Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-15 / 10. szám

981 15. iÜÉÉi A CSKP Liptovsky Mikulas-i szervezete végrehajtó bizottságának tagjait 1921. jú­nius 7-én így örökítette meg a fényképész. A középső sorban balról az első Michal Drobán elvtárs ködött nálunk. Néhány magamkorú fiatal­lal már inasként is gyakran eljártam közé­jük a Fekete Sashoz címzett vendéglőbe, amely a szociáldemokrata munkásság és a tímáregylet közös gyülekező helye volt. Komoly érdeklődésemet látva már tizen­hat éves koromban beszerveztek a pártba. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmét követően, amely különö­sen hagy hatást gyakorolt a liptói munká­sokra, egyre jobban fokozódott a szociál­demokrata párt jobboldali opportunista vezetésével szembeni elégedetlenség. Liptovsky Mikuláson rövidesen a szerve­zett munkásság 90 százaléka a marxista baloldal követőjének vallotta magát. Mi­chal Drobánt akkorra az ifjúmunkások legagilisabb vezetőjének kezdték jelle­mezni a mind gyakoribb csendőrségi jelen­tések. Egyik szervezője volt az emléke­zetes 1918. május 1-i tömegfelvonulás­nak is, amikor több mint 20 000-en tün­tettek a város főterén a nemzeti önren­delkezésért, a háború ellen és a nyolc­órás munkanap bevezetéséért. A felvonu­láson az ifjúmunkások négy szólamban énekelték el a Marseillaise-t, majd cseh és szlovák munkásdalokkal lelkesítették a tömeget.- Egyre erőteljesebben harcoltunk a kizsákmányolok ellen, mert az egész vidéken akkor volt a legnagyobb a nyo­mor - magyarázza később. - A munkás­családokban a legtöbbször csak kukori­cakenyér, korpából gyúrt lepény vagy cibereleves került az asztalra. Hihetetle­nül sokat éheztek és rongyosan jártak itt az emberek. A nyomor azonban megerő­sítette azt az elhatározásunkat, hogy ezen mindenáron változtatni kell. 1921 januárjában a szlovákiai és kárpát-ukraj­rr bíztunk AZ ERŐNKBEN Liptovsky Mikuláson a Jilemmcky utca 9-es számú házából reggelenként vala­mivel nyolc óra után egy fürge mozgású öregember lép ki a járdára. A kapu előtt körülnéz, aztán rendszerint jobbra for­dulva egyformára mért lépésekkel elindul a főutca felé. Járásán alig látni a nyolcvan- éves kor terhét Évek óta szinte minden reggel így kezdődik a nyugdíjas Michal Drobán elv­társ napja. A főutcán, vagy a városköz­pontban mindig várja valaki az egykori munka- és harcostársak közül, akivel órákon át beszélgetve, vitatkozva együtt róják a várost.- Naponta legalább tíz kilométert kell gyalogolnom az egészségem érdekében- magyarázza, amikor kísérőjének sze­gődöm az utcán. - Ennyit parancsolt rám az orvos a legutóbbi műtét után, hogy ne legyen újra baj a lábammal. Trombózi­som volt, de most már a legcudarabb időben sem maradok otthon. Életfeltéte­lemmé vált a rendszeres mozgás Háromszor kerüljük meg a Felszabadí­tók terét. Közben sűrűn köszöngetnek a szembejövők. Michal Drobán elvtársat, a CSKP alapító tagját, pártunk kiemelke­dő harcosát úgyszólván mindenki ismeri a városban.- Itt születtem, és kisebb-nagyobb megszakításokkal itt is élek nyolcvan éve- mondja erre. - Különben a miénkhez hasonló kisvárosokban senki sem isme­retlen az emberek előtt... Michal Drobánról már többen is el­mondták, hogy nyitott könyv az élete. Sokat nélkülöző, szegény sorsú munkás­családban született. A hatosztályos elemi iskola legélesebb eszű tanulói közé tarto­zott. Tanítója sokszor mondogatta, hogy papot kellene neveltetni belőle. Otthon azonban gondolni sem mertek erre, hi­szen nem volt honnan, miből előteremte­ni a taníttatáshoz szükséges pénzt.