Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-22 / 7. szám

Vasárnap 1981. február 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 6.30, nyugszik 17.08, Közép-Szlovákia. 6.38, nyugszik 17.16, Nyugat-Szlovákia: 6.46, nyugszik 17.24 órakor A HOLD kel - 20.58, nyug­szik 9. 24 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Gerzson és Etela nevű kedves olvasóinkat 1901-ben született Jevgenylj MISUSZTYIN szovjet mikrobio­lógus AZ ÚJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Élcsapatunk sorkatonája Gály Iván riportja Harminc év mérlege a Dunai Vasműben Makrai Miklós magyarországi jegyzeteinek I. része Követőkre találnak? Gazdag József riportja A szépség műhelyében Péterfi Szonya riportja Az élet értelmét munkájukban látják Kardos Márta riportja Népművelők és önművelők Dusza István írása Látogatási nap Frantisek Skorunka elbeszélése Tél volt hát, végre igazi, kemény tél. Reggelente Fagytündér varázsolt rózsás pirt a gyerekek arcára, or­rocskájára; s a felnőttek fá­zósan, nyakukat behúzva toporogtak az autóbusz- megállókban. Tél volt, hó és jég. Lehe­tett szánkózni, síelni, kor­csolyázni. Ennek érdekében a házunk melletti iskolaud­varon a szorgos szülők jég­pályát készítettek, ide özönlött délutánonként a környék apraja-nagyja. Itt botladoztak kétélű korcso­lyáikon színes kezeslába­sokban a kis totyakos kété­vesek - pöttöm mackók -, az ügyesedé óvodások és a bravúroskodó, vadóc ka­maszok, Apukák és anyu­kák is korcsolyáztak, vezet­gették csemetéiket, de akadt itt korát feledő nagy­papa is. aki hokibottal a kezében most igyekezett pótolni, amit ifjúsága meg­tagadott tőle. Ebbe a téli paradicsom­ba vágyott le az én kislá­nyom is attól a pillanattól fogva, hogy jéggé dermedt az első vizsugár a pályán. De jaj, hiába próbálgattuk a tavalyi korcsolyát, meg­nőtt a lány, megnőtt a láb is.- Nem baj, vigasztaltam -, a névnapodra kapsz új kor­csolyát. - Cipővel együtt?- csillant fel a szeme. - Hát persze! - bólintottam nai­van, mert még nem tudtam, milyen könnyelmű kijelen­tést tettem. Megkezdődött a hajsza Először persze cipőt kerestem. Aránylag hamar (négy nap alatt) si­került szereznem egy gyö­nyörű fehér korcsolyacipőt. (Nekem sose volt még új korcsolyacipóm, állapítot­tam meg magamban, örül­tem, hogy a lányomnak már van.) Ezek után korcsolya után néztem. Ez viszont már keményebb diónak bi­zonyult. Egy hét után kap­tam csak megfelelőt. Lega­lábbis úgy hittem, ha meg­mondom a cipő számát, adnak számban megfelelő korcsolyát. Amikor azonban elmentem felszereltetni, akkor derült ki, hogy egy számmal nagyobbat kellett volna vennem. Megyek vissza az üzletbe, kérek nagyobbat, persze nincs. A pénzt viszont - az eladó dicséretére legyen mondva - (hogy valamiért meg is dicsérem, ha már szakmai tanácsért nem lehet) visz- szaadta a kicsi korcsolya ellenében. A harcot nem adtam fel, naponta róttam a sportüz­leteket korcsolyaügyben. Nagy volt a család boldog­sága, amikor végre kaptam igazán megfelelőt. Gyö­nyörű volt. Ezüstösen csil­logott, foga volt, s a dobo­zán ez állt: minőségi ter­mék. Röpke öt nap alatt fel is szerelték. Nosza, mehet Kriszti korcsolyázni. Ha vi­szont valaki azt hinné, ez a happy end, téved. Amint a lányom visszatért az első korcsolyázásból. elször- nyedve láttam, hogy a cso­dás korcsolya jobb félpárjá­ról pöndörödve levált a villo­gó krómbevonat, s egyetlen érintésre pikkelyesen hullt a földre. - Persze, rossz volt a gyártási technológia. Nem kezelték az acélt réz­zel, ezért nem tart a króm - állapítja meg rögtön a fér­jem. De az, hogy ő tudja azt, amit a gyártók nem, engem cseppet sem vi­gasztal. Ujjaim közt a minő­ségi termék pucér acélja, s miközben lehangoltan szemlélem, eszembe jut napjaink sokat emlegetett jelszava: Utolérni a világ­színvonalat. Igen, ez jó len­nel De nem ám úgy, hogy valaki valahol a selejtre rá­írja (ráíratja); minőségi ter­mék. Érjük utol a