Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-05 / 288. szám, szombat
Lapjainkban a hibák nagy része inkább logikai, mint nyelvi jellegű. Bizony sokszor bosszankodik az olvasó egy- egy rosszul szerkeszett mondaton: hogyan is tudta ezt a szerző így leírni? Talán ha még egyszer elolvasta volna, miután leírta! — gondoljuk. S valóban, sok esetben a gyors és felületes munka szüli ezeket a mondatokat. De oka lehet a logikátlan szerkesztésnek az is, hogy a szerzőnek nincsenek meg a kellő nyelvi ismeretei. Nézzünk meg egypár rosszul szerkesztett mondatot! „A kiesett területek pótlását a hatékonyság növelésével lehet pótolni.“ Ebben a területek pótlását akarja pótoltatni a szerző a hatékonyság növelésével. Ez nehezen képzelhető el, inkább magukat a kiesett területeket lehet így pótolni. Valóban, talán ha még egyszer elolvasta volna megszerkesztése után a mondatot, észrevette volna a hibát. s kétféleképpen is javíthatta volna. Vagy így: „A kiesett területeket a hatékonyság növelésével lehet pótolni“, vagy pedig így: „A kiesett területek pótlását a hatékonyság növelésével lehet megvalósítani.“ Mondanom sem kell, hogy az előbbi változat a jobb, mert minek valósítanánk meg a pótlást, amikor egyszerrűbb, ha pótoljuk a kiesett területeket. De még a második változat is jobb a szerzőénél. A következő mondat már arról árulkodik, hogy a hiba oka a szerzőnek nem csupán a felületessége lehetett, hanem a hiányos nyelvi ismerete is. Ezt írta: „A járási ünnepségek légkörét meghatványozta az a tény, hogy kitüntetéseket adtak át.“ Nem a megfelelő szavakat választotta, amikor az ünnepségek légkörének a meghatványo- zásáról ír, s így a mondat zavaros lett. Az ünnepségeknek is lehet légkörük, mint ahogy a politikai vagy az országok közötti tárgyalásoknak is van, de éppen azt nem mondja a szerző, milyen volt ez a légkör. S hogyan lehetett ezt a nem tudjuk, milyen légkört meghatványozni? Még ha tudjuk is, milyen volt ez, akkor is túlzás a meg- hatványozása. Más szavakkal érthetőbbé tehette volna a mondanivalóját: „A járási ünnepségek fényét fokozta az a tény, hogy kitüntetéseket is adtak át“; vagy: „A járási ünnepségek színvonalát emelte az a tény..esetleg teljesen más szerkesztésben: „A légkört még ünnepélyesebbé tette az a tény ...“; ,,A légkör ünnepélyességét fokozta ...“ stb. Néha meg is mosolyogtatnak bennünket ezek a mondatok: „Nem félnek az alkatrészhiánytól sem, maguk készítik el azokat.“ Itt részben figyelmetlenség, részben meg az a tény a hiba oka, hogy a szerző nem tudta: az összetett szónak az értelmét az utólag határozza meg, tehát az alkatrészhiány esetében a hiány, nem pedig az alkatrész. Ö nyilván az előtagnak, az alkatrész szónak a jelentésére gondolt, amikor azt írta, hogy ezeket — tudniillik az alkatrészeket — maguk készítik el. de mi a mondat olvasásakor nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy az alkatrészhiányt készítik el maguk. Helyesen így lett volna a mondat: „Nem félnek az alkatrészhiánytól, mert maguk készítik el az alkatrészeket.“ Bizonyára az alkatrész szó ismétlését is el akarta kerülni a szerző, de ez itt nem lehetséges, mert az értelem rovására megy: az azokat névmással nem az alkatrész-re, hanem az alkatrészhiány-ra utalt vissza. Az a tollforgató sem csupán bosszúságot okozott az olvasónak, hanem egy kis mosolyt is varázsolt az arcára, aki így írt a falusi portákról: „Az udvarokban, igaz, kisebb számban, de még jelenleg is számottevő háziállat kapirgál, főleg a családi szükségletek fedezésére.