsen dolgozik, a másik óvónő volt, aztán ide jött raktárvezetőnek. A vejem is itt dolgozik, így gondolhatja, miről beszélgetünk esténként. S bár az utóbbi időben gyorsabban kifáradok és az egészségem sem a régi, az ünnepek alatt mégis azt hittem, beszólok egy-két munkatársamnak, ugorjunk be, dolgozzunk kicsit. Sokan velem tartottak volna, érzem. Mert a mi munkabrigádunk a gépek mellett is otthonra talált. Egy pillanatra a szemembe néz, mélyen, kíváncsian, aztán váratlanul feláll és kimegy az öltözőből. Ő tudja, miért néztek be hozzánk, én még csak nem is sejtem. Amikor újra mellette állok, csak ennyit mond:- Ez a gép is rám várt. G. SZABÓ LÁSZLÓ HA LEÁLL A GÉP... 1981. I. 18. ÚJ szú
