Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-10 / 292. szám, csütörtök

MENNYISIG ES MSÉSEE ÖSSZHANGiA

A tagsági alap fejlesztése tervszerű munkát igényel

Nem érdekfeszútő olvasmány, viszont esetenként annál tanulságosabb egy-egy adatsor áttekintése. így például az a statisztikaszerű felsorolás is, amely a Peredi (Tešedíkovo) Egységes Földművesszövetkezet pártalapszervezete tagsági alapjának összetételét, fejlesztésének és minősége javításának feladatait tükrözi.

A közel 450 dolgozót, közlük 183 nőt foglalkoztató földmű- vesszövetkeeztben a tagjelöltekkel együtt 61 tagja van a pártalapszervezetnek,, közülük 9 nő. A tervek szerint 1981.— 1985 között évenként három tagjelöltet vesznek fel, elsősorban az állattenyésztők és a nők közül. így 1985-ben megközelítik a 16 százalékos szervezettséget, miközben az állattenyésztésben dolgozóknál a jelenlegi 10,5-ről 13,5 százalékra növekszik a párttagok aránya.

A tagsági alap fejlesztésének irányszámai már önmagukban is érzékeltetik a pártbizottság felelősségteljes munkáját az utánpótlást illetően. Hiszen a párttaggá válás hosszú folyamat, a párttagjelöltek kiválasztása. felkészítése, felvétele és nevelése megköveteli mindazok teljes figyelmét, akik ebben részt vesznek. Különösen, ha — mint Pereden — a mennyiségi mutatók teljesítése mellett igényes minőségi követelményeket is megszabtak.

— Nem vitás, akár öt taggal is növelhetnénk évente a párttagok számát, de a több ez esetben mindenképpen kevesebb lenne. Alapelvünk ugyanis, hogy a tagjelöltnek már felvétele idején meglegyenek a párthatározatok teljesítéséhez szükséges tulajdonságai, például a nagy fokú fegyelmezettség és felelősségtudat. Harcoljon a fogyatékosságok ellen, legyen aktív és áldozatkész. A ml kötelességünk, hogy ezeket a tulajdonságokat tovább erősítsük — hangsúlyozta Magyar János pártelnök.

A fiatalokkal, párttagjelöltekkel és ifjúkommunistákkal kapcsolatos pártmunkát részletezve a példamutatást említette az első helyen. Meggyőződése, hogy az idősebbek, párttagok és pártonkívüliek helytállása a mindennapi munkában jó hatással van a fiatalokra, a kollektív szellem fejleszti és erősíti pozitív jellembeli tulajdonságait. A termelési eredmények alakulásáért felelősséget éreznek, és követik az idősebbek példáját. ^Közel 150 35

évesnél fiatalabb dolgozójuk íiktív részvétele nélküli a termelésben mindenképpen kevesebb jó eredménnyel dicsekedhetnének.

— Hasonlóan fontos a gondos kiválasztás is — folytatta a pártelnök. — A faluban mindenki mindenkit ismer, s ez bizony nagyban segítí munkánkat. Amikor egy-egy fiatalt kiválasztunk, a család, elsősorban a szülők részéről érvényesülő befolyást is számba vesszük. A másik és nagyon lényeges szempont a pártcsoport és vezetőjének véleménye. A kis közösség ismeri legjobban az egyént, így munkáját, világnézeti és politikai gondolkodásmódját helyesen tudja értékelni. Mindezen túlmenően persze még az is lényeges, hogy fiatal legyen az illető, lehetőleg az állattenyésztésben dolgozzon, és eleget tehessünk annak a követelménynek is, hogy három tagjelölt közül legalább egy nő legyen.

Mindez alapja ugyan a minőség és mennyiség összhangjának, de még nem minden. Amikor már kiválasztották és felvették a fiatalt, csak akkor kezdődik a munka igényesebb része. A vezetőség egy tagja pártfeladatul kapja a tagjelöltek nevelésének irányítását.

