Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-15 / 10. szám

ÚJ szú 1981 II. 15. MAKRAI MIKLÓS MAGYARORSZÁGI JEGYZETEI A paksi atomerőmű építése a hetedik esztendejébe lépett, s ha minden jól megy, az első blokkot rövidesen, még ebben az évben üzembe is helyezik. A második blokk is intenzíven épül, s így a magyarországi energiatermelés az első fázisban 880 MW, majd pedig a 3. és a 4. blokk megépítése-után (1985-ig) 1760 MW beépített teljesítménnyel gyarapszik. Ezzel a négy blokk mintegy 35 százalé­kát fogja adni a magyarországi víllamos- energia-termelésnek. Pakson is a Szov­jetunióban kifejlesztett, és számos or­szágban jól bevált 440 MW-os nyomottvi­zes reaktortípusok építése folyik, de táv­latilag 1000 MW-os egységek építésével is számolnak. így a paksi atom­erőmű teljesítménye a jövőben elérheti a 3760, esetleg 5760 MW teljesítményt is, attól függően, hogy az ezresekből egy, vagy pedig két ikerblokkot építenek Hely van itt bőven, s a Duna is elegendő vizet tud szolgáltatni a hűtéshez. Nem vélet­len, hogy a szovjet és a magyar szakem­berek a telephely keresésekor a Pakstól délre, mintegy három kilométerre, s a Du­na medrétől 1 kilométerre eső területet választották, amely nemcsak a vízellátás szempontjából előnyös, hanem azt is biztosítja, hogy az atomerőmű optimáli­san beilleszkedjen az ország elektromos hálózati rendszerébe. Az atomerőmű a Szovjetunió segítsé­gével, s a KGST- országoknak az atom- erömüvi berendezések gyártására vonat­kozó szakosítási és kooperációs prog­ramja alapján épül. A fő berendezések többségét a Szovjetunió és Csehszlová­kia szállítja, de a magyar gépipar közre­működése is jelentős, körülbelül 30 szá­zalékos. Az atomerőműví együttműködés keretében a GANZ-MÁVAG vállalatban más országok számára is elkezdődött például a fűtőelem-átrakó gép gyártása, s több vállalat érdekelt az atomerőmű­vekhez szükséges vízkezelő berendezé­sek gyártásában, amelyeket a magyar ipar külföldön létesülő atomerőmüvekhez is száll ít. Igen jelentős szerepe van továb­bá a Központi Fizikai Kutatóintézetnek, ahol kifejlesztették a reaktorok elektronikai nukleáris mérőrendszerét, s jelenleg a kö­zös kutatások keretében a WER 1000 reaktortípus reaktorfizikai problémáit vizs­gálják az optimális üzemeltetési feltételek megállapítása céljából. A magyar atomenergetika tehát ma már valóság, s meddő dolog lenne az atomerő­müvek építésénék indokoltsága, gazda­ságossága felett vitatkozni. Ez a kérdés ma már Magyarországon is tisztázódott. Tény azonban, hogy más szocialista or­szágokhoz, főleg az NDK-hoz, Bulgáriá­hoz és Csehszlovákiához viszonyítva Ma­gyarország némi késéssel zárkózott fel az atomerőműveket építő KGST-országok sorába. Ennek a késésnek több oka is volt, hiszen amikor biztatóan fejlődött az alföldi szénhidrogén-források kutatása, s a nép­gazdaság sem érezte az energiaárak gyors ütemű emelkedésének nyomasztó hatását, túlságosan költségesnek és gaz­daságtalannak tűnt az atomenergetika fejlesztése. Az évek folyamán azonban sok minden megváltozott, s ma már Ma­gyarországon is figyelembe veszik Men- gyelejev klasszikus megállapítását, hogy az olaj nem tüzelőanyag. Nem fér hozzá kétség, hogy az energiahordozókból .főleg energetikai szénből szűkösen rendelkező, s az energiaszükségleteket növekvő mér­tékben importból fedező Magyarország a hetvenes évek fejlődése folyamán logi­kusan ,,rákényszerült“ az atomerőmüvek építésére, s az ezzel kapcsolatos építési és együttműködési feladatok vállalására. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az atomerőmű építése „kényszeredetten" folyik Ennek éppen az ellenkezőjéről győ­ződhettünk meg a helyszínen, a paksi, építők körében. ezekben a napokban és hetekben kerül sor. Ha ez megtörténik, nem lesz már különösebb akadálya az indításnak, hi­szen a szekunder kör és az erőmüvi rész építése alapjában véve már tavaly befeje­ződött. f Hasznos tapasztalatok A prototípus-építés természetesen hasznos tapasztalatokkal is jár. A második reaktoraknát például már három hónap helyett négy hét alatt készítették el. A 3. és a 4. blokk építésénél széles körben érvé­nyesítik az 1. és a 2. biok építésénél szerzett tapasztalatokat, a monolit vasbe­ton alkalmazása helyett például bevezet­ték a kéregzsalus betonozást. A lemaradások behozása érdekében nagy erőket összpontosítottak az atom­erőmű építésére, s Baranya Sándor szemé­lyében miniszteri biztost neveztek ki az-------------------------------------------*---------­Épp en műszakváltás után érkeztünk az építkezés főkapujához. A délutánosok már a helyükön voltak, de még sokan és sokáig szállingóztak kifelé a kapun, hiszen a munkahelyek átadása bizonyára nem olyan egyszerű itt, mint az iparban. Amíg a szigorú rendészek látogatásunk ügyé­ben felhívták az illetékeseket, azt figyel­tem, hogy vajon igaza van-e a bejáratnál elhelyezett nagy feliratnak, amely büszkén hirdeti: Paksi Atomerőmű, KISZépítkezés. Az arcok között valóban sok a fiatal, de azért szép számmal vannak itt az idősebb korosztályhoz tartozó építők is, akik bizo­nyára jónéhány nagyberuházás tapaszta­latait hordják a fejükben. Közben a mi ügyünk is elintéződött, s beléphettünk az építkezés hatalmas területére. A közeli irodaházak egyikében Újhelyi Géza, az Erőmű Beruházási Válla­lat műszaki igazgatóhelyettese fogadott. Egyike azoknak a legilletékesebb szemé­lyeknek, akik átfogó és pontos tájékozta­tást tudnak nyújtani az építkezés meneté­ről, a sikerekről és a problémákról. Persze, nehéz dolog dióhéjban összefoglalni egy ilyen óriási méretű és bonyolult építkezés minden lényeges vonását, hiszen itt az egyes napok eseményeiről is oldalakat, könyveket lehetne összeírni. Az igazgatóhelyettes bizonyára már szívesebben tájékoztatna minket az első blokk indításánál szerzett tapasztalatok­ról, erre azonban még várni kell. Az elmúlt év decemberére tervezett indítás elma­radt, s habár a késés nagyon sok okozati tényezőre vezethető vissza, ezek általá­ban egyetlen lényeges körülménnyel függnek össze: az építkezés prototípus jellegével. A paksi atomerőmű ugyanis a nemzetközi tapasztalatokfigyelembevé- telével úgy épül, hogy a fokozott biztonsági követelményeknek is eleget tegyen. Az atomerőmű különleges, kettős védelmi rendszeréről van szó, amit az igazgatóhe­lyettes egyszerűen új biztonsági filozófiá­nak nevez. Ez aj új „filozófia" abban is megnyilvánult, hogy mintegy másfél évet késett a legfontosabb létesítményekre, főleg a reaktorblokkra vonatkozó tervdo­kumentációk elkészítése, s a gondokat egyes főegységeknél a szállítási késedel­mek is tetézték. Az atomerőmű „szíve", a Skoda Művekben gyártott első reaktor- tartály is késedelemmel érkezett a hely­színre, de ez az említett körülmények miatt nem okozott nagyobb problémát, s az a tény, hogy a tartályt az elmúlt év októbe­rében végül is sikeresen a helyére tették, feledtette a korábbi aggodalmakat. A vít- kovicei nyomáskiegyenlítő tartály, vala­mint a tlmacei gözszeparátor szállítása a tervezett időben történt. Hátra van még a Skoda Müvek részéről a reaktor felső tartozékának, aszabályozó rendszer moz­gatóeszközeinek, valamint a reaktor belső részeinek a szállítása és a helyszíni beszerelése, amire az előrejelzések sze­rint 1981 első negyedévében, vagyis A jelenlegi építkezés körülbelül 400 hektárnyi területen folyik, melynek három­negyed része csak felvonulási terület, maga az atomerőmű a hozzá tartozó épületekkel együtt körülbelül 90 hektárt foglal el. Fent és I zesen építésben érdekelt vállalatok munkájának koordinálására. Jelenleg az eredetileg feltételezett helyett több mint nyolcezer ember dolgozik az építkezésen, ebből körülbelül ezerötszázan a környékről jár­nak be, a többieknek Pakson van az ideiglenes szálláshelyük. Egyesek szá­mára ez végleges lakóhelyet is jelenthet, hiszen az erőmű az építkezés teljes befe­jezése után mintegy 1500 személyt fog alkalmazni. Az 1979 január elsejével vá­rossá nyilvánított Pakson