Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-18 / 2. szám
A Piave partján, szemben a síkságból kiemelkedő Montello heggyel Tölcsérmezö a sziklás terep, keresztül- kasul lövészárkok, robbanások, füst, por. kavicsesö, gáz... Durván belemarkolnak a hajába, s egy távoli hang sikoltja: „Élsz?" Egyébként minden csendes, csak a teste, keze, lába remeg Szeméből, füléből kicsit kirázza a homokot, és értetlenül, kábultan bámul. Mikor zuhant le? Mikor is? Mennyi idő telhetett el azóta? Ahogyan tapogatja lábát, derekát, benyúl a zsebébe. Kezébe akad a papírlap, melyre tegnap lemásolta az egyik, orosz frontot járt bajtársától kapott röplap szövegét, és most hangosan olvasni kezdi az utolsó mondatot: ..A burzsoázia kikovácsolta a fegyvereket, amelyek halálát okozzák, megszülte azokat a férfiakat is. akik e fegyvereket forgatni fogják - a modern munkásokat, a proletárokat ... És tudja, hogy soha többé nem fogja olyan szemmel nézni a világot, mint eddig Valami megváltozott. Szépen, hangsúlyozva olvastam én is mindezt, mégis leintett Gudász Gyula elvtárs. Leintett, és szinte rámkiáltott:- így nem jó! Nem jó, ha mondom Megpróbálkoztam érvelni.- Ott volt a Piavénái, ott olvasta először a Kommunista Párt Kiáltványát, kézről kézre adták egymásnak, leírták, lemásolták ... (gy mondta...- Akkor se jó, mert mi másképpen lettünk kommunisták.- Hogyan?- Furcsa kérdés - dünnyögte furcsa, mert az egyik olvas, tanul, úgy kerül a pártba, mert érzi, hogy ott a helye. A másikat meg nevelik, formálják A harmadiknak meg elég csak szólni, mert a pártban volna a helye, de még nem jött rá.- Szóval, így lett kommunista Nem mondott rá igent, hanem kezembe nyomta kézzel írott életrajzát.- Ebből kiolvashatod. Aztán majd beszélgetünk róla. Legközelebb. .....Tizenketten voltunk testvérek. Közülük én még gyermekcipőben járva, tizenhárom évesen kezdtem meg munkáséletemet a rozsnyói bányában Naponként tizenkét órát dolgoztam Tizenkét órát!... Me gható, hogy életének leírását nem a szokványos módon kezdi, hanem a munkakörülmények leírásával. Végső soron igaza van: az élet számára anya szüli az embert, de a munka szüli meg, alakítja és formálja az emberi közösség, a társadalom számára. Megható, hogy nyolcvanhárom esztendősen ennek az igazságnak tudatában kezdi életének leírását. .....Abban az évben. 1912-ben. a szakszervezetek nemzetközi központjának jelentése szerint már 6 827 173 munkás tömörült a szakszervezetekbe. Kitöri a Balkán-háború..." Hogy kerül ez ide? Ez már nem életrajz, ez történelemirás. Hosszú-hosszú oldalakon át. Tények, melyek ismertek a történelemkönyvekből. Csak néha tűnik elő a szövegből néhány személyére vonatkozó mondat. .....Szakszervezeti bizalmi voltam, tehát a bánya katonai parancsnoka bevonultatott. .. A Piavénái ismertem meg a háború borzalmait... Pista öcsém is vöröskatona volt. Túrkevénél megsebesült. hazakerülj de itthon belehalt... Négy hétig vizsgálati fogságban tartottak, amiért átálltam a vörösökhöz... A bemar- di bánya bizalmija voltam . . Az ifjúmunkások szervezetének elnöke... Mi már kommunisták voltunk, mert csatlakoztunk a III. Internacionáléhoz, elfogadtuk Lenin elvtársnak mind a 21 pontját... A l'uboch- nai kongresszus után szakítottunk a szociáldemokratákkal... Rozsnyón is megszerveztük a kommunisták pártját, engem választottak elnökké ..." 