Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
ÚJ szú A szűk folyosón nyüzsögnek az emberek. Egymás szavába vágva vitatkoznak, a hangzavarnak a tanító vet véget.- Vége a szünetnek. Tovább indulna, de egy asszony útját állja.- Megjött már a vizsgabiztos? - kérdezi, hangja izgalomról árulkodik.- Igen, mindjárt kezdődik a vizsga - mondja, majd hozzáteszi. - Ne féljen, annak, aki rendszeresen tanult, nincs oka az izgalomra, könnyen túlesik a tesztvizsgán. Elnéptelenedik a folyosó. Tanácstalanul szétnézek. Bár többször jártam már a Honvédelmi Szövetség bratislavai 1. számú autósiskolájában, nem tudom, hogy az aranyjelvényes szocialista munkabrigád tagjait hol találhatnám meg. Benyitok az igazgatói szobába, hogy ott érdeklődjem felölük.- Én is tagja vagyok - újságolja Horváth Árpád igazgató. - Ha jól emlékszem, kilenc évvel ezelőtt határoztuk el, hogy versenyezni fogunk. Abban az időben tizenöten voltunk, de a múlt év őszén az aranyjelvény átvételekor már csak tízen. Előveszi a brigádkrónikát, de mielőtt még belelapozna, megjegyzi:- Az lenne a legjobb, ha a kollektíva tagjaival is találkozna. Számoljanak be ők a kilenc év eredményeiről. Én tevékenységükkel messzemenően elégedett vagyok. Minden téren és mindenben számíthatok segítségükkel. Az első akivel a folyosón találkozunk Miroslav Suchy, üzemviteli igazgatóhelyettes.- Az induláskor oktatói beosztásban dolgoztam - mondja. - Ma már más a munkaköröm, de a gépjárművezetők oktatásából továbbra is aktívan kiveszem a részemet. Telefonhoz hívják. Néhány szót vált a vonal túlsó végén lévő munkatársával, majd mentegetőzve mondja.- A vajnoryi részlegünkre kell mennem. Addig is nézzen be Milan Tornáéhoz, ő felelős a sorkötelesek felkészítéséért. A tanteremben előadás folyik, nem akarom az órát félbeszakítani, így hát meghúzódom az utolsó padban. Hallgatom szakszerű magyarázatát, a motoros jármű takarékos üzemeltetéséről. A hallgatók szorgalmasan jegyzetelnek.- Rendesek a fiúk - mondja a szünetben - csak az a baj, hogy különböző szakmabeliek. A vasmunkások például jobban megértik a motor működését, könnyebben elsajátítják a karbantartási munkálatokat, mint a festő, vagy a kőműves, örülünk, hogy a sorkötelesek felkészítésében szlovákiai viszonylatban a legjobbak közé tartozunk A szocialista munkabrigád tagjai egy Praga V3S típusú tehergépkocsit a karbantartás oktatásának céljaira alakították át. Nem ez az egyetlen, amivel a szemléltető eszközöket gyarapították. A brigádvezetö újítása például lehetővé tette, hogy a gyakorlópályákon a te- hergépkocsivezetök és az oktatók között a rádiókapcsolat zavarmentes legyen. A kollektíva tagjai szerelték fel a hangszórókat, természetesen társadalmi munkában. A szomszédos tanteremben Drahomír Luzával találkozunk, aki az autósiskola munkáját szen/ezi és tervezi. Valamikor aktív motorkerékpárversenyző volt, többször nyert országos bajnokságot. A sportpályafutásom során szerzett tapasztalataimat jól tudom kamatoztatni - mondja. - Jó a kollektíva, egészséges versenyszellem uralkodik köztünk. Havonta egyszer alkalom nyílik a tapasztalatok átadására is. A kezdő oktatók bármikor hozzánk fordulhatnak tanácsért. Szlovákia fővárosában vagy környékén nincs olyan jelentősebb motoros sportesemény, ahol mint szervezők ne lennének jelen. Rendszeresen eljárnak az iskolákba, hogy a fiatalokkal, a gyerekekkel megismertessék a közlekedési szabályokat. Az utóbbi időben, ha csak tehetik, az új autósiskola építkezésénél segédkeznek. Eddig már több száz óra társadalmi munkát végeztek.