Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
A milliomos a villa teraszán fogadta. Színes kerti napernyő alatt ült, reggelizett. A finom müvű porcelán, az ezüst étkészlet lágyan csillogott az üde, kora reggeli fényben. A terasz alatt kéken hullámzott a tenger. A riporter minden dörzsöltsége ellenére elfogódottan lépkedett a vén, pofaszakállas, libériás, sújtásos, .ezüstláncos komornyik nyomában. Marha meleg öltözék egy trópusi tengerparthoz képest - gondolta verejtékezve, és már sajnálta, hogy a látogatás tiszteletére nyakkendőt kötött. De mégis egy világhírű milliomos... S noha a terasz görögös mintázatú, hűvös márvány padlózata, az aranyozott kandeláberek kiyilágítatlanul is sejtelmes, tompa fényt sugárzó, füstszínü üvegburái, az egész anakronisztikusán fényűző, káprázatos pompa lenyűgözte és elkábította, önkéntelenül lapja főszerkesztőjének szavaira kellett gondolnia:- Megfogtad az isten lábát, öcsi! Soha még újságírót tíz mérföldnél közelebb nem bocsátott a testéhez. Te vagy az első. Észnél légy! A milliomos egy kézlegyintéssel elbocsátotta a komornyikot, egy ujjpattintás- sal elöreparancsolta a fehér kötényes, bóbitás felszolgáló lányt. - Üljön le- mordult a riporterre. - Kávé? Konyak? Gyújtson rá. Bámul mi?- Őszintén szólva - kezdte a riporter zavartan, de a milliomos nem engedte, hogy végigmondja.- Hát bámulhat is. Húsz - nem: huszonöt éve maga az első firkász, akivel szóba állok. Huszonöt esztendeje - mondta- elmélázva. - Akkor - várjunk csak: igen, akkor még nagyon fiatal voltam... A Krisztus sebeire, de még milyen fiatal! ötven esztendős suhanc: el tudja ezt maga képzelni? A riporter nem nagyon tudta elképzelni, s magában gyorsan utána számolt. Az eredmény meglepte: szemtől szemben ezzel a kiszáradt, barnára aszalódott múmiával, legalább kilencven esztendősnek vélte volna.- Akkor építettem ezt a bungalót- mondta a milliomos, és ráncos, apróra fonnyadt kezével öntelten körbe intett a márvány lépcsőkön, kék fényű üvegfalakon, a sudár pálmákon, a selyemfürtű jacaranda-fákon, az opálzó tengeren.- Azóta naponta legalább-két tucat fir- kászt zavartak el az ajtóim elől. Maga az első - huszonöt esztendeje az egyetlen, akit magam elé bocsátottam. Feléri ezt ésszel fiatalember? Ne verje a szivarja hamuját a márvány padlómra! Ott a hamutartó. Valódi kristály. Hogy ízlik a szivarom? Kizárólag nekem készítik. Én már tiz - nem: tizenöt éve nem dohányzóm - mondta eltűnődve. - Mennyi előfizetője van a maga lapjának? A riporter kikapta a szivart a szájából.- ötmillió - mondta sietve. - De a számonkénti vásárlókkal meghaladja a tizet is. A külföldet nem számítva. Éppen ezért...- Éppen ezért ne égesse ki a damaszt asztalterítőmet a szivarjával. Ott a hamutartó. Nahát. Tehát: mondjuk kereken húszmillió. A külföldet is beleszámítva. Nem sok. A riporter tiltakozni próbált, de a milliomos egy kézmozdulattal leintette. - Nem sok. Na mindegy. Szóval - ekkor váratlanul elhallgatott, elörehajolt, beleszimatolt a levegőbe: - Maga milyen arcvizet használ? A riporter zavartan az arcához nyúlt.- Izé... Teddy mackót-t - mondta bizonytalanul.- Rendben van. Az is az én érdekeltségem. - Fellebbentette a földig érő, súlyos asztalterítőt, fürkészően az asztal alá pillantott:- Cipőkrém?!