Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-22 / 11. szám

ozsrn Q ok szó esik napjainkban a szak- O szervezetekről, a társadalom életében betöltött szerepükről és helyük­ről. A lengyelországi események kap­csán egyes nyugati körök a szakszerve­zeteket általában a szocializmus és a párt szovjetunióbeli vezető szerepe elleni támadások eszközeivé tették Való igaz, a szovjet szakszervezetek szervezeti szabályzatában ez olvasha­tó: ,, A szakszervezetek egész munkájukat a Szovjetunió Kommunista Pártjának irá­nyítása alatt végzik, amely a szovjet tár­sadalom szervező és irányító ereje és amelynek tevékenysége és törekvése ar­ra irányul, hogy minden szükségeset megtegyenek az ember jólétéért, az em­ber nevében.“ Megkérdezhetik: a Szovjetunióban mi­ért a kommunista párt irányítja a szak­lyek a vállalatoknál és intézményeknél végzett tevékenységükkel, anyagi és kul­turális ellátási igényeikkel kapcsolatosak. Ennek megfelelően a szovjet szak- szervezetek olyan problémákkal foglal­koznak, mint a dolgozók részvétele a ter­melésirányításban, a sokrétű gazdasági és szociális feladatok megoldása, a szo­cialista munkaverseny, a bérezés és a munkavédelem, a társadalombiztosí­tás, a kulturális beruházások, a sport, az egészségügyi ellátás, a dolgozók életfel­tételei és üdültetése. A szovjet szakszer­vezetek azokban az esetekben állanak ki a dolgozók érdekeinek védelméért, ami­kor ezeket hanyagság vagy önkényesség következtében az egyes adminisztratív dolgozók vagy intézmények megsértik. Arról, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista párt a szakszer­SZAKSZERVEZETEK A SZOVJET TÁRSADALOMBAN szervezeteket? Nem azt jelenti ez vajon, hogy a szakszervezetek tevékenységük­ben nem önállóak? Hasonló jellegű kérdéseket tesznek fel a nyugati országok olyan képviselői is, akik őszintén szeretnék megismerni a szovjet valóságot. E kérdések, úgy véljük, azért merülnek fel, mert Nyugaton gyakran a Szovjetunió szakszervezetei és pártja közötti kölcsönös viszony meg­közelítésénél a tőkés világban elfogadott fogalmakból és mércékből indulnak ki. De éppen az a dolog nyitja, hogy ez a megközelítés semmiképpen sem he­lyénvaló, amikor a szocialista országok­ban tevékenykedő szakszervezetekről van szó. Ahhoz, hogy megértsük a szakszerve­zetek helyét és szerepét a szovjet szocia­lista társadalomban, mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy ez a társadalom alap­vetően más alapokra épül, mint a tőkés társadalom. A Szovjetunióban a termelő­eszközök nincsenek magántulajdonban. A szovjet állam, amelynek legfőbb tör­vénye valamennyi polgárának jóléte, az irányító sajátos szerepében lép fel. A néptől kapott megbízatást a gazdaság vezetésére. Ezért a Szovjetunióban nem keletkezhetnek olyanféle összeütközé­sek, mint például a vállalattulajdonosok és á munkások között a kapitalista rend­szerben. A kommunista párt és a szakszerveze­tek a Szovjetunióban arra hivatottak, hogy kifejezzék és védelmezzék a dolgozók érdekeit. Ugyanakkor mindegyik szerve­zetnek megvan a maga tevékenységi területe, konkrét feladata és funkciója. A Szovjetunió Kommunista Pártja - a társadalom irányító és vezető ereje, az egész szovjet nép alapvető érdekei­nek kifejezője. A nép jóléte és boldogulá­sa - a párt legfőbb törvénye. A kommunista párt a társadalomban betöltött élenjáró szerepét a dolgozó nép érdekeiért folytatott közel nyolcvanesz­tendős harcával vívta ki. Éppen ezért a párt programja az állam programjává vált, a kommunista társadalom felépíté­sének a párt által meghirdetett célja az egész szovjet nép céljává lett. A pártnak van a legnagyobb tekintélye a Szovjet­unióban, a nép elismeri az egész társadal­mi élet politikai vezetéséhez való jogát. A több mint 