Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-01 / 8. szám
-* * i ...ÉS VOLT DISZKÓ öt évig voltam hú nézője a Le- ningrádi Televíziónak. Bevallom, már hiányzott, hiszen több mint három év telt el azóta, hogy megszakadt valóban,,családias“ kapcsolatunk. A diákotthonban ugyanis a konyha ajtajától vagy 7-8 lépésre volt a TV-szoba. Kezdtük hétkor a leningrádi és körzeti hírekkel, melyeket olyan színesen, izgalmasan és vonzóan szerkesztenek, hogy már akkor is lekötötték figyelmünket, amikor még nem éreztük magunkat leningrádiak- nak. A hírösszeállítást film vagy zenés műsor követte, majd kilenckor a Központi Televízió Idő című 30 perces híradója. Az Idő után egy további játékfilmet vagy szórakoztató műsort, zenés összeállítást, vitamúsort, televíziós játékot - vagyis valamilyen izgalmas adást közvetítetlek, úgyhogy gyakorta sajnálkozva vettük tudomásul a műsorzárás tényét. Megfigyeltem egy érdekes dolgot: Leningrádban szívesebben nézik a leningrádi tévéműsort, mint a központit. Nem hiszem, hogy ebben különösebb szerep jutna a lokálpatriotizmusnak. Meggyőződésem, hogy valaki vette magának a fáradságot, és felmérte a nézők tényleges igényeit. A leningrádi TV műsora ugyanis az ún. rétegmúsorokból tevődik össze, de szerkesztői nem esnek át a ló túlsó oldalára. A műsorok nem a szűk, hanem inkább a szélesebb értelemben vett rétegekhez szólnak. Január végén egy hetet Leningrádban töltöttem, és szerencsém volt - főleg esténként. Úgy adódott, hogy bárhol is voltam, mindig állt a sarokban egy bekapcsolt televízió, melyre a társalgás közben csak úgy fél füllel - fél szemmel figyeltek. Néha aztán nagyon is. A Leningrádi Televíziónak ugyanis van egy új vonása: megszaporodtak a vitamúsorok, ke- rekasztal-beszélgetések, de mindenekelőtt ezek hangvétele, amely nyílt, szókimondó és merészen bíráló lett. Ebbe az egy hétbe sok minden belefért: a leningrádi blokád áttörésének évfordulója alkalmából ismételt Blokád című film négy része, a Lenin-évforduló műsora, balett, színházi közvetítés, több óra sport, múvészfilm, krimi, Wagner- opera, egy hamisítatlan western, folklór, dokumentumfilmek... A meglepetést számomra a szombat este tartogatta: megismételték a szilveszteri diszkót. Ez aztán tényleg új volt. Valahogy megszoktuk, hogy a szovjet televízió a jobb híján könnyűnek nevezett zenéből is inkább a komolyabb, ,,súlyosabb“ produkciók híve. Amit viszont a szilveszter éjszaka majd ismétlésben újra láthattak a nézők, diszkó volt a javából.Látható és hallható volt az elmaradhatatlan Boney M, a Sweet, az ABBA, a Bee Gees, Emmy Stuart, Blondie, a Pink Floyd, James Stewart. De énekelt Alla Pu- gacsova, Nyikolaj Gnatyuk, Klara Fatova, a Fesztivál együttes. Viktor Reznyikovnak, a fiatal leningrádi zeneszerzőnek két dala is elhangzott. Akik azonban nagyon tetszettek: a valódi kemény rockot játszó észt Apelszin (Narancs) együttes és a Zadiah, a rigai konzervatórium diákjaiból alakult öttagú együttes, igényes, dzsessz- rock stílusban előadott számaival. (gzs) A stúdió a televíziós műsorok készítésének legfontosabb színhelye. Napjainkban a külső felvételek kivételével minden tévétársaságnál stúdiómunka folyik, ennek következtében a sugárzott adás háromnegyede négy fal között készül. Természetesen a műsortípustól függően kisebb-na- gyobb stúdiókat használnak: publicisztikai jellegű adásokhoz, kerekasztal beszélgetésekhez százötven-kétszáz négyzetméter alapterület is elegendő, míg tévéjátékok, könnyűzenei műsorok készítéséhez ennek háromszorosa is szükségeltetik. Évtizedeken keresztül a televízióban a filmezéshez hasonló munka folyt, a felvételek készítéséből kizárták a kívülállókat, a közönséget. Mivel a televízió a mozival ellentétben „házhoz jön", jelen van családi körünkben, amolyan szórakoztató ismerős, egyre közvetlenebb, „családiasabb" műsorok kialakítására törekszik. Kiderült, hogy a közönség nélküli, „steril" környezetben készített szórakoztató műsorok sok esetben célt tévesztettek, nem érték el a kívánt hatást. Ennek következtében az utóbbi néhány évben