- Hóvirág...- Helyes. Azt harminc, nem: harmincöt éve alapítottam. Ne verje a hamut a márvány padlómra. Családja van?- Két fiam van - válaszolta a riporter büszkén. Két kis eleven, pajkos...- Hány évesek?- A kisebbik hét, a nagyobbik kilenc. Két kis eleven, pajkos...- Hét és kilenc? - A milliomos utánagondolt. - Akkor már iskolások, mi?- A kisebbik másodikos, a nagyobbik a negyedik osztályba jár. Két kis eleven...- Milyen márkájú golyóstollat használnak? A riporter elgondolkozott.- Nem is tudom... Talán ugyanazt, amit én... - Felmutatta: - Only for jou... A milliomos a homlokát ráncolta. A nagy franciaablak felé tekerte a nyakát, pattintott az ujjával. A libériás komornyik nesztelenül elősietett:- Uram?- Only for you. Golyóstoll. A miénk?- Természetesen, sir. Negyven esztendeje gyártjuk.- Rendben.- Uram!- Elmehet, Parker. A milliomos megenyhülten fordult visz- sza a riporterhez. - Töltsön magának. Ilyet nem mindennap ihat. Én már öt- nem: tíz éve nem iszom. Csak dzsúszt. És tejet. Wonder milk: a svájci tenyészetem és tejgazdaságom szállítja. Ne csö- pögtesse le az abroszomat. Parker! A komornyik elősietett.- Uram?- Hány óra van magánál? A komornyik dupla fedelű arany zsebórát húzott elő a sújtásos libáriája zsebéből .- 10 óra 44 perc, sir.- Helyes. 11 óra 44 percig senki se zavarjon. Az ajtókat zárja be. A távbeszélőt kapcsolja ki, a csőpostát állítsa le. Megértette?- Uram!- Ha kell valami, majd pattintok. Úgy helyezkedjék el, hogy meghallhassa.- A riporterhez fordult: - Nem szeretem a csengőt. Meg a gongot. Csengőket meg gongokat sohasem gyártottam. Elmehet, Parker.- Uram!- Én pattintani szoktam. Az én koromban már megerőltető, de én megszoktam. Ezt megírhatja a lapjában. De nem ezért hívattam. Úgy értem - váratlanul elhallgatott, a tengerre bámult. - Mit gondol, meddig élhetek még? Tíz - nem: tizenöt - na, mondjuk húsz évet? Ne szakítson félbe. És ne verje a hamut a márvány padlómra. Úgy érzem, a világnak mégis meg kell tudnia - újra elhallgatott, felsóhajtott, bizalmasan megragadta a riporter kezét. - Fiam, én nem vagyok boldog... A riporter meglepetten nyúlt a konyak után.- Uram? - mondta kérdő hangsúllyal, s bosszúsan érezte, hogy kezdi átvenni a komornyik modorát és hanghordozását.- Én nem vagyok boldog!...- De uram!...- Nem - ne próbáljon ellentmondani nekem. Ezt nem tűröm. Látja ezt a bungalót? Annyi milliómba került, amennyi százasa magának élete végéig együttvéve sem lesz. A pálmákat és a jacaranda- fákat Afrikából hozattam. A cipőkrémem egyévi nyeresége ráment. A kandelábereket olasz mesterek készítették, a füstszínű üvegburákat Muranóban fújták. Annyit fizettem ki értük, amennyi - na mindegy. Az öbölben ott horgonyoz a jachtom. Egy vagyonba került. És maga az öböl... a tenger... - vizenyős szeme elködösült, két kézzel megkapaszkodott az>asztal peremében. - Fiam, én ezt átenged halastul, kagylóstul, moszatostul, vi: cik-vacakostul megvásároltam... Húsz mérföld szélességében és húsz médöld hosszúságában enyém a tenger. És mégsem vagyok boldog...- Uram?!