127 millió dolgozót tömörí­tő szovjet szakszervezetek a dolgozók legnagyobb pártonkívüli tömegszerveze­tét képezik. Funkcióik és az előttük álló konkrét feladatok különböznek a pártétól. A szovjet szakszervezetek a munkások és alkalmazottak azon közvetlen érdekeit fejezik ki és szállnak azokért síkra, ame­vezetek tevékenységének, ékesszólóan tanúskodnak az SZKP KB XXVI. kong­resszusának határozatában olvasható szavak:,,A fejlett szocializmus időszaká­ban megnő a szakszervezeteknek, mint az irányítás, a gazdálkodás, a kommuniz­mus iskoláinak a jelentősége“. Nem véletlen, hogy a Szovjetunióban Lenin kifejezésével élve, igen gyakran emlegetik a szakszervezeteket úgy, mint a ,,kommunizmus iskoláit“. E megfogal­mazással Lenin azt hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek a dolgozók milliói számára az irányítás és a gazdálkodás iskoláivá kell lenniük, és hogy éppen a szakszervezetek hivatottak arra, hogy bevonják a dolgozók széles tömegeit a szocialista termelés irányításába. Napjainkban a szakszervezeteknek éppen az a feladatuk, hogy minél követ­kezetesebben ültessék át az életbe a le­nini elveket. Ebben a párt mint a legtekin­télyesebb társadalmi szervezet siet a szakszervezetek segítségére. Ez a gondolat egyértelműen megnyilvánul az SZKP KB XXVI. kongresszusi határo­zatában és a párt Központi Bizottságá­nak egyéb dokumentumaiban. Úgy vél­jük, ez az a támpont, amelyre az SZKP és a szovjet szakszervezetek kölcsönös viszonya épül. A párt vezető szerepe a szakszerveze­tek vonatkozásában mindenekelőtt ab­ban jut kifejezésre, hogy segíti a szak- szervezeti szervezeteket, igyekszik nö­velni tekintélyüket A kommunista párt a szakszervezetek irányítását, tevékenységére gyakorolt be­folyását a szakszervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül érvényesíti. Ily módon minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy a szakszervezetek pártirá­nyítása megköti a szakszervezeti szervek kezét, vagy akadályozza őket az előttük álló feladatok teljesítésében. A párt nem helyettesíti a szakszervezeteket, nem en­gedi meg, hogy a pártszervek utasításo­kat adjanak, vagy éppen bábáskodjanak a szakszervezetek felett. Ami pedig a szocializmus építésének közös feladatait illeti, azok azonosak a kommunista pártéval. Az ország gaz­dasági és szociális fejlesztése terén az elkövetkező tíz évben a fő feladat a szov­jet társadalom fejlődésének további biz­tosítása, a szovjet nép jólétének fokozá­sa a nép anyagi és kulturális színvonalá­nak szüntelen növelése útján, biztosítva minden állampolgár egyéni fejlődésének feltételeit. N. ZABELKIN (APN) CSEHSZLOVÁK SEGÍTSÉG AFGANISZTÁNNAK Csehszlovákia gépeket és berende­zéseket szállít annak a nagy öntözési rendszernek a befejezéséhez és kar­bantartásához, amelynek építését az amerikaiak kezdték meg 33 évvel eze­lőtt Afganisztánban. A Kabul New Times részleteket kö­zölt Csehszlovákia részvételéről Afga­nisztán e legnagyobb öntözési rend­szerének a magvalósításában. A Hilmand folyó völgyének termé­kennyé tételére irányuló munkák nem sokkal a második világháború befeje­zése után kezdődtek. A terv figyelem­be vette az összes vízellátási problé­ma megoldását, vagyis duzzasztómű, főcsatorna, elosztó csatornahálózat építését, a mezőgazdaság és az állat- tenyésztés fejlesztését, egészségügyi intézmények és iskolák létesítését. Hilmand Délnyugat-Afganisztán legnagyobb folyója és hatalmas a völ­gye. A folyó, amelyet a Hindukus déli lejtőin olvadó hótömegek és gleccse­rek táplálnak, délen fennsíkokon, sztyeppéken és sivatagos területeken folyik keresztül. Az iráni határon fekvő szisztani tavakba viszi vizét, amelyek környékén a középkorban igen fejlett volt a mezőgazdaság. A terv igen nagyvonalú