Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-22 / 7. szám
Vasárnap 1981. február 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 6.30, nyugszik 17.08, Közép-Szlovákia. 6.38, nyugszik 17.16, Nyugat-Szlovákia: 6.46, nyugszik 17.24 órakor A HOLD kel - 20.58, nyugszik 9. 24 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Gerzson és Etela nevű kedves olvasóinkat 1901-ben született Jevgenylj MISUSZTYIN szovjet mikrobiológus AZ ÚJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Élcsapatunk sorkatonája Gály Iván riportja Harminc év mérlege a Dunai Vasműben Makrai Miklós magyarországi jegyzeteinek I. része Követőkre találnak? Gazdag József riportja A szépség műhelyében Péterfi Szonya riportja Az élet értelmét munkájukban látják Kardos Márta riportja Népművelők és önművelők Dusza István írása Látogatási nap Frantisek Skorunka elbeszélése Tél volt hát, végre igazi, kemény tél. Reggelente Fagytündér varázsolt rózsás pirt a gyerekek arcára, orrocskájára; s a felnőttek fázósan, nyakukat behúzva toporogtak az autóbusz- megállókban. Tél volt, hó és jég. Lehetett szánkózni, síelni, korcsolyázni. Ennek érdekében a házunk melletti iskolaudvaron a szorgos szülők jégpályát készítettek, ide özönlött délutánonként a környék apraja-nagyja. Itt botladoztak kétélű korcsolyáikon színes kezeslábasokban a kis totyakos kétévesek - pöttöm mackók -, az ügyesedé óvodások és a bravúroskodó, vadóc kamaszok, Apukák és anyukák is korcsolyáztak, vezetgették csemetéiket, de akadt itt korát feledő nagypapa is. aki hokibottal a kezében most igyekezett pótolni, amit ifjúsága megtagadott tőle. Ebbe a téli paradicsomba vágyott le az én kislányom is attól a pillanattól fogva, hogy jéggé dermedt az első vizsugár a pályán. De jaj, hiába próbálgattuk a tavalyi korcsolyát, megnőtt a lány, megnőtt a láb is.- Nem baj, vigasztaltam -, a névnapodra kapsz új korcsolyát. - Cipővel együtt?- csillant fel a szeme. - Hát persze! - bólintottam naivan, mert még nem tudtam, milyen könnyelmű kijelentést tettem. Megkezdődött a hajsza Először persze cipőt kerestem. Aránylag hamar (négy nap alatt) sikerült szereznem egy gyönyörű fehér korcsolyacipőt. (Nekem sose volt még új korcsolyacipóm, állapítottam meg magamban, örültem, hogy a lányomnak már van.) Ezek után korcsolya után néztem. Ez viszont már keményebb diónak bizonyult. Egy hét után kaptam csak megfelelőt. Legalábbis úgy hittem, ha megmondom a cipő számát, adnak számban megfelelő korcsolyát. Amikor azonban elmentem felszereltetni, akkor derült ki, hogy egy számmal nagyobbat kellett volna vennem. Megyek vissza az üzletbe, kérek nagyobbat, persze nincs. A pénzt viszont - az eladó dicséretére legyen mondva - (hogy valamiért meg is dicsérem, ha már szakmai tanácsért nem lehet) visz- szaadta a kicsi korcsolya ellenében. A harcot nem adtam fel, naponta róttam a sportüzleteket korcsolyaügyben. Nagy volt a család boldogsága, amikor végre kaptam igazán megfelelőt. Gyönyörű volt. Ezüstösen csillogott, foga volt, s a dobozán ez állt: minőségi termék. Röpke öt nap alatt fel is szerelték. Nosza, mehet Kriszti korcsolyázni. Ha viszont valaki azt hinné, ez a happy end, téved. Amint a lányom visszatért az első korcsolyázásból. elször- nyedve láttam, hogy a csodás korcsolya jobb félpárjáról pöndörödve levált a villogó krómbevonat, s egyetlen érintésre pikkelyesen hullt a földre. - Persze, rossz volt a gyártási technológia. Nem kezelték az acélt rézzel, ezért nem tart a króm - állapítja meg rögtön a férjem. De az, hogy ő tudja azt, amit a gyártók nem, engem cseppet sem vigasztal. Ujjaim közt a minőségi termék pucér acélja, s miközben lehangoltan szemlélem, eszembe jut napjaink sokat emlegetett jelszava: Utolérni a világszínvonalat. Igen, ez jó lennel De nem ám úgy, hogy valaki valahol a selejtre ráírja (ráíratja); minőségi termék. Érjük