- Nem, ne szóljon. Ezéd hívattam. Ezéd engedtem meg, hogy felkeressen. Krisztus sebeire: valakinek el kell végre mondanom... - Keserűen felkacagott. - Skóciában van egy vénségesen ódon kastélyom. Húsz - nem: huszonöt évvel ezelőtt szereztem. Azt mondják, kíséde- tek kószálnak benne. Marhaság! Én eny- nyit sem félek a kísédetektől - mutatta a körmén. - Elhiszi? A ripoder készségesen elhitte. Hogyan is tadhatna valaki a kísédetektől, aki maga is kísédet? - gondolta, a milliomos fénytelen szemébe, ezer arcára pillantva. Elképzelte a jámbor skóciai kísédeteket, amint üvöltve, vinnyogva menekülnek, valahányszor éjféltájt megpillantják a milliomos fehér pendelybe burkolt, csontváz alakját a rideg, kihalt köfolyosókon, amint a túlzott tejfogyasztás következtében, hi- hetöen a W.C. felé csoszog.- A sátán szarvára! Nem félek a kísértetektől. De a tenger... ó, a tenger!... Iszonyú... Ezéd hívattam ide - mondta rekedten. - Úgy érzem, a világnak meg kell tudnia... Nyújtsa a kezét. Segítsen feltápászkodni. És most kövessen. öregesen a ripoder karjára támaszkodott, csoszogva megindult a terasz aranyozott korlátja felé. - Fiam - mondta megtöd hangon -, ennek a tengernek minden cseppjééd súlyos dollárokat fizettem ... Nézze ezt a megejtő fénytörést, nézze ezeket a ringató, selymes hullámokat. Hallja a hullámok dalát a parton? Maga a padszegély annyiba került- na mindegy. Nézze a sirályokat. A ripoder lepillantott. Valóban lenyűgöző látvány volt: a fodros hullámok erőteljes, fáradhatatlan lendülettel tödek a tarajos habokból fehérlő padszegély felé, hogy aztán szelíd mormolással omoljanak el a csillogó, fehér homokfövenyen. A ripoder váratlanul ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy ledobja az ingét, nadrágját és megmádózzék a ringató hullámokban. Nem is lenne rossz. Egy milliomos magánplázsán.- Gyönyörű - mondta őszinte lelkesedéssel. - Az embernek kedve lenne meg- mádakozni benne. Magának nem, uram? A milliomos felhorkant, vércseszorítással megragadta a ripoder karját. - Ne mondja ezt - hörögte. - Ki ne ejtse a száján ezt a szót többé. Ez az én átkom. Az én iszonyú végzetem, életem döbbenetes, keserű titka.- Uram?!- Ugye, csodálatos? - kérdezte a milliomos, fáradtan végigpillantva a tengeren.- És mégis... És mégsem... Ó, fiam!... A ripoder édetlenül bámult le rá.- De hát most a legalkalmasabb a fürdésre az idő. A víz is pompás lehet... Szólok az inasának, hozza le a fürdökö- penyét, és pillanatokon belül megmádó- zunk... A szorítás görcsösebbre zárult a karján.- Soha! Egy... egy szót sem erről- lihegte a milliomos. A ripoder füléhez ágaskodott, úgy suttogta: - Én... én még soha... édi?... még sohasem hemperegtem meg ezekben a gyönyörű, selymes ... ezekben a gonosz, kegyetlen hullámokban! Soha! Edi maga ezt! Csitt! Ne szóljon! Soha! Amióta kilépett az asztali napernyő oltalma alól, a szikrázó napfény valósággal fejbe vágta a ripoded, a hőség szinte elviselhetetlenné vált. De a ripoder most mégis megborzongott.- De hát miéd? - kérdezte hebegve.- Talán az orvosa eltiltotta a tengedől? A milliomos megfeszítette sovány vállait.- Engem az orvos nem tilt el semmitől. Olyan egészséges vagyok, mint a makk- közölte szárazon. - Már három háziorvosomat eltemettem - mondta büszkén, akár a buzgó özvegy, aki az elfogyasztott feleségei számával dicsekszik.