- Tímárinasnak adott az apám Ján Pálka szíjgyártó iparos egtyik műhelyébe. Akkoriban 9-10 kisebb bőrfeldolgozó üzem működött a városban. A timárszak- ma ezért a biztosabb megélhetés remé­nyét jelentette számunkra a családban. Pálka úr műhelyében egyszerre hatan inaskodtunk. Bizony nehéz évek voltak azok. Reggel hattól este hatig tartott a munkaidő. Vasárnap pedig délig dol­goztunk. A rengeteg gürcölés ellenére mind a hatan a szerencsésebbek közé tartoztunk, mert a szerény ellátáson kívül hamarosan heti öt korona munkabért is kaptunk. A kisebb műhelyekbe felvett társaink sokkal rosszabb feltételek közé kerültek. Többet robotoltak, nem ritkán öt évig is inassorban maradtak, az ellátásu­kért évi mintegy 400 koronát fizettek a szülők, a falusiaknak pedig ezen kívül még nem kevés tüzelőfával, burgonyával vagy gabonával is honorálniuk kellett a mester „jóságát“. Michal Drobán tizenhat éves korában szerezte meg a segédlevelet. A város iparának fokozatos fejlődése - a bőrfel­dolgozó üzemek mellett szövődé, vegy- üzem, több szeszfőzde és egyéb kisüzem volt Liptovsky Mikuláson - akkorra ked­vező feltételeket teremtett a munkás- mozgalom egyre erőteljesebb kibontako­zásához. A helyi munkásság már 1890- ben megünnepelte május elsejét, a szá­zadfordulót követő első években szociál­demokrata szakszervezeti egyesületek alakultak, 1905-ben hatalmas tömegtün­tetésre került sor, amelyen az általános választójogot követelték és az oroszor­szági forradalmat éltették a munkások. Egy évvel később pedig 600 bőripari dolgozó lépett sztrájkba az embertelen élet- és munkafeltételek miatt.- Az inasévek után ugyanabban a mű­helyben kaptam munkát - folytatja az emlékezést. - A szociáldemokrata párt­nak taglétszámban erős szervezete mü­nai marxista baloldal íubochnai kon­gresszusának legfiatalabb küldötte vol­tam. A Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozás ismert feltételeinek megszavazása újabb reménykedést vál­tott ki a liptói munkásság körében. Négy hónap múlva a CSKP prágai alapító kongresszusának hírére egymás után szerveződtek a kommunista pád liptói városi- és községi alapszervezetei. Lip­tovsky Mikuláson, Ruzomberokban, Rybárpolen, Maluzinában és többek kö­zött Dúbraván már a kezdettől fogva rendkívül aktív politikai és kultúrális tevé­kenységet fejtettünk ki. Liptovsky Mikulá­son még 1921-ben több mint 900-ra növekedett a párttagok száma. Mindenek­előtt a bőripari munkások jelentkeztek a szervezetbe. A végrehajtó bizottságban Ján Chrap- ciak cserzővargát választottuk meg az első elnökünknek. Pavel Petrik bőripari munkás lett az alelnök és egyben a vá­ros kommunista ifjúmunkásainak a veze­tője. Michal Javost a pénztárosi tisztség­gel, Michal Hután és Maros Majerík elv­társakat pedig az ellenőrzéssel bíztuk meg. Jómagam a jegyzőkönyvvezetést végeztem. Egyszeriben megsokasodott a dolgunk. A munkaadók megkezdték az elbocsátásokat, egyre nagyobblettamun- kanélküliség. Tiltakozásul sztrájkokat, tüntetéseket szerveztünk. A város kommunistái 1921-1938 kö­zött összesen 53 alkalommmal mozgósí­tották tömegtüntetésre a munkanélkülie­ket. Három éhségmenetet is szerveztek. A pádszervezetek kezdeményezésére 1922-ben, 1925-ben, 1933-ban, 1934- ben, 1937-ben és 1940-ben általános sztrájkba lépett a liptói munkásság.