“ Ez a mondat is a felületesség és a hiányos nyelvismeret közös szülöttje. Amikor olvasásakor a háziállat szóhoz érünk, tehénre, sertésre s más háziállatra gondolunk elsősorban, így nem csoda, ha meglep bennünket, hogy ezek kapirgálnak. De ha a bővebb jelentésű háziállat szót csak a kapirgáló háziállatfajokra akarta vonatkoztatni a szerző, miért nem használta helyette a szűkebb jelentésű barom- fi-t? S nézzük csak még meg a mondat végén azt a szerkezetes célhatározót is, az alanyhoz és az állítmányhoz való viszonyában: „ ... számottevő háziállat kapirgál, főleg a családi szükségletek fedezésére.“ Vagyis ezért kapirgál a számottevő háziállat. Pontosabbá így tehető a mondat: „Az udvarokban — igaz kisebb számban, mint régen — még most ís számottevő baromfi kapirgál, főleg a családi szükségletek fedezésére tartják őket.“ JAKAB ISTVÄN A BŐSÉG ZAVARA Ha nagyon sok van valamiből, hirtelenjében nem tudjuk, melyiket válasszuk. A bőségnek ez a zavara nem ismeretlen a szavak világában sem. Mert hiszen ami sok, az lehet számos vagy a sajtő nyelvében akár nagyszámú, is. De némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy egy csomó, egy sereg vagy — ahogy bizalmas, familiáris stílusban járja — egy halom, egy rakás, egy vagon. Még nehezebb a választás akkor, ha nagyon sok vagy éppenséggel módfelett sok, szerfölött sok, roppant sok van valamiből, annyi, mint égen a csillag, illetőleg — kevésbé finoman — mint a szemét vagy — egy kissé népiesen — mint a nyű, úgyhogy Dunát lehetne vele rekesz- teni, más kifejezéssel élve: szeri-száma sincs; se szeri, se száma. Ilyenkor ugyanis még azt is mondhatjuk — most már csak egyetlen szóval élve —, hogy megannyi, rengeteg, tömérdek vagy — egy kissé népies kifejezést használva — töméntelen. De kölcsönvehetjük a meséből a roppant kincs jelzőt (roppant) vagy az irodalomból, esetleg a népnyelvből az egyébként ritka özön szót is: „Özön verset és novellát nem hiába ír“ (Vajda János). Mindehhez járul még hogy — emberek lévén — néha túlozzuk, sőt eltúlozzuk még a sokat is. Azt mondjuk, hogy számtalan, megszámlálhatatlan, ezer vagy ezernyi, millió vagy milliónyi, sőt — közvetlenebb változatban — kismillió vagy kismilliónyi, esetleg tenger vagy tengernyi. Egyszóval- bőven, mondhatni tömegével, garmadával, özönével, már-már fölös számban, azaz — egy kissé régiesen — fölösen, bizalmas, familiáris stílusba illően meg csőstül, rogyásig, sőt akár dögivei van szavunk, kifejezésünk a sok és a nagyon sok fogalmának kifejezésére. Csak győzzük a válogatást és sikerüljön a választás! RUZSICZKY ÉVA ! Ifjúság és irodalom BESZÉLGETÉS Dr. RUDOLF BELANNAL, A SMENA KIADÓ IGAZGATÓJÁVAL A bratislavai Művészetek Házában november 18-a és december 5-e között nemzetközi gyermek- és ifjúsági könyvkiállítást rendeztek, melyen tíz szocialista ország tizenhét ifjúsági könyv- és lapkiadójának mintegy 2500 publikációját mutatták be. A kiállítással kapcsolatban kétnapos szimpoziont is rendeztek. Ebből az alkalomból néhány kérdést intéztünk a nemzetközi rendezvények egyik fő szervezőjének, a bratislavai Smena ifjúsági könyvkiadónak igazgatójához, dr. Rudolf Be- lanhoz. 