világszín­vonalat inkább kicsit las­sabban, de biztosan. Mert ha túlzottan sietünk, előfor­dulhat, hogy önmagunkat gáncsoljuk el. Pedig a vi­lágszínvonalhoz vezető út nem korcsolyapálya... Drága — és keserű Sokat hallunk mostaná­ban a gyártmányfejlesztés­ről. örömmel vesszük a fel­újított termékeket, melyekkel iparunk a vásárlóközönség minél nagyobb elégedett­ségét kívánja elérni. Egy nem éppen jól sike­rült felújított terméket volt alkalmam kipróbálni a múlt hét végén. A szombati be­vásárláskor a sörrel együtt néhány üveg üdítőt is szok­tam venni - a gyerek szá­mára. Ezúttal a narancslét választottam. Meglepeté­semre a szokásos 90 fillér helyett 1,30 Kcs volt nyom­tatva az üvegfedőre. S még ez állt mellette: POMARII Mindjárt tudtam, hogy ez újfajta frissítő, s ha drá­gább, mint az eredeti, biz­tosan jobb is. Hazacipeltem a megra­kott szatyrokat. Ebéd után öntöttem kisfiamnak a na­rancsléből. Szájához emel­te a poharat, de az első korty után visszatette az asztalra, s azt mondta:- Anyuci, ez keserű volt! Többé hozzá se nyúlt a pohárhoz. Megkóstoltam, valóban keserú-e. Igaza volt a kétéves gyerkőcnek. De azon kívül, hogy keserű - még émelyítő is, egyszó­val rossz volt a lé. A tonic- félék kellemesen keser­nyés izéhez hozzá se lehe­tett hasonlítani. Azzal nyugtattam maga­mat, hogy valószínűleg rossz volt a szállítmány, amelyikből én is vásárol­tam. S hogy erről meggyő­ződjem, tegnap vettem egy újabb üveggel. Ez ponto­san ugyanolyan volt, mint az azelőtti: nemcsak drága, hanem rossz is! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az elmúlt évtizedre visszatekintve joggal állapíthatjuk meg, hogy a föderáció minden területen - politikai, gazdasági és kulturális területen - igazolta életképességét. Ösztön­zően hat nemzeteink alkotó erejére, növeli a közös üggyel kapcsolatos felelősségérze­tüket, erejüket egyesíti, s egyidejűleg lehető­vé teszi sajátos szükségleteik és érdekeik érvényesítését. A szövetségi államjogi elren­dezés - lehetőségeinek hatásos kihasználá­sa alapján - fontos tényezője ma és a jövő­ben is hazánk további felvirágoztatásának, a csehek és a szlovákok, valamint a nemzeti­ségek tagjai számára egyaránt. Pártunk, amint azt a Tanulságok is megállapítják, kiindulva a nemzetiségi kérdésnek és az állam építésének lenini elméletéből, két ten­denciát lát a nemzetiségi kérdésben - a nem­zetek fejlődésének, illetve közeledésének tendenciáját. E tekintetben szovjet és hazai tapasztalatokból indul ki. A jobboldal vereségének egyik döntö té­nyezője a nemzeteink szempontjából ka­tasztrófával fenyegető külpolitikai irányvo­nalának leleplezése volt. A kommunista párt által vezetett munkásosztály Csehszlovákia létének egész ideje alatt a köztársaság olyan külpolitikai orientációjáért harcolt, amely biz­tosítja önállóságunkat, szuverenitásunkat és nemzeteink szabad fejlődését. A Szovjetuni­óval kötött szövetségi szerződés, amint azt Klement Gottwald mondotta, állami hajónk számára biztos révet jelentett. A jobboldali erők habozás nélkül sárba tiporták ezt az alapvető igazságot is. Kétség­bevonták és befeketítették a csehszlovák­szovjet kapcsolatokat, mindent megtettek annak érdekében, hogy megbontsák szövet­ségünket és országunkat kiszakítsák a szo­cialista közösségből. Kiváltképp ezen a terü­leten nagyon szembetűnően megnyilvánult a jobboldal kalandorsága és hazardőrsége, a csehek és a szlovákok történelmi tapaszta­latainak semmibevétele. Ezek az urak szovjet­ellenes gyűlöletüktől vezérelve azt tanácsol­ták, hogy - szerintük a köztársaság érdeké­ben - térjünk a semlegesség útjára. Ez gya­korlatilag egyet jelentett volna a Varsói Szer­ződés országaival való szövetségi kapcsola­taink megbontásával, biztonságunk feladá­sával és az imperializmus előtti behódolá- sunkkal. Ez az út következményeiben veszé­lyeztette volna nemcsak hazánk szuverenitá­sát, hanem megnyitotta volna a szocialista