- De hát akkor miéd? Talán viszketeg- séget okozó algák vannak a vízben? Mérgező medúzák? Tengeri csalán?- Ostobaság. Azt hiszi, nem vegyele- meztettem, nem vizsgáltattam meg tüzetesen, mielőtt megvásároltam? Biológiai, fiziológiai, kémiai elemzés minden meg- tödént. A világ legegészségesebb tengere ez, fiam.- Sziklás a pad? Éles szidek veszélyeztetik az ember testi épségét^- A fenék tiszta homok. Minden kődarabot kiszedettem.- Talán a cápák?- Acélháló. Az öböl teljes hosszában. Mindenre gondoltam.- Rejtett örvények? Forgók?- Nuku.- Hínár, zátonyok?- Simon.- Ellensodrások, víztölcsér, tenger alatti hőforrás?- Almás.- De hát... J k t c c c 2 f 6 ll V k i1 e s a S h n le e l< ti t< g t< h ti b s v a e s tá K s< é rü iu M le s< m zt a m sz gc te; Iái tit. ec a' éri sz mi ga ha ári tes err vo mg örc ya t Re A gondolás hallgatott és evezett a Canale Grande közepén, a sok gondola között táncoltatta a gondolát a vaporettók-vede hullámokon. Már jóval a Rialto előtt nagy ügybuzgalommal jelentette be a hidat, amelyet a hajdani fahíd helyén Antonio da Ponte épített, s amely egyetlen ívben köti össze a két padot. Szavait fordítanom kellett Marlennak, a gondolás tehát sejthette, hogy feleségem nem tud olaszul.- Mindjád megismedem, amikor megszólított - mondtam.- Én is. Pedig annak már öt éve... Ez pedig a Palazzo Bembo. XV. századi gótikus épület, ornamentikus gazdagság jellemzi! Marlen elmélyülten bámulta a látványt.- Velence legszebb nyara volt az a nyár. Akkoriban egy napon sem esett, emlékszik?- Most viszont hideg van. Mindig csak esik, elijeszti a külföldieket.- Mit mond? - érdeklődött Marlen.- Az időjárásról beszél. Elégedetlen az időjárással.- Megnősült? - kérdezte a gondolás.- Igen.- Csak nem ez a nászútjuk?- Nem Az már megvolt három éve.- Most mit mond? - kérdezősködött Marlen.- A gondoíás azt hiszi, hogy ez a nászutunk.- Nem jó emberismerö - jegyezte meg Marlen csípősen. - Inkább hoztam volna magammal egy jó útikönyvet.- Minek?- Hogy megtudjam ezeknek a palotáknak a nevét.- Úgyis elfelejted, de azéd idefigyelj: Palazzo Dandolo, Palazzo Loredon, Palazzo Farsetti. Palazzo Grimani...- Ugye Enricónak hívják?- Igen - Ebben a pillanatban nekem is eszembe jutott a neve. - Maga pedig Francesco!- Mamma mia! Hát még emlékszik!- Szép volt az a nyár...- Palazzo Papadopoli. Palazzo della Madonetta, Palazzo Bernado.- A neveket nem kell lefordítanod, amúgy is édem őket, azt fordítsd inkább, mit mond még azonkívül.- Azokról beszélt, akiket előttünk kalauzolt.- Miéd talán érdekel?- Nem szabhatom meg, miről beszéljen.- Azt igédé, énekelni is fog. - Hiszen te- A feleségem szeretné, ha énekelne, Frances- ~ Nem egy co. Francesco- Szigorú asszony. A barátnője mindig nevetett. ta az éneklé Még sosem ült a gondolámban olyan lány aki - A baráti annyit nevetett volna -, mondta, és rákezdett az ,,0 volt, és az e sole mió“ - ra - Nekem HANS BENDER A Velencében játszódó filmek gondolásai mindig - Emlékszel pompás tenorok,mikrofonba énekelnek, s a filmstú- - Én féltéke dióknak jobb az akusztikája, mint a Canale Gran- - Na hallod dénak. Csak úgy óntól- Remélem, mielőbb abbahagyja! - mondta te meg sem éd Marlen. - Messinai“" RÁCZ OLIVÉR