— A tagjelöltekkel való pártmunkában az első helyre a konkrét feladatok teljesítését helyezzük — hangsúlyozta Magyar János, miközben elővette a jelöltek személyi lapjait. — Hét tagjelöltünk van, s mindegyiknek több konkrét feladatot adtunk. Kovács Anna az állattenyésztésben dolgozik. A járási nemzeti bizottság képviselője, s az ebből adódó feladatain túl munkahelyével kapcsolatosan is van pártfeladata. Ugyanígy Benes László traktorosnak, aki az öntözőberendezések maximális kihasználásáért felel. De megemlíthetem a szárítóban dolgozó Kovács Benedeket is. A lucernaliszt készítése energiaigényes folyamat, de az energiatakarékosság is alapkövetelmény. Mi sem természetesebb, hogy ő ilyen jellegű pártfeladatot kapott. Az csak természetes, hogy tagjelöltjeink szüntelenül bővítik politikai és világnézeti ismereteiket.

Átgondolt és tervszerű a tagsági alap fejlesztése a Peredi Efsz-ben, ennek ellenére nyoma sincs a tétlen önelégültségnek. Éppen ellenkezőleg, Igyekeznek még Jobbá tenni az ilyen célú pártmunkát. A jövőben például szorosabban együtt akarnak működni a SZISZ falusi alapszervezetével. Mivel az efsz-ben dolgozó fiatalok is tagjai az alapszervezetnek, a pártalapszervezet szeretné, ha a SZÍSZ is javasolna párttagjelölteket és az ajánló szerepét is vállalná. Ugyanezt jogosan elvárják a többi tömegszervezettől is, elsősorban a nőszővetség helyi szervezetétől.

A korábbiaknál is mélyebben tudatosítják, hogy a felvétellel nem ér véget a párttaggá nevelés. Az ifjú kommunista továbbra is segítségre szorul. Munkáját gyakrabban kell értékelni. Ha valami probléma felmerül, azt tisztázni, orvosolni kell. Az is lényeges, hogy a fiatalokat igényes feladatokkal bízzák meg. Ilyen céllal az év végén a pártvezetőséget is fiatalítani fogják, hogy teret ad- jának az ifjú kommunisták aktivitásának. Számos példa bizonyítja, hogy megbízatásaikat komolyan veszik, feladataikat ellátják. Mátyás Máriát például 1976-ban vették fel párttagnak, s jelenleg példás munkát végez mint szocialista munkabrigád vezető.

EGRI FERENC

■■II. ■ ■■■■! ,1. , .

Kommentáljuk

Év végi számvetés előtt

Év vége közeledtével számba vesszük, mit valósítottunk meg terveinkből. Sor kerül munkánk minősítésére is: mit végeztünk jól és mit nem, miben kell a jövőben feltétlenül előbbre lépnünk.

Elkerülhetetlen a mérlegkészítés a pártmunkában is. Ilyenkor élénkebbek a pártgyűlések, a pártcsoport értekezletek, többet politizálna^ az emberek. Egyre több közérdekű kérdés kerül napirendre. Szó esik gazdasági gondolkodásúinkról, szemléletünkről, rugalmasságunkról, vagy merevségünkről, s természetesen eredményeinkről gondjainkról. A viták, a szembesítések állásfoglalásra késztetik a párttagokat.

Köztudott, hogy a tökéletesített gazdasági irányítási rendszer eredményeként társadalmi életünkben széles körű aktivitás bontakozott ki a minőségileg jobb és hatékonyabb munkáért. Előtérbe került a helyi lehetőségek és erőforrások jobb kiaknázása, az össztársadalmi érdekek érvényesülésének szempontja. Megnőtt az igény a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézésre, a problémák határozottabb megoldására, a közellátás javítására, a cselekvési egység erősítésére.

