Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-22 / 7. szám
ÚJ szú Sokan, nagyon sokan ismerik országszerte. Személyesen is, természetesen még többen írásai - újságcikkel, könyvei révén. Az Új Szó olvasói is emlékez- hefnek a közelmúltban megjelent nem egy cikkére, történelmi visszaemlékezéseire. Vilém Novy elvtárs, bár már a nyolcadik X-hez közeledik, még mindig tevékeny résztvevője annak a társadalmi mozgalomnak és folyamatnak, amelybe még mint osztályöntudatos ifjúmunkás bekapcsolódott. E forradalmi tevékenység vált egész élete értelmévé. Vilém Novy elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártja alapító tagjainak egyike. A munkásszármazású fiatal nyomdász politikai tevékenységét és pályafutását még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, a marxista baloldal tagjaként kezdte. Erőssége volt a szociáldemokrata ifjúság forradalmi szárnyának, majd az Ifjúsági Kommunista Internacio- nálénak. A marxi-lenini elmélettel mélyrehatóbban a huszas évek végén, a moszkvai pártfőiskolán ismerkedett meg. Hazatérve pártmunkásként Olomouc- ban, majd Ostravában a kerületi pártbizottságon, később pedig az üldözött kommunisták támogatására megalakult nemzetközi szervezet - a Vörös Segély - főtitkáraként tevékenykedett. Majd a Rudé právo szerkesztője volt 1938 őszéig. A müncheni árulás után a párt utasítására Londonba emigrált, ahol Václav Nősekkel, Anezka Hodinová-Spurnával és másokkal az ottani rádió csehszlovák adásának a szerkesztője és a Nővé Ces- kosíovensko (Új Csehszlovákia) antifasiszta folyóirat főszerkesztője volt. Nemzetgyűlési képviselőnek 1946-ban választották meg, röviddel ezután pedig a Rudé právo főszerkesztőjeként találkozunk vele.- 1948 februárjában, hazánk e sorsdöntő napjaiban, amikor a hatalom kérdésében kenyértörésre került sor, dementis elvtárssal a pártpropagandát irányítottuk. E tisztségünket, sajnos, nem sokáig tölthettük be. Több más elvtárshoz hasonlóan, hazug vádak és koholmányok áldozata lettem én is - emlékezik, majd elmondja, hogy végleges politikai és erkölcsi rehabilitálására csak 1963-ban került sor. Párttagsági könyvét visszakapva, ismét elfoglalta helyét a parlamenti képviselők sorában, majd a prágai Pártföiskola rektorává nevezték ki. Ám e tisztséget sem tölthette be sokáig, mert 1968-ban, amikor a CSKP vezetőségében felülkerekedtek a jobboldali opportunista erők, mint elvhü kommunistát és következetes internacionalistát nem tűrték meg. Az 1969 áprilisában marxi-lenini alapokon megújult pártvezetőség a Béke és Szocializmus nemzetközi folyóirat szerkesztőségében a CSKP képviseletével bízza meg. A CSKP XIV. kongresszusán a CSKP Központi Bizottsága tagjává választják. Beszélgetés közbe Vilém Novy elvtárs ismét a februári eseményekre tereli a szót.- Abban az időben a Rudé právo főszerkesztőjeként rendszeresen részt vettem a CSKP KB elnökségének ülésein. Közvetlen szemtanúja, aktív résztvevője voltam tehát azoknak az eseményeknek, amelyeket az Élet és Forradalom című könyvemben örökítettem meg. Nem mondok semmi újat azzal - folytatja - , hogy a nyugati propaganda minden haladó szellemű, az imperializmus vereségével végződő harcot, még a fejlődő országok nemzeti felszabadító harcát is, kommunista puccsnak nevez. Ezt tette 1948-ban is. mait. - A nemzeti szocialista Zenki, a miniszterek jobboldali csoportjának a vezetője Gottwald elvtárshoz intézett levelében követelte, hogy