Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
Vasárnap 1981. FEBRUÁR 15. A NAP KEL - Kelet-Szlova- kia: 6.44, nyugszik 16.56. Közép-Szlovékia: 6.52, nyugszik 17.04. Nyugat- Szlovákia: 7.00, nyugszik 17.12 órakor A HOLD kel - 13.27, nyugszik 4.24 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KOLOS és PRAVOSLAV nevű kedves olvasóinkat 1781-ben halt meg Gotthold Ephraim LESSING német kritikus, az alkotó kritika első világirodalmi képviselője (szül. 1729) • 1861-ben született Charles Edouard Guillaume Nobel-díjas francia fizikus (f1938) • 1906-ban született Musza DZSALtL szovjet-tanár költő (f1944) AZ ÚJ SZÓ ' JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Élete élteimévé vált Kardos Márta riportja A szocialista ember és az erkölcs Ladislav Hrzal cikke Aratók a jég hátán Egri Ferenc riportja Szűk csapáson Gály Iván riportja Minden mindenkire tartozik Csingiz Ajtmatov tanulmánya Délvidéki emberek II. ~ Ivan Habaj elbeszélése Szovjet költők versei Nyugatnémetország 1981-ben Gárdos Miklós írása A Zemianske Kostol'any-i Gázbetongyár dolgozói a CSKP megalapítása 60. évfordulójának és a XVI. pártkongresszus tiszteletére több mint 657 eper korona értékű vállalást tettek. Ebben az üzemben dolgozzák fel az ipari melléktermékeket, melyekből különféle építőanyagot gyártanak népgazdaságunk számára. Felvételünkön Stefan Papranec, az ezüstéremmel kitüntetett szocialista munkabrígád tagja az anyagvágó berendezést kezeli. (S. Petrás felvétele - ÖSTK) Anyuka, mi az, hogy koldus? kereset nélküli, kéregetésből élő, tönkrement, nincstelen, vak vagy árvízsújtotta ember volt, aki kéregetve gyújtott össze valamit, megalázkodva kért, kunye- rált. Egy fővárosi fiataiasz- szony mondta a minap: ,, Képzel je el, a kisfiam megkérdezte tőlem: mi az, hogy koldus?" A kérdés nekem nem tűnt különösnek, mert társadalmunkban már több mint három évtizeddel ezelőtt szociális otthonba kerüllek az arra rászorulók, és legalább a létminimumot mindenki számára biztosítják. A mai tizen aluliaknak (szerintem a tízen felülieknek is) a koldus és a koldulás olyan ismeretlen szó, fogalom, amellyel már csak elvétve találkozunk az életben, és lassan eltűnik a köztudatból is. Az értelmező kéziszótárban néhány mondatban magyarázzák meg a koldus és a koldulás szó értelmét. Akit érdekel, az megtudja, hogy a koldus rendszeres A középkorúak és az idősebbek jól emlékeznek a letűnt világra. A piactéri utcaköveken, kapualjakban, templomok és más középületek előtt kuporgó, a várótermeket, sétányokat, parkokat és szórakozóhelyek bejáratait ellepő koldusokra, akik behunyt szemmel imádkozva, vagy szent énekeket énekelve próbáltak hatni az érzelmekre, hogy kirimánkodják a mindennapi kenyérre valót. Falvakon, településeken nőttem fel Nálunk is gyakran megjelentek a toprongyos, mezítlábas kérege- tök. Egész vagyonukat (meg a nyomorukat) egy rossz zsákban vagy tarisznyában vitték magukkal faluról falura. Nemcsak munkájuk, rendes ruhájuk, lábbelijük és hajlékuk nem volt, hanem önérzetük, önbecsülésük, sokszor a nevük is hiányzott. Sarat, havat taposó, kazlakban, faluszéli romházakban, fészerekben meghúzódó félénk emberek voltak. A kastélyokat, kúriákat messze elkerülték. A módosabb gazdák házai előtt is ritkán ácsorogtak. A kerítések mögül rájuk vicsorgó ebek oda üldözték őket, ahol nem kellett házat, vagyont, portát őrizni. Ahol kerítés sem volt, csak gyermekáldás meg szegénység... Addig koptatták az országutat, amíg egy fa alatt vagy árok szélén meg nem haltak. Amilyen névtelenül éltek, úgy Is távoztak. Azok, akik magukban hordják a múlt rendszer emlékeit, el tudják mesélni a gyerekeknek, az unokáknak, hogy kik voltak és miért voltak koldusok. De vajon így teszünk-e? Vagy megelégszünk a két-három mondatos magyarázattal, amit a gyerekek az értelmező szótárban is megtalálhatnak. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A fejlett szocialista társadalom építése programjának értelme a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek egyre teljesebb kielégítése. E forradalmi program teljesítésével szilárdítjuk a szocialista rendszert, a munkásosztállyal az élén a dolgozók hatalmát, fejlesztjük a szocialista demokráciát, tökéletesítjük a párt vezető szerepének érvényesítését. A termelőerők fejlesztésében a hatékonyság és a minőség további javítására, a szocialista termelési viszonyok fejlett színvonalának elérésére igyekszünk. A szocializmus előnyei és a tudományos-technikai forradalom eredményei összekapcsolására, valamint a Szovjetunióval és más szocialista országokkal a gazdaság és a tudomány integrálása kérdéseinek megoldására törekszünk. A személyiség harmonikus fejlődése érdekében a marxizmus-leninizmus, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus alapján fokozzuk a dolgozók eszmei nevelését. A munka hatékonyságának és minőségének javítására irányuló törekvést tartjuk az emberek szükségleteinek jobb