A társadalmi élet intézményrendszerében kialakított nagyobb önállóság kiterjed a nárt belső életére is. Erősödik a pártfegyelem, ez elsősoi'i n a párthatározatok pontos és jó végrehajtásában tükröződik. Javult a pártellenőrzés rendszeresebb a kommunisták munkájának értékelése. Konkrétabbá vált a pártmunka, a pártmegbízatás számonkérése.

A CSKP XVI. kongresszusa határozatával összhangban általános normává vált, hogy a pártfegyelem számonkérésében, erősítésében ne legyen különbség vezető és beosztott között. Sőt, a jövőben tovább nőnek a vezetőkkel szemben támasztott követelmények. Nagyobbak lesznek az igények irányítói, vezetői, szakmai képességeikkel, jellembeli magatartásukkal szemben. A minősítésben természetesen azon lesz a hangsúly, hogyan teljesítik a kitűzött gazdasági tervet. Hiszen a politikai fejlettségnek, a szakmai felkészültségnek alapvető kritériumai csak a valós eredmények lehetnek, amelyek a társadalom javát szolgálják.

Kulcsfontosságú kérdés tehát a pártmunkában is a rendszeres ellenőrzés mellett a felelősségrevonás. Több párt- gyűlésen hangzott el az utóbbi időben az a jogos igény, hogy azok, akik rosszul dolgoznak, valóban komoly magatartásbeli hibákat követnek el, megszegik a pártfegyelmet, visszaélnek tisztségükkel, kapjanak idejében szigorú figyelmeztetést, megrovást, esetenként büntetést. S ahol erre szükség van, kerüljön sor kádercserére. Azért is időszerű e kérdésekről beszélnünk, mert az előttünk álló nagyon komoly gazdasági és politikai feladatokat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha elsősorban a vezető káderek mutatnak jó példát a fegyelemben, elvhűségben, az új támogatásában, az alkotó kezdeményezésben. Ha a bürokrácia, a rutin meg* nyilvánnlásai, a fogyatékosságok elleni küzdelemben az eddiginél nagyobb határozottsággal lépnek fel, ha megkövetelik a fegyelmezettebb és hatékonyabb munkát.

\z év végi számvetéskor gondoljunk arra a lenini tanításra is, hogy a tömegek részéről valamilyen formában mindig érkezik jelzés a fogyatékosságokról, a problémákról, csak ezekre jobban oda kell figyelni, már csak azért is, mert nem kommunistához méltó saját felelősségünket másra, illetve másokra hárítani. .TÖRÖK ELEMÉR

Az ember és világnézete

A világnézet a világról kialakított ismeretek és elképzelések egyetemes rendszerét jelenti, egyidejűleg az ember önismeretének és öntudatának formája, benne fogalmazza meg az egyén a világhoz való viszonyát, összefoglalja az emberek belső meggyőződésben megnyilvánuló értékrendszerét, s fontos motiváló tényezője az egyén élettevékenységének, munkájának, s irányelvként szolgál a mindennapi cselekvésekben és a konfliktusos helyzetekben.

A marxista—-leninista világnézet helyesen tükrözi vissza a természet és társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, sokoldalúan fejezi ki a dolgozó nép alapvető érdekeit, feltárja a történelem és az emberi élet tényleges értelmét. Ez a munkásosztálynak és forradalmi élcsapatának tudományos és haladó világnézete, amely lényeg- bevágóan megváltoztatta világunk, korunk arculatát.

SZÜKSÉGÜNK VAN VILÁGNÉZETRE?

Az ember állandóan felveti és megoldja a világnézeti kérdéseket. Kialakít bizonyos világnézetet még akkor is, ha az a véleménye, hogy ő világnézeti szempontból semleges pozíción áll, illetve neki semmiféle világnézetre nincs szüksége. Nemcsak kritikus vagy határesetekben cselekszik így, vagyis akkor, amikor bele kell nyugodnia bizonyos értékek elvesztésébe, sorsdöntő eseménybe, vagy pedig jelentős, sőt életbevágóan fontos határozatot kell hoznia.