utol a világszínvonalat inkább kicsit lassabban, de biztosan. Mert ha túlzottan sietünk, előfordulhat, hogy önmagunkat gáncsoljuk el. Pedig a világszínvonalhoz vezető út nem korcsolyapálya... Drága — és keserű Sokat hallunk mostanában a gyártmányfejlesztésről. örömmel vesszük a felújított termékeket, melyekkel iparunk a vásárlóközönség minél nagyobb elégedettségét kívánja elérni. Egy nem éppen jól sikerült felújított terméket volt alkalmam kipróbálni a múlt hét végén. A szombati bevásárláskor a sörrel együtt néhány üveg üdítőt is szoktam venni - a gyerek számára. Ezúttal a narancslét választottam. Meglepetésemre a szokásos 90 fillér helyett 1,30 Kcs volt nyomtatva az üvegfedőre. S még ez állt mellette: POMARII Mindjárt tudtam, hogy ez újfajta frissítő, s ha drágább, mint az eredeti, biztosan jobb is. Hazacipeltem a megrakott szatyrokat. Ebéd után öntöttem kisfiamnak a narancsléből. Szájához emelte a poharat, de az első korty után visszatette az asztalra, s azt mondta:- Anyuci, ez keserű volt! Többé hozzá se nyúlt a pohárhoz. Megkóstoltam, valóban keserú-e. Igaza volt a kétéves gyerkőcnek. De azon kívül, hogy keserű - még émelyítő is, egyszóval rossz volt a lé. A tonic- félék kellemesen kesernyés izéhez hozzá se lehetett hasonlítani. Azzal nyugtattam magamat, hogy valószínűleg rossz volt a szállítmány, amelyikből én is vásároltam. S hogy erről meggyőződjem, tegnap vettem egy újabb üveggel. Ez pontosan ugyanolyan volt, mint az azelőtti: nemcsak drága, hanem rossz is! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az elmúlt évtizedre visszatekintve joggal állapíthatjuk meg, hogy a föderáció minden területen - politikai, gazdasági és kulturális területen - igazolta életképességét. Ösztönzően hat nemzeteink alkotó erejére, növeli a közös üggyel kapcsolatos felelősségérzetüket, erejüket egyesíti, s egyidejűleg lehetővé teszi sajátos szükségleteik és érdekeik érvényesítését. A szövetségi államjogi elrendezés - lehetőségeinek hatásos kihasználása alapján - fontos tényezője ma és a jövőben is hazánk további felvirágoztatásának, a csehek és a szlovákok, valamint a nemzetiségek tagjai számára egyaránt. Pártunk, amint azt a Tanulságok is megállapítják, kiindulva a nemzetiségi kérdésnek és az állam építésének lenini elméletéből, két tendenciát lát a nemzetiségi kérdésben - a nemzetek fejlődésének, illetve közeledésének tendenciáját. E tekintetben szovjet és hazai tapasztalatokból indul ki. A jobboldal vereségének egyik döntö tényezője a nemzeteink szempontjából katasztrófával fenyegető külpolitikai irányvonalának leleplezése volt. A kommunista párt által vezetett munkásosztály Csehszlovákia létének egész ideje alatt a köztársaság olyan külpolitikai orientációjáért harcolt, amely biztosítja önállóságunkat, szuverenitásunkat és nemzeteink szabad fejlődését. A Szovjetunióval kötött szövetségi szerződés, amint azt Klement Gottwald mondotta, állami hajónk számára biztos révet jelentett. A jobboldali erők habozás nélkül sárba tiporták ezt az alapvető igazságot is. Kétségbevonták és befeketítették a csehszlovákszovjet kapcsolatokat, mindent megtettek annak érdekében, hogy megbontsák szövetségünket és országunkat kiszakítsák a szocialista közösségből. Kiváltképp ezen a területen nagyon szembetűnően megnyilvánult a jobboldal kalandorsága és hazardőrsége, a csehek és a szlovákok történelmi tapasztalatainak semmibevétele. Ezek az urak szovjetellenes gyűlöletüktől vezérelve azt tanácsolták, hogy - szerintük a köztársaság érdekében - térjünk a semlegesség útjára. Ez gyakorlatilag egyet jelentett volna a Varsói Szerződés országaival való szövetségi kapcsolataink megbontásával, biztonságunk feladásával és az imperializmus előtti behódolá- sunkkal. Ez az út következményeiben veszélyeztette volna nemcsak hazánk szuverenitását, hanem megnyitotta volna a szocialista