9- Nekem csak azóta van házam, amióta a munkásosztályé a hatalom, a Februári Győzelem óta AKI ELLEN HAJSZÁRA SZÖVETKEZTEK- Semmi sem maradt... Semmi, hiszen hányszor, de hányszor tartottak házkutatást... A Kommunista Kiáltványban benne van, hogy szent hajszára szövetkeznek a kommunisták ellen... És furcsán felnevetett.- Amit az árulók, a besúgók jelentettek, az maradt meg csupán a csendőrségi jelentésekben, mert azt megőrizték. . Botja után nyúlt, megforgatta néhányszor, aztán döfködni kezdte a padlót, úgy mondja- Lám, lám, akaratlanul is nekünk, a pártnak tettek jót. Ki gondolta volna?... Gyere, elvtárs, menjünk a városba, megmutatom a házat, ahol gyüléseztünk... Közben elmondom, amit tudok ötven oldal elolvasása után, rengeteg kortörténeti tény leírása között csak eny- nyi. Csak ennyi, de sebaj, majd beszélgetünk róla...! összehúzódott szeme ráncain engedett egy keveset, de ajka megrándult, amikor megmondtam:- Többet szeretnék tudni, mert ami a könyvekben található, azt már olvastam. Felsóhajtott.- Ha mindenre vissza tudnék emlékezni ... jó lenne...! Ült, ült, majd tehetetlenül széttárta a karját. Az egykori csendőrségi jelentéseket, a „bizalmas úton" szerzett értesüléseket tartalmazó jelentéseket magam is olvastam A 26/9-20. számúból tudom: a városban 1800 tagja volt a szervezetnek, a környéken 4000 tagja: Veinert Lajos lakatosmester hazában béreltek egy helyiséget, Feckó András lakatos, volt a titkár, Hamzó Pál cipész a jegyzőkönyvvezető, Vanyiga József szerelő és Kopcsik János asztalos a szervezők, dr. Halász Miklós ügyvédbojtár a Gömöri Munkás szerkesztője. Többet kellene tudni., tehát beszéltettem őt.- Nehéz dolog volt a szervezés. Ledolgoztuk a tizenkét órát, aztán egyik zsebünkbe magyar nyelvű, a másikba szlovák nyelvű újságokat dugtunk, úgy indultunk a karámokba... Persze, köböl rakott karámokban laktak a bányába szegődött hetes meg hónapos munkások... Apám a forgópörkölön, Vanyiga a műhelyben, Paprák meg Hlavácsné a pörkö- löben .. Szót értettünk mi a proletárokkal, újságot adtunk nekik, ha bejöttek az irodára, brosúrát is kaptak... Kommunista Kiáltvány is volt persze, de az kevés, azt úgy másolták...- A sztrájkokat a szakszervezettel közösen szerveztük, mert ugyebár mi ke- lesztettük a tésztát, mi politizáltunk, a szakszervezet meg... Szóval, háromnapos sztrájk, csak olyan figyelmeztető, amikor megalakult a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége. Azután kéthónapos huszonkettőben, a harmincszázalékos bércsökkentés ellen... Eleinte a bányairoda mellett, a teniszpályán volt a sztrájktanya, de kitessékeltek bennünket onnan a vasút mellé, a körtefa alá Persze a sztrájkőrséget megszerveztük, az vigyázta a lejárót, a bányát- Ellenség? Még az altisztek is úgy néztek ránk, mint valami ördögökre. A kincstári bányából meg kidobták a kommunistákat. Megtudták, hogy Fábry Feri, Ebergényi Ernő, a rudnai Barta kommunisták, hát ki velük...! Megállt a ház előtt. Botjával rámutatott az emléktáblára.- Kitették. Meddig jártam utána, az ügyében! Tessék, itt van felírva... önkéntelenül eszembe jutott a 236/925. számú csend őrségi jelentésben Írott jellemzés: kemény kommunista, szervező, a kommunista ifjúmunkások vezetője.