9 Mi volt a harmadik nemzetközi szimpozion legfőbb célja? — A szocialista országok ifjúsági szervezeteinek közös céljai az ifjúsági könyvkiadókra is közös feladatokat rónak. A feladatok körülhatároltak,. lényegileg az ifjúságnak a szocializmus eszméinek szellemében való nevelésére irányulnak. Ezért szükséges, hogy az ifjúsági könyvkiadók tevékenységüket gazdagítsák a kiadói gyakorlat új eszközeivel, hogy kicseréljék a kiadói munkában szerzett tapasztalataikat, igyekezzenek közösen megtalálni a legfejlettebb munkamódszereket, hogy rendszeresen összehasonlítsák tevékenységüket, munkamódszereiket és -formáikat. Az irodalom egyike a legjelentősebb ideológiai eszközöknek, melyekkel az ifjúságra hatni lehet. Épp ezért a kiadóknak élniük kell az irodalom nyújtotta lehetőségekkel. Mi volt számunkra a fontos a szimpozion megrendezésével? Az, hogy közös erőfeszítéssel reális képet alkossunk a hetvenes évek fiatal irodalmáról, hogyan reprezentálta önmagát a fiatal szerzők legsikeresebb művei által, mi újat hoztak az egyes nemzeti irodalmak viszonylatában, megőrizve a nemzeti kultúrák haladó hagyományait, hogyan tükröződik a fiatal irodalomban elsősorban ifjú kortársaink arca, s nem utolsósorban, hogy hogyan reagál a fiatal irodalom a ma legfontosabb problémáira. © Volt-e a nemzetközi találkozónak valamilyen konkrét haszna a részvevő országok ifjúsági kiadói közötti együttműködés javítására nézve? — A szimpozion számos hasznos ötletet, ösztönző gondolatot termett a szocialista országok ifjúsági könyv- és lapkiadóinak további együttműködéséhez. Ez természetes is. A problémák, melyeket a szocialista közösség országai a mindennapi életben megoldanak, a szép- és, egyéb irodalomban is visszatükröződnek. Ezért ez az irodalom rendkívül érdekes a szocialista országok fiataljai számára, és közel áll hozzájuk. Ez az irodalom voltaképpen kortársak irodalma, akik együtt élik át a szocializmusért és a szocialista országok közösségének egységéért vívott harc izgalmait. Ezért helyes, hogy az egyes kiadók nemcsak egymás terveit, rövidebb és hosszabb távú elgondolásait igyekeztek megismerni, hanem kicserélték számos kitűnő fiatal író műveit is, és kölcsönösen javaslatokat tettek az egyes nemzeti irodalmakban született figyelemre méltó alkotások kölcsönös lefordítására és kiadására, esetleg közös vállalkozásban, s javaslatokat tettek különböző nemzetközi rendezvények közös előkészítésére, megszervezésére. Nagy erőfeszítéseket tettünk arra is, hogy az egyes országok ifjúsági kiadói kellő mértékben kivegyék részüket a dolgozó és a diákifjúság elkövetkező világtalálkozójának előkészítéséből. A tanácskozáson egyebek között sok szó esett az ifjúsági könyv- és lapkiadók tevékenységének összehangolásáról. Tudatosítottuk, hogy munkánk jó összehangolására az ifjúsági szövetségek, lapkiadók dolgozóival és a fiatal alkotókkal való személyes kapcsolatok révén is szükség van, ugyanis a személyes kapcsolatok ápolása lehetőséget ad arra, hogy mindig friss információkkal tudjunk szolgálni egymásnak. Elmondhatom, hogy e tekintetben a szimpozion valóban sok ösztönzést adott a szocialista országok ifjúsági könyvkiadói közötti együttműködés továbbfejlesztésére. 