Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-08 / 9. szám
rgu MfíTTirKáH Kér mm B urjátföld egyik északi, állattenyésztő vidékén, Jeravnában az elmúlt nyáron oly nagy mennyiségű langyos eső esett, hogy derékig érő fű nőtt, s a jószág szinte szemlátomást gyarapodott. Jól haladt a munka a gazdaságokban, az állattenyésztők elégedettek voltak. Nyikolaj Najdanov, az SZKP Jeravnai járási bizottságának első titkára könnyű szívvel utazott az Ulan-Udéban tartandó tanácskozásra. Fontos ügy szólította öt az autonóm köztársaság fővárosába Járásukban, ahol az emberek évszázadokon keresztül csak az állatokat legeltették és vadásztak, a geológusok rezet, molib- dént, vasércet, fluoritot, apatitot találtak. Új távlatok nyíltak meg Jeravna előtt. A megyei pártbizottság és a Burját ASZSZK minisztertanácsa azzal a javaslattal fordult a Szovjetunió kormányához, hogy hozzák létre a jeravnai területi-ipari komplexumot, amelynek első lépcsőfoka egy ércdúsitó kombinát megépítése lenne. / A tanácskozáson részletesen megvitatták a kérdést, és Najdanov ismertette a terv kapcsán felmerülő szervezési problémákat, így a munkáskáderek kinevelését a helyi lakosságból, az újonnan ide települök megfelelő életkörülményeinek kialakítását, és így tovább. Beszámolóját tetszéssel fogadták. A tanácskozást az az alkotó hangulat, pezsgés jellemezte, amely a nagy kezdeményezések első lépéseinek mindenkori velejárója. A szünetben az előcsarnokban odalépett Najdanovhoz az autonóm köztársaság minisztertanácsának elnöke, Vlagyimir Szaganov.- Jó volt a referátumod, de én valami másról szeretnék veled beszélni. Tudod-e, hogy a köztársaság déli körzeteiben sblyos aszály van?- Igen. Amikor ide repültem, még a repülőgépből is pontosan látszott az aszályos vidék körvonala. Szosznovo- Ozerszk és Horinszk szépen zöldellő határán mintha valaki vonalzóval húzott volna egy narancssárga vonalat, amelyen túl minden kiégett.- Déli szomszédaitoknál, a muhorsibiri járásban elhullanak az állatok, pedig már egy hónapja segítjük őket takarmánnyal. Aszály... Nyikolaj Najdanov, akinek ősei pásztorok voltak, jól tudja, mit jelent ez a szó a falusi embernek. Népes családjukban máig is mesélik a régi történetet arról, hogy egykor, jóval Nyikolaj születése előtt Najdanov nagyapjának potom áron kellett elvesztegetnie a nyáját, mert kiégett a legelő. És a burját ember számára hajdan a juhnyáj volt a megélhetés egyetlen forrása. Különben felkopott az álla. Szaganov félbeszakította gondolatait.- Mindent el kell követni a jószág megmentéséért, nehogy szomszédaid gazdaságai tönkremenjenek. Lenne megoldás, feltéve, ha a ti állattenyésztőitek hozzájárulnak. Najdanov megértette, miről van szó.- Azt tanácsolod, hajtsuk át a nyájakat délről a mi legelőinkre?- Nem mindet, csak tíz-tizenötezer állatot. És az ottani állattenyésztő brigádok tagjainak egy részét is át kell vinni hozzátok. Segítenének nektek a takarmány előkészítésében és elláthatnák a gazdaságokban maradt jószágot is takarmánnyal. Najdanov jól ismerte a muhorsibiri gazdaságokat, népes családjából többen is ott éltek, ennek a járásnak a falvaiban. Az őslakó burjátok nagyon büszkék földjükre, azt tartják, hogy Szibéria elnevezése is tőlük származik: a sibirnyikből, ebből az egész Szibériában honos cserjéből a legtöbb éppen Muhorsibirben terem.- Úgy gondolom - mondta Najdanov - szovhozigazgatóinknak és kolhozelnökeinknek először is időre lesz szükségük, hogy kiszámíthassák, elegendő lesz-e a takarmány ennyi állatnak.- Becsléseink szerint igen. De igazad van, időt kell adni az embereknek, hogy maguk is kiszámíthassák. És az a legfontosabb, ők maguk döntsenek, hogy segí- tenek-e a szomszédoknak. - Szaganov elhallgatott, majd mintegy összefoglalva az elhangzottakat, hozzátette:- Éppen ezért fordul a minisztertanács a kommunistákhoz.