Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-01 / 8. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. márciusi. VASÁRNAP BRATISLAVA XIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM ÁRA 1 KORONA Olvasói kérdezték meg a költőt, hogyan, mire osztja be egy napját. A költő, aki egyben újságíró is, többek között elmondta, hogy a huszonnégy órából hármat olvasással tölt. Naponta legalább ennyire van szüksége ahhoz, hogy lépést tudjon tartani az idővel, hogy elevenen tudja tartani szellemét, hogy költőként és újságíróként a tőle telhető legjobbat tudja nyújtani. Egy másik költő és úgyszintén újságíró ezt úgy fogalmazta meg, hogy nem lenne képes papírra vetni egy épkézláb mondatot, ha nem olvasna, tudniillik az írás, mint minden emberi tevékenység, energiaveszteséggel jár, amelyet újra és újra pótolni kell. Újra és újra föl kell töltődni, így mondta. Hogy a megidézettek, egyáltalán, a legjelesebb írástudók életében milyen szerepe van a könyvnek, hol a helye, hányadik azoknak a tárgyaknak, használati vagy élvezeti cikkeknek, szellemi termékeknek a sorában, melyeket szeretnek, melyekre soha nem csökkenő lázban vágynak, aligha kell különösebben részletezni. De akik nem költők, írók, újságírók, művészek, tudósok, vagyis nem abban a szférában dolgozók, ahol könyv nélkül újat, jót és szépet cselekedni úgyszólván elképzelhetetlen, azok hogy vannak a könyvvel? A különböző társadalmi rétegek? Korosztályok? Kisebb és nagyobb közösségek? Falvak és városok? Hol a helye a könyvnek, hányadik azoknak a tárgyaknak, használati vagy élvezeti cikkeknek, szellemi termékeknek a sorában, melyeket szeretünk, melyekre soha nem csökkenő lázban vágyunk? És a csehszlovákiai magyarság, egészében, hogy van a könyvvel, mely a szocialista társadalmi keretek között nálunk is mindenki számára elérhetővé vált? Kétségtelen, sok szépet válaszolhatnánk ezekre a kérdésekre, az utóbbi harminc esztendő bőségesen szolgál cáfolhatatlan tényekkel, melyeket annyiszor ismételtünk már örömmel - akár a könyvesboltokról, könyvtárakról, akár a könyvterjesztésről, iroda- lomnépszerüsítésről, akár a Madách kiadóról, a Magyarországról behozott könyvek példányszámának alakulásáról szóltunk. Mégis töprengésre indítanak a fennebbi kérdések, különösen, ha a helyzetet tágabb társadalmi összefüggésekben nézzük; ha nem egy-egy, példaként is emlegethető ember olvasott- sági-müveltségi szintjét vizsgáljuk, hanem a széles tömegekét, nem tévesztve természetesen szem elől, hogy mihez képest ilyenek vagy olyanok az eredmények. Könyvről, olvasásról sok és sokféle emberrel beszélgettem az elmúlt esztendőkben. Megfordultam sok lakásban, a Bodrogközben, Gömörben ugyanúgy mint a Mátyusföldön, a Zoboralján, az Ipoly mentén vagy a Csallóközben. Utaztam buszon, vonaton, repülőgépen. Figyeltem mindenütt a könyvet, hol és hogyan van jelen. És láttam a könyvet szemnek, szívnek tetsző „mozgásban", közegben, a könyvhöz méltó szerepben. Láttam embereket, diákokat, munkásokat, háziasszonyokat, pedagógusokat, mérnököket, akik nem kevésbé érezték szükségét az olvasásnak, a szépirodalom olvasásának, mint a költők, írók, újságírók, művészek, tudósok. A szellemi táplálékért legalább annyit áldoztak, mint az anyagi javakért, számos esetben még többet is, mert ezt a táplálékot ugyanúgy szükségelték, mint a mindennapi kenyeret. Tudjuk, nélkülözhetetlen is ez az élet számára, ha erősebb, tartalmasabb akar lenni. De láttam szemnek nem tetsző, szivet szomoritó helyzetekben is a könyvet. Es, gondolom, semmi újat nem közlök azzal, ha leírom: úgy tűnik, hogy mindennapi rohanásaink közben az életünk perifériájára sodródott a könyv, sót, sokak életében még a periférián sincs jelen, legföljebb szobadíszként két- három darab a modern szekrénysor üvegtáblája mögött. Visszatérő panaszként hangzik el, hogy még az olvasni szeretők sem találnak időt a könyvre, már a tévé elé is fáradtan ülnek le. Főként a nők, a gyermekes anyák, akiknek - lévén köztudottan két munkahelyük - se szabad szombatjuk, se szabad vasárnapjuk már. Be kell vallanunk: a valóságban nem úgy alakul napi tevékenységrendszerünk, beleértve az iskolásokét is, ahogy szerettük volna, szeretnénk. És itt nemcsak azokról van szó, akik egyetlen céljuknak az anyagi javak mértéktelen halmozását tekintik, elvetve minden más értéket. Egyszerűen: a mindennapi élethez szükséges anyagi javak termelése, előteremtése közben nemhogy egymásra, férjre és feleségre, a gyermekre nem jut elég időnk, hanem a szellemünk, lelkünk építésére, művelésére sem. Probléma ez, nem kicsi, elsősorban társadalmi és ezen belül nemzetiségi szempontból. És probléma is marad, ha azzal próbáljuk elodázni a jelenséget, hogy aki akar, az úgyis olvas. Az olvasottság vagy annak hiánya ugyanis nemcsak személyes ügy, mert nemcsak a személyes kérdések eldöntésében, sorshelyzetek megválasztásában nyilvánulhat meg pozitívan, illetve negatívan, hanem például egyének közösséget érintő döntésében, ítéletében is. Éppen az olvasottság, a kellő műveltség hiánya miatt hány közös előrelépést segíteni hivatott szándék, életképes törekvés, terv veszett kárba, kész eredmények isrnem beszélve a lelki sérüléseket, egészséges ambíciók pusztulását, tehetségek elsorvadását, emberi kapcsolatok megromlását előidéző helytelen magatartásokról, intézkedésekről, amelyek talán nem lettek volna, ha megfordul a kézben néhány könyv - az emberről. Mert végül is arról, vagyis rólunk, mindnyájunkról van szó, amikor a könyvről, az olvasásról beszélünk. A könyvhónap elején, és mindig. Tudjunk lépést tartani az idővel, tudjuk elevenen tartani szellemünket, tudjuk a tőlünk telhető legjobbat nyújtani. BODNÁR GYULA Nagy László felvétele 01M fl KÖN'ÍV 1
