Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
ÚJ szú Mó ser Zoltán Mondván gyönyörű nótáját Váratlan ajándékok A gyüjtöfüzet azt mutatja, hogy 1978. július 8-án Nyitra- egerszegen (Jelsovce) gyűjtött Ág Tibor. Bálint vitéz - a Csudahalott - után érdeklődött a 71 esztendős Czigány Istvánné, Magát Ilonánál. Az nem jutott eszébe, de helyette valami mást kezdett el mondani: ,,Az én uram kevély kátonácska, Éjjel-nappal sörön-boron iszik, Éjjel-nappal sörön-boron iszik, Ejfél tájba haza igyekezik. Megzörgeti zsindeles ájtóját, összeüti sári sarkantyúját, Engem ölel kétágus korbáccsal, Engem csókol kardjának lapjával.“ Egy eddig lappangó balladánk két versszakát énekelte Ilona néni. De szerencsés napja volt a gyűjtőnek, mert még azon a napon, és ott, Egerszegen a 73 éves Kovács Gáborné, Krizsán Mária is elénekelte, de ő egy versszakkal többet tudott: ,,Duna partján van egy házikócska, Abba vagyon ringálló bőcsöcske, Abba vagyon ringálló bőcsöcske, Benne fekszik kicsi gyerekecske. Az én uram kevély kátonácska, Éjjel-nappal sörön boron iszik, T Éjjel-nappal sörön boron iszik, Éjfél tájba haza igyekezik. Megzörgeti zsindelyes ájtómat, összeüti sári sarkantyúját, Engem ölel kétágus korbáccsal, Engem csókol kárdjának lapjával.“ Amikor e „leltárt" megbeszéltük Ág Tiborral, ő rögtön egy lényeges adattal megtoldotta: elővette Kodálynak 1906-ban, Vicsápapátiban készített lejegyzését. Kodály Zoltán e balladatöredék két versszakát már lejegyezte, egy harmadikat is énekeltek neki, de áthúzta, azzal, hogy újabb, oda nem tartozó szerzemény: ,,Az én uram kevély kátonácska, éjjel nappal seren-boron iszik, éjjel nappal seren-boron iszik, éjfél tájban haza igyekezik. Megzörgeti zsindeles ajtómat, összeüti sári sarkantyúját, engem ölel két ágas korbáccsal, Ezek után indultunk el a Zoboraljára, Vicsápapátiba, január első hetében. Lakodalmi szokásdalok után jöttünk nyomozni, amit tavaly a vicsápiak felújítottak és színpadon is elénekeltek. Aki a csoportot megszervezte és vezette, Bilik Péterné, Chudi Emília néni épp nagymosásban volt. Míg befejezte, elszaladt valaki a szomszédba, és áthívta a 71 éves Vida Jánosnét, Bede Irént. A lakodalmi szokásdalokkal kezdték mondott énekeiket. Az „Arass, rózsám, arass''-sál folytatták. Kérésemre gyermekjátékokat is mondtak. Majd újra a lakodalmi szokásokról szólt az ének. A meglepetés ezután következett. A magnószalag ezt így örökítette meg: ,,Ki az urát nem szereti, Sárgarépát főzzön neki! Jól paprikázza meg neki, Hogy a nyevola törje ki!“ (Valami recsegés és...) - Ne fogjál le! - Ne, ne!! hogyan is szól ez Kodálynál? (Barslédecen - Ladice, 1907-ben gyűjtötte.) Csak a harmadik sorig jutottunk el: „ Puszta malomba Cserfa gerenda Azon üldögél egy bagoly / magyar asszony, Arra sétál egy kevil katona..." Előkerült a kevély katona! És tovább? Ott a folytatásban a „bőcsöcske" is: ,, Ott hon feledtem vetett ágyamot, Benne feledtem János uramot, Mellette hattam ringálló bócsöm, Abba feledtem Miska fiamot. Még aznap este, hogy hazaérkeztem, elővettem Kallós Zoltán gyűjteményes könyveit. Egy sor, a ,,Lyányok, lyányok, példát mondok nektek“, nem hagyott nyugodni! Ismerős volt; valamelyik balladában hallhattam, de melyikben? Ahogy nézzük, keressük ezt a sort, egy egész balladára akadtunk. Ismét csak Klézséröl származik, és szinte szó szerint - igaz, új stílusú balladaként - ott a keresett változat: Lányok, rajtam tanuljatok Falu végén egy kicsi házecska, S abba vagyon egy rengő bölcsöcske, S e lábával rengetgeti vala, S e szájával mondogassa vala. S e szájával mondogassa vala, S e kézivel Írogassa vala, S e szájával mondogassa vala, S e kézivel mondogassa vala. 1981. II. 15. Ezt a balladát 1979 nyarán hallottam, amikor Czigány Istvánnét fényképeztem. Talán el is felejtettem volna - a „sörön-boron iszik" sor kivételével -, de váratlanul én is nyomára akadtam. Már hetek óta könyvek, gyűjtemények között búvárkodtam, amikor az egyik nap több