Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-15 / 10. szám
Vasárnap 1981 március 15. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 5.50, nyugszik 17.40 Közép-Szlovákia: 5.58, nyugszik 17.48 Nyugat- Szlovákia: 6 06, nyugszik 17.56 órakor A HOLD kel - 12.20, nyugszik 3.14 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KRISTÓF és SVETLANA nevű kedves olvasóinkat 1926-ban halt meg Dmítrij Andrejevics FURMANOV szovjet író (szül. 1891). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A két . tántoríthatatlan család Balta József írása Szakszervezetek a szovjet társadalomban N. Zobelkin cikke Mit jelent a nemzetközi kooperáció? Makrai Miklós magyarországi jegyzeteinek 4. része Korszerű technika - magasabb szintű postai szolgáltatás Egri Ferenc riportja A műemlékvédelem fellegvárában Gály Iván riportja Száz éve született Bartók Béla Koncsol László, Vajda Géza, dr. Václav Smetáóek, Oskár Elschek, Bodnár Gyula írásai A XVI. pártkongresszus tiszteletére kibontakoztatott kezdeményező munkában a prerovi járásban a zelatovicei Győzelmes Február Eisz dolgozói, főleg az állattenyésztésben dolgozó szocialista munkabrigád, tagjai járnak elöl jó példával. Szocialista vállalásukban azt ígérték, hogy a 7. ötéves tervidőszak utolsó évének befejezéséig évente egy tehéntől átlag 3800 liter tejet fejnek. Felvételünkön Jarmila Nováková a tej mennyiségét ellenőrzi (Vladislav Galgonek felvétele - CSTK) De rég ettem aszalt szilvát! - jutott eszembe, amikor valaki gondosan csomagolt jugoszláv aszalt szilvával kínált. Az ember kiváncsi lény, mindjárt azt kérdeztem, hol vette. Kapta, felelte. Ilyesmit - szerintem - zöldségboltok árulnak, felderítő útra indultam hát. Igen, kitalálták, eredménytelenül, meri ajaj, azt sem tudják, mikor láttak utoljára aszalt szilvát, adták tudtomra, de javasolták, hogy vegyek narancsot, banánt, grapefruitot (magyarul citrancsot), esetleg datolyát. De én megátalko- dottan követeltem az aszalt szilvát. Az nincs! Tegnap boldogan fedeztem fel az élelmiszerboltban a formás kis téglalap alakú valamit, alul átlátszó fólia, felül csillogó alufólia, a két szem kék szilva meg a felirat, hogy ,,Suva sljiva“ semmi kétséget nem hagy afelől, hogy aszalt szilvát látok. Be a kosárba négy csomaggal, mert holnap már biztosan nem lesz, s irány a pénztár. - Negyvennyolc korona - mondta a pénztárosnő, s nem várta, hogy tiltakozzam, vagy hogy azzal gyanúsítsam, talán rosszul számolt. Némi kajánsággal fűzte hozzá a magyarázatot: - Ez behozatal. Jugoszláv szilva. Aszalt szilva Most itt állok az aszalt szilvával, aminek kilója negyvennyolc korona. A citrom kilója íiz, a narancsé tizennégy, a banáné tizenhét korona. Az aszalt szilváé negyvennyolc. Talán azért akkora a különbség, meri citrom, narancs banán nálunk nem terem meg, a szilva ellenben igen. Méghozzá sok szilva terem nálunk. S olyan olcsón vásárolják fel, hogy jószerivel nem érdemes leszedni a fáról. Aztán eszembe jutott az is, hogy fura a helyzet azzal a sokat emlegetett takarékossággal. Meg a behozatallal. Azt hajtogatjuk, hogy ahol csak lehet, a behozatalt nélkülözhetetlen dolgokra korlátozzuk, bizonyos nyersanyagokra, olyan árura ami nálunk nincs, például déli gyümölcsre, ami nálunk - ezt mindenki tudja - nincs. De