- Beszélünk az emberekkel. Egy hét múlva választ adunk. A JÁRÁS ELSŐ EMBERE Már esteledett, mire a repülőgép földet ért Szosznovo-Ozerszkben, Jeravna járás székhelyén. Otthon minden nyugodt és békés volt, mint mindig. Najdanov felesége, Raisza, a helyi képzőművészeti múzeum igazgatója megosztotta vele örömét. Gunda faluban, egy öreg ház padlásán rajzokat találtak a gyerekek, és elhozták a múzeumba. Kiderült, hogy Szampilovnak, a neves burját festőnek, a burját realista festészet megalapozójának eredeti vázlatai. Az asszonyt felvillanyozta az öröm. Meglepően fiatalnak látszott, pedig ő is, akárcsak a férje, már betöltötte a negyvenediket. Főiskolás fiuk, Dasi, naphosszat a tanyákat járja, a juhokat segíti nyírni. Bár édesanyja arra gyanakszik, hogy kislány van a dologban... A kisebbik fiú, Tumin tizedik osztályos. Kirándulni ment Le- ningrádba. Most csöndes az otthon, lehet pihenni. Annál is inkább, mert a holnapi nap mozgalmasnak ígérkezik: reggelre Najdanov kibővített vezetőségi ülést hívott össze, amelyen részt vesznek a gazdaságok párttitkárai, a szovhozok igazgatói, a kolhozelnökök. Najdanov úgy gondolta, az ülés után mindannyian visz- szatérnek a gazdaságukba és munkaértekezletet hívnak össze. Néhány megbeszélésen maga is jelen akar lenni, már tegnap megrendelte a helikoptert, hiszen a járás területe kis híján 31 ezer négyzet- kilométer! Noha Najdanov jóval kilenc előtt érkezett a pártbizottságra, már vártak rá. Dizsit-Handa néni a szülőfalujából, Kom- szomolszkojéböl jött. Az idős asszony átnyújtotta neki az Ulan-Tuja járási újság legfrissebb számát, amelyben piros ceruzával jelölte meg a Közlemények rovatot.- Ezt nézd meg, titkár, micsoda igazságtalanság! A férfi olvasni kezdett: „Kizsigában művészeti iskola nyílik, az általános, kötelező tantárgyakon kívül zenei és képzőművészeti alapismereteket, koreográfiát oktatnak majd. Az iskolába jó zenei hallással és rajzkészséggel rendelkező gyerekeket vesznek fel.“ No és? Hiszen ez nagyszerű!- Az unokámat be akartam íratni az iskolába, de nem vették fel! Akislány anyja élenjáró fejőnő, az apja pásztor, mégis fütyülnek a gyerekre. Azt mondják, nincs hallása a kislánynak és rosszul rajzol. A járási oktatásügyi osztály vezetőjéhez is elmentem, de nem akar segíteni.- Ilyen ügyben én sem tudok segíteni, Dizsit-Handa...- Hogyhogy nem tudsz?! Te vagy a járás első embere, téged mindenki tisztel. Még az öregek is hallgatnak rád.- De a művészeti iskolába engem sem vennének föl, Dizsit-Handa, nincs zenei hallásom. - Najdanov széttárta a karját, az öregasszony meg dohogva elment. Mielőtt a járási pártbizottság titkárának megválasztották, Najdanov a Komszo- molszkij szovhoz igazgatója volt. Akkoriban egyébként csaknem százötven rubellel keresett többet, mint ma. Családos ember révén, megérzi a veszteséget. Ám Najdanovnak az az elve, hogy soha nem utasít vissza párt - vagy komszomolmeg- bízatást, választott párt- vagy komszo- moltisztséget, amelyet elvtársai ruháznak rá. Még akkor sem, ha ez nem vág bele a terveibe. Már diákkora óta álmodozott például egy, törzskönyvezett juhok tenyésztésével foglalkozó gazdaság létrehozásáról Burjátföldön. Sokat fáradozott ennek az álomnak a valóra váltásán. A burját mezőgazdasági főiskola végzett növendékeiként Najdanov és három társa egy akkor alakulófélben levő szov- hozba került dolgozni. Najdanov 22 éves korában már föállattenyésztő volt, barátja, Viktor Darhanov (jelenleg a köztársaság mezőgazdasági minisztere) pedig vezető állatorvos. Itt értette meg Najdanov, hogy az újonnan szervezett Komszomolszkij szovhoz lehetne a törzsállattenyésztö gazdaság bázisa. Ám a hatvanas években azon a vidéken még a hagyományos munka elvégzésére sem volt elegendő munkáskéz, és a fiatal szakemberek, a „főnökök“ együtt dolgoztak az állattenyésztőkkel, a juhászokkal, a fejőkkel. Nyikolaj Najdanov munkás hétköznapjai örökre összefonódtak az ifjúsággal és az igazi paraszti munka utáni egészséges fáradtság érzetével. Sikerült lábra állítani a gazdaságot. A fiatal szakemberek keresete egyre nőtt. Najdanov megnősült, saját otthont teremtett. A járási komszomolértekezleten Jeravna ifjúsága őt választotta meg vezetőjének, a járási komszomolbizottság első titkárának. Az ifjúsági szervezetnek tevékeny titkárra volt szüksége, de havi 100 rubelnél többet nem tudtak fizetni. Utasítsa vissza? Ez nem volt összeegyeztethető az elvével. Najdanov maga is látta, a járásban gyengén folyik az ifjúsági munka. Vagyis valakinek kezébe kell vennie az ügyet. Indulásként azt javasolta a fiataloknak, alakítsanak ifjúsági komszomolbrigádo- kat, hiszen érdekesebb a hasonló