helyen is ráakadtam a kevély katonára. Ez annyira fellelkesített, hogy nyomban levelet írtam Nagymegyerre (Calovo), Ág Tibornak, amelyben felsoroltam a talált példákat, és kértem a véleményét. Pontosabban: nézze meg ezek kottáját, s azokat összehasonlítva található-e valami rokonság? Az tűnt fel - amire aztán további gyanakvást lehetett építeni hogy a Zoboralján kívül Moldvában is élt ez a ballada: ezt egyelőre csak a soronkénti töredékek sejtették. Ezzel kezdődnek vagy ezzel végződnek. Kallós Zoltán könyvében is található Kevély katona című ballada. Annak egy másik változata szerepel Vargyas Lajos összefoglaló könyvében is. Am egyik sem a kevély katonáról szól, hanem Tündér Ilonáról és annak palotaházáról, ami párosító szövegekben ismert egész Erdélyben és Moldvában, sót, a Zoboralján is! Ezeket leltárba véve ilyen sorrend alakul ki. Kallós Zoltán a következő balladatöredéket 1955-ben gyűjtötte Klézsén Szályka Rózsa, Miklós Gyurkánétól: Kevély katona ,,Hova mensz, hova mensz, Pántyika padlása, Te kevély katana?“ Sjnor gár'ándája, ,,lde s ide menek, léveg ez ablakja, Tüngyér Ilonához. Gyiémánt ez eressze. Tüngyér Ilonának Pázsint ez odvara, Dombon ülő háza, Csitorgós kapuja. Arany e küszöbje, Boglár e sutuja, Ezüst ez asztala, Babiéi ez abrassza. “ „Tartalmilag egyetlen ismert népballadánkhoz sem kapcsolható töredék" - írja az „Uj guzsalyam mellett" című monográfiájában Kallós Zoltán. Szintén Klézsén, 1950—53 között feljegyezte e töredéket Faragó József és Jagamas János is. „Sem témájáról, sem keletkezési idejéről nem lehet semmit sem tudni" - írja Vargyas Lajos e balladatöredékről. Ugyanő hívja fel a figyelmet, hogy kezdete emlékeztet a Hibás lány kérője balladánkra: ,,Hova mensz, hova mensz Te kévé katona? Én ide, én ide, Anna utcájához. Oda ne, oda ne..." stb. (Pokolpatak - Moldva; Egyházaskozár, 1953.) Domokos Pál Péter, a fenti ballada gyűjtője, a „Rezeda" című, 96 csángómagyar népdalt tartalmazó kis gyűjteményében is szerepel a kevély katona. A ,,Hegyen, földön járogatok vala“ kezdetű (Trunk, Bákó, 1938.) házasító dal utolsó versszakának utolsó sorában: „5. Mert megkötötték az én koszorúmat... 6. ... virágja hulla az ölembe. 7. Az illatja hága az orromba, Az én uram kevély kátonácska. “ A legteljesebb töredék szintén Moldvából való. 1841 —12-ben gyűjtötte Pertás Ince János: ,,Lyányok, lyányok, jó lyány barátjaim, Ne járjatok esztve guzsalyosba, Az én uram keringő goromba, Estve, regvei a faluba kering. Mikor másznak hajnalt harangoznak, Akor neki hajnald hegedülnek; Mikor másunak észtét harangoznak. Akkor neki esztvét hegedülnek. “ ,,Duna partján van egy házikócska, Abba van egy vetett nyoszolyácska, Abba van egy ringálló bölcsöcske, Abba van egy kicsi gyerekecske. A lábával csak úgy ringatgatja, A nyelvével csak úgy magyarázza, Lányok, lányok, példát mondok nektek, Kevély katonához ne menjetek. Az én uram kevély kátonácska, Éjjel-nappal sörön-boron iszik, Éjjel-nappal sörön-boron iszik, Éjfél tájba haza igyekezik. Megzörgeti sindelyes ajtócskát, összeüti sári sarkantyúját, Engem ölel kétágú korbáccsal, Engem csókol kardjának lapjával. “ Ami eddig csak töredékeiben állott össze, most együtt és egyszerre jött elő. Irén néni arra a kérdésre, hogy nem volt itt ilyen: „Duna partján van egy házikócska, Abba vagyon ringálló bőcsöcske..." rögtön énekbe kezdett, de valami közbevetéssel, hogy „Nem úgy..." a háziasszony megakasztotta az éneklést. „Ne fogj le!" - mondta Irén néni, és hirtelen örömmel Ág Tibor is kérte: „Ne, ne!" és máris folytatódott az énekmondás. így került elő e ballada négy versszakos változata. (Itthon újra átnézve úgy tűnik, hogy még több versszaknak kell lappangania!) Másnap újabb meglepetés adódott. Kérésemre, hogy áthozzam megmutatni Vargyas Lajosnak, Ág Tibor lejegyezte a balladát. Többször, újra meg újra meghallgattuk. Már kész volt a lejegyzéssel, amikor a kotta fölé hajolva megszólalt bennem Bartók egynemű kórusa: a „Puszta malomba cserfa gerenda, Azon sétikál Bagoly asszonyka...