intenzív lakás­építés folyik, ezzel párhuzamosan a járu­lékos beruházások is megvalósulnak, s így Paks lesz Dunaújváros, Leninváros és a többi új ipari központ mellett Magyaror­szág legfiatalabb szocialista városa. Az építkezésen jól bevált az ún. folya­matos műszak, vagyis tíz munkanap után négy nap pihenés, ami így kéthetente tesz lehetővé egy kiadósabb hazalátogatást. Az építkezés teljes befejezéséről azonban nagyon illuzórikus dolog beszélni, hiszen a négy, egyenként 440 MW-os blokk megépítése után sor kerülhet az 1000 MW-os blokkok építésére, közvetlenül a jelenleg épülök szomszédságában. Az építkezés szervezői azt szeretnék, ha ez az átmenet az ezres blokkok építésére folyamatos lenne, nem szívesen ereszte­nék szélnek a tapasztalt építők százait. Csakhát ez a kérdés még nincs eldöntve, hiszen sok mindentől függ, hogy egyálta­lán mikor kezdődhet el a termikus atom­erőmüvek második nemzedékének az épí­tése. Az általános tájékoztatás után Mester Sándorral az Erőmű Beruházási Vállalat fiatal müszakvezetőjével terepszemlére indultunk. Felvettük az itt valóban nélkü­lözhetetlen védősisakot - ezt ugyanis nem visziel a Dunáról fújó élénktavaszelejí szél - s a személyfelvonóval először az 50 méter magas föcsarnok tetejére mentünk, ahonnan az egész építkezés jól belátható, sőt még Paks új lakótömbjei is egészen közelinek tűntek. A huzatos magaslatról megcsodáltuk a vízkivételi müvet, a Duná­tól vezetett nyílt csatornát, majd annak folytatását, ahol 3600 mm átmérőjű csö­vekben négy szivattyú másodpercenként 13-18 m3 vizet szállít majd a turbinák hűtéséhez. A hűtővíz felmelegedése mind­össze 8 °C lesz, tehát jelentős mértékben nem növeli a Duna vizének hőmérsékletét, de még ún. energiatörő műtárggyal is késleltetik a hűtővíznek a Dunára gyako­rolt melegítő hatását. Ez a megoldás mindenesetre nagyon gazdaságos, hi­szen mellőzhető a hatalmas méretű hűtő­tornyok építése, amelyek más erőmüvek, többek között a Jaslovské Buhunice-i Atomerőmű látképének jellemző domi­nánsai. A főcsarnok tetejéről jól látható a vízkivételi mű kikötőjének hatalmas kettős bakdaruja is, egyenként 160 ton­nás, együttesen 320 tonnás teherbírással, amellyel a nehéz főegységeket emelik ki az ide befutó uszályokról. A lelkes műszak- vezető kíséretében, aki a legszívesebben órákon át kalauzolt volna a reaktorblokk ma még hozzáférhető labirintusaiban, megtekintettük a föcsarnok belső térségeit is, az NDK-ban gyártott 250 tonnás darut, amely az első reaktortartályt a helyére tette, a befejezés előtt álló, 30 méter mély második reaktoraknát, a „fáradt“ üzem­anyag tárolására szolgáló medencét, a re­aktortartály alatt megcsodáltuk a védelmi rendszerhez tartozó biztonsági primer- csövek szerelését, szemügyre vettük a Bulgáriában készített, hermetikusan zá­ró, ólombetétes vasajtókat, s meggyőződ­tünk róla, hogy az első blokk alapjában véve készen áll az indításra. Az, hogy az építkezésaz említett nehéz­ségek ellenére ilyen előrehaladott álla­potba került, nem kis mértékben a KISZ fiatalok kezdeményező és lelkes munkájá­nak köszönhető. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa ugyanis a paksi atomerőmű építését KISZ- építkezéssé nyilvánította, s a KISZ és a kormány 1977 januárjában megállapo­dást is kötött erről. A magyar ifjúkommu­nisták azóta minden évben megrendezik a paksi KISZ-építkezési napokat, amelye­ken értékelik és megvitatják az építkezés menetét. Tavaly csehszlovák, NDK-beliés szovjet társaikat is meghívták a tapaszta­latcserére, s így, együttesen segítik elő, hogy az atomerőműben mielőbb elkez­dődhessen a villamos energia termelése. Következik: Mit jelent a nemzetközi kooperáció? Az épülő atomerőmű legnehezebb ,,alkatrészéta Csehszlovákiából érke­zett 215 tonna súlyú reaktortartályt 1980. március 25-én nagy teherbírású darukkal emelték partra a szállító uszályról. (Az MTI felvételei) I c1 Ä 1 <b 1-ÖT a) «I 2 •I I !3 £ 2 s £ o n I 2 ill >] u [I j

Next

/
Thumbnails
Contents