Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-31 / 309. szám, csütörtök
äiffgjjj 1981. XII. 31. j5 Felelősségteljesen, alkotó módon, kezdeményezően Jozef Lenárt elvtárs interjúja a Pravda és a Nové slovo főszerkesztőjének Jozef Lenárt elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a minap válaszolt BOHUS TRAVNIÜEK, a Pravda, és LEOPOLD PODSTUPKA, a Nové slovo főszerkesztője kérdéseire. Az interjút az alábbiakban kivonatosan közöljük. _______________ __ Jo zef Lenárt elvtárs arra a kérdésre válaszolva, hogy mit kíván meg tőlünk a következő esztendő és az egész ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése, azt válaszolta, hogy elsősorban „határozottságot, harcos szellemet és az erők összpontosítását a párt stratégiai irányvonalának megvalósítására, amelynek célja a magas hatékonysági és minőségi szint elérése. Noha az 1982. évi terv — mondotta — alacsonyabb volumennel számol, a feladatok semmiképp sem lesznek könnyűek és egyszerűek, hiszen a nemzeti jövedelmet azonos mennyiségű nyersanyag- és alapanyag-ráfordítással kell növelnünk, vagyis csupán a gazdaságosság és a hatékonyság fokozásával. Ez annyit jelent, hogy a minőségi mutatók teljesítésében eddig még nem hárultak ránk ilyen igényes feladatok. A tapasztalatok egyértelműen ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy ezeknek az igényes feladatoknak a sikeres megvalósítása elsősorban megkívánja a párt vezető és ellenőrző szerepének elmélyítését, a pártszervezetek cselekvőképességének intenzívebbé tételét, tevékenységük minden területén. Éppen azért a januári és a februári taggyűléseken a kommunisták kötelesek becsületesen, elvszerűen és igényesen felmérni, hogy mit értek el a minőség és a hatékonyság javításában és nyíltan beismerni, hogy hol nem jártak sikerrel. A feladat az, hogy a tapasztalatokból okulva, keressék és megtalálják a pártszervezet vezető szerepe elmélyítésének, ellenőrző tevékenysége hatékonyabbá tételének útját, módját. Egyszerűen arról van szó, hogy a kommunisták minden munkahelyen okosan és következetesen szavatolják a stratégiai irányvonal megvalósítását. A külső objektív nehézségekről szólva, Lenárt elvtárs hangsúlyozta: „Semmiképp se becsüljük le és nem is becsülhetjük le a külső tényezők gazdaságunkra gyakorolt hatását. Ez azonban semmiképp sem vezethet objektíve e hatás túlértékeléséhez és abszolutizálásához. Hiszen a múltban döntő fontosságú volt, s ma is döntő fontosságú az, hogy gazdaságunk milyen gyorsan és hatásosan tud alkalmazkodni a változó feltételekhez. Említsük még például még egyszer az energia, a nyers-, és az alapanyagok árának kérdését. Itt a jelentős áremelkedésnek nem lett volna szabad a meglepetés erejével hatnia. Hiszen a CSKP Központi Bizottsága már 1974-ben olyan objektív tendenciaként jelezte ezt a fejleményt amellyel számolni kell. Arról van szó, hogy idehaza és külföldön növekednek a tűzető- és a nyersanyag fejtési költségei, mivel bonyolultabb feltételek között, nagyobb mélységből, nehezen megközelíthető területeken kell fejteni és nagyobb távolságra kell szállítani, ezeket a nyers- és tüzelőanyagokat. Ez a tendencia bármennyire is kellemetlen, megváltoztathatatlan ténnyé vált. Meg kell azonban mondani, hogy a párt központi bizottságának helyes orientációja, az általa érvényesített koncepciók és kritériumok ellenére az egyes tárcák ezt az elkerülhetetlen irányvonalat nem értették meg eléggé, s ennek következtében megfelelőképpen nem konkretizálták s az életben nem valósították meg. A nyers-, az energia és az alapanyag árainak növekedése azonban a problémának csak az egyik vetülete. Már nem egyszer megállapítottuk, hogy országunk például az egy főre jutó acélfogyasztásban világviszonylatban listavezető, a fajlagos tüzelőanyag fogyasztásában a második helyen áll. Világviszonylatban az elsők közé tartozunk a vas, a hengerelt gyártmányok, a villamos áram, a cement stb. fogyasztásában. Viszont Achilles-sarkunk, hogy a hazai termelési fogyasztásban elért világszint arányosan nem jut kifejezésre az értékesítés világszintjében, gyártmányaink minőségének világszintjében és így áraik világszintjében. A probléma másik döntő