6 Mely szlovák művek iránt érdeklődtek leginkább a kiállítás és a szimpozion külföldi részvevői? — Rendkívül nagy volt az érdeklődés Miroslav Válek, Milan Rúfus és Pavel Koyš költészete iránt. Válek A szó, Rúfus Örömóda és Koyš Harmat című kötetének több szocialista országbeli kiadásáról is szó esett. A fiatalabbak közül főien Ján Šimonovič Gyermkek című poémája és Život o sne (Elet az álomról) című verskötete iránt volt észrevehetően nagy érdeklődés. Ami a szépprózát illeti, igen nagy érdeklődést tanúsítottak külföldi vendégeink Ladislav Ballek A segéd és az Akácok című regényei, továbbá a kassai Stanislav Rakús Ének a kútvízről című novelláskötete iránt. Megbeszéléseket folytattunk vers- és prózai antológiák kölcsönös megjelentetéséről. A külföldi részvevők nagy hajlandóságot mutattak a fiatal cseh és szlovák költészet és prózairodalom antológiájának megjelentetése iránt. Azonkívül tárgyaltunk a gyermek- és ifjúsági szervezetek életét bemutató kötetek tervéről, s a bolgár küldöttséggel megállapodtunk abban, hogy a Smenánál kiadunk egy, a bolgár diákoknak a Szlovák Nemzeti Felkelésben • való részvételét bemutató könyvet. £ Véleménye szerint melyek voltak a legfontosabb megvitatott problémák? — A szimpozionon a legtöbb szó esett a következő három problémakörről: 1. Minden szocialista országbeli ifjúsági kiadó, melynek szívügye a szocialista irodalom jövője, ezután is igyekszik megteremteni a szükséges feltételeket a kezdő alkotók zavartalan munkájához, eszmei és művészi fejlődéséhez. Ez igen reményteljes feladat, mert éppen az ifjúsági kiadók azok, amelyek megismertetik a fiatal olvasót az újabb és újabb írók, költők nevével, alkotásaival, így gazdagítván az egyes országok nemzeti irodalmát. 2. Az ifjúsági kiadók törekedjenek arra, hogy hozzáférhetővé tegyék a fiatal olvasók számára nemzeti irodalmunknak azokat a legértékesebb alkotásait, amelyek az ifjú nemzedék életének leglényegesebb kérdéseit, jelenünk legégetőbb problémáit taglalják. 3. Az ifjúsági kiadók tudatában vannak, hogy munkájuk nem merülhet ki csupán az ifjúságnak szánt irodalom kiadásában, hanem ezt az irodalmat el is kell juttatni az olvasóhoz. Ezért a megbeszélések során nagy teret szenteltünk a könyvterjesztés legfontosabb kérdéseinek, tájékoztatva egymást a leghatékonyabb könyv- és lapterjesztési formákról, módokról. E vonatkozásban nagy tetszést aratott az egyik itthoni könyvpropagációs formánk, melyet a Smena kiadóban alkalmazunk, nevezetesen, a minden évben megtartott Könyvszemle, ahol az olvasók szemtől szemben találkozhatnak a fiatal irodalom új termékeivel és az ifjú írókkal, költőkkel. Szép példával szolgált e téren a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság is, ahol immár igen nagy népszerűségnek örvendenek, egy-egy könyv megjelenésekor, a könyvesbolti de- dikációs délutánok és a pezsgő író—olvasó találkozók. Milyen új színfoltokkal gazdagodott a nemzetközi ifjúsági könyvkiállítás és szimpozion? — Az új mozzanatok között kiemelném, hogy a szimpozionon az idén első ízben vettek részt aktívan a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség viselői és megfigyelőkként ugyancsak jelen voltak az Afgán Népi Demokratikus Köztársaság Lobogó című ifjúsági lapjának munkatársai. Az idei kiállításon első alkalommal mutattunk be könyv és folyóirat- illusztrációkat, melyek színesebbé és hangulatosabbá tették az egész bemutatót. A nemzetközi ifjúsági