könyörgöm, szilva van! Kis ügy, legyinthetnek sokan. Valóban az. De hogy a közmondást idézzem: sok kicsi sokra megy (lásd a sok kis szilvát, negyvennyolc koronáért). Félő, hogy importálunk majd sört, porított zsemle- gombócot, juhtúrót, zsendi- cét - jó áron. Miért nem kapható olcsó, hazai aszalt szilva? Nem tudnánk aszalni? Vagy másutt keresendő az oka? Netán a kereskedelem nem remél belőle elég hasznot? Az a sanda gyanúm, hogy itt van az a kutyus elhantolva... No persze nem mindenki szereti az aszalt szilvát, sokan e gyümölcs cseppfolyósított változatát részesítik előnyben. Nem bánom, egyezzünk meg: a fele szilvatermést cseppfolyósítsák, de a másik felét - aszalják meg... IDŐSZERŰ GONDOLATOK A hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése rendkívül fontos probléma. A magunk részéről készek vagyunk halogatás nélkül tárgyalásokat folytatni erre vonatkozólag az Egyesült Államokkal, megőrizve mindazokat a pozitívumokat, amelyeket eddig ezen a téren elértünk. A tárgyalások természetesen csakis az egyenlőség és az azonos biztonság alapján folytathatók. Mi nem megyünk bele olyan megállapodásba, amely egyoldalú előnyt adna az Egyesült Államoknak. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúziók. Véleményünk szerint a megfelelő időben valamennyi többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell ezekhez a tárgyalásokhoz. A Szovjetunió kész tárgyalásokat folytatni bármilyen fegyverfajta korlátozásáról. Annak idején javasoltuk az amerikai Trident tengeralattjáróra telepített rakétarendszer és a mi megfelelő rendszerünk létrehozásának betiltását. Ezt a javaslatunkat nem fogadták el. Ennek következtében az amerikaiak létrehozták a Trident-1 rakétákkal felszerelt Ohio típusú új tengeralattjárót. Mi is létrehoztuk a hasonló rendszerű Tájfunt. És ki nyert mindezen? Készek vagyunk megegyezni arról, hogy korlátozzák az Egyesült Államokban az Ohio típusú, nálunk pedig a hasonló típusú új tengeralattjáró rendszerbe állítását. Meg tudnánk állapodni arról, hogy tiltsák be a tengeralattjárókon levő ballisztikus rakéták korszerűsítését és újak létrehozását. Most pedig az európai nukleáris rakéta- fegyverekről. Folytatódik e fegyverek egyre veszedelmesebb felhalmozása. Sajátos, önmagában visszatérő kör alakult ki: az egyik fél akciói a másik fél ellenakcióit váltják ki. Hogyan szakítható meg e láncolat? Olyan megállapodást javasolunk, amely szerint már most moratóriumot kell elrendelni a NATO-országok és a Szovjetunió új közép-hatótávolságú nukleáris rakétaeszközeinek európai telepítésére, azaz mennyiségi és minőségi szempontból be kell fagyasztani az ilyen eszközök meglevő szintjét, beleértve természetesen az Egyesült Államok ebben a térségben található előretolt telepítésű nukleáris eszközeit. Egy ilyen moratórium életbe léphetne azonnal, amint az adott kérdésben megkezdődnek a tárgyalások, és addig maradna érvényben, amíg nem kötik meg az Európában elhelyezet nukleáris eszközök korlátozásáról vagy inkább csökkentéséről szóló állandó szerződést. E kérdésben abból indulunk ki, hogy mindkét fél beszüntet mindenféle előkészületet a megfelelő kiegészítő eszközök rendszerbe állítására, beleértve az amerikai Pershing-2 típusú rakétákat és a szárazföldi telepítésű hadászati szárnyas