Az emberek a mindennapi életben is elfoglalnak bizonyos világnézeti pozíciókat, ha arról döntenek, milyen értékeket vagy értékrendszereket fogadjanak el, mivel és hogyan tehetnék életüket teljesebbé és örömtelibbé; magukért, vagy másokért éljenek-e; visszavonultan, vagy a közösségért, s társadalmilag elkötelezetten; miként győzzék le a nehézségeket és az akadályokat az életben és a munkában, hogyan őrizzék meg belső egyensúlyukat és tisztességüket a modern, civilizált világban? A világnézeti fontolgatások központjában különböző kérdések állnak: mi az élet és az emberi lét értelme, mi az eme- beriség és milyen irányba halad; a sok társadalmi és egyéni feltétel közül milyen irányú s milyen tartalmú legyen a személyiség önmegvalósítása.

Tévednek azok az emberek, akik azt hiszik, hogy semmilyen világnézetre nincs szükségük, mert a tudomány az élet minden fontos és bonyolult kérdésére válaszol. Igaz, hogy a tudomány nélkül nem alakítható ki igazi világnézet, de vajon van-e egyáltalán ereje és lehetősége az egyénnek arra, hogy korunk információ- robbanása és a tudományos információáradat közepette ezekre támaszkodva alakítsa ki egységes és általános világnézetét? S a tudomány álláspontjára helyezkedve megválaszolható-e minden kérdés, olyanok például mint: hogyan éljünk, mi legyen egyéni és társadalmi létezésünk értelme, hogyan alakítsuk ki az emberek közötti kapcsolatokat, ki vagyok, honnan jöttünk és merre tartunk, s hasonlók?

Ezekre a kérdésekre csak az emberi tevékenység olyan szakterülete adhat választ, amely összefoglalja, rendszerezi és általánosítja az ember szemléletét, s helyét a világban. Ez a terület a világnézeti mérlegelések területe. Bár beszélhetünk az egyén, a csoport és az egész társadalom világnézetéről, tény marad, hogy

minden egyén választ bizonyos világnézetet. De világnézetük gyakran nem következetes, belső ellentmondásokkal van tele, ekletikus nézetek keverednek benne, vagy ellentétes elképzelések töredékéből áll össze.

Éppen ezért, mivel a világnézet racionális, elméletileg rendszerezett és általánosított, formájában mindig kollektív alkotás — s ez teljes mértékben vonatkozik a marxizmus— leninizmusra is — az ember tobbé-kevésbó tudatosan választja meg világnézetét, vagy élete során a megismerés és tapasztalatok által szerzi meg. Rendszerint társadalmi pozíciója, feladatai, szakmája, műveltsége, neveltetése, személyes tapasztalatai és gyakorlata, különböző feltételek, szellemi alkata, érdeklődése és szükségletei alapján dönt. Ezért az egyén világnézete az általános elképzelések, fogalmak és nézetek szubjektivizált, többé-kevésbé átfogó rendszerét képviseli, az ember ennek alapján fogja fel és magyarázza a világot, az életet, a társadalmi jelenségeket és helyét a világban; kialakítja a szociális, erkölcsi, és esztétikai értékek bizonyos rendszerét, életcélját, ezzel összhangban foglal állást bizonyos konkrét, az életben adódó helyzetekben és irányítja magatartásét. Ha az egyén elfogad bizonyos világnézetet, vagy világnézeti irányzatot, az az ő egyéni világnézetévé válik. A világnézet — mint bizonyos, elméletileg kifejezett, egy társadalom, egy szociális csoport, osztály, réteg szellemi életét rendszerbe foglaló képződmény — elsajátításának, a belsővé válásnak, vagyis annak a folyamatnak, amely során az egyén belsőleg azonosul világnézetével, nincs lineáris jellege. Ez olyan folyumat, amely során a külső hatásokon, mint egy prizmán keresztül, megtörnek a belső feltételek, az egyéni tapasztalatok, tulajdonságok és hajlamok. Ezért egy konkrét egyén sajátos szemléletében az elfogadott világnézet mindig szubjektív, a tudat egyéni sajátosságai szerint elrendezett, amelyet az egyén konkrét étetfeltételei alakítanak ki aszerint, milyen helyet foglal el a társadalomban, milyen a műveltsége, neveltetése, élettapasztalata, az egyén pszichikai tevékenységének és személyiségstruktúrájának belső feltétele.