könyvkiállításon az idén rendeztünk először versenyt „A legszebb könyv“ címért, amelybe a kiállításon és szimpozionon résztvevő országok nyolcvanegy könyvvel neveztek be. A nemzetközi bírálóbizottság három kategóriában osztott ki díjakat és elismerő okleveleket: a politikai és a társadalomtudományi, a szép- irodalmi, valamint a gyermek- és ifjúsági szervezetek tevékenységével foglalkozó könyvek és publikációk kategóriájában. A legsikeresebben szerepelt Csehszlovákia, a Szovjetunió.,az NDK és Magyarország. # Hogyan értékeli a két nemzetközi rendezvényt? — Igen pozitívan. Az ifjúság eszmei és esztétikai nevelése szempontjából számos hasznos gondolat, ötlet, javaslat és indítvány hangzott el a tanácskozáson, a kiállítás pedig sok-sok érdekességgel és tanulsággal szolgált. KÖVESDI JÄNOS A LITERÁRNI MÉSÍČNÍK 8. SZÁMÁRÖL Ez év júniusának utolsó, illetve júliusának első napjaiban tartotta Vll. kongresszusát a 8773 tagot számláló Szovjet bók Szövetsége. A Literárni mésíčník 8. száma egyebek között beszámol e fontos tanácskozásról, s közli a kongresszuson elfogadott két jelentős dokumentumot, mégpedig i VII. kongresszus kivonato határozatát, valamint a kongresszus résztvevőinek a világ íróihoz és kulturális dolgozóihoz intézett békefelhívását. A folyóirat még e számában is folytatja a . kilencven éve született kiváló cseh író, Vladislav Vančura munkásságának ismertetését. Milan Blahynka Vladislav Vančura utolsó ismeretlen műve című írásában Vančurának a Družstevní Práce folyóiratnál az 1937—1942 közötti években végzett szer- kesztői-irányítói tevékenységét értékeli. A Dokumentumok rovatban pedig Vančura Képek a cseh nemzet történelméből című (befejezetlen) művének születését és további sorsát kísérhetjük figyelemmel. A folyóirat szerkesztősége hetvenötödik születésnapja alkalmából köszönti Miroslava Tomanová érdemes művészt. Az ismert írónő munkásságát — amely szinte elválaszthatatlan férje, az 1977-ben elhunyt Josef Toman munkásságától — Hana Hrzalová ismerteti. A magyar olvasó Ahol a madár sem jár című — szintén férjével közösen Irt — regénye alapján ismerheti a jubiláló írónőt. A jubileum kapcsán közli a lap Tomanová Második fegyver (Druhá zbraň című írását, amelyben Ludmila Pelikánová érdemes művésznek a néphadsereg körében a költészet és irodalom megismertetése érdekében kifejtett előadói tevékenysége előtt tiszteleg az írónő. Nem kevésbé ismert a magyar olvasó előtt a kortárs cseh költészet kimagasló alakjának, Miroslav Floriannak a neve sem. Az ő alkotói tévé kenységét elemzi a lapban Ludmila Budagovová. A kortárs szlovák irodalomból című rovatban olvasható Peter Andruška Táj mítoszok nélkül című irodalmi riportja, melyben a szerző a dél-szlovákiai síkság, pontosabban a Dunamente jelenével, illetve közelmúltjával foglalkozik. Mindnyájunk előtt ismert dolgokról, a vidék iparosításáról, mezőgazdaságáról, az 1965-ös árvízről, a vidék gazdag növény- és állatvilágáról, s nem utolsósorban e „mítoszok nélküli táj“ szépségéről, s a szerzőnek e tájhoz való kötődéséről olvashatunk az írásban. Néhány érdekes írással találkozhatunk a lap Műhely ro vatában is. Jan Suchl Próza és 1981- publicisztika című írásában arra keresi a választ, hogy miért XII. szorul a gyakorlatban még ma is a széppróza mögó az íródni mi publicisztika NliMETH GYULA ^