a belügyminiszter haladéktalanul vonja vissza a Nemzet- biztonsági Testület néhány reakciós tisztviselőjének áthelyezéséről szóló parancsát. „Amig ez meg nem történik - irta - addig nem vesznek részt a kormány ülésén“ (az említett három párt miniszterei). Gottwald elvtárs az ilyen mesterségesen előidézett kormányválságot is (amely nem jelentette kormánya bukását, ugyanis a legtöbb miniszter - köztük sem Jan Masaryk, akkori külügyminiszter, sem Ludvík Svoboda tábornok, honvédelmi miniszter - nem csatlakozott a reakcióhoz) az alkotmány szellemében igyekezett megoldani. Engedélyt kért tehát a köztársasági elnöktől, hogy a lemondott miniszterek helyett kormányát a Nemzeti ELETE ÉRTELMÉVÉ VÁLT...- Köztudott azonban - folytatja Novy elvtárs -, hogy Klement Gottwald 1946- ban, még az akkor érvényben levő csehszlovák burzsoá alkotmány és törvények szerint végbement választások eredménye alapján, mint a legtöbb szavazattal (40 %) rendelkező párt vezére lett hazánk kormányának elnöke. E tisztségbe, amellyel természetesen együtt járt a kormányalakítás joga, Eduard Benes akkori köztársasági elnök iktatta be. Csehszlovákia Kommunista Pártja egész tevékenységében, így a kormány- politika irányításában is következetesen a nemzeti és demokratikus forradalom vívmányainak megszilárdítását, azoknak gyarapítását követte. Nem így a Nemzeti Front kormányában részesedő burzsoá pártok, különösen azok reakciós vezetősége, a cseh Nemzeti Szocialista Párt, a Cseh Néppárt és a szlovákiai Demokrata Párt miniszterei - többek között Lettrich, Ursíny stb. - nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe. Ők a nemzeti és demokratikus forradalom eredményeinek felszámolását tűzték ki célul, akadályozták a kormányprogram teljesítését, hogy lejárassák a kommunisták vezette kormányt. A Gottwald-kormányban még tevékenykedő reakció eleinte az újabb választások eredményében vélte a mentséget, s amikor világossá vált, hogy a CSKP az 1948 májusára tervezett választásokon még nagyobb sikert aratna, mint 1946-ban, a kormánynak még a választások előtti megdöntésére törekedett.- Február 20-án történt - mondja a Rudé právo volt főszerkesztője, felidézve annak a történelmi napnak az izgalFront politikáját támogatni hajlandó miniszterekkel egészítse ki.- Természetesen ez a megoldás elképzelhetetlen lett volna a tömegek segítsége, hatékony támogatása nélkül - hangsúlyozza a vendéglátóm. - Gott- wald elvtárs a prágai Óvárosi téren hozta nyilvánosságra a Nemzeti Front kormányának felújítására irányuló programját. Hasonló sikeres nagygyűlések zajlottak le az egész országban. A kommunisták álláspontját támogató egyórás sztrájk is eredményes volt. Csakis ezzel magyarázható, hogy a köztársasági elnök, látva a helyzet ilyen alakulását, hozzájárult az új miniszterek kinevezéséhez, akik pártjaik képviseletében kötelezték magukat a Nemzeti Front politikájának támogatására. A válság megoldódott. A hatalom vérontás nélkül teljesen a dolgozó nép kezébe került. Sikerünkre az egész világ felfigyelt.- Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszem Gottwald elvtárs beszédére az Óvárosi téren, amelyben felszólította a munkásokat, az üzemek valamennyi dolgozóit, az egész népet, hogy mindenütt alakítsanak akcióbizottságokat, söpörjék ki a reakciót az államigazgatásból, minden vezető állásból - folytatja a párt harcosa. - Éppen Ostravában voltam akkor. Gottwald elvtárs felhívását az ottani nagygyűlésen közvetítette a rádió, majd én léptem a mikrofonhoz. Cselekvésre, példamutatásra buzdítottam az embereket. Nem is maradt el az eredmény. Az elvtársak még aznap jelentették: megszerveztük az akcióbizottságokat, már működnek is a bányákban, vállalatokban, üzemekben. A munkások tettre készek, átvették a hatalmat. Ilyen tekintélye volt a Klement Gottwald vezette kommunista pártnak és természetesen lapjának is, az üzemekkel, gyárakkal szoros kapcsolatot fenntartó Rudé právonak.- A Rudé právo s az egész pártsajtó mellett a párt segítségére sietett a rádió és a hadsereg is. Ludvík Svoboda tábornok, honvédelmi miniszter - bár abban az időben még nem volt a CSKP tagja - a megújhodott Nemzeti Front értkezle- tén a hadsereg feltétlen támogatásáról biztosította Gottwald elvtársat és a népi milícia megalakításában is nagy segítséget nyújtott.- A februári eseményeket követően úgy tűnt - így őszintén, nyíltan folytatja szavait Novy elvtárs -, hogy szabad az út, semmi akadálya a szocializmus építésének hazánkban. A látszat azonban csalt. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a kapitalizmus megszüntetése, az új, kizsákmányolástól mentes gazdasági feltételek megteremtése, a szocialista társadalom építése és fejlesztése, a szocialista ember nevelése nem egyszerű feladat. Nem egyenes és sima út. Sok akadály, fogyatékosság, sőt hiba is felmerülhet rajta. A legveszélyesebb az, ha ezek rést ütnek a párt és a nép egységében, ha a párt elszakad a tömegektől. Ilyenkor a reakció, minden veresége ellenére, újból lábra kap, kihasználja a lehetőséget a szocializmus ellen saját, még ha szép szavakkal vagy ígéretekkel leplezett, de valójában népeltenes céljai érdekében. Erről győződhettünk meg nálunk magunk is, külföldi barátaink és elvtársaink is 1968-ban a válság idején. Aki tehát nyitott szemmel jár, az okul a történelmi eseményekből, s levonja a tanulságot is. E drágán szerzett tanulságról természetesen sohasem szabad megfeledkeznünk - fejezi be rövid visszatekintését a múltba, pártunk tapasztalt régi, de még ma is aktív harcosa. KARDOS MARTA 1981. II. 22. KÜZDELMES ÉLETÚT Röviddel nyolcvanadik születésnapja előtt kerestem fel Puha Vince elvtársat. A Csallóközből származik, de már 1909- től Bratislavában él.- Itt léptem be a kommunista pártbk is, még 1932-ben - mondja. - A szakszervezetnek pedig már 1926 óta tagja vagyok. Küzdelmes életútjáról faggatom. Elsősorban arról, hogyan emlékezik 1948 februárjára.- Akkor már a Stein sörgyárban dolgoztam - mondja halkan. - Pontosabban szólva 1942 januárjától. Vagyis miután kiszabadultam a börtönből, ahova 1941 áprilisában zártak, amikor röplapok terjesztése miatt összeszedték a kommunistákat. A rendőrségen mi már „ismert“ emberek voltunk. Éjnek idején vittek be. Ez úgy történt, hogy egyet közülünk megkínoztak, gyöngének bizonyult és „kiszedték belőle“ a többiek nevét. Persze öt sem engedték el. Bratislavában tartottak bezárva, de közben Haván is voltunk. Vártuk a tárgyalást.- Azon mi, a kommunisták feleségei is ott voltunk - szól közbe Puha Vincéné.- Azt kiáltoztuk, hagy tartsatok ki. A kislányomat is elvittem magammal, ötéves lehetett. Odaszaladt az apjához, s a kezébe adott egy almát.- Igen, de a fegyőr gumibottal olyat a kezemre ütött, hogy elejtettem az almát- idézi tovább a fájó emléket az idős pártharcos. - Persze, az örök se voltak egyformák.