Ml A VILÁGNÉZET?

A világnézet nemcsak nézetek, értékek, és meggyőződések rendszere, hanem a környező világhoz fűződő viszonyok rendszere Is, a minden meggyőződés alapját képező álláspontok rendszere, amely az emberi munkában, aktivitásban fejeződik ki, az emberek valamennyi gyakorlati tevékenységében és cselekedetében, sőt alkotó kezdeményezésükben és társadalmi elkötelezettségükben is megnyilvánul.

A világnézet képezi az ember jellembeli és ideológiai beállítottságának alapját, befolyásolja a személyiség megismerő, érzelmi és gyakorlati jellemzőit és tevékenységét. Az ilyen irányú, tehát az ember világnézetéből és jelleméből eredő álláspontok alkotják az emberi meggyőződés központi tengelyét és kivetülnek az ember és az egész világ viszonyának összességére. Ez a külső anyagi világ értékelésének alapja és kialakít egy viszonylag állandó készenléti állapotot, s az egyén bizonyos módon reagál a világra. A világnézet valamiféle

összekötő kapocs szerepét ját- sza a belső meggyőződés és annak megnyilvánulása, az

ember cselekvése és gyakorlati tevékenysége közt.

A világnézet összetett, elméletileg kifejezésre juttatott,

rendszerbe foglalt ismeretelméleti* eszmc^ ¥netodo!ógiai értékrendszere a szellemi életnek és a társadalom, a különböző szociális csoportok, osztályok és egyének minden társadalmi tevékenységének. Az általános elképzelések, fogalmak és nézetek mellett összefoglalja az eszméket, normákat, elveket, értékeket és érték- rendszereket, valamint a tájékozódást és belső meggyőződést; ezekhez tartja magát minden tevékenységében és a valósághoz való viszonyában az egyén, a szociális csoport, az osztály vagy a társadalom, mint közösség. Amennyiben elsősorban ismeretek alkotják a világnézet logikai összetevőit, akkor a meggyőződés feltételez bizonyos, az ismeretekkel és magával a valósággal összefüggő erkölcsi, érzelmi és szellemi viszonyt. A világnézet nemcsak az emberek gondolkodására van hatással; fontos szociálpszichológiai képződmény, s kialakításában szerepet játszanak a szükségletek, az emberek cselekedeteit mozgató erők, a magatartás.

Az eszmei beállítottság és a jellemvonások összeolvadnak, s egységet alkotnak a belső meggyőződéssel, amely az egyén és egész tömegek életkedvének, szociális aktivitásának, társadalmi elkötelezettségének forrása. A világnézet segít az embereknek tisztázni életük értelmét, életcéljait, terveik, vágyaik ösztönzőjét.

A gyakorlati tevékenységnek, az életmódnak, az élet művészetének fontos módszertani útmutatója és eszköze. A világnézet meghatározott álláspontot fejez ki a valósággal szemben, s világhoz és az értékekhez való viszonyulás bizonyos 1981 típusát. Nemcsak az értékelés eszköze, hanem egyetemes XII. kulturális érték, amely lehetővé teszi, hogy az ember tá- Jékozódjon a világban, és megoldja a konfliktusokat.