rakétákat. (Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP XXVI. kongresszusán tartott előadói beszédéből.) IUlMM"- Ugye, milyen morcos vagyok a képen? Nem adhatok mást, csak ez van, de engem még senki sem látott ilyennek munka közben. Ha néha dühös is vagyok, igyekszem palástolni, mert örökösen attól tartok, hogy „megfertőzök“ valakit a rossz kedvemmel. A munkám? Látja, éppen a munkám az, ami feloldja a bánatomat. Jöhetek reggel hatra vagy délután kettőre, nekem teljesen mindegy, délelőtti vagy esti műszakban dolgozom, mert nekem öröm ez a munka, teljesen kielégít. Sloboda Mária a partizán- skei Augusztus 29 Cipőgyár ne- mesócsai (Zemianská Olca) üzemének dolgozója percek alatt elhiteti velem, hogy örömmel és teljes odaadással végzi a munkáját, s amikor utánaszámolunk, hogy éppen tíz éve dolgozik a gyárban, kiderül, a rég múlt éveket ugyanolyan tisztán látja, mint a tegnapot, amely megbecsülést és elismerést hozott számára. — Az alapiskola elvégzése után elég messze kerültem a Csallóközből. Mert nekem ak<r évig mást sem csináltam, csak cipót tisztítottam és talpakat ragasztottam. Igen, néha zavart, hogy napról, napra ugyanaz volt a dolgom, de éreztem, hogy befogadtak, megkedveltek a munkatársaim, s ezt nagyon fontosnak találtam. És a mesterünkkel is elégedett voltam. Nem, sose nézte el a hibákat, nem ezért mondom. „Jobb nekem itt...“ kor Füs és Partizánske között óriásinak tűnt föl a távolság Rettentő nehéz volt elszakadni a tájtól, a családtól; szerencsére többen indultunk útnak a faluból. Most már tudom, csak ezért nem volt annyira tragikus az első búcsúzás. Magas polcok, kitömött zsákok között beszélgetünk, ahol az állóhely is szűkösnek bizonyul. Néhány lépéssel odébb egyhangúan zakatolnak a gépek, mosolyt és kíváncsiságot tükröznek a női tekintetek.- Négy évet töltöttem a par- tizánskei cipőgyárban és négy Ha panaszunk, elakadásunk volt, nem vonta meg a vállát és nem hagyott ott bennünket. Szerelőt hívott, mert hozzánk hasonlóan ő is a zökkenőmentes munka híve volt. Hogy milyen az itteni mesterem? Jó. Nincs semmi kifogásom ellene. Huszonéves lányok, negyvenéves asszonyok jönnek oda hozzánk, de egyikük sem kapcsolódik be a társalgásunkba. Mosolyognak, aztán gyorsan sarkon fordulnak.- Kedveljük egymást, jól érezzük itt magunkat, örülök is, hogy 1969-ben eljöttem Partizánskeból. Beleuntam a sok utazgatásba, a szüleimtől pedig nem akartam megválni. És a nagyvárosi rohanás is távol állt tőlem. Aki falun nőtt föl, tudja, mit mire cserél. Én akkor úgy éreztem, jobb lesz nekem itt, ezen a vidéken. És 1971-ben, amikor megnyílt az ócsai csipögyár, már itt is voltam a kapuban. Amikor végigmegyünk a gyár egyes részlegein, látom az arcokon, hogy Sloboda Máriát, a vállalat legjobb dolgozóját szeretettel, tisztelettel veszik körül.- Hogy mivel telik itt a napom? Jöjjön csak, megmutatom. Látja, a csizma háromnégy részből áll, ezeket rakom össze, közben betéteket is ragasztok. A kész árut aztán dobozokba rakjuk és néhány nap múlva már a szovjetunióbeli üzletek polcain sorakoznak a csizmák. S hogy az áru minősége a lehető legjobb legyen, szocialista munkabrigádunk mindent megtesz. Az ezüstfokozatot megszereztük, az aranytól már csak néhány hónap választ el. G. SZABÓ LÁSZLÓ 1981. III. 15