- A mindennapi elfoglaltságom mellett esténként az Ivan Horváth gimnáziumban vezetek tanfolyamot - tudjuk még meg Drahomír Luzától. - Többen közülünk különböző tisztségeket töltenek be, az igazgatónk például a pártalapszervezet, Miroslav Suchy pedig a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke. A gondjainkra A szocialista munkabrigád tagjai átveszik az arany jelvényeket (A. Horváth felvételei) bízott kilenc gépjárművet szocialista gondozásba vettük, és bátran állíthatom, hogy műszaki állapotuk megfelelő színvonalon van. Az aranybrigád, ahogy az autósiskolában hívják őket, eddig még minden évben becsülettel teljesítette a kötelezettségvállalásait. Jelentős mennyiségű üzemanyagot takarítottak meg, új tagokat szereztek, a Honvédelmi Szövetségbe, tavaly pedig 40 000 korona értékű gumiabroncsot takarítottak meg.- Mi voltunk az első fecskék, de ma már autósiskolánkban Frantisek Vávra vezetésével egy ezüstjelvényes munkabrigád is dolgozik - viszi tovább a szót az igazgató. - Tavaly pedig a Jánosík partizándandár nevet viselő kollektíva - amely felett Ernest Bielik, a dandár egykori parancsnoka vállalt védnökséget — kelt versenyre a cím megszerzéséért. A három kollektíva összehangolt munkája eredményeképpen iskolánkban évente mintegy hatezren szerzik meg a hajtási jogosítványt. Az autósiskola legidősebb dolgozója - bár mindösz- sze 45 éves - Ján Gyermek, akinek az iskola módszertani irányítása a feladata. Munkáját lelkiismeretesen végzi, gyakran kora reggeltől késő estig dolgozik.- A megnövekedett közúti forgalom a gépjárművezetők felkészítésében is egyre elmélyültebb munkát kíván. Hamarosan új oktatási rend lép életbe, megnövekszik az autóvezetési órák száma, javul a karbantartási és az egészségügyi felkészítés színvonala. S ami a legfontosabb, szigorúbbak lesznek a vizsgák. Mindez újabb, nehezebb feladat elé állítja az autósiskola 40 dolgozóját, de remélem a nehezebb feladatokkal is megbirkózunk.- Az a vágyunk - tájékoztat az igazgató -, s ezt a párt XVI. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásunkba is belefoglaltuk, hogy a szövetség megalakulásának 30. évfordulójára megszerezzük a szocialista munka üzeme címet. Minden bizonnyal ez így is lesz, s eléréséhez minden erejükkel, tudásuk legjavával az aranyjelvényes munkabrigád tagjai is hozzájárulnak. NÉMETH JÁNOS 1981. II. 15. Az elsőt hivatásból, a másodikat közéleti tisztségből eredően teszi. Dr. Viera Lehotská e két tevékenysége között tulajdonképpen csak annyi a különbség, hogy a lelki sérelmek gyógyítását tizenhét éve végzi a Komáromi (Komárno) Járási Egészségügyi Intézet pszichiátereként, a közügyek orvoslásának mikéntjébe a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjeként pedig még csak éppen hogy beletanult.- Ez az első megbízatási időszakom, s bizony volt és van mit tanulnom, hogy ezt a munkát is úgy végezzem, ahogyan elvárják tőlem - kezdi a bemutatkozást. - Olyan bizottságnak, a terv és költség- vetéssel foglalkozónak lettem a tagja, amelyik a hivatásomtól merőben eltérő problémákkal foglalkozik. Őszintén szólva először megijedtem, annyira távol állt tőlem a számok, a tervek világa. Előkerült hát a politikai gazdaságtan és a többi szakkönyv, elkezdtem tanulni, hogy legalább az alapdolqokat megértsem. Aztán egyre jobban érdekelni kezdtek az eddig számomra ismeretlen problémák.- Hogyan lett képviselő?