világ nyugati határait is és veszélyeztette volna a szocialista közösség országainak biztonságát. Az új vezetés határozottan síkraszállt azért, hogy megújítsuk testvéri és szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval, valamint további szocialista országokkal. E kapcsolatok elmélyítésére minden szükségeset megtettünk. Mély meggyőződéssel állapítjuk meg, hogy e gondterhes időszak óta napjainkig barátságunk még mélyebb, őszintébb és szívélyesebb lett, s a csehszlovák nép legnagyobb értékévé, megbízható támaszává vált. (Részlet Jozef Lenárt elvtársnak a Tanulságok 10. évfordulójára írt tanulmányából.) Az óváros szívében egymás mellett sorakoznak a szebbnél szebb kis üzletek. Az egyik kirakatánál majdnem mindig néhány kíváncsiskodó álldogál. Szemlélik a csillogó holmit, a szebbnél szebb ajándéktárgyakat, s kedvet kapva a megszemlélt tárgyakhoz, már mint vásárlók nyitnak be Bratislavá- ban a Halászkapu utcai ajándékboltba. A pult mögül kedves női hang válaszol a köszönésre és mosolyogva kérdez rá a vevők óhajára. S ha csak egy mód van rá, Alica Fischlová, az üzlet vezetője előteremti az el- - képzeléseknek megfelelő árucikkeket. Több mint húsz éve igyekszik a bő áruválasztékból kiválasztani a megfelelőt a vásárló igénye szerint. Naponta 500- 600 vásárló nyit be az üzletbe, ami azt jelenti, hogy ugyaneny- nyiszer köszön vissza, fordul a polcokhoz, nyitja ki az árut rejtő szekrények ajtaját, számláz, fogadja a pénzt és csomagolja az árut. Akkor elégedett csak igazán, ha a vevő a kívánt áruval távozik. De ez csak egy része a munkájának. A sok kimutatás megírása, a terv teljesítésének ellenőrzése is az ö hatáskörébe tartozik. És nemcsak ez. Munkatársaival együtt bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe, ami annak ellenére, hogy többlet- munkát jelent, elégedettséggel tölti el őt és társait egyaránt Alica Fischlovát nehéz megszólaltatni - Semmi különöset sem teszünk, csak a kötelességünket teljesítjük - mondja végül. - A mi üzletünkben a ,.mindent a vevőért" jelszó nem csupán frázis, hanem valóság. Vevőink nagy része külföldi állampolgár. Örömünkre szolgál, ha tőlünk viszik hazájukba a szép ajándéktárgyakat Keresett a jabloneci és a 2e- lezny Brod-i bizsu, de nagy mennyiségben fogy el az importáru is a Szovjetunióból, Indiából, Egyiptomból, Albániából, Lengyelországból és Kínából. A vevők kiszolgálása érdekes, szép munka. De az áruátvételnél néha azt sem tudjuk, mihez nyúljunk előbb, hiszen körülbelül 120 fajta árucikket kapunk egyszerre. A kis csomagok kibontása, a mennyiség ellenőrzése és az áru végleges elhelyezése ilyen kis üzletben néha komoly gondot okoz. De mindent meg lehet oldani - mondja derűsen, majd így folytatja. — Mi is szeretjük és örülünk a szép ajándéktárgyaknak, bizsuknak, ezért gyakran vásárlók is vagyunk, nemcsak eladók.Előfordul természetesen az is, hogy a vevő nem találva a kívánt árut, bosszúsan távozik, de szerencsére ez ritkán fordul csak elő. Ennyi évi gyakorlat után már tudjuk, mivel helyettesíthető a hiányzó árucikk, és ha a vevőnek sikerül olyat ajánlani, ami elnyeri tetszését, akkor teljes az örömünk. Munkatársai jó főnöknek tartják. Azt akarja, hogy munkahelyén mindenki jól érezze magát de megköveteli a fegyelmet, a jó munkát. Nemcsak másoktól, hanem elsősorban önmagától. És mit csinál a szabad idejében? Azt, amit minden más dolgozó nö. Mos főz, takarít, végzi az otthoni teendőket, csak a szabadsága ideje alatt lazít. Azt utazással tölti. Több európai országban járt már s a vállalat igazgatósága - ismervén az ilyenfajta kedvtelését — a több évi kiváló munkáért jugoszláviai utazással jutalmazta. De ez az út csak ráadás volt az előbbi elismeréseknek, a vállalat kiváló dolgozója és érdemes dolgozója kitüntetéseknek. PÉTERFI SZONYA Mindent a vevőért 1981. II. 22. Téli sport - buktatókkal