világ nyugati határait is és veszélyeztette volna a szocialista közösség országainak biztonságát. Az új vezetés határozottan síkraszállt azért, hogy megújítsuk testvéri és szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval, valamint további szocialista országokkal. E kapcsola­tok elmélyítésére minden szükségeset meg­tettünk. Mély meggyőződéssel állapítjuk meg, hogy e gondterhes időszak óta napjain­kig barátságunk még mélyebb, őszintébb és szívélyesebb lett, s a csehszlovák nép legna­gyobb értékévé, megbízható támaszává vált. (Részlet Jozef Lenárt elvtársnak a Ta­nulságok 10. évfordulójára írt tanulmá­nyából.) Az óváros szívében egymás mellett sorakoznak a szebbnél szebb kis üzletek. Az egyik kirakatánál majdnem mindig néhány kíváncsiskodó álldo­gál. Szemlélik a csillogó holmit, a szebbnél szebb ajándéktár­gyakat, s kedvet kapva a meg­szemlélt tárgyakhoz, már mint vásárlók nyitnak be Bratislavá- ban a Halászkapu utcai aján­dékboltba. A pult mögül kedves női hang válaszol a köszönésre és mosolyogva kérdez rá a vevők óhajára. S ha csak egy mód van rá, Alica Fischlová, az üz­let vezetője előteremti az el- - képzeléseknek megfelelő áru­cikkeket. Több mint húsz éve igyek­szik a bő áruválasztékból kivá­lasztani a megfelelőt a vásárló igénye szerint. Naponta 500- 600 vásárló nyit be az üzletbe, ami azt jelenti, hogy ugyaneny- nyiszer köszön vissza, fordul a polcokhoz, nyitja ki az árut rejtő szekrények ajtaját, szám­láz, fogadja a pénzt és csoma­golja az árut. Akkor elégedett csak igazán, ha a vevő a kívánt áruval távozik. De ez csak egy része a munkájának. A sok kimutatás megírása, a terv tel­jesítésének ellenőrzése is az ö hatáskörébe tartozik. És nemcsak ez. Munkatársaival együtt bekapcsolódott a szoci­alista munkaversenybe, ami annak ellenére, hogy többlet- munkát jelent, elégedettséggel tölti el őt és társait egyaránt Alica Fischlovát nehéz meg­szólaltatni - Semmi különöset sem teszünk, csak a köteles­ségünket teljesítjük - mondja végül. - A mi üzletünkben a ,.mindent a vevőért" jelszó nem csupán frázis, hanem va­lóság. Vevőink nagy része kül­földi állampolgár. Örömünkre szolgál, ha tőlünk viszik hazá­jukba a szép ajándéktárgyakat Keresett a jabloneci és a 2e- lezny Brod-i bizsu, de nagy mennyiségben fogy el az im­portáru is a Szovjetunióból, In­diából, Egyiptomból, Albániá­ból, Lengyelországból és Kíná­ból. A vevők kiszolgálása érde­kes, szép munka. De az áruát­vételnél néha azt sem tudjuk, mihez nyúljunk előbb, hiszen körülbelül 120 fajta árucikket kapunk egyszerre. A kis cso­magok kibontása, a mennyiség ellenőrzése és az áru végleges elhelyezése ilyen kis üzletben néha komoly gondot okoz. De mindent meg lehet oldani - mondja derűsen, majd így folytatja. — Mi is szeretjük és örülünk a szép ajándéktár­gyaknak, bizsuknak, ezért gyakran vásárlók is vagyunk, nemcsak eladók.Előfordul ter­mészetesen az is, hogy a vevő nem találva a kívánt árut, bosszúsan távozik, de szeren­csére ez ritkán fordul csak elő. Ennyi évi gyakorlat után már tudjuk, mivel helyettesíthető a hiányzó árucikk, és ha a ve­vőnek sikerül olyat ajánlani, ami elnyeri tetszését, akkor tel­jes az örömünk. Munkatársai jó főnöknek tartják. Azt akarja, hogy mun­kahelyén mindenki jól érezze magát de megköveteli a fe­gyelmet, a jó munkát. Nem­csak másoktól, hanem első­sorban önmagától. És mit csinál a szabad idejé­ben? Azt, amit minden más dolgozó nö. Mos főz, takarít, végzi az otthoni teendőket, csak a szabadsága ideje alatt lazít. Azt utazással tölti. Több európai országban járt már s a vállalat igazgatósága - is­mervén az ilyenfajta kedvtelé­sét — a több évi kiváló munká­ért jugoszláviai utazással jutal­mazta. De ez az út csak ráadás volt az előbbi elismeréseknek, a vállalat kiváló dolgozója és érdemes dolgozója kitünteté­seknek. PÉTERFI SZONYA Mindent a vevőért 1981. II. 22. Téli sport - buktatókkal

Next

/
Thumbnails
Contents