“, és a többi, benne egy ringó bölcsövei és egy gyermekecskével. Rögtön meg is jegyeztem, hogy az első versszak ismerős Bartóktól. Csodálkozva néz rám Ág Tibor: - Nem értem - és elő vette saját gyűjtéseit. Közben eszembe jutott a Kriza-gyűjtötte Párnás-tánc szövege: ,,... Honn felejtöttem Rengő bócsőmet! Benn felejtöttem Síró gyermököm..." é Itt egy pillanatra megáll a lejegyző. Mivel ott volt Kodály Zoltán zoborvidéki gyűjtésének kottamásolata, megnéztük, ,,Lyányok, lyányok, jó lyán barátjaim. Lyányok, lyányok, jó lyán barátjaim, Lyányok, lyányok, rajtam tanuljatok, Legényeknek sokat ne mondjatok. Mert ha mondatok, sok könyvet hullattok, Világ gyalázatjára maradtok. Mert ha mondtok, sok könyvet hullattok. Világ gyalázatjára maradtok. Mert én mondtam, sok könyvet hullattam, A világ gyalázatjára maradtam, Mert én mondtam, sok könyvet hullattam, Világ gyalázatjára maradtam. “ (1965) De tovább lapoztam a Balladák könyvében, mert még egy helyet gyanítottam már régebben is. A kevély katona kegyetlen, durva rokonának a nagy hegyi tolvajt gondoltam. Egy lészpedi változatban elő is került. Az asszonyfeleség levelet ír apjának, anyjának és azt egy madárral küldi el: hadd tudják meg, kihez adtak férjhez! v Kihez adott ingem, Nagy hegyi tolvajnak, Nagy hegyi tolvajnak, Kevély katanának. “ A sok töredék, a motívumok vándorlása és szövegbeli rokonság azt mutatja, hogy a kevély katona valaha eleven balladánk lehetett. Együtt élhetett - ugyanazok az emberek énekelték - a Bagoly-asszonykával, a Tündér Ilonával, A nagy hegyi tolvajjal. S az, hogy két szűk, ám egymástól nagyon is távoli helyen találhatók - a Zoboralján és Moldvában -, azt mutatja - miként a Szt. László legendák lelőhelyei is -, hogy valaha az egész magyar nyelvterületen élt. Vargyas Lajos óvatosabban fogalmazott, miután átadtam a kottákat és a szövegeket. Egyelőre még nem biztos, hogy valóban új ez a balladánk. Lehet, hogy valamelyik réginek kiszakadt része, amelyik önállón épült és bővült tovább. Elképzelhető, hogy a „kevély katona" mint balladái formula, és más, régi stílusú balladákban szereplő formulák álltak össze egy balladává. Az is lehet, hogy egy újabb keletű balladáról van szó, archaikus szöveggel. A dallama a régi siratóinkkal rokonítható. (A „ Vicrócki hires nyája“ vagy az ,,Édesanyám, be szépen fel neveltél“ kezdetű népdaljainkkal rokon típus.) Ez, és elterjedése is - az, hogy a két legarchaikusabb területen maradt fenn -, régiségét látszik igazolni. monográfiája GYERMEKVILÁG Szép ajándékot küldött a Kriteríon Könyvkiadó a magyar olvasóknak: Gazda Klára, a sepsiszentgyörgyi múzeum néprajzkutatója, félezer lap terjedelmű monográfiát írt Gyermekvilág Esztelneken címmel. A kicsiny, vasút nélküli, felsöháromszéki falu, Erdélyben is ritka elevenséggel őrzi hagyományait. E munkájával szerezte meg szerzője a budapesti egyetemen, 1976-ban a doktori fokozatot. Témájához a múzeum rábízott gyermekjátékanyaga vezette el. A tárgyak, játékszerek gyűjtésén kívül a szóbeli hagyományt is megmentette. Könyve két részre oszlik. Az első másfélszáz lap a születésétől az ifjúkorig kíséri végig a kisgyermek életét. A nagyobbik rész a játékkincs páratlanul gazdag közzététele: dajkarímek, mondókák, daEGY SZÉKELY FALUBAN locskák: egyszerű játékok; értelemfejlesztő és szórakoztató játékok; az ünnepi szokások költészete. A könyv használatát megkönnyíti a sokféle mutató, tájszójegyzék: a jeles napok, népi növénynevek jegyzéke és tudományos nevükkel való azonosításuk. Jelenleg még nincs a magyar néprajzi szakiroda- lomban ehhez hasonló mű. Előzményei vannak: az örökség és indítás című bevezető fejezetben a szerző hivatkozik is Gönczi Ferenc Kresz Mária, Kiss Lajos munkáira és néhány más kezdeményezésre. A gyűjtemény java bizonyára bejut majd az óvodások és kisgyermekek számára készülő játékoskönyvbe, antológiákba, netán iskoláskönyvekbe is- P.L.