- A sörgyárban milyen munkát végzett? - töröm meg a beállt csöndet.- Ácsmunkát. Értettem hozzá, mert fiatalon mindenféle munkát végeztem. Még molnár is voltam. Aztán újból a sörgyárra terelem a szót.- A sorházban - Puha elvtárs így emlegeti a sörgyárat - nem voltak kommunisták, csak szociáldemokraták. A kommunista párt szervezetét 1945-ben alapítottuk meg tizenöt taggal. Ezek közt voltak fiatalok is, meg idősebbek is. Puha elvtársnak döntő szerepe volt a pártszervezet lérehozásában. Érre Így emlékezik:- Ismertem a szovjet hadseregben egy tisztet. Megkértem, hogy tartsanak nálunk előadást. Szívesen eljöttek. Az előadáson a gyár dolgozói hallhatták, milyen lelkesedéssel beszéltek a szovjet elvtársak többek között arról, milyen harcokat vívtak a szovjet katonák, s hogyan harcoltak a kommunisták. A szovjet elvtársak szavai igen nagy hatással voltak a dolgozókra, s a pártszervezet megalakulását is elősegítették. A pártszervezet befolyása'egyre nagyobb lett a gyárban. Ez különösen 1948-ban mutatkozott meg.- Akkor a sorházban a kommunista párt ajánlatára Slezák elvtárs volt a szak- szervezet elnöke - mondja elgondolkodva. - Az a Slezák elvtárs, aki nem sokkal később a gyár első munkásigazgatója lett. Emlékszem, 1948 februárjában egy másik elvtárssal részt vett egy értekezleten, s miután visszajöttek, elmondták, miről volt szó.- Vajon miről?- Arról, hogy mi történt és mi történhet. Meg kellett szervezni a milíciát. Ez meg is történt. Körülbelül huszonötén lettünk a tagjai. Fegyvereket is szereztünk. A munkásőrség mindegyik tagja kapott fegyvert. Az emberek kérdezgették, mire kell a fegyver. Ennek a megmagyarázására a pártszervezet volt hivatott. Ezért üzemi értekezletet hívtunk össze, hogy tájékoztassuk a dolgozókat. Ezen főleg Slezák és az a másik elvtárs szónokolt, aki részt vett azon a bizonyos értekezleten, ahol a várható eseményekről beszéltek.- Puha elvtárs is felszólalt a gyárban megtartott értekezleten?- Igen. Arról beszéltem, mit kellene tennünk, ha az üzembe betolakodók jönnének, s hogyan kellene megvédeni az üzemet. Az üzemi értekezleten megegyeztünk abban, hogy a gyárból a reakciósoknak el kell távozniuk. Arról az igazgatóról volt szó, akit a Moravská banka ültetett be az igazgatói székbe. A másik reakciós, akinek el kellett hagynia a gyárat, az az illető volt, aki 1946-ban a május elsejei felvonulásra a szovjet zászló helyett az amerikait akarta vitetni. Igen, ezeknek el kellett hagyniuk az üzemet. Akkor lett Slezák elvtárs az igazgató. Puha Vince 1950-ig dolgozott a sörgyárban.- Utoljára akkor jártam ott, amikor százéves volt a gyár - jegyzi meg. - Ebből az alkalomból kiadtak egy füzetet a gyár történetéről. Ez nekem is megvan. A sörgyárban eltöltött évek tartalmas életének csak egy részét jelentik. Bárhol is dolgozott, mindig azok közé állt, akik vállalták a harcot a jobb életért. De sosem csupán a saját, vagy családja jobb életére gondolt. Elővesz egy könyvecskét, mely a Kábelgyár történetéről szól. Annak a gyárnak a történetéről, melyben hosszú éveket töltött el.- Én voltam a gyárban a szakszervezet üzemtanácsának az elnöke. 1920- ban a gyár munkásai zászlót vettek. Később új igazgató jött a gyárba, s azt üzente, hogy a zászlót tüntessük el.- Én ástam el a kertben egy pléhdo- bozba téve - szól közbe Puha elvtársnö. - Amikor évek múlva kiástuk, éppen úgy ragyogott rajta az aranybetüs felirat, mint régen. FÜLÖPIMRE