szerte a világon elterjedtek a közönség részvételével készített látványos show-müsorok, szórakoztató adások. Színházak kibérlése ilyen jellegű műsorok készítésére több okból is csak átmeneti megoldásnak számított. Egyrészt a közvetítőkocsik - amelyek segítségével az adást feljátszották - csupán korlátozott trük- keverési lehetőségekkel rendelkeznek, holott a televíziós látványnak ma már ez elengedhetetlen kelléke; másrészt a színpad fényparkja nem mindig felel meg a tévés forgatás követelményeinek. Akadályt jelentett a színpad és a nézőtér közötti választó- vonal is, mivel a korszerű show legfontosabb fogásai közé a nézőközönség aktív bekapcsolása is hozzátartozik. A tévéjátékok forgatási technológiája is nagymértékű változáson ment át. Míg régebben egy stúdióban csupán egy műsort forgattak, addig újabban - főleg gazdasági okokból - bevezették a több tévéjáték forgatásának módszerét. Ennek magyarázata a színészek elfoglaltságában keresendő. A szocialista országok nagy részében a színészek ugyanis a színházak alkalmazottai, amelyek a nap bizonyos óráiban igényt tartanak munkájukra. A déletötti órákban folynak a próbák, este pedig az előadások. Ennek következtében a televíziós forgatások a délutáni és késő esti órákban folyhatnak. Ezzel a stúdió kihasználtsága csökken, ehhez járul még, hogy két tévéjáték forgatása közti időben két-három napot is igénybe vesz a díszletek átépítése. Ezt az időt oly módon lehet megtakarítani, hogy a stúdiót két részre osztják, az egyik felében folyik a felvétel, míg a forgatási szünetekben (délelőtt és este) a másik felében a következő adás díszleteit építik. A módszer nagyon jól bevált, azonban megfelelő méretű stúdiót igényel. A felsorolt okok miatt kb. tíz évvel ezelőtt kezdték építeni az első nagyméretű stúdiókat. A szocialista országok közül elsőként az osztanki- nói tévéközpont épületében rendeztek be ezer négyzetméter alapterületű stúdiót. A szovjet televízió könnyűzenei műsorainak jelentős részét ma itt forgatják, így nézőink is jól ismerhetik. A legutóbbi időkig hazánkban a hétszáz négyzetméter alapterületű prágai stúdió tartotta a „rekordot", mígnem ez idén a bratislavai televízió közelmúltban átadott malomvölgyi négyes stúdiója ezt túlszárnyalta A negyven méter hosszú, huszonöt méter széles stúdió a teremfoci pálya méreteivel megegyező (kézilabda pálya hosszúságú, de annál öt méterrel szélesebb) nagyságú, ami azt jelenti, hogy alapterülete kereken ezer négyzetméter. Az üres stúdió leginkább egy sportcsarnok benyomását kelti azzal a különbséggel, hogy legmodernebb fényparkkal és elektronikus technikával rendelkezik. A malomvölgyi stúdió teljes elektronikája csehszlovák gyártmányú, a Tesla és a Radiospoj termékei. A megfelelő világításról, a jó felvételi lehetőségekről százhúsz világítótest, reflektor „gondoskodik", amely csaknem száz kilowattnyi fényfürdővel árasztja el a szereplőket. A hatalmas hőmennyiség elszívásáról a mennyezetről egészen a padlóig leereszthető kéttucatnyi harmonikaszerü höelszívó „gondoskodik", hogy még többórás felvétel után is megfelelő legyen a helyiség hőmérséklete. A világító- testek teleszkópok segítségével függőleges irányban tizenöt méteres határok között távirányítású villanymotorok segítségével le-fel mozgathatók. Természetesen valamennyi reflektor vízszintes irányban is a kívánt helyzetbe tolható. A szomszédos helyiségek a már hagyományosnak számító sorrendben követik egymást: hang- és képkeverő (rendezői) részleg, képellenörző és kapcsolóterem, fel játszórészleg. A stúdió hat kamerájából a képkeverő, és a hangkeverő részlegbe kerül a jel. Itt a rendező és a vezető operatőr utasításai szerint a vágó és a hangmérnök keverik, vágják a képet, ill. a hangot, amely aztán a képmagnók szalagjára kerül. Minden helyiségben impozáns monitorfalak tucatnyi színes képernyőjén lehet figyelemmel kísérni a stúdióban történteket. A képkeverő helyiségben hatalmas vezérlőasztalon a százhúsz világítótest mindegyikének fényerejét vezérelni lehet - ismét a fővilágosító, ill. a rendező