volt, kezdet­től fogva feleslegesen nagy összege­ket vont le Afganisztán devizatartalé­kaiból, és nemegyszer felmerült a gya­nú, hogy ezekkel a pénzekkel nem bánnak lelkiismeretesen. Az Afganisz­táni Demokratikus Köztársaság Viz­es Energiagazdálkodási Minisztériu­mának szóvivője elmondotta, hogy Af­ganisztán a Hilmand völgyének termé­kennyé tételére vonatkozó terv meg­valósításához eddig összesen 6,5 mil­liárd afganit fordított, ennek ellenére a terv „úgy csüng az afgán gazdaság vállán, mint egy törött kéz“. Az 1978 áprilisi forradalom után az imperialista és tőkés országok meg­szüntették azt az ún. segítséget, ame­lyet különböző afganisztáni öntözési tervek megvalósításához nyújtottak. Leállították a gépek és berendezések szállítását a Hilmand volyó völgyében megkezdett beruházások befejezésé­hez és a kész létesítmények karban­tartásához, és az Egyesült Államok, ha hivatalosan nem is, de a valóságban felmondta a megkötött szerződést. Csehszlovák gépek behozatalának a Kabul New Times szerint meghatáro­zó szerepe lesz a beruházás befejezé­sében. Ezek nélkül az építőipari gépek nélkül megbénulna a terv befejezése. Kabulban a múlt év december 13-án szerződést írtak alá 4,2 millió dollár értékű csehszlovák építőipari gépek szállítására. A gépeket abból a 90 mil­lió dolláros hitelből fedezik, amelyet Csehszlovákia az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaságnak nyújtott. (é) MIRNIJ, A GYÉMÁNTVÁROS A Jakutföldre érkező idegen regéket hall a környék éghajlatáról, az óriási tá­volságokról. A legészakibb autonóm köz­társaságot hat időzóna és több mint nyolc­ezer kilométer távolság választja el Moszkvától. A tél itt félévnél is hosszabb ideig tart, a nyár pedig gyakran trópusi hőséget hoz. Az évi hőmérséklet különb­ség Jakutföldön eléri a 100 C°-ot. Amikor 25 évvel ezelőtt a világsajtóban felröppent a hír arról, hogy Nyugat-Jaku- tiában gyémánt lelőhelyeket fedeztek fel, kevesen hittek abban, hogy a Szovjetuni­ónak a közeli időkben sikerülhet a termé­szet ilyen távoli, lakatlan környékén rejtő­ző kincs feltárása.- A gyémántokhoz jutni valóban nehéz feladat volt mondja Jurij Habargyin geo­lógus. A traktorok és gépkocsik konvoja a transzszibériai vasútvonaltól a tajgán keresztül jutott el a célig. Négy évvel később, 1957-ben Mirnij, az első gyémántbányász falu elnyerte a városi jogot. Ma már több tízezer ember él itt. Lakosainak számát tekintve az autonóm köztársaság második legna­gyobb városa, Jakutszk után. Első pillan­tásra Mirnij nem különbözik az átlagos szovjet városoktól, ám ez csak a látszat. Itt, ahol a téli hőmérséklet gyakran eléri a mínusz 60 C°-ot és a hó június közepén sem meglepő, nehéz az élet és még nehezebb az épitő munka. Mirnij városa ott épült, ahol a fagy 100 méter mélysé­gig hatol.- A munkát még mínusz 40 C°-on sem állítjuk le - mondja Borisz Medvegyev, a Mirnijt villamosenergiával ellátó vízerő­mű igazgatója. - Ilyen természeti körül­mények között a gépek hamarabb felad­ják a küzdelmet, mint az emberek. Ez a Viljuj folyó partján felépített vízerőmű a világon az első olyan energiatermelő objektum, amely az örök fagy birodalmá­ban üzemel. Jakutföld első, többemeletes épületei éppen ebben a városban épültek. Koráb­ban csak 2-3 emeleteseket építettek, mi­vel a talaj a nagyobb súly hatására olvad­ni kezdett és az épületek lesüllyedtek. Jelenleg valamennyi ház olyan vasbeton lemezekből készült „párnákon“ áll, ame­lyeknek alapját 15 méter mélységben elhelyezett tartóoszlopok alkotják. Az épületeknél különleges, szellőztethető alapokat alakítanak ki, amelyek meggá­tolják a melegnek a talaj felé történő áramlását. A tartóoszlopokat a fagyott rétegbe való elhelyezés előtt gőzzel kell felmelegíteni. Jelenleg