fontosságú vetülete tehát az a tény, hogy az iparilag fejlett országokhoz képest nálunk jóval több alapanyagot, energiát és nyersanyagot fogyasztunk a nemzeti jövedelem gyarapítására, és termék- egységekként. Ebből a tényből kiindulva nem téveszthetjük szem elől,1 hogy előrehaladásunk meghatározó tényezője éppen képességünk kihasználni jelentős termelési potenciálunkat, az emberek képesítését és szaktudását, természeti kincseinket és jobban hasznosítani erőforrásainkat és tartalékainkat. Vagyis nem az a feladatunk, hogy csak az ún. objektív, tőlünk független okokat keressük, hanem elsősorban a bírálat és az önbírálat szellemében kell értékelnünk saját munkánkat a minisztériumi pártszervezetektől az egyes műhelyek pártcsoportjaiig. Lenárt elvtárs a továbbiakban konkrétan megemlített néhány olyan visz- szás jelenséget, amely gátolja előrehaladásunkat. „Nem kevés a hazai vétkünk, amelynek oka következetlfen- ségünk, felületességünk, tunyaságunk, a problémák megkerülése. Vajon például a beruházó, o tervező és a kivitelező szervezetek kommunistái beletörődhetnek-e a beruházások tartós fogyatékosságaiba, vajon félvállról ve- hetik-e azt a tényt, hogy több fontos létesítményt nem adtak át a tervezet határidőben és a tervezett paraméterekben? Avagy az iparügyi minisztériumokban, a termelési-gazdasági egységekben és az üzemekben dolgozó kommunistákat több ágazatban nem nyugtalanítja-e a gyártmányok jelenlegi minőségi színvonala, az, hogy csekély hányaduk kerül az L minőségi osztályba? Ehhez hasonlóan sürgető feladatuk a mezőgazdasági igazgatásban és a termelő vállalatoknál dolgozó kommunistáknak megoldani a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés kiegyensúlyozottságának fontos problémáját. Nyíltan meg kell kérdezni az illetékes szervek kommunistáitól meddig nézik el passzív módon azt, hogy évről évre csökken a mezőgazdasági földterület, mivel megfontolatlanul kivonják beruházási célokra, indokolatlanul erdősítésre szánják, mi több, bizonyos területet ideiglenesen meg sem művelnek? Míg a szarvasmarha tenyésztésében bizonyos pozitív eredményeket érünk el a tömeg- és a szemestakarmányok ésszerű felhasználásával, a mezőgazdaságban dolgozó kommunistákat mélységesen kell hogy nyugtalanítsa, hogy a sertés- és a baromfiállomány takarmányozásában az egy kilogrammnyi súlygyarapodásra az országos átlagnál nagyobb a szemes takarmány fogyasztása, ugyanakkor kisebb a súlygyarapodás. Óva Intő az is, hogy az állattenyésztési termelésben nem csekély veszteséget okoz a borjak és a szopósmalacok elhullása. A központi szervekben, a vezérigazgatóságokon, a kutató, a tervező és a konstrukciós munkahelyeken, valamint a termelő vállalatoknál dolgozó kommunisták nem törődhetnek bele abba, hogy a tudományos-műszaki fejlődés nem megfelelő ütemű, alacsony mértékben hasznosítják a termelési tényezőket, főleg az energiát, a nyersanyagot. A termelés és a nem termelési szféra valamennyi szervezetének halaszthatatlan tennivalója színvonalasabban érvényesíteni a lehető legnagyobb fokú gazdaságosságot és takarékosságot. A kommunistáknak az egész irányító struktúrában következetesebben kell leküzdeniük a vállalatok és a szervezetek kapcsolataiban az olyan, szocializmushoz nem méltó jelenséget, amilyen a felelősség alóli kibújás törekvése, a szerződéses kapcsolatok megbontása, saját érdekeik fölébehelyezése a társadalmi érdekeknek és más nem kívánatos üzelmek.“ A továbbiakban rámutatott arra, hogy az ilyen jelenségek kiküszöbölése többek között több merészséget, nagyobb felelősségtudatot és szigort követel saját munkánk eredményeinek értékelésében. „Más szóval — mondotta —, a saját munkahelyünkön kell gondoskodnunk a rendteremtésről, a saját portánk előtt kell sepernünk. Hiszen nem ritkán előfordul, sőt az irányító szervekben — s ebben nem jelentenek kivételt a minisztériumok sem — túlsúlyban van az, hogy a fogyatékosságok okait nem hajlandóak visszavezetni a saját munkájukra, viszont nem kevés igyekezetei fejtenek ki annak érdekében, hogy ezeket a fogyatékosságokat tőlünk független körülményekkel indokolják. Nyilván előrehaladásunk gyorsabb lenne, ha egye>- sek szenvedélyes