elképzeléseinek megfelelően. A rendezői asztalhoz tartozó trükkeverő minden olyan trükkhatás elérését lehetővé teszi, amit a mai modern tévétechnika eszköztárában fontosnak tekintenek. A filmgépteremböl bármilyen külső felvétel bejátszható, ezeknek a stúdióképpel való szabad kombinációja teljesen megoldott. A képellenörző részleg feladata, hogy a felvett műsor a legjobb minőségben kerüljön képszalagra, ill.adásba. A kapcsolóterembe a tévéközpont valamennyi stúdiójának, munkahelyének kép- és hanginformációja befut, valamint a külső stúdiók és a nemzetközi televíziós vonalak jelei is. Ennek megfelelően a stúdió bármikor képes együttműködni az ország valamennyi stúdiójával, tud külföldi műsorokat fogadni, ill. külföldi televízióknak akár egyenes adásokat is átadni. Az új létesítménnyel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy milyen jellegű műsorok forgatására alkalmas. Első helyen természetesen a látványos könnyűzenei műsorok, show-k említhetők. Akár többszáz szereplő, néző részvételével is lehet ez esetben számolni. Igényes, nagy belső tereket igénylő tévéjátékok, történelmi témájú felvételek számára ez a munkahely ideális. Amennyiben kisebb, kamarajellegű előadásokat kívánnak benne készíteni, a stúdió több - három-négy - részre is osztható, ami nagymértékben növeli a műsorkészítés gazdaságosságát. Az ország legnagyobb stúdiójában néhány héten keresztül próbaüzem folyik, hamarosan azonban elkezdődnek a forgatások. Átadása remélhetőleg hozzájárul a televíziós munka színvonalának emeléséhez, jóminőségő szórakoztató és drámai műsorok készítéséhez. Ez a tévések és közönség óhaja egyaránt. OZOGÁNY ERNŐ IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM A SZAMURÁJ Fülöp Viktor visszatérése E gyetlen szó, egyetlen lépés választ el tőle; száz kérdés, száz kíváncsi miért? kötne hozzá, még sincs erőm megszólítani, mert arcán már a felkészülés láza ég, lelkében a szamu- rájság gondolata, az ideák megsemmisülése kavar viharokat. Figyelem hát, ahogy feketére festi mély szemgödreit, s lesem a tekintetét, amely egy röpke pillanatra sem jár körbe az öltözőben; közben fényes pályafutásán jár az eszem. Fülöp Viktor tizennégy éves volt, amikor először lépett balett- színpadra, húsz, amikor kinevezték magántáncossá, huszonkettő, amikor nyomába szegődött a szerencse. És negyvenöt éves koráig szikrázó siker, fényes elismerés ragyogta be az életét. Ö volt a Herceg a Diótörőben, Girej kán A bahcsiszeráji szökőkútban, eltáncolta Spartacust, A csodálatos mandarint, a Seherezádé Ifjúját; a klasszikus szerepekben eleganciáját, a heroikus táncjátékokban pedig szuggesztivitását érvényesítette. És eljött a nap, amikor úgy döntött: elűzi magától a múltat, a hangos sikereket, nem lesz többé tánc, örökös gyakorlás. S mert tanítani nem taníthatott, a táncon kívül meg semmihez sem értett, beállt segédmunkásnak. A miértek megválaszolatlanok, s talán már nem is annyira fontosak, hiszen öt-hat éves kihagyás után A szamuráj címszerepében Fülöp Viktor tavaly ismét színpadra lépett. ötvenegy éves volt, amikor Markó Iván, napjaink egyik kimagasló koreográfusa szerepet irt neki, s ő alig két hónapos próba után ott folytatta a pályáját, ahol korábban abbahagyta. És most itt ül előttem, kisminkelve, keleti mezben, de látom az arcán, hogy gondolatban nagyon messze jár. Amikor aztán táncolni kezd, felforrósodik körülötte a légkör. Vívódó, önmagával meghasonlott szamurája nem bírja elviselni az évek múlását és energiával teli fiatal tanítványai létezését. A harci táncokban alulmarad, belső feszültsége azonban így sem csökken: elveszti önuralmát és gyilkossá válik. A megsemmisülést vijjogó madársereg „hozza meg" számára. A háromtételes táncballadához, amelyet a közeli napokban a Magyar Televízió is bemutat, népi ütös- és fúvóshangszerekkel Váray László adja a zenét, a stílusos jelmezeket Gombár Judit tervezte, a fiatal tanítványokat és a nyomasztó érzést keltő madársereget a Győri Balett táncosai keltik életre. (g. szabó) Töröcsik Juli felvétele 1981. III. 1. ozsrn M *