azonban gyako­ribb és jobb módszer, hogy a vasbeton tartóoszlopokat a fagyrétegben kifúrt vá- tyatokba engedik be. A Szovjetunióban - ahol a különleges éghajlati és természeti körülmények kö­zött történő építkezésekkel kapcsolatban már igen nagy tapasztalatokra tettek szert - elkészültek az északi területek lakóházainak legkülönbözőbb tervezetei, amelyekben speciális bejáratok, három­szoros ablakozás, a mikroklímát szabá­lyozó berendezések szerepelnek. Mirnij- ben nemrégen kezdődtek meg az úgyne­vezett ,,szélességi“ házak építkezései, amelyeknél valamennyi ablak délre néz. Milyen lesz a holnap északi városa? A többemeletes házakat fűtött átjárók kötik majd össze. Megkezdődött a zárt vagy félig zárt utcákkal épülő lakótelepek kivitelezése VIKTOR ZSURAVLJOV (APN - LV) 1981. III. 22. A Szovjetunióban 1981 január elsejével életbe lépett azoknak a foglalkozásoknak a módosított listája, ahol tilos a női munkaerő alkalmazása. Ezzel kapcsolatban az APN tudósítója felkérte Marija Kravcsenkót, a Szovjetunió Munkaügyi és Népjóléti Állami Bizottságának elnökhelyettesét, válaszoljon néhány kérdésre. Nincs ellentmondás a lista és a között, hogy a tör­vény szerint a nő és a férfi a Szovjetunióban egyenlő jogokat élvez?- Az egyenlőséget éppen a nők munkájának és egészségének védelmét célzó intézkedések, a munka és anyaság ellátásának együttes lehetősé­ge, az anyaság és a gyermekek jogi védelme, anyagi és erkölcsi támogatása biztosítja. A nők számára tiltott, nehéz, ártalmas foglalkozások listá­ja újabb lépés ebben az irányban. Az eredeti felso­rolást 1932-ben állították össze, amelyben a többi között korlátozták a női munkaerő alkalmazását a fémkohászatban, fémfeldolgozásban, a vegyipar­ban, a közlekedésben, az építkezéseken és a köz­séggazdálkodásban. Most ezt a listát egészítették ki, amely 460 tiltott foglalkozást tartalmaz. A nők számára ugyanakkor széles körű lehetőségek nyíl­nak más területeken. A statisztika szerint jelenleg a szovjet orvosok és pedagógusok háromnegyede, . a mérnökök egynegyede, a technikusok és terve­zők fele, a tudósok több mint negyven százaléka nő. NŐK SZÁMÁRA TILOS- Mi volt az oka annak, hogy a nők számára tiltott foglalkozások listáját kibővítették?- A műszaki-tudományos forradalom sok új munkahelyet teremtett. Ez természetesen azt kí­vánta, hogy az új foglalkozásokat megvizsgálják. 1932-ben valószínűleg senki sem gondolt még a női munkaerő alkalmazására az ionsugár-forrá- soknál, vagy a fémek plazmavágásánál. Ma már ezek léteznek és szükségessé vált, hogy a nőket távol tartsák ezektől a munkahelyektől. A másik ok az, hogy a szovjet állam a munkavédelmet új minőségi fokra akarja emelni. Ezért a lista számos olyan hagyományos „női“ munkát is tartalmaz, amely eddig nyitva állt számukra. Például a posztó­mosás a textilgyártásban.- Mi lesz azokkal, akiknek el kell hagyniuk korábbi munkahelyüket?- Számukra más vállalatoknál biztosítanak köny- nyebb munkát, vagy átképezik őket. Hogy a tanulás ideje alatt a nőket ne érje anyagi hátrány, hat hónapig megkapják előző átlagkeresetüket. A szov­jet állam állandóan ösztönzi a nők szakmai képzé­sét a népgazdaság minden területén. Az elmúlt évben például új kedvezményeket vezettek be azok számára, akiknek nyolc évesnél kisebb gyerekük van. Lehetőséget kaptak képzettségük emelésére úgy, hogy ez alatt nem dolgoznak, viszont megkap­ják átlagkeresetüket. Jelentős eszközöket fordíta­nak a népgazdaságban dolgozó munkások és alkal­mazottak munkakörülményeinek javítására. Csu­pán az utóbbi öt év során több mint 15 milliárd rubelt fordítottak az ipar komplex gépesítésére és automatizálására az állami költségvetésből. NATALJA VISNYEVA-SZARAFANOVA (APN - LV)

Next

/
Thumbnails
Contents