kielégítését, a társadalom előrehaladását célzó igyekezetünk döntő feltételének. Lenin úgy jellemezte a termelés hatékonyságának fokozására és a munka minőségének javítására irányuló küzdelmet, mint a szocializmus kapitalizmus feletti végső győzelmének követelményét. E lenini tanítás szerint értelmezzük a fejlett szocialista társadalom építését is, melynek jellemző vonása a haladásért, a munkatermelékenység terén a kapitalizmussal való versenyben a győzelemért kifejtett törekvés. Abból a tényből indulunk ki, hogy a múlthoz képest megváltoztak gazdaságunk működésének belső és külső szükségletei és feltételei. Társadalmunk fejlődésének elért színvonala új igényeket támaszt - fokozódnak a gyártmányok és a szolgáltatások minőségével, az élelmezés racionalizálásával, az egészséges életkömyezettel stb. szemben támasztott követelmények; ezek kielégítése a fejlődés extenziv tényezőinek kimerülése következtében egyre igényesebb feladat. Gazdaságunk fejlődése bonyolult külső feltételeiről szólva elsősorban az anyagok és az energia mind nehezebbé váló beszerzésére gondolok, melynek előteremtés! költségei idehaza és külföldön egyaránt növekszenek, s ezért emelkednek az árak is. Nincs tehát számunkra más lehetőség, mint hogy nagyfokúan hasznosítsuk a nyersanyagokat, alaposan kihasználjuk a termelőeszközöket, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával határozottan javítsuk a hatékonyságot és a minőséget. (Részlet Jozef Lenárt elvtársnak a Tanulságok 10. évfordulójára írt tanulmányából.) iiiíJMr- A férjem a fürdőszobában van - fogad bennünket Kiss Istvánná - azonnal szólok neki, hogy siessen. - Ha hazajön a munkából, beveszi magát oda, és csak huzamosabb idő múlva jön ki megborotválkozva, átöltözve - mondja, miközben fát rak a tűzre, kávét főz... Egy kis idő múlva fekete, hullámos hajú férfi jön be a konyhába, ő az, akit keresünk. Kiss István, a Felbári (Horny Bar) Egységes Földművesszövetkezet etetője. Zsemlye Ferenctől, a szövetkezet elnökétől előzőleg már megtudtuk róla: nagy érdemei vannak abban, hogy az általa gondozott harmincnégy tehén adta a legtöbb tejet az elmúlt évben. Kézfogása határozott jellemre vall, de mást is elárul a keze. A hosszas fürdőzés közben sem puhul meg a tenyere, a legfinomabb kenőcs sem gyógyítja be rajta a repedéseket.- Kényes a bőröm - mondja.- Talán inkább nehéz munkát végez...- Most már nem érzem nehéznek - magyarázza. - Kilenc évvel ezelőtt a Dunahajókeres. Annál is inkább, mert a feleség a gyermekek nevelése mellett nem mehetett alkalmazásba.- Amikor első nap hazajöttem a fejősből és etetésből, azt hittem, hogy délután nem tudok kimenni, olyan fáradt voltam - emlékszik vissza a kezdetekre. Az első napokban folyton arra gondoltam, milyen más munkát kérjek, hiszen ezt BIZONYÍTOTT zási Társaságot hagytam ott, de csak azért, hogy együtt lehessek a családommal. Kormányos voltam egy teherszállító hajón. Bejártam a Duna menti országokat. Amikor párhónapi távoliét után jöttem haza, a gyerekeim nem ismertek meg. Mikor Kiss István rászánta magát a hazatérésre, a falubeli szövetkezet már jóhírü volt. Jól gazdálkodtak, sokat termeltek, s nem utolsósorban jó kereseti lehetőséget nyújtottak a tagjaiknak. Ő ugyan nem anyagias ember, mégis ez utóbbi dolog segítette ót az elhatározásban. Az öt gyermek apjának ugyanis nem volt mindegy, mennyit képtelen vagyok csinálni. Szerencsére azonban nem lett rá szükség, mert két hét alatt megszoktam.- Férjemnek ez a második munkahelye - szól a feleség. - Az az elve, hogy az ember minden áron tartson ki. Ezt mondja a már kereső lányunknak és a még iskolába járó négy kisebbnek is. Aki becsületesen dolgozik, az jól keres.- Nálunk, aki nem végzi el rendesen a munkáját, megérzi a zsebe - veszi vissza a szót a családfő. - Mondogatom is azoknak, akik csak összecsapják a munkájukat és ezért keveset fejnek: „Hát érdemes hajnali háromkor kelned, ha abból se a családodnak, se a szövetkezetnek nincs haszna?“ A vezetőség is tudja, kik azok. A szövetkezeti pártalap- szervezet bizottságában többször tárgyaltunk erről. Az a helyzet, hogy erre a munka- szakaszra kevés a jelentkező, jó ha megvan a szükséges létszám. Egyesek pedig visszaélnek ezzel a helyzettel. Tudják, nem bocsátják el őket sikkor sem, ha hanyagul dolgoznak, mert úgysem kapnak munkeröt a helyükre. Ez a kiszolgáltatottság megszűnik, ha felépül az új tehénfarm. Ott és két korszerűsített istállóban összpontosítják az állományt. A gépesítésnek köszönhetően kevesebb dolgozóra lesz szükség, és csak azok kapnak ott munkát, akik a régebbi viszonyok közepette bizonyítottak. Kiss István bizonyított, ez nem vitás, hiszen a mostani nehéz munkakörülmények között is olyan odaadással, szakértelemmel eteti a gondjaira bízott harmincnégy tehenet, hogy azoktól Kovács Mária fe- jőnö egy év alatt 5700 liter tejet fejhet. A szövetkezeti tehenenkénti átlagos tejhozam 4300 liter. KOVÁCS ELVIRA 1981. II. 15 N C/2