korú- akkal együtt dolgozni. Később ezek a brigádok egymás között munkaversenyt szerveztek. Majd megnyíltak a klubok is, ahol a komszomolisták vérre menően vitatkoztak, és ha elfáradtak, forró burját teát ittak tejjel és sóval. S késő estig táncoltak. Az akkoron hetyke, vidám fiúk azóta már lecsillapodtak, és a hajdan fiatal lányok is már saját lányaikat adják férjhez. De a komszomolklubok, a komszo- molbrigádok ma is fennállnak, és a versenyek győztesei ma is ott láthatják tulajdon arcképüket Szosznovo-Ozerszk főterén. Najdanov, amikor látta, hogy az ifjúság élete rendes kerékvágásba zökkent, kialakultak és tovább éltek a hagyományok, visszatért a gazdaságba. Miután az ifjúság körében végzett munka során bebizonyította, hogy nem mindennapi szervezői adottságokkal rendelkezik, ismét kinevezték a korábbi posztjára, a Komszomolszkij szovhoz igazgatójává, öt éven át minden reggel négy órakor ébredt, mindig jókedvűen. Végre itt a lehetőség számára a törzsállattenyésztö gazdaság megteremtésére. Fajnemesités révén sikerült növelni a hozamot és a szaporulatot. A tizedik ötéves tervidőszak (1976-1980) utolsó két évében a gazdaság terven felül 2000 mázsa húst adott az országnak. A Najdanov által létrehozott törzsállattenyésztö gazdaság bázisán ma egy juhtenyésztéssel foglalkozó tudományos kutatóintézet is működik. Najdanov öt évig dolgozott igazgatóként, kitűnő munkájáért egy érdemrenddel és két érdeméremmel tüntették ki. Megkapta a „Burját ASZSZK érdemes állattenyésztője“ címet is, és megválasztották az autonóm köztársaság Legfelsőbb Tanácsa küldöttévé. Életútjában ekkor újabb fordulat következett: pártmunkás lett. ELVBARÁTOK A járásban 1086 kommunista van, függetlenített pártmunkás pedig 23. Közülük 13 a járási pártbizottságnál, 10 közvetlenül a munkahelyeken, a gazdaságokban dolgozik. Ők gyűltek most össze az ülésteremben. Georgij Jankov, a járási bizottság másodtitkára, Najdanov jobbkeze. Orosz nemzetiségű, de kitűnően beszél burját nyelven. Okos, jófejű, kitartó ember. Jeravna szülötte, mindenkit ismer a járásban, és öt is ismerik. Mellette Jesi Munkojev, a Druzsba kolhoz pártbizottságának titkára, tehetséges szervező, eredeti foglalkozása agro- nómus. Vlagyimir Knyazev a Komszomolszkij szovhoz pártszervezetét képviseli. Iskolaigazgató volt, mielőtt megválasztották titkárnak. Azt megelőzően pedig ugyanott, a faluban tanított. Mindenkinél jobban ismeri a szovhozban dolgozó embereket. Amikor megválasztották a pártbizottság titkárának, tanítványai szülei megrémültek, mi lesz most a gyerekekkel? Gyűlést kellett összehívnia, hogy elmagyarázhassa, ezután is gondoskodni fog az iskoláról. Najdanov végignézett az egybegyűlteken. Lassan lecsillapult kinzó nyugtalansága. A minisztertanács elnökének a kérésére gondolt, hogy segítsenek a muhorsibiri járásnak. Elvbarátai, elvtársai ülnek itt, akiket bölcsebbé tettek az élet- tapasztalatok és az emberismeret. Nem hagyják cserben a szomszédokat. Figyelmesen hallgatták Najdanovot, je- gyezgettek a füzetükbe, gyorsan írtak, számoltak. Az első titkár megértette: a jelenlévők átérezték az előttük álló feladat jelentőségét, megjegyezték az adatokat, és most fölmérik saját gazdaságuk lehetőségeit. Persze nem minden paraszti furfang nélkül... Este pedig a járás gazdaságaiban munkásgyülések zajlottak le. Uszty-Egita faluban az öreg Dasidorzsijev, akit hajlott korára való tekintettel mindig beválasztottak az elnökségbe, szót kért. Hozzászólását másnap közölte az Ulan-Tuja című újság.- Hajdan az ember nem engedte át a saját legelőjét a szomszédjának. Még akkor sem, ba a szomszéd bajban volt. Ma már más az élet. Az új élet törvényei szerint járjatok el. A helikopter a jeravnai járás déli határa fölött lebegett. Onnan föntről nézte Najdanov, hogyan hajtják a pásztorok a nyájakat délről észak felé. A juhok elmosódó szürkés foltoknak látszanak a kiégett sztyeppén. És az első nyáj már áthaladt az aszályos vidék narancssárga határvonalán, megérkezett a jeravnai rétek zöld szőnyegére... NYINA KRJUKOVA (A Pravda Burjatyij című lap anyagai nyomán) Najdanov (balról az ötödik) a Tuldunszkij Állami Gazdaságban a takarmány-előkészítő brigádot is meglátogatta (Leonyid Masanov felv.) 1981. III. 8.