- Sok baja volt a csendőrökkel? Fejével és a bottal egyszerre jelzett igent.- Hányszor?- Olyan furcsákat kérdezel - bosz- szankodott -, nekem a csendőrökről csak az jut eszembe, hogy milyen igaz a Kommunista Kiáltvány tanítása: a proletárnak nincs hazája. Hiszen nem lehet tőle elvenni azt, amije nincs...- Tanultam én is... Megragadta a karom.- Gyere, elvtárs, még jobban megmagyarázom. Másnap reggeltől délig hallgattam Patakzajként csobogtak a mondatai. Csapongó emlékezetének ösvényeit járva hányszor, de hányszor kanyarodott visz- sza, a jelenbe, hogy utána hatalmas szökkenéssel megint a múltba, egykori önmagához jusson. Apró emléktöredékekből, fárasztó és hosszas magyarázatokból azonban kirajzolódott a Kommunista Kiáltványból idézett mondat reá is vonatkozó érvényessége, igazsága. Bányászproletár volt és kommunista. Nem volt hazája a Csehszlovák Köztársaság, mert a csendőrség megállapította, hogy Felsóoányán, Romániában született, hontalannak nyilvánították, (gy kényszerítették rá, hogy ő, a rozsnyói párt- szervezet alapitó tagja, elnöke lemondjon, és a legális, hivatalosan elismert Csehszlovákia Kommunista Pártja illegális tagja legyen. Hontalannak minősítették Horthy hivatalnokai is, Rozsnyóról Szlovákiába akarták toloncoltatni. A fel- szabadulás után viszont Magyarországra akarták telepíteni.- Érted, elvtárs? El akarták venni tőlem azt. amim nem is volt ... Nekem csak azóta van hazám, amióta a munkásosztályé a hatalom, a Februári Győzelem óta. Itt a papír róla... Ez persze más számára csak egy hivatali értesítés... ‘Nekem a hazát, a végre megtalált hazát jelenti... Érted? Járkálni kezdett a szobában fel és alá. Izgatott, szaggatott lihegések között, közbeszólást nem tűrve folytatta:- Azóta persze már nem proletár vagyok ... Munkás lettem... És az más, de mennyire más!... Tudod mit jelentett a bányában száznegyven százalékot teljesíteni? ... Hej, pedig egyszer ránkomlott a bánya, megnyomott... Élmunkás, csapatvezető. aztán diszpécser voltam... Ott álltam bányász-díszegyenruhában Gott- wald elvtárs ravatala mellett... Most persze nyugdíjas vagyok... Egyedül élek... Meghalt egyetlen fiam, eltemettem a feleségemet is... Ilyen az élet... Kemény, kegyetlen, mégis szép... így értem, Így látom, mert kommunista vagyok! Igen, szépen leírtad, hogy ott, a Piavénái miként volt... Szép, de teljesen csak úgy igaz, ha kitűnik minden abból az írásból Minden harc... Azért írok bele az életrajzomba mindent... Azért, mert én csak egy kommunista vagyok, de sokan voltunk, és sokan vagyunk... Elakadt a lélegzete. Könnyezve köhögött, majd halkan csak ennyit szólt:- Ahogy az idő érett, úgy lettünk kommunisták.- és Lubochöa?- Előbb is tudtuk, de azóta mondtuk hangosan, meg mondjuk is, amig élünk... Kérdeztem volna tovább, de fojtogatta a köhögés, leintett.- Elég most ennyi, majd üzenek, folytatjuk még... És bágyadtan maga elé sóhajtott:- Ha mindenre vissza tudnék emlékezni, jó lenne! HAJDÚ ANDRÁS 3 „Rozsnyón ebben az épületben székelt az 1921-1933-as években a CSKP területi titkársága“ - idézi az épület falán elhelyezett emléktábla szlovák és magyar nyelvű szövege a hősi múltat (Gyökeres György felvételei)