- Két évvel a kommunista párt helyi szervezetének megalakulása után politi­kai tevékenységemén én is az utcára kerültem. Sokáig csak alkalmi munkából tengődtem. Közben néplázitás vádjával a helyi járásbíróság, majd a Ruzomberoki Kerületi Bíróság elé állítottak a csendő­rök. Elvtársaim befolyásos ügyvédet sze­reztek a védelmem érdekében. Csak en­nek köszönhetem, hogy feltételesen ítél­tek el kétévi bödönre. A korábbi munka­helyemre azonban már sohasem kerül­hettem vissza. Többször kellet új szak­mát tanulnom. Előbb egy vendéglőbe vettek fel edénymosogatónak, rövid ideig felszolgálónak is alkalmaztak, aztán se- gédköművesként különböző építkezése­ken dolgoztam. Liptovsky Mikuláson közben egyre erősebbé vált a párt befolyása. A város­házán éveken át kilenc képviselőjük volt a kommunistáknak. Közülük ketten, Mar­tin Chrapciak és Michal Drobán, mint városi tanácstagok is védték a proletárok érdekeit. Michal Drobán- A legnagyobb gazdasági válság ide­jén, amikor több mint 4500 munkanélküli volt nálunk, mi ketten, tanácstagok kap­tuk feladatul a pártszervezettől, hogy újabb közmunkákat és segélyt harcoljunk ki a várostól. Minden tudásunkat latba vetve érveltünk, mind erélyesebben kö­veteltünk, amíg a tanácstagok többsége meg nem szavazta az egyébként már rendelkezésre álló pénz felhasználásá­nak ezt a módját... Michal Drobán elvtárs aktívan bekap­csolódott a pád későbbi illegális fasiszta­ellenes tevékenységébe is. A felszaba­dulás után a járási nemzeti bizottság elnökének, majd nemzetgyűlési képvise­lőnek választották meg. Az ötvenes évek­ben az SZLKP Zilinai Kerületi Bizottsá­gán teljesített újabb feladatokat. Onnan ment nyugdíjba 1958-ban. A pártmurfká- ban évtizedeken át tanúsított példamuta­tásáért, mindenkori áldozatkészségéért 1971-ben a Munkaérdemrenddel, ez év januárjában pedig nyolcvanadik szüle­tésnapja alkalmából a Győzelmes Febru­ár Érdemrenddel tüntették ki.- Jóleső érzéssel, elégedettséggel lá­tom most, hogy nem harcoltunk hiába - mondja, amikor délután újabb sétára indulunk a városban. - Akik még emlé­keznek az ország egykori legszegényebb vidékének viszonyaira, a nincstelen tö­megek megyéjére, ahonnan a harmincas években a lakosság mintegy 15 százalé­kát kivándorlásra kényszeritette a nyo­mor, azok a saját tapasztalatukból tudják, hogy mit köszönhetünk a CSKP-nak. Ma járásunkban 28 000 ipari munkásnak, a szövetkezeti földművesek ezreinek, 57 ezer egyéb dolgozónak és családjuknak biztosítja a gondtalan megélhetés, a bol­dog jelen és jövő minden feltételét párt- politikánk következetes megvalósítása. Senki sem kételkedik abban, hogy örökre száműztük innen a nyomod és a munka- nélküliséget. Az elmúlt években százával látogattak haza a valamikori liptói kivándorlók. Kö­zülük sokan véglegesen visszatelepültek, med meggyőződhettek arról, hogy a nép érdekében az egyedüli helyes utat vá­lasztották és járják a kommunisták. Michal Drobán elvtársnak sok ilyen ismerőse van. Ők is valamennyien előre köszönnek neki az utcán. LALO KÁROLY-MJ U Ly LÜJ U Ul ® s-g a Isj I 1 e a ä £ C W iQ gÄB ü ©5 g 8 t in $5 o/<5 m as ®-S </> 0 18 | 0) p C C O 'd 5 I 8 n <# 3 "Q (/) 50 £.5.a§» ^ is s. 2 ■­2 cg m ,g •w 's 5 ᣠ| § 2 2 a c c o I |*jí f- r* -5 ^ I iSg? , -a ^81 5 «í S <8 c

Next

/
Thumbnails
Contents