igyekezetüket, amely- lyel leplezik és mentegetik a fogyatékosságokat, inkább a tényleges okok és kiutak becsületes, nyílt keresésének szentelnék. Azt is be kell ismernünk, hogy vannak dolgok, amelyekben nem vagyunk járatosak, amelyeket el kell sajátítanunk és amelyekben tökéletesednünk kell. A saját munkánk iránti felelősség teljes hozzáállás, az elérttel szembeni egészséges elégedetlenség lehetővé teszi az olyan visszás jelenség leküzdését, amilyen az egyik oldalon a kongresszusi irányvonal szavakban történő elismerése, a másik oldalon azonban megvalósításában a passzivitás. A fejlett szocializmus építése nem vezetne sikerhez, ba eltűrnénk a szavak és a tettek közti ellentmondást. A mondottakhoz hadd tegyem hozzá, hogy e tekintetben nem érünk el fordulatot, ha az irányításban és az irányítás céljaira nem hasznosítjuk jobban a tudományt, s annak vívmányait. Arra az igényre gondolok, hogy a párt szervei és szervezetei offenzívebb szellemben ihlessék és ösztönözzék az irányító dolgozókat az irányítás tudományos módszereinek elsajátítására, amelyek a szocialista gazdaság objektív törvényeinek ismeretéből és tiszte letben tartásából indulnak ki. Ennek előfeltétele, hogy az irányítás mentesüljön a maradiságtól, a rutintól és a sablonszerűségtől.“ A további kérdésekre válaszolva, Lenárt elvtárs utalt a Komplex Intézkedések néhány sarkalatos fontosságú követelményére. Egyebek közt hangsúlyozta: „A helyzet ismeretéből és a már mondottakból kiindulva, a megoldást nem kereshetjük a termelésfejlesztés mennyiségi vonatkozásaiban, hanem a minőségben, noha a mennyiség sem lehet számunkra érdektelen, A megoldás kulcsa azonban a minőség, mert ennek útján érhetjük el elsősorban és kell is elérnünk a napjainkban igényelt minőséget. Meg kell mondani, hogy éppen a minőségnek vagyunk sok vonatkozásban adósai. Ügy mondván, e tekintetben korlátlanok a lehetőségeink. Az állami minőségellenőrző intézetek 1980-ban Szlovákiában 2,3 szeresen annyi gyártmányt minősítettek I. osztályúnak, mint 1978-ban. Vagyis bizonyos előrehaladás tapasztalható, de ez — tekintettel a szükségletekre és a lehetőségekre — kevés, nagyon kevés. A kiváló minőségű gyártmányok ilyen hányadával nem biztosíthatjuk sem importigényeinket, sem a lakosság elégedettségét. Egyidejűleg a gyakorlat arról tanúskodik, hogy erőnkből és képességeinkből telik jóval több, csúcsparamétert elérő, s nemzetközi viszonylatban helytálló gyártmányt előállítani.“ E*> zel kapcsolatban Lenárt elvtárs több pozitív példát említett meg. Egyebek között kiemelte a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt üzem dolgozóit. Ebben az üzemben két és fél évvel ezelőtt egyetlen gyártmányt sem soroltak az I. minőségi osztályba, jelenleg így minősítik produkciójának teljes 38 százalékát. „A kedvező és a kedvezőtlen tapasztalatok arról tanúskodnak — állapította meg a továbbiakban Lenárt elvtárs —, ezen a területen az egy helyben topogás alapvető oka, hogy a minőség problémáját nem ritkán a részletkérdések egyikének tekintik. Márpedig szükséges az, hogy a minőség a tervnek és egyes részeinek alapvető tartalmát képezze. A magas fokú minőségért folytatott harc csak akkor lehet sikeres, ha komplex, rendszeres, tervszerűen irányított lesz és támogatni fogja a dolgozók anyagi, valamint erkölcsi érdekeltségét. Meggyőződésem, hogy e tekintetben sokkal többet kellene tanulnunk a szovjet tapasztalatokból és mások tapasztalataiból is. A minőségért, a termelési tényezők nagyobb mérvű hasznosításáért vívott minden napi küzdelemmel párhuzamosan szükséges azonban az, hogy a tervező szervekben, a minisztériumokban, a vezérigazgatóságokon és a vállalatoknál dolgozó kommunisták merészebben teremtsék meg az olyan szerkezeti módosítások előfeltételeit, amelyek jelentősen csökkentik a termelés energia- és anyagigényességét és lehetővé teszik a nemzeti munka Jobb értékesítését. Elsősorban az elektronika, a robotgyártás, egyes kiválasztott gépipari szakágak, a vegyipar egyes területei és a biológia dinamikus fejlesztéséről van szó. Általában pedig olyan szerkezeti változásokról, amelyek hasznosítják az idevágó tudományágak legkorszerűbb vívmányait. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretném, hogy például a gépek és u gépi berendezés több műszakos felhasználásának útja főleg az automatizáláson és a robotizáláson keresztül vezet. Fontos, hogy ezt az illetékes felelős dolgozók tudatosítsák és ennek megfelelően munkálkodjanak is. Közvetlen feladatunk tehát az, hogy konkrét intézkedésekkel és egész tevékenységünkkel biztosítsuk a tudomány vívmányainak és a szocializmus előnyeinek kapcsolatát. Ebből egyértelműen következik, hogy a tudomány nem lehet csupán egyik része a tervnek, s azzá nem szabad válnia, hanem a terv tengelyét, meghatározó tartalmát kell hogy képezze, amely hat a terv minden más részére.“ Lenárt elvtárs hangsúlyozta: a januári és a februári párttaggyűléseken tüzetesen kell foglalkozni azzal is, hogy az adott munkahelyen mit tettek a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval való együttműködés és szakosítás fejlesztésében valamint elmélyítésében. Nyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy e tekintetben igényességet kell tanúsítani, nem szabad megelégedni a már elérttel, mivel nem lehetünk elégedettek a szocialista gazdasági együttműködés kibontakozásának mértékével. Nem elég csak propagálni azt, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való legszorosabb együttműködésünk hiján nem valósíthatnánk meg gazdaságunk intenzív fejlesztésének szándékait, nem őrizhetnénk meg és nem tökéletesíthetnénk életszínvonalunkat. Itt nagyon konkrét intézkedések, tettek és eredmények szükségesek.“ Ebben a vonatkozásban is kiemelte a dolgozók kezdeményezésének és a szocialista munkaversenynek rendkívül nagy és helyettesíihetetlen szerepét; „Pártunk a munka és a társadalom iránti öntudatos viszony megnyilvánulásaként becsüli és nagyra értékeli a dolgozók kezdeményezését. S éppen azért, mivel becsüljük ezt a kezdeményezést és a munkaversenyt, mindent meg kell tenni a benne megnyilvánuló bizonyos formalizmus leküzdésére. Jobban keli hozzájárulni ahhoz is, hogy a munkaverseny az ún. fő irányban bontakozzék ki, hatékony legyen és jelentős eredményekkel járjon. Egyszerűen arról van szó, hogy maga a minőségért folytatott munkaverseny minőségileg színvonalas legyen, megfeleljen a kor követelményeinek, az intenzív gazdaságfejlesztés szükségleteinek.“ Jozel Lenárt elvtárs az interjú zárórészében tüzetesen megfogalmazta a pártszervezetek feladatait a jövő esztendőben és az egész ötéves tervidőszakban. „Elsősorban az a cél, hogy a pártszervezetek, kiindulva a XVI. pártkongresszus irányvonalából, a 7. ötéves terv céljaiból, a CSKP 4. és 5. központi bizottsági ülése felhívásának szelleméből, munkahelyi problémáik ismeretében alkotó módon és eredményesen hassanak a terv kidolgozására, majd megvalósítására, hogy mindenütt szembetűnő és bizonyítható legyen a minőség és a hatékonyság javulása. Ez válljon minden, pártszervezet harci programjává, amely magába foglalná a konkrét intézkedéseket, a szándékok megvalósításával kapcsolatos, határidőkhöz kötött feladatokat. S éppen az ilyen eljárás tekintetében kell közös nevezőre jutni a szóban forgó taggyűléseken. A pártszervezetek, a kommunisták, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek további fontos feladata a dolgozóknak tüzetesen megmagyarázni a CSKP és az SZLKP közelmúltban megtartott központi bizottsági üléseinek határozatait és felhívását.“ A népgazdaság problémáinak hatékonyabb megoldása érdekében hangsúlyozzuk a párt vezető és ellenőrző szerepe következetesebb érvényesítésének igényét és joggal emeljük ki a kommunisták személyes példamutatásának jelentőségét. A ffejlett szocialista társadalom építésének problémái csakúgy, mint a jelenlegi nemzetközi helyzet, a két ellentétes társadalmi rendszer harca és ellenfelünk körmönfont ideológiai aknamunkája az eszmei-politikai munka további elmélyítésére is ösztönöz bennünket.“ Lenárt elvtárs a Pravda és a Nové slovo főszerkesztőjének adott interjúját e szavakkal zárta: „Juttassuk kifejezésre tehát azt a közös kívánságunkat, hogy a pártszervezetek soron következő taggyűlései ebben az igyekezetükben űj alkotó tettekre mozgósítsanaK a CSKP XVI. kongresszusa programjának megvalósításában.“