- Furcsán hangzik, de a jelölésem és a megválasztásom számomra is meglepetés volt. Itt a rendelőben egy kilenc tagú szocialista brigádnak vagyok a vezetője. A munkámat én soha nem foglalkozásnak, mindig hivatásnak tekintettem, !gy is igyekeztem végezni. Másképpen egy pszichiáter valójában nem is tehet, hiszen a mi betegeink különösen érzékenyek, mindegyik más-más bánásmódot igényel. Amennyire időm engedte, a Vöröskereszt munkájából is részt vállaltam, ismeretterjesztő előadásokon vettem részt, néha-néha élöújságot szerkesztettem, de különösebb közéleti tevékenységet nem végeztem. Soha nem godoltam, hogy egyszer ilyen funkcióval bíznak meg. Én ezt az eddigi munkám „megkoronázásának“, elismerésének tekintem, s kötelességemnek tartom, hogy éppúgy szíwel-lélekkel végezzem, mint a gyógyítást. Most már tudom, mit is várnak tőlem, s habár frázisként hat, mégis azt kell mondanom, megszerettem ezt a munkát is. Nem kell bizonygatnia, szavai hihetö- en csengenek. Kellemes megjelenése, meleg hangja bizalmat ébreszt, azt juttatja az eszembe, választóinak nem lehet nehéz ügyes-bajos dolgaikat feltárniuk előtte.- Megint visszakanyarodok a hivatásomhoz - mondja - mosolyogva, amikor az előbbi gondolatomat ki is mondom. - Amennyire távol áll a két terület egymástól, olyannyira segítségemre van az orvosi munkám során szerzett emberismeret a képviselői teendőimnél. S az emberek is úgy vannak vele, hogy képviselőként is egy kicsit orvosnak tekintenek. Nincs fogadónapom, de én jóformán mindig „fogadóképes“ vagyok. Előfordul, hogy a páciensek a kezelés során mondják el problémáikat is, vagy akinek mondanivalója van, felhív és megegyezünk, mikor tudok rá időt szakítani. Gyakran olyan problémákkal is jönnek, amelyek valójában nem rám tartoznának, de visz- szautasitani akkor sem szabad őket. Sokszor elég egy kielégítő magyarázat, megfelelő útmutatás, sőt néha csupán az, hogy meghallgatom őket. A leggyakoribb kérések lakásügyekkel, óvodai, bölcsődei férőhelyekkel kapcsolatosak. A képviselő számára ezek „csak“ kis ügyek, az emberek számára azonban abban a pillanatban a legfontosabbat jelentik.- Es a nagyobb teendők?- Rendszeresen részt veszek az SZNT-bizottság ülésein, minden ott megvitatásra kerülő anyagot áttanulmányozok és igyekszem hozzá is szólni. Nagyon érdekes közelről belelátni a dolgokba, abba, milyen óriási munka áll a tervek mögött. Tolmácsolom a választókerületem - Gúta és környéke - kívánalmait és fordítva azt, ami az ülésen elhangzottakból bennünket érint. Tagja vagyok a honvédelmi neveléssel foglalkozó állandó munkcsoportnak is. Különböző képviselői felméréseket végzünk, például a honvédelmi nevelés terén, üzemekben, vállalatokban a helyi problémákról, a kulturális és szociális alap felhasználásáról, a SZISZ-ben a fiatalok munkájáról. És persze a nyilvános gyűléseken, a nemzeti bizottságok plénumülésein is ott vagyok, ha meghívnak. Sokrétű és érdekes ez a munka. Rendelőben munkája, képviselői teendői mellett a marxista-leninista esti egyetemre is beiratkozott, az idén utolsó éves. Családja, gimnazista lánya is igényli a gondoskodást, a szakmai újdonságok megismerését sem hanyagolhatja el. Hogyan győzi mindezt idővel?- Amit az ember szívesen vállal, arra mindig talál időt. Az biztos, unatkozni soha nem unatkozom. A tévében csak a legfontosabb dolgokat nézem meg. Igyekszem percre beosztani az időmet, néha mégis jól jönne, ha a napnak nem huszonnégy, hanem legalább harmichat órája lenne — tréfálkozik. - Ez az életünk. Én csak így érzem teljesnek, a széppel, a jóval és a problémákkal együtt. FLÓRIAN MÁRTA GYÓGYÍT ÉS ORVOSOL Horváth Árpád igazgató előadás